Sonus faber Olympica Nova I bemutató Hometheaterhifi 2. rész

A hangzás részletes ismertetése, mérési eredmények, és értékelés

Hogy érzékeltessem az általam hallottakat, személyes emlékemet osztom meg. Ezek a hangfalak engem egy olasz lányra emlékeztetnek, akivel az unokatestvérem sok évvel ezelőtt járt. Egy szicíliai családi utazás során történt sok évvel ezelőtt, de a hölgy nevét sajnos már elfelejtettem. Úgy él az emlékeimben, mint rendkívül csinos, nagyon kifinomult, mégis földhöz ragadt teremtés. Még sem a megjelenése vagy a viselkedése tette rám a legnagyobb hatást, hanem a hangja. Egyszerre volt megnyugtató és elbűvölő. Tizenéves fiúként úgy gondoltam, hogy ha becsuknám a szemem, miközben a lány egy gabona pehely dobozról felolvasná a hozzávalókat, már az alapján beleszeretnék. Ez volt az első konkrét élményem a hasonló típusú csábító hangról. Ezek a hangfalak pontosan ugyanezt a hatást keltették bennem. Tudom, hogy csak papír, gumi, fa, réz, alumínium vér izzadság, és rengeteg csésze eszpresszó kellett hozzá, de a hatás szinte irracionálisan csábító. Igen, emellett nagyon olasz.

Paolo Conte: The Best Of

Nonesuch Records, CD, 1998

Az olasz művészetnél maradva, Paolo Conte mindig is Tom Waites olasz változataként hatott rám, mint zongorista. Pedig Ő ennél sokkal több.

Amolyan láncdohányos, reszelős hangú, kemény melóst kell elképzelni, aki csodálatos kötelességtudattal csiklandozza az elefántcsont billentyűket ezen a lemezen. A Sparring Partner zongora intro-val kezdődik. Szépen zengenek a futamok, megfelelő a sűrűség. Aztán a jobb csatornából csatlakozik hozzá egy akusztikus gitár, amelynél jól érzékelhető a húr pendítés, és a rezgés. Aztán Conte reszelős hangja következik, amit a Nova I tökéletes pontossággal középen tart. Rengeteg karakter és benyomás áraszt el a mediterrán stílusú hangzásból, és a kis Sonus faber minden jellegzetességét megragadja. A bongo dob hangja a bal csatornából meglepetés volt számomra, mert ilyen hű hangzásmóddal már régen nem hallottam. Az Olympica tiszta dimenziókkal ábrázolta a művészeket. A Happy Feet Conte egy szinte boogie-woogie stílusú száma, ami nagy és mély hangszerként jelenítette meg a zongorát a két hangfal között. A Gli Impermeabili számban pedig a dobütések kapnak nagy szerepet. Igen, ide jól jött volna az aktív szub támogatása, de egyáltalán nem okozott fájdalmat a hiánya. A dobbal egy ritmusban a bal csatornában triangulum szól, ami szépen csendülve a hangszóró szélességet meghaladó módon hallható. A Nova pont a megfelelő mennyiségű fényt adta a bemutatóhoz, így kiváló holografikus képet rajzolt a zenészek elhelyezkedéséről. Az utolsó ütemeknél a kazoo is megszólalt, ami eddig fel sem tűnt soha. Nagyszerű.

Ella Fitzgerald: Rhytm is My Business

Verve LP, V6-4056, 1962

Ella Fitzgerald hangja csúcsformában volt ezen a klasszikus felvételen. Egy Big Band és egy orgona kíséri. A Hallelujah I Love Him So egy áhítatos hangzású orgona bevezetéssel kezdődik, amelyhez aztán egy rezes banda, és Ella énekhangja is csatlakozik.

Az egész dal nagy és telt, a Nova I hatalmasra ábrázolja a színpadot nagy mélységgel, amelynek közepén Ella foglal helyet. Joggal lehetne aggódni, hogy a magas sugárzó nem teszi-e fémessé, de a DAD ilyet nem csinált. Az összes hangszer megfelelően fényes volt, de nem lettek túl fényezve. Az I Can’t Face the Music (Without Singing the Blues) egy lassabb ritmusú muzsika, de kiválóan alkalmas Ella hangterjedelmének bemutatására. Az album megvan analógon és CD lemezen is, de Fitzgerald hangja a bakeliten sokkal nagyobb testet és mélységet kapott. Ragyogó hangja ebben a számban LP-ről tisztább, koncentráltabb. A Nova I a nagybőgővel is jó munkát végzett, jó súllyal ábrázolta a hangszert. A szám közepén a szaxofon szóló kiemelkedő, tiszta és dallamos.

Ahmad Jamal: Ballades

Jazz Village Records, Qobuz 24/96 FLAC, 2016 Roon

Erre a felvételre a Roon ajánlási listában akadtam rá. Igen ravasz ez a szoftver, és bele talált, mert nagyon élveztem a felvételt.

Az eddig szinte csak zongora bemutatóból álló partit a Nova I tovább folytatta ezzel a jó minőségű, igazán hangulatos felvétellel. Ahmad Jamal játékát az egész albumon gazdag élénk színekkel ábrázolta. Az egyes billentések csengése és lecsengése fantasztikus, és nem hiányzott belőle semmi az alsó regiszterből. Ott is bőven akadt súly és textúra. A hangszer úgy szólt, mintha a szobámban lenne. A So Rare című számban Jamal mellett James Cammack játszik nagybőgőn. Hatalmas kép rajzolódik ki a zongoráról, amely mellett dallamos basszus vonalak rajzolódnak ki. Igazi délutáni cappuccino szünet muzsika!

Fear Inoculum: Tool

RCA, Qobuz 24/96 FLAC, 2019 Roon

Peter fiamnak köszönhetem, aki megmutatta ezt az albumot. Ez az egyetlen Tool album, amit valaha hallottam, de ezzel együtt nyerő. Lássuk, hogy kezeli a két kis méretű állványos a heavy metal/hard rock zenét?

Nincs vérszegénység, nincs nyafogás, az Olympica Nova I köszöni szépen, jól van. Peterrel végig ültem az egész albumot, jó masszív hangerősség mellett. Be kell vallanom, tetszett. Amikor a fiamra néztem, vigyorgott, szóval neki is tetszett. Apa, ezek az apróságok tudnak zúzni! Ennyi volt az összegzése, és teljesen igazat adtam neki. Már a címadó számtól kezdve messze túlmutatott a méretének határain. A Fear Inoculum, a Chocolate Chip Trip és az Invincible olyan erőt sugárzott, ami azt hittem széttépi a Novákat, de nem. Dinamikus tömörítés nélkül dübörgött a metál a szobában. Hatalmas dolognak minősül ez ilyen kis méretű hangfaltól egy ekkora helyiségben. Maynard James Keenan énekhangja mindig tiszta és részletes megfelelő dimenziókkal. A torzított gitárhang ropogós, réteges, és határozott. Az elektronikus basszus aláfestés különösen az Invincible című számban igazán hatásos.

Mérési eredmények:

A méréseket a Cross Spectrum Labs által kalibrált Earthworks M30 mikrofonnal végeztem. Lynx 2B professzionális hangkártyát és a Room EQ Wizard mérő szoftvert használtam. A tengelyiránytól eltérő méréseket is 1 méteres távolságból végeztem. Nem csillapított süketszobában mértem a hangfalakat, hanem a hallgató szobámban, mert így jobban érthetővé válik az akusztikus környezet hatása. Mindkét mérés mód egyébként jó tájékoztatást adhat, de a valós körülmények szerintem érdekesebbek lehetnek bármi számára, ráadásul nekem is segít, hogy mit miért hallottam olyannak a bemutatóban.

A szobai átviteli sávszélesség 18 mérésből áll. 9 az egyik oldalon, amit megismételtem a másik oldalon. A két oldalon végzett mérés elvileg lecsökkenti a szoba aszimmetrikus elrendezésére visszavezethető megtévesztő adatok hatását. Az alkalmazott technológia ezeket a hatásokat teljesen kiküszöbölni nem tudja, ezért a szoba hatása a 300 Hz alatti tartományban domináns marad. Egyébként 250 Hz felett egészen egyenletesnek minősül, 800 Hz körül kezdődő mosolygó szájformával. A 400 Hz-en lévő csúcs a szobám hozadéka, a 160 Hz és 220 Hz beszakadásokkal együtt. A mélyhang meredek letörése kb. 55 Hz-től kezdődik. A magas tartomány 5 kHz felett egyenletes emelkedést mutat. Ha csak az ábrát nézném, azt hinném, ez egy élénk hangzású fényes hangfal, pedig ez nem igaz. Ugyan fényesebbek voltak néhány más típusnál, de nem ez volt róluk az általános benyomásom, emiatt nem is kifogásolom.

A fenti NRC ábra több mérés átlagolt értéke. Tengely irányú 0 fok, +/-15 fok függőleges, +/-15 fok vízszintes, és +/-30 fok vízszintes mérési eredményekből vont átlagérték. 250 Hz-től 2 kHz-ig példaértékű linearitást, majd 2-4 kHz között csekély tetőesést, felette pedig enyhén emelkedő átvitelt lehet látni.

A fenti ábrákon az egyes tengelyirányú, és attól eltérő mérések láthatók. Jól megfigyelhető és természetes jelenség az irányszög növekedésével együtt bekövetkező csökkentés. Számomra nem teljesen világos, hogy mikért konvergálnak 9 kHz környékén, mielőtt a letörés megkezdődik. Az minden esetre látható, hogy a Sonus faber Olympica Nova I nem használ erőteljes hullámterelőt.

A függőleges pozitív és negatív szögek mérési eredményei azt mutatják, hogy a magas sugárzó tengelyirányától felfelé eltérve jelentős változásokra lehet számítani a keresztezési frekvencia ponton (ezért kell leülve hallgatni egy hangfalat, és nem állva – fordító megjegyzése). A tengelyiránytól lefelé mozgatott mikrofonos mérésekből viszont az derül ki, hogy az Olympica Nova I akár a gyárinál magasabb állványon is elhelyezhető.

Következtetés:

Végső soron be kell ismernem, hogy a szokásosnál rapszodikusabb vagyok a Sonus faber Olympica Nova I hangfallal kapcsolatosan. Úgy hiszem, ez azért van, mert több szinten is vonzók számomra. Egyszer a hangjuk, mint tesztelő pilótát vonz, másrészt pedig a megjelenésük, mint profi művészt vonz. Minden szinten felülmúlta az elvárásaimat ahhoz képest, amit gondoltam róluk a nagy méretű hallgató szoba/műterem helyiségemben való viselkedésükről. Egyszerűen nagyobb, és édesebb hangzás képet mutattak annál, amit kinéztem belőlük. A hangzás karakterük vonzó volt számomra, és a hang jó maradt tengelyirányon kívül is, miközben a rajzasztalomnál dolgoztam. A felső közép és magas tartományban bőven szolgáltak részletekkel anélkül, hogy fárasztóvá váltak volna. A basszus meghökkentően sok volt a méretéhez képest, tekintetbe véve, hogy milyen messze állítottam fel őket a falaktól. Ennyi már önmagában is elegendő lehetne egy kimagasló értékeléshez, de az esztétikája szinte a műalkotás szintre emeli. Ez egy akusztikus alkímia a szó legjobb értelmében. Még akkor is ezt mondanám, ha az olasz örökségem nem vonzódna a szépséghez. Nyugodt lehet afelől, hogy azt is megmondtam volna, ha az Olympica Nova I úgy szólna mint egy öreg Fiat. Ám attól ez a hangfal nagyon messze van. Őszintén szomorúvá tett, amikor vissza kellett adnom a gyártónak őket. Talán olyanok is akadnak, akik javasolni fogják, hogy vizsgáltassam ki magam, amikor azt ajánlom, hogy bátran költsön 6500 dollárt egy állványosra, amelyhez további 1300 dollár a dedikált állvány. Talán igazuk van. De mielőtt ezt mondaná bárki, kérem, hogy nézze meg, és tapintsa meg ezeket a hangfalakat mielőtt meghallgatná őket egy Hi-Fi szalonban. Enélkül fogalma sem lesz arról, hogy miért beszélek így. Érezni, és látni kell a kivitelezésük minőségét. Ha megelégszik a szép hanggal, olyan hangfalat sokat talál ebben az árkategóriában. A Sonus faber Olympica Nova I ennél sokkal különlegesebb dolog, ezt nézni és hallgatni is jó.

A szerző ezúton mond köszönetet David A. Rich-nek a bemutató megírásában nyújtott segítségéért

Az értékelés angolul:

Írta: Carlo La Raso

Forrás: Hometheater Hi-Fi

Műszaki adatok: Sonus faber Olympica Nova I

A bemutató első része