Sonus faber Lumina III bemutató Parttime audiophile

Sonus faber Lumina III bemutató Parttime audiophile

Az új Sonus faber Lumina III hangfalakkal töltött első 24 órám tapasztalatai

Képzelje el, hogy Ön nem egy kemény vonalas audiofil. Ön egy átlagos vásárló, aki közép kategóriás rendszerébe keres hangfalat, és a barátai meg a családtagok viccesnek tartják abbéli terveit, hogy bele szeretne merülni a zenébe. Szép megjelenésű hangfalra vadászik, amely bár álló, méretével nem uralja a szoba látképét, mégis látszik rajta, hogy nem átlagos. Mit szólna ezekhez a három-utas állókhoz? Igazi Made in Italy, ami miatt sokkal dekoratívabb, mint a hagyományos verziók. Nos, a Lumina III pontosan Önnek épült. 2199 dolláros ára esetleg kicsivel több, mint amennyit rá akart szánni, de vegye figyelembe, hogy ez tényleg olasz! Nem audiofil zenekedvelőként a karcsú három-utas hangfalon azonnal megakadna a szeme, ha a Hi-Fi üzletben a bejárat közelében helyeznék el. Ahogy én látom, el tudom képzelni őket még egy Bourbon Street sétáló utcában lévő üzletben is.

Most pedig képzelje magát egy olyan audiofil helyébe, aki tisztában van azzal, hogy mi történik az audio iparban. Nézegeti az új belépő kategóriás Lumina sorozatot, látja az árakat, és azon gondolkodik, hogy mit hagyott ki belőlük a Sonus faber, hogy csak ennyibe kerülnek? Látja a nagy felbontású fotókon a pontosan illesztett sarkokat, és a Sonus faber bőr bevonatot. Az előlap rétegelt valódi fa furnér. Minden rendben van, bár ez igen messze esik a komplex ívelt formákat felvonultató műalkotásoktól, amelyekről a Sonus híres. Egy biztos, nem spóroltak sem a megjelenésen, sem az alkatrészeken.

Ha meghallgatás nélkül utasítja el a Luminákat, mert nem tartja elég grandiózusnak őket, mit szólna egy Aidához? Azokat hallotta már?

Sok minden végig futott az agyamon miközben a Lumina III-mal foglalkoztam. Arra jutottam, hogy végül is mindkét nézőpont téves. A hangfal zavarba ejtett és elvarázsolt, enyhe egzisztenciális válságba taszított. Mi hiányzik belőle?

A Lumina széria

Amikor tavaly teszteltem a Sonus faber Olympica Nova I hangfalakat, külön megállapodást kötöttem a céggel. Jóval a hivatalos bemutató előtt megkaptam őket, hogy lehetőségem legyen a bemutatót a sajtó bejelentés napján közzétenni. Nagyon szórakoztatott a titkolózás.

A Lumina esetében ugyanígy kellett volna történnie, de a Covid-19 közbeszólt, és az Egyesült Államok házhozszállítása összeesküdött ellenem. Amikor végre megkaptam őket, a határidő már nagyon szorított, ezért ellazultam, és kizárólag ezekkel foglalkoztam.

A széria három modellt tartalmaz. A 899 dollár/pár Lumina I kis két-utas monitort, a 699 dolláros centert, és a 2199 dollár/pár állót. A gyártó ajánlása szerint a név három szótagját a következő módon kell értelmezni. LU a luxust jelenti, a MI a minimalista formatervezést, a NA pedig a naturális hangzást. A marketingeseknek néha vannak érdekes ötleteik, de el kell ismerni, ebben az esetben minden stimmel.

A Lumina széria kiegészíthető a Sonus faber Gravis aktív mélysugárzókkal, és ilyen módon akár házimozi is építhető belőlük.

A Lumina sorozat több olyan technológiát alkalmaz, amelyet a nagyobb szériákban is használnak, ennek ellenére a fogyasztói ára igencsak kedvező. A magas például a Sonetto sorozatban használt DAD (Damped Apex Dome). Az 5 inches woofer papír membrános, és új fejlesztés. Általános adatai pedig a következők: három-utas négy hangszórós felépítés, 89 dB érzékenység, 4 ohmos impedancia, alsó határfrekvencia pedig 40 Hz körüli.

Nem volt gondom a Luminák meghajtásával mikor a 25W csatornánkénti teljesítményre képes A-osztályú erősítőmet használtam, de jól viselkedett a 100 wattos AB félvezetőssel is. A bemutatóban a referencia erősítőm, egy Pureaudio Duo 2 szerepel, amelyet egy Niagara 3000 kondicionálón keresztül tápláltam energiával. A kábelezés Speakerflux, Lineflux és Powerflux volt.

A hang:

A bevezető rész felületes olvasása alapján esetleg úgy érezheti, mintha a Luminákat kudarcként állítottam volna be. Ennél messzebb valószínűleg nem is járhatna a valóságtól! Azt kell mondanom, hogy a Lumina III kiváló hangfal 2199 dollárért, ráadásul ezt nem győzöm többször is hangoztatni, igaz nem erre számítottam, amikor megérkeztek.

A dobozból kiemelve őket vegyes érzelmeim voltak, nem számítottam ilyen hangra. Ez nem csak jó, de tényleg jó 2199 dollárért. A bemutatóim során kétféle dolog miatt vagyok hajlamos magasra értékelni egy terméket. Az egyik az, amikor a produktum erős értéket képvisel, a másik pedig az, amikor nekem tetszik a hangja. Időnként még az is előfordul, hogy a termék mindkét dolognak megfelel, de az ritka.

Úgy gondolom, hogy a Lumina III ezen ritka kivételek egyike. Nem tudom róla azt mondani, hogy ez a karcsú doboz képes lesz mindent megadni, amire csak vágyik, viszont azt garantálom, hogy rendkívül közel van egy tökéletes kompromisszumhoz.

Első benyomásom a hangjáról, hogy nyugodt, nyitott, és élethű (végül is NA naturális, vagy mi). Az elmúlt hónapok során több rendkívüli két-utas monitor járt nálam a Joseph Audio, a Stenheim, a Vimberg személyében, nem beszélve a saját Brigadier Audio BA-2-ről. Másként kényezteti az ember füleit egy 12 ezer dolláros hangfal, ezt szigorúan észben kell tartanom.

Mivel a fülemben még a hatszor drágább dobozok hangja csengett, a Lumináról először azt hittem, hogy nem érzi jól magát a rendszeremben, és próbáltam kitalálni mi az, ami hiányzik. A színpad ábrázolás határtalan méretét, a nagy felbontású digitális felvételek halk részletének végső lecsengését kerestem a bemutatóban, de rájöttem, hogy nem ez a helyes irány.

Csak a High-End hangfalak képesek ezeket megfelelő módon bemutatni, a Luminát másként kell értékelni. Elkezdtem inkább arra koncentrálni, hogy mik az erényei. Az egyik erénye a mélyátvitel. Erről az a véleményem, hogy kiváló, bár érzésem szerint kissé csapong. Nem hiszem, hogy valaha is használtam ezt a jelzőt a bemutatóimban, ezért elmagyarázom, miként értem. Indítsa el a Dire Straits Private Investigation számát. A szerzemény második felében (3. perc környékén – fordító megjegyzése) Jon Illsley basszusgitárjának pendülése a dal meghatározó része. Lágyan, de mégis határozottan kell bemutatni, hogy tökéletes legyen. Magasabb árkategóriával összehasonlítva, ez nevezhető kissé csapongónak, másba nem tudtam belekötni. Akárki is tervezte ezt a lefelé mutató kicsatoló csövet, zseniális munkát végzett.

A magas tartomány édes, és kiterjedt. A DAD csipogók hangjának hosszabb hallgatása során realizálódott bennem, hogy hajaznak a kedvenc ribbon típusomra. És mi a helyzet a közepekkel? Ami azonnal feltűnt, az a koherencia. A komplex zenei részeket, amik például a jazz feltételeket jellemzik, meglepő dinamikával szólaltatta meg. Reflections of the Eternal Line-ban Florian Arbenz dobja, vagy John Daversa Quintet Cuarantena kiváló felvételek a Lumina képességeinek demonstrálására. A mélytartomány mondanivalója különleges módon illeszkedik bele az egész előadásba.

A különleges módot nem úgy értem, hogy a basszus túlsúlyos lenne, sőt azt sem állíthatom, hogy az árkategóriát jelentősen meghaladó az ábrázolás módja. A Lumina III nem „óriásölő”. Ezek a közhelyek már senkit nem érdekelnek. Inkább azt mondom, hogy a Lumina III több szempontból is akkora értéket képvisel, ami az árát másodlagos kérdéssé teszi.

Következtetés:

Gene Rubin, akit audio mentoromként tisztelek régen megtanított egy dologra, amit az élet más területén is tökéletesen lehet alkalmazni. Tanácsot adott akkor, amikor megpróbáltam kétféle 1000 dolláros integrált erősítő közül választani. Az egyik igazi top modell volt, tele rengeteg funkcióval és erővel. A másik pedig kisebb teljesítményű, alig néhány funkcióval, igazi minimalista modell. Gene elmagyarázta, hogy a top modellt arra tervezték, hogy könnyű legyen rendszerbe iktatni, és a funkciók sokaságára koncentráltak. A minimalista erősítőt pedig a hangminőség köré tervezték, és bizony ennek is ára van, ami összemérhető a funkciók költségével. Ebbe építették bele a hangzás javítására vonatkozó minden technológiájukat. Végül a minimalista verziót vettem meg és nagyon sokáig megvolt.

Ez az eset sokszor eszembe jutott, miközben a Sonus faber Lumina III hangfalakat hallgattam. Mikor egy olyan hangfal gyártó, amely elsősorban öt számjegyű árakon értékesített hangfalairól híres, és tervez egy megfizethető modellt, biztos lehet abban, hogy néhány olyan trükköt is be fog építeni a hangba, amit a nagyok fejlesztése során tanult. A trükk alatt nem az olcsóbb komponensek alkalmazására gondolok. Amint azt az Olympica Nova hangfalról írt bemutatómban is megjegyeztem, a Sonus faber változáson megy keresztül. Sok új ötlet, frissítés, és némileg módosult hangzás. Már nem csak műtárgynak is beillő méregdrága hangfalaik vannak, de megtanultak kiváló hangot építeni kedvezőbb áron, hogy szélesítsék a rajongó táborukat az elfogadható árkategóriában keresgélő audiofilekkel is.

A profi tervezés mindig az egyszerű, mégis elegáns megoldásokról szól. Ezt szem előtt tartva a Sonus faber valóban figyelemre méltó hangfallal állt elő. A Lumina III könnyedén nyerte el a Part-Time Audiophile „legjobb ár-érték” ajánlását.

Műszaki adatok:

• Sonus faber Lumina III Hangfal

Írta: Marc Philips

2020. október 11.

Forrás:[https://parttimeaudiophile.com]