Nincsenek termékek a kosárban.
01
Már
Már
Sonus faber Olympica Nova III bemutató Audiohead
A természetes hangzás mindig is jellemző volt a Sonus faber hangfalakra, ezért szeretem őket hallgatni. Az olasz cég tökéletesen tisztában van azzal, hogyan kell nagy teljesítményű hangfalakat építeni, erre legjobb példa az Aida nevű zászlóshajójuk, ami életem valaha hallott legjobb hangja volt. Jó hír, hogy a High-End szériára jellemző kvalitásokból egy nagy adag megtalálható a bemutatóban szereplő Olympica Nova III hangfalban is.
A közelmúltban kaptam meg a Nova sorozat középső tagját, és a tapasztalatok nagyon is kényeztetők voltak. Hetekig, ha nem hónapokig együtt éltem velük, ezáltal sokkal mélyebb betekintést kaptam a tervezés és kivitelezés módjába, mintha egy kiállításon, vagy egy termékbemutatón történt volna a meghallgatás. A Nova III ugyan néhány szinttel az Aida alatt található a hierarchiában, de a témáról szóló cikkek szerint egyike a legnépszerűbb daraboknak.
A belépő szintű Lumina sorozathoz képest a kínálat közép mezőnyében található Nova már sokkal többet kínál a felső osztály szonikus képességeiből azok számára, akik a költségeket 10 ezer dollár körül szeretnék tartani. A széria álló hangfal kínálatában a Nova II a legkisebb 10 ezer dolláros áron. Ehhez képest a Nova III egy további 7 inches mélysugárzót tartalmaz 3 ezer dollárral több pénzért a három-utas kivitelben. Az érzékenysége 90 dB SPL (2,83V/1m), ezért többféle erősítővel is hajtottam a 250W-os Pass Labs INT-250-től a 70 wattos Naim Uniti Star all-in-one egységéig. Ez a burjánzó sokféleség talán furcsán hangzik tőlem, mivel ez a hangfal azért megérdemelne esetleg komolyabb szintű erősítőt is, de minden esetre jól mutatja, hogy a Nova III mennyire rugalmas az erősítők terén.
Mindig is nagy rajongója voltam a kiválóan megtervezett Sonus faber 1 inches DAD (Damped Apex Dome) selyem dómjának. Ezen felül a hangfalban egy egyedi fejlesztésű 6 inches közép is található, amely levegőn szárított (préselés nélkül formázott) membránt kapott. A membrán anyaga Kapok és Kenaf természetes rostokkal erősített cellulóz, amely hasonlóságot mutat nagy kedvencemmel, a QLN Signature 3 állványos hangfalam mélyközepével. A nagy kérdés az, hogy a fent végletekig egyszerűsítve levezetett egyenlet meghozta-e az elvárt akusztikus előnyöket? Röviden fogalmazva igen, sőt ennél kicsit többről is szó van.
Azt el kell ismerni, hogy az Olympica Nova III pokoli jól néz ki. A szobám fa burkolatú lambériás helyiségében a tesztalany dió közepes színe csodálatosan illik a környezethez (a Nova III rendelhető wengé színben – sötétebb fa – is.) Az Olympica széria aszimmetrikus lant formája pillanatok alatt dönti romba a doboz forma kényszerképzetét, nincsenek éles szögek, és sarkok, az egész valahogy sokkal kifinomultabb és elegánsabb. Hátul a hangfal teljes magasságában alumínium összekötő profil vonul végig. A Sonus faber Stealth Ultraflex rendszerének részeként ez tartalmazza a kicsatoló nyílásokat (a Homage Tradition több típusában is megtalálható ez a technológia). Mivel irányított a nyílás, eltérő a hatás attól függően, hogy befelé, vagy kifelé mutat. A gyártó szerint bármelyik elrendezés lehet jó a szoba akusztikájától függően.
Mint a gyártó több hangfalán, ezen is található fekete bőr felület a magas és középsugárzó körül. Megjelenése nem pont olyan mint a Heritage hangfalakon, de sokat tesz hozzá az általános megjelenéshez. Jeff Poggi vezérigazgatóval és William Kline márka managerrel készített podcast interjúból megtudtam, hogy a rács gumi szalagjai a hangszer húrokat jelenítik meg, és ez fontos része a formatervezésnek. Sokan nem neveznék valódi védelemnek, de könnyű érintésük tényleg távol tartja a háziállatokat, viszont ahhoz nem biztos, hogy elég, hogy egy kíváncsi kisgyermek érdeklődését is kibírja. Ám azt el kell ismerni, hogy nagyon jól néz ki.
Ahogy azt korábban is említettem, többféle erősítőt használtam a meghajtásra. A Pass Labs INT-250 és a Naim Uniti Star all-in-one forrása Quobuz és helyi nagy felbontású fájlok voltak. A kábelezéshez AudioQuest Earth összekötőket és Thunderbird Zero hangfal kábeleket használtam.
A meghallgatás során az első dolog ami feltűnt, a megdöbbentő a részlet mennyiség a reprodukcióban. Anélkül, hogy sokat kísérleteztem volna az optimalizálással, mindkét erősítővel csodálatos részletek szólaltak meg a bemutatóban. Ne a fényes eltúlzott magas tartományra gondoljon, hanem inkább tiszta magasabb rendű felharmonikusok megszólaltatására, igaz ezeken feljebb érzékeltem némi csillapítást.
A Sonus faber jellegzetessége a térbeli elrendezés különleges érzése, ahogy a felbontás és a tranziensek teljesen természetesen szólalnak meg. Úgy tűnt, hogy a hangfal tökéletes holografikus teret rajzolt, a képeket túlzások nélkül jelentek meg a szobában. A tonalitás kiváló a leghalkabb részletektől a leghangosabbig.
A tonalitásra enyhe lefelé mutató jelleg figyelhető meg. Az átvitel legfelső részén érzékeltem némi csillapítást, ez szerintem tökéletesen megfelel a Bruel és Kjaerne stílusú átviteli görbének. Egy biztos, részletekből nem volt hiány, soha nem tapasztaltam a harmadik harmonikus lecsengések kevés voltát. A közép tartományon teljesen színezés mentes, egyike a legjobbaknak amit hallottam. Láthatatlan a szó azon értelmében, hogy semmi nem hívta fel magára külön a figyelmemet. Nem volt túl fényes, nem kiabált, nem volt eufonikus, vagy elemző. Talán a felső közép tartomány, ahogy a magasak felé halad az átvitel, kevésbé sima, de ez nem tette túl keménnyé a hangzást. Még a leghangosabb részletek esetén sem bántotta semmi a füleimet.
A mélytartományban a dolgok hasonló jó módon vannak összerakva, de felfedeztem egy nyilvánvaló jelenséget. A basszus átvitel csekély mértékben több mint a valóság. Elővettem a korábbi Olympica széria bemutatójáról írt jegyzeteimet, és abban is hasonló érzésről számoltam be. DE nem pontosan olyan, mint az előd modell. Ennek tömör mélyei vannak, a reprodukció tiszta és hatalmas, egészen 40 Hz-ig megy le.
Annak ellenére, hogy kissé emel a mélyeken, ezt a hatást soha nem éreztem zavarónak, néha még jól is jött némi plusz basszus. Mivel nem kontrol nélküli a dolog, úgy jellemezném, hogy a közép és felső mélytartományon ahol a pergő dobok szólnak a hang megmaradt ugyanolyan feszesnek és textúráltnak, de kicsit több volt, mint a valóság. A jazz muzsikákon, a filmzenéken, a Hip-Hop muzsikákon, de még az EDM felvételeken is jó volt, amikor arra volt szükség, a Novák nagyobb méretű hangfalként tudtak megszólalni.
Összehasonlítva az én referencia QLN Signature 3 állványosommal a különbség nyilvánvaló. A kis doboz többet mutat a felső oktávban, ami kellemes mélységet kölcsönöz a hangnak. A basszust itt közelebb állították a semlegeshez, emiatt a QLN méretéhez képest kiváló mélytartományt mutat. A Novához képest viszont nem annyira zenei. A QLN minden varázslatos képessége mellett a bemutató inkább a felvétel minél pontosabb reprodukciójának hangzik, amit végül is jó hallgatni egy rendszerben. A Nova magas tartományának simasága, és az extra basszus miatt a QLN hangja már veszített a varázsából. Míg a Nova zenélt, a QLN ábrázolni próbált. Ugyan a Sonus faber nem annyira mérnökien pontos, de hangján nem kell gondolkodni, inkább élvezni kell. Ha megrajzolhatnám az általam ideálisnak vélt hangfal átvitelét, az nagyon közel állna ahhoz, ahogy a Nova szól. Egyéni véleményem szerint egy hajszálnyival kevesebb basszus ideálissá tehetné, ám tudnia kell, hogy ez függ a szoba akusztikájától, sőt a pozíció változtatásával módosítható. Őszinte véleményem az, hogy soha nem éreztem zavarónak a csekély mély többletet, mert a részlet gazdag bemutató kárpótolt, és kontrollált, tudatos módon teszi mindezt.
Akkor hogyan állunk a dolgok általános megítélésével? 13.500 dollárért a Sonus faber Olympica Nova III képes kielégíteni az elvárásait, sőt több szempontból túl is szárnyalja majd azt a teljesítményével. Elsőként a frekvencia átvitelt említeném. Ugyan nem képes az Aidához hasonló hegyomlás moraj előállítására, de hosszan hallgatható, tele részletekkel. Az érte kifizetett összeg egy használt autó árával vetekszik, ám komoly előre lépést jelenthet az audiofil zenehallgatás felé. A Sonus faber titkos receptje mindig tartalmaz jó adag gyönyörű formatervezés elemet, amelyből a Nova is bőven kapott. A csábító lant forma, és a kifogástalan kivitel mellé járó kiváló hangzás olyan dolog, amire csak kevés gyártó képes ebben az árkategóriában. Minden részlete alaposan kidolgozott. Aztán itt van a sokoldalúság. Szinte megdöbbentő volt hallani, hogy milyen jól teljesít a 80 wattos Naim Unity Star mellett a Schiit Audio jóval kisebb teljesítményű végfokával is (a kritikus meghallgatás alatt ezt nem használtam). Természetesen a Nelson 250 wattja tekintélyt hozott a hangjába, ám a mindössze 40 wattos Schiit Aegier könnyed meghajtás módja is elegendőnek bizonyult a pontos színpad ábrázoláshoz. A Sonus faber Olympica Nova III minden szempontból gyönyörű.
Műszaki adatok:
Forrás:[https://audio-head.com]
2021. február 16
