Sonus faber Lumina III bemutató Stereonet

Sonus faber Lumina III bemutató Stereonet

A hangfal gyártókat a piac hajlamos beskatulyázni. Ha egy olcsóbb termékeket gyártó márkanévről van szó, amely épít egy drága modellt, készülhet arra, hogy a piac rögtön felkiált: Mennyi? Ugyanez igaz fordítva is. Ha egy prémium gyártó, amely kézzel készített luxus minőségű fa dobozairól híres, épít egy olcsóbb modellt, amivel a piac alsó szegmensének vásárlóit célozza, azt kockáztatja, hogy a rajongók úgy érezhetik, felhígul az exkluzív klub tagság állománya.

A Sonus faber legújabb, belépő kategóriás hangfal szériájának a másodikként vázolt fogadtatással kell szembenéznie. A márkanevet valószínűleg nem kell bemutatni, minden magát audiofilnek tartó rajongó ismeri, és elismeri. Ebben a bemutatóban a Lumina III álló hangfalat tesztelem, hogy mennyi ízelítőt ad a fa magasabb ágain növő érettebb gyümölcsök zamatából. A belépő kategória álló doboza virtuálisan a Sonetto III-ra hajaz, de annál jelentősen olcsóbb.

Családi vonások:

Szóval mit is kapunk a pénzünkért? Nos, a magasabb szériákra jellemző elegáns hajlatokat lekerekített sarkok váltották fel, de ez is szép, mert egy olyan műhelyből származik, amelyben a „molto bello” minőség az alap követelmény. Vissza kell fognom magam, hogy ne áradozzak az előttem álló, többrétegű juharfa betétes wengé előlapot viselő modell vonzó kiviteléről. Igyekszem emlékeztetni magam, hogy ez egy álló hangfal, és nem szobadísz.

A Lumina III egy reflex rendszerű három-utas hangfal, amelynek mérete 989x228x278 mm, a súlya pedig 15,9 kiló. Az olasz márkanév egyedi tervezésű hangszóró készletét tartalmazza, kezdve a Kurtmueller kézzel gyártott selyem dóm membránból épített 29 mm-es DAD magastól, amely a Sonetto szériából származik, a 150 mm-es rezgéscsillapított közép sugárzón át a mélyekig. A membrán levegőn szárított cellulóz pép, amelyet más természetes rostokkal erősítettek meg. Ez nem olyan technológia, amit gyakran láthat belépő kategóriában, de a gyártó nem adta alább…

A két 150 mm-es mély hangszórót külön a Lumina szériához fejlesztették. Ez is rezgéscsillapított kosarat és a már hagyományosnak tekinthető cellulóz membránt alkalmazza, amely természetes rostokkal van erősítve. A paramétereit úgy állították be, hogy nagy linearitásra és koherenciára legyen képes, emellett a gyártó saját fejlesztésű keresztváltójával jól lehessen integrálni a közép és magas tartománnyal. A gyártó szabadalmaztatott Paracross technológiája kompenzálja az alacsony frekvencián bekövetkező impedancia csökkenést, ezért a hangfal kifejezetten erősítő-barát. Sonus faber kondenzátorokat tartalmaz a keresztváltó. A kicsatoló nyílás lefelé mutat.

Összegzésként elmondható róla, hogy a hangszóró készletének egy része a magasabb Sonetto szériából származik, a többi pedig ehhez fejlesztett darab. Mindezt bőr bevonattal dekorált házba építették, amelynek előlapja rétegelt falemez. Elég csak megérintenem, hogy megérezzem a Sonus faber gyártási minőségét, még akkor is, ha ez kevésbé Pazar a nagyágyúkhoz képest. Körbe nézve a kabinetet semmiféle kivetni valót nem találtam benne, ami azt sugallta volna, hogy ez egy belépő kategória. Ennek oka talán az, hogy Olaszországban készül, ugyanabban a műhelyben, ahol a gyártó többi hangfala. Három színben rendelhető, fekete, dió és wengé.

A gyártó szerint a frekvencia átvitele 40 Hz-től 24 kHz-ig terjed, az érzékenységét 89 dB-re állították be, ami nem rossz ebben a méretben, de nem nevezhető különlegesnek. A névleges impedancia 4 ohm, ami azt jelenti, hogy szüksége lesz egy jó félvezetős erősítőre ami képes kihozni belőle a legjobbat. A gyártó 50-250 wattnyi teljesítményt javasol hozzá csatornánként. A keresztezési frekvenciák 350 Hz és 3,5 kHz. Ez ügyes választás, mert elég távol van azoktól a tartományoktól, ahol kiválóan érzékel a fül, ezért a legkisebb hibát is meghallanánk.

A hang minőség:

Szóval a megjelenése olyan, mint egy Sonus faber, de vajon úgy is szól? A rövid válasz az, hogy igen. Míg a Sonetto kétségtelenül bátor lépés volt a gyártó részéről abban a tekintetben, hogy rugalmasan használható választékot hozott a portfólióba, a Lumina III inkább vagány karakter. Lehet, hogy erre utal a kabinetre húzott bőrdzseki?

A Damped Apex Dome magas, és a természetes rostokból álló közép sugárzó kettőse nem véletlenül kapta a „Sonus faber hangja” elnevezést. The Sundays Reading Writing and Aritmetic című albumát Roon-nal az Oppo UDP-205-ön keresztül hallgattam. Harriet Wheeler lágy hangja szépen jelent meg a felvételben. Ennek kulcsa a kiterjesztett magas tartomány, és a jól kidolgozott nyílt közép. Úgy is mondhatnám, hogy a Lumina III előrébb hozta a színpadot, ami a felvételt közvetlenebbé tette. Még nevezhetném kissé agresszívnek is azt, ahogy bemutatta ezt a korai kilencvenes évekből származó indie-pop felvételt.

A mélytartomány gyors és dinamikus. Ez a hangfal már nem hasonlít az évtizedekkel ezelőtti Sonus faberek lágy édeskés hangjára, amelyek soha nem csillogtak. Geddy Lee basszus gitárja a Rush album Freewill című számában kiváló, ami valószínűleg a két mélysugárzónak, és a lefelé mutató kicsatoló nyílásnak köszönhető. A tömör, dinamikus mélytartománya elszórakoztatott. Élénk és lüktető volt, jól ragadta meg a hetvenes évek rock felvételének hangulatát. Akár az is bekövetkezhetett volna, hogy túlhangsúlyozza a mélyeket, de szerencsére ehelyett gyors, szinte tapintható alsó regisztert jelenített meg.

A márka régi rajongói tudják, hogy a Sonus faber hangfalak mindig is kiválóak voltak a klasszikus zenékhez, ám a trash-metál stílus távol állt tőlük. A Testament Souls of Black szerzeménye megmutatta, hogy a Lumina III ezt másként gondolja. Steve Di Giorgio nyitó basszus bemutatója betöltötte a szobámat, és világossá tette számomra, hogy a hangfal tud bulizni. Kétségtelen, hogy a finomságairól híres Sonus hangzás kissé elmarad, de ez a hangfal fiatal, energikus közönséget céloz, aki nem feltétlenül egy Olympica széria érzelmes, pontosan kidolgozott hangjára vágyik.

A színpad ábrázolás tág és egyértelmű, ez jól érzékelhető a Tool Schism felvételén. Az öt zenész pontosan helyezkedik el a szobában, elegendő részletgazdagsággal és dinamikával ahhoz, hogy kellemes jelenlét érzetet adjon a hallgatónak. A mikro dinamikai részletek kissé elnagyoltak, de a muzsikusok egyértelműen vannak ábrázolva. Ugyanakkor Bach Brandenburg Concerto No. 3 in G major szerzeménye képes megmutatni hogy a hangfal magas és középtartománya milyen kiváló. A hangszerek testének ábrázolása és a tonalitás egyáltalán nem harsány, vagy hideg.

Ítélet:

Túl egyszerű lenne a Lumina III hangfalat a Sonus faber család vadhajtásának nevezni, annak ellenére, hogy más, mint a többi. Igen, ki kell mondani, hogy előnyben részesíti az erősített muzsikát az élő előadással szemben, de az alma akkor sem esett túlságosan messze a fájától. Van benne elegendő finomság és lélek ahhoz, hogy kiemelkedjen a kevésbé ezoterikus márkák hasonló árú kínálatából. A tervezés és a kivitelezés módja, amelyről a Sonus faber mindig is híres volt, ebben is jelen van, ezt nehéz nem észrevenni. Tehát ha olyan presztízs márka hangfalára vadászik, amely megtartotta a nagy testvérek stílusát, de nem kerül annyiba, ezt mindenképpen hallgassa meg.

Műszaki adatok:

• Sonus faber Lumina III hangfal

Írta: Jay Garrett

2020. szeptember 28.

Forrás:[https://www.stereonet.co.uk]