Nincsenek termékek a kosárban.
14
okt
okt
Cambridge Audio CXA81 bemutató The Ear
A CXA81 integrált erősítő a Cambridge Audio 2014-ben bemutatott CX sorozatának második generációs tagja. A széria két integrált erősítőt, egy CD transzportot és egy hálózati lejátszót kínál. A második generáció megalkotásakor a gyártó tájékoztatása szerint arra törekedtek, hogy elfogadható áron a lehető legjobb hangzást érjék el.
A szinte alapoktól átépített CXA81 az elődmodellhez (CXA80) képest néhány jelentős változáson esett át. Az egyik legfontosabb újdonság talán az, hogy az ESS Technology Sabre ES9016K2M dekóderre váltottak, amely az USB bemeneten 32 bit 384 kHz PCM, és DSD256 támogatást biztosít. További újdonság, hogy beépítették az aptX HD Bluetooth receivert, amely a mobil eszközökről 48 kHz 24 bit jelek fogadására képes. Nem újdonság, de praktikus az aktív mélysugárzó kimenet, a három digitális bemenet (kettő optikai és egy koaxiális), négy analóg RCA, és a két XLR szimmetrikus bemenet. A hátlap Control bus csatlakozásai a gyártó CX szériából összeállított berendezéseit egy rendszerként teszi vezérelhetővé az erősítőhöz adott távvezérlővel. Tartozék a Bluetooth antenna, amely a hátlap foglalatához csatlakoztatható.
Az Amerikában kedvelt nagyméretű erőművekkel, vagy a japán stílusú kapcsolókkal telezsúfolt előlapos erősítőkkel ellentétben a CXA81 elfogadható méretű, minimalista kivitel, csak a legfontosabb kezelő elemeket tartalmazza az előlap. Tulajdonképpen a Cambridge Audio volt ennek a design stílusnak az igazi úttörője még az 1960-as években. Több angol gyártó követte őket, évtizedeken át meghatározó volt a piacon. Azóta a gyártók egy része szakított ezzel, de a Cambridge ma is ugyanebben a szellemben építi a készülékeit. A magam részéről mindig is többre becsültem a szonikus tűzijátékot a magamutogatásnál. Mivel a CXA81 egyszerű letisztult megjelenésű, nekem nagyon tetszik. Van benne valami klasszikus elegancia, amely időtlen megjelenést biztosít a HiFi rendszerben. Természetesen az esztétika egyéni ízlés kérdése, és háttérbe szorul, amikor a hangzásbeli kvalitásokról van szó.
Egy dologra mindenképpen figyelmeztetni szeretném. Ez az erősítő melegen sokkal jobban szól, mint közvetlenül a bekapcsolás után. A teszt során néhány óra használat után mutatta meg az igazi képességeit. Emellett a bejáratás is fontos. A dobozból kiemelve hiányozhat belőle a finomság, emiatt úgy érezheti, hogy falba döngöli az ereje, de másra nem képes. Ne húzza fel a szemöldökét, hagyja járni, minden rendbe fog jönni, a bejáratás folyamata után a CXA81 életre kel. Én is csak ezután fedeztem fel, hogy milyen jó a sztereó képalkotása, és a színpad ábrázolás. A Kraftwerk újra kevert CD-ről az Autobahn című 1974-es szám elején a csapat társ alapítója Ralf Hütter beült a VW autójába, beindítja a motort, és végig hajt a sztereó képen. Az ajtócsukástól kezdve a motor hangjáig, és az autó mozgásáig minden tökéletes tisztasággal hallható. A CXA81-en keresztül hallgatva sejtettem, hogy ez egy kellemes utazás lesz. (Florian Schneider 1947-2020, a Kraftwerk másik társalapítójának emlékére)
USB-re váltottam, és 192 kHz-es audio fájlokat játszottam le az Apple Mac gépemről. A Cambridge tud valamit az egyensúly és az uralom terén. A Dream House duója a Beach House 2018-as 7. Albumának Lose Your Smile dalán sok rendszer el tud vérezni. Nem így a CXA81! Ezzel a szám atmoszférikus hangzása, a ritmusa, és a kavargó szintetizátor mellett a lélekre ható énekhang is megvan minden finomságával, és erejével anélkül, hogy mindez összemosódna, vagy túl telten szólalna meg.
Ezek a jellemzők még akkor is megmaradnak, ha telefonról küldöm át a zenét a Bluetooth receiverre. Nem is olyan régen volt alkalmam tesztelni egy erősítőt, amelyben szintén volt Bluetooth vevő, és a Cambridge árszintjén mozgott. Annak kicsit levont a használati értékéből a szakadozó kapcsolat. Szándékosan nem említek márkanevet, biztos javítanak majd rajta. A CXA81-gyel nincs ilyen probléma. A Bluetooth kapcsolata sziklaszilárd, és kifejezetten jól állt neki, amikor pop vagy rock zenét játszottam le a Huawei P10 telefonomról. A gitár hipnotikus játéka The xx Introjában nagyon tudom ajánlani, és a Camera Obscura vidám francia dallama pedig biztosan hatni fog Önre a szívétől a lábáig.
Az egyetlen műfaj a komolyzene, ahol az erősítő nem mutat ennyi erényt. Például Helen Jane Long zongorája a Survivor című számban (2016-os Identity című CD) kezdetben vonzónak tűnik. Ám ahogy a mű előre halad, és a zongorához a csellók is csatlakoznak, a billentyűk kissé elvesznek a háttérben, ami kontraszt csökkenést okoz a felvételben. Hasonló tapasztalatom volt Bach The Well Tempered Clavier 1995-ös Naxos felvételén. Jandó Jenő zongora játéka nem robbant elő az őt megillető vibrálással és közvetlenséggel. Természetesen ezek vélt, általam érzékelt különbségek a két műfaj előadás módja között, és nem nevezhetők meghatározónak. Azt viszont garantálom, hogy a rock és pop műfaj hangzásáért rajongók nem fognak csalódni benne.
Műszaki adatok:
Írta: Rahiel ’Naz’ Nasir
- május.20.
Forrás:[https://www.the-ear.net]
