Sonus faber Lumina II LBtechreviews bemutató

Amikor a kevesebb több. A Sonus faber Lumina II bizonyítja, hogy a kis hangfalak jobb hangzást nyújtanak a pénzéért.

Gyakran mondogatom, hogy egy kompakt hangfal többet tud nyújtani egy adott árért. Erre az egyik legjobb példa talán a 2020-ban általunk is tesztelt Lumina I állványos hangfal. (Ide kattintva olvashatja a bemutatót magyar nyelven – Fordító megjegyzése)

A kompakt hangfal lehetővé tette a lehetetlent, pedig csak folytatta a Sonus faber hagyományait az elképesztő hangú állványos hangfalak osztályában. A jó memóriával megáldott ínyencek úgy emlékezhetnek a Menuetto-ra, a Minima Amatorra, vagy éppen az Electa Amatorra mint a legjobbakra, amit csak az állványra tehet. Igen, az állvány fontos kérdés, hiszen a kis hangfal ugyanúgy elfér egy polcon is nem? Valójában a Lumina II a gyártó válasza a Lumina I kistestvérrel kapcsolatos egyetlen kifogásunkra. Úgy javítottak a mélyhang átvitelen, hogy jelentősen nem növelték meg a kabinet méretét.

Azzal mindenki tisztában van, hogy a kis hangfalak korlátozott hangnyomásra képesek a mélytartományon. Ennek ellenére a Sonus faber a Lumina I 12 centis mélyközepéből elképesztő mennyiségű basszust sajtolt ki. A Lumina II már 15 centis mélyközepet tartalmaz, a doboza is kicsit nagyobb, és az érzékenysége is 2 dB-vel alacsonyabb. A woofer membrán anyaga cellulóz, amit egy 29 mm-es selyem magassal párosítottak. A gyártó DAD-nak, vagy Damped Apex Dome technológiának nevezi a módot, ahogy a csipogó hangját linearizálja.

Ha jobban megnézi a képen, láthat egy nyílást a kabinet alján. Ez a reflex port. Egyszerűsíti a polcra helyezést, és javít a hangon, ha rá kell tolni a falra. Ez a hátsó kicsatoló nyílással lehetetlen lenne, mert döngenének a mélyek.

Jó hang, több basszussal:

Mint a Lumina széria többi tagja, a bemutatóban szereplő is Olaszországban készül. Kézzel építik ugyanúgy, mint a drágább modelleket. A szintetikus bőr bevonat nagyon jól illik minden választható színhez

A front panelen a porvédőt mágnesek rögzítik. Kettős erősítés vagy kettős kábelezés bemenet csatlakozók találhatók a hátlapon. A Lumina II nagyobb érzékenysége azt jelenti, hogy nem csak erőművekkel lehet meghajtani. Egy Rega IO, egy NAD Amp1, vagy egy Hegel H95 már elegendő teljesítménnyel rendelkezhet.

A hangzás világa hasonló a kis testvérhez, de a mély átvitele a nagyobb kabinetnek köszönhetően jobb. Keith Jarrett trio Someday My Prince Will Come című számában a nagybőgő ábrázolás módja jobb, erőteljesebb. Egészen az alsó regiszterig lemegy, és a dob hangja is érezhetően testesebb. A dinamika ábrázolásnak jót tett a több liter. Ugyanez igaz a többi hangszer ábrázolás módjánál is. A zongora több tömeget kapott, és a jelenlét érzet jobb. A fúvósok hangja csodálatosan tiszta, és pontosan helyezi el azokat a színpadképben. A gyengébb minőségű felvételeken a magas kemény lehet, de ez nem a hangfal hibája.

Összehasonlítás:

Hasonló árban a Lumina I-et a Dali Menuet SE-t és a Rogers LS3/5A versenyeztettem. Egyiknek sem volt olyan telt testes a mélytartománya, mint a Lumina II-nek. A Bowers & Wilkins 707 S2 közelít hozzá, de nehezebb meghajtani. Az Audiovector QR1 méltó ellenfele volt a Lumina I-nek, igaz kicsit magasabb áron.

Ítélet:

Annak ellenére, hogy a Sonus faber Lumina II nem sokkal nagyobb méretű, mint a Lumina I, több a tekintély a hangjában. A tonalitás javult, a basszus kövérebb, ütősebb. Csodákra ez sem képes a mélytartományon, de bőven eleget ad belőle, hogy nagyobb méretűnek lehessen hinni. Ez volt az egyetlen dolog, ami a kis testvérből hiányzott. A Lumina II teljesebb hangzásra képes, kiválóan használható hangfal, ami olyan jól szól az árához képest, hogy fenntartások nélkül ajánlom.

Rövid értékelés az eredeti nyelven:

Írta: Lasse Svendsen

2022 03.04

Forrás: LBtechreviews.com

Műszaki adatok: Sonus faber Lumina II