Sonus faber Olympica Nova II bemutató 7Review 2. rész, meghallgatás

A meghallgatás:

A Sonus faber Olympica Nova II elhelyezése nem okozott problémát. Ott érezte jól magát, ahol a lehallgató szobámba szinte minden álló hangfal. 1 méterre a hátfaltól, egymástól kb 3 méterre, és a hallgatási pozícióra beforgatva, amely kb 4 méterre van. A legtöbb esetben barátot szoktam megkérni a hangfal pozícionálás és finombeállítás művelethez, de jelen esetben erre nem volt szükség. A színpad ábrázolás kiváló, a hang azonnal levált a hangfalról, mintha a dobozok nem is léteznének, csak a muzsikusok. Ezt a jelenséget természetesen korábban is megtapasztaltam, ám soha nem ilyen természetes módon. Ennek alap feltétele, hogy a hangfalak pontosan legyenek párba válogatva, ami itt teljesült.

A holografikus hangzástérrel kapcsolatosan nem csak a szokásos sztereó ábrázolást értem, hanem a mélység magasság és egyéb dimenziók megjelenítését.

Janis Ian Breaking Silence albumával kezdtem. Nem ez az énekesnőtől származó kedvenc albumom, az a Between The Lines, de ehhez érzelmi szálak kötnek, és nem mellékesen jól szól. A CD lemezt akkor vásároltam, amikor az első CD lejátszómat méregdrágán beszereztem, és kellett hozzá valami belevaló. Janis hangját egyébként minden lemezén szeretem. A felvételt Jeff Balding készítette a Bill Schnee súdiójában. Az utolsó két szám keverési munkáiba Doug Sax is besegített. Ja, azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy a master analóg volt.

Az első szám, az All Roads to the River megszólalásának pillanatában két meleg kar fonódott körém. Chad Watson fantasztikus basszus aláfestésével szólal meg minden szám. Csodálatos interakció hallatszik az akusztikus és elektronikus gitárok között. Mindkettő gazdag, telt hangú, és gyönyörűen tetten érhető a húrkezelés módjuk. A dob hangja a Nova II sebességét mutatja. Jim Brock pergő dobja mintha a szobámban lettek volna felállítva. Balding kiváló munkát végzett. Mivel Ian énekhangja nem túl különleges, véleményem szerint a kritikusok alul értékelik. Ám a szám hallgatása közben érzékelhető annak tisztasága, pontos időzítése és tökéletes pozíciója, ami a szokásosnál kicsit hátrébb van.

A Tattoo (3-as szám) és a Guess You Had To Be There határozott basszus átvitelt igényelnek. A Nova II kiválóan teljesített anélkül, hogy bármit túlzásba vitt volna. A Sonus faber mérnökei ellenálltak a kísértésnek, hogy extra kiemelést építsenek a felső basszus átvitelbe. Ez a bemutató termekben, amelyek nagyobbak, mint a nappali, a hangot lenyűgözőbbé tudja tenni, de otthoni körülmények között fárasztó lehet, ez jó pont.

A Walking On Sacred Ground számban Ian hangja a középsugárzó ünneplése. A walking szó éneklésekor az énekesnő kicsit jobban megnyomja, mint a kórus, és ez a hatás azokon a hangfalakon, amelyeknek nincs közép sugárzója, bizony elmarad. A Nova II kristálytisztán érthetővé tette. Ugyanilyen nyilvánvaló, amikor Ian gyorsabb tempóban énekel szavakat a vokálnál. Szépen érthető volt minden, a hangfal remek munkát végzett.

A magas tartomány ellenőrzése a This Train Still Runs című számban gyönyörűen csillogó cintányér, ami tisztán szikrázó ábrázolás mód. Olyan érzésem volt, mintha távoli hegyet néznék, amely előtt a tóba zuhatag hull alá.

A zongora remek módon feltárja egy hangfal tonalitását. A Breaking Silence című számban van zongora is, amin maga Ian játszik, de az igazi élvezetet Ray Kennedy Jr. fantasztikus játéka jelentette. John Pizarelli albumának DSD verzióján található, a címe Kisses in the Rain. A From Mon­day On című szerzeményben Kennedy a lassú folyást virtuóz villámgyors billentyű kezeléssel kombinálja. Élőben soha nem volt alkalmam meghallgatni őt, de nagy csodálója vagyok a művészetének. A Nova II zongora ábrázolás módja fantasztikus, és érzékelem a tipikus Telarc felvétel professzionális keverését. Miközben Pizarelli gitár játékát hallgatom, a húrok pendülése és a hangszer hangja nagyon tetszett. A feltáró jelleget mi sem bizonyítja jobban, hogy két apró ujj megcsúszást találtam a felvételben, amit korábban még soha nem hallottam. A When I Take My Sugar To Tea című számban az énekhang sokkal jobb, mint bármely kemény dóm magas sugárzót tartalmazó hangfalé, mert soha nem válik élessé.

Szerettem volna egy zongora hangot meghallgatni természetes akusztikai környezetben úgy, hogy nincs körülötte más hangszer. A Köln Koncert erre kiváló. Azt nem állítom, hogy olyan, mintha ott lennék az előadáson, de tetszett a hangszer ábrázolás módja. A felvétel arra is kiváló, hogy ellenőrizzem, mi változik a tonalitásban a különböző hangerő beállítások során. Két dologról biztosíthatok mindenkit. Az egyik, hogy csak akkor próbáltam ki nagy hangerővel, amikor egyedül voltam a lakásban, a másik pedig az, hogy a Nova II tonalitása nem változik a halk suttogástól a hangosig. Nem érzékeltem keményedést, vagy szétesést, csak a Bösendorfer és a Kölni Operaház gyönyörű akusztikáját hallgattam.

Ezt a felvételt arra is használtam, hogy ellenőrizzem a tengelyen kívüli ábrázolás módját. Nyilvánvaló, hogy a szobában való körbe-körbe járásom során, amikor nagyon eltávolodtam az ideálistól, a hologram eltűnt, de maga az édes folt kielégítően nagy. Érdekessége a felvételnek, hogy a nagy baba zongorát, amin játszott, milyen módon próbálta közelíteni a Bösendorfer Model 290 Imperial-hoz. Amikor a művészt felkérték a koncertre, azt hitte, egy ilyenen fog játszani, de sajnos ezt nem tudták számára biztosítani. Érzékelhető a hangszer zsibongása, ahogy a húrok folyamatosan lazulnak az est előre haladtával, mivel Jarrett nem kímélte őket. Az elhangolódás a vége felé egyre komolyabb. Egyébként imádom ennek a hangszernek a hangját. Glenn Gould kifejezetten szeretett ilyenen játszani, és azt mondta róla, hogy ez egy személyiség zavarokkal küzdő zongora, aki csembalónak képzeli magát.

Az Olympica Nova II mélyebb régióit Bach Toccata and Fugue in D Minor felvételével teszteltem, amit Robert Noehren játszott egy Rieger orgonán a Pacific Union College Church templomban, Napa Valley-ben. A hangszert Schwarzach városában (Ausztria) építették, és 4000 sípot tartalmaz a 2 inchestől a 20 láb hosszúig. Olyan mélyhangokra képes, hogy nem merték a templom hátsó részébe beépíteni, nehogy kárt tegyen az épületben. Nekem nagyon tetszett a Rieger ábrázolás módja. A Nova II éppen elég mélyet mutatott ahhoz, hogy elfogadjam a hangszer építő mesterek döntését. Természetesen teljes mélységében nem képes ábrázolni egy ilyen hangszert, de nagyon kevés megy le ennyire mélyre. A zongora hangok legalsó tartománya is eléggé megterhelő számára, de a basszus gitárra és a dobokra nem lehet panasz. Végeredményben több mint boldog voltam.

Még egy szám erejéig visszatértem a magas sugárzóhoz. Andy Summers Earth + Sky számában a Vinnie Colaiuta (cintányér) készletet kissé túl közel mikrofonozták, amely gyengébb képességű hangfalakon szinte fehérzajnak tűnik. Örömmel tapasztaltam, hogy a korábbi tapasztalataim helytállók, és a csillapított dóm magas nem jött zavarba, édesen szólaltatta meg a hangokat.

Következtetés:

A Sonus faber Olympica Nova II előkelő hangfal, a szó legjobb értelmében. Nem hiszem, hogy könnyen találna bárki olyan típust, ami ilyen jól mutat a nappaliban, hacsak nem egy másik Sonus faberről van szó. A hangminőségben mindent nyújt amit csak elvárható egy ilyen szerény méretű hangfaltól, sőt még annál többet is.

Tovább a következő, harmadik részre: Mérés

Vissza az előző részre, általános bemutatás

Írta: James Severt

Forrás és képek: 7Review és Newport Test Labs

Mérés: Newport Test Labs, Steve Holding

Műszaki adatok: Sonus faber Olympica Nova II