Elac Discovery DS-S101-G

Az igazi audiofil zenerajongó rendszerben gondolkodik. Ha a cél több, mint amit a 1973-as kiadású a hifi szabványban rögzítettek, rendszer komponenseit egymással is összhangba kell hozni, ennek egyik – talán legegyszerűbb – módja, ha azonos gyártó, eleve egymáshoz tervezett készülékei alkotnak rendszert. Ezt ma már a neves német hangsugárzó gyártó, az Elac elektronikákkal kiegészült kínálatából is megtehetjük, melyek közül elsőként a Discovery-vel ismerkedtünk meg.

Az egyelőre nem túl gazdag elektronikai repertoár egy forrásból és két integrált erősítőből áll, utóbbiak nem titkoltan az idei CES-en Discoveryhez fejlesztett egységek, persze azért önállóan, más gyártmányú eszközökkel is bátran összeköthetők. Mutatós készülékek, sok alumínium és a formatervezésre is jutott a büdzséből. A Discovery médiaszerver a huszonegyedik század gyermekeként, a digitális, fájlalapú lejátszás és az online streaming kedvelőinek igényeit szolgálja ki. Gyönyörű alu doboz, lekerekített élek és tükrös előlap, kezelőszerv nincs, mindössze egy fehér led jelzi az üzemkész állapotot. A Discovery alapvetően a hálózathoz kapcsolódva, vagy ha jobban tetszik, a hálózatba integrálódva teszi a dolgát, de USB portjához külső merevlemezzel, vagy flash drive-val csatlakozva az ott tárolt fájlok lejátszására is képes. Apropó integrálódás. Ez azért nem megy túl könnyen. A Roon Essentials elnevezésű applikáció (ingyenes iOS/Android) szolgál az eszköz kezelésére, ami a beállítás szakaszban nem nevezhető felhasználóbarátnak, hiányzik a hálózat felderítés, manuálisan kell megadnunk a NAS elérhetőségét, de internet rádió keresőt sem tartalmaz az app, az url-eket szintén be kell pötyögni minden egyes „adóhoz”. Elég bosszantó, ráadásul éppen a szolgáltatás lényege veszik el, a távoli országok érdekes állomásainak felfedezése. A mellékelt használati utasítás érdemi információt nem közöl, nincs segítségünkre a telepítésben.

Szóval eltart egy ideig a konfigurálás, de ez ne vegye el senki kedvét, mert csak egyszer kell elvégezni, és a kezelés már problémamentes. A megadott médiamappák tartalmát végigpásztázza, az albumokat borítóképpel együtt kezeli, szép áttekinthető felületen választhatunk a rendelkezésre álló repertoárból. Lejátszási listákat is készíthetünk, de egy track elindítása után a program „random” módra kapcsolva tallózgat a gyűjteményünkből, ha éppen ezt szeretnénk. Minden művelet pofonegyszerű, és beállítástól függően rengeteg információt kapunk a felvételekről, előadókról, albumokról, ami bőségesen kárpótol az installációs „többletmunkánkért”. Egy hetes használati ciklus alatt egyetlen fagyás sem fordult elő, az alkalmazás mindezek felett atomstabil.
A helyi adattárolók mellett a hangminősége okán egyre népszerűbb Tidal-t használhatjuk online lejátszáshoz, természetesen ehhez prémium előfizetés szükséges, de a havi előfizetés aprópénz az itt található mérhetetlen mennyiségű zenei anyag értékéhez képest.
A kis dobozka gyors működése egyébként négymagos ARM processzornak, 8GB RAM-nak, és a Linux oprendszernek köszönhető, no meg a Roon szoftverének természetesen. Két analóg (RCA) és két digitális (koax és optikai) kimenettel gazdálkodhatunk, azt, hogy épp melyiket, nyilván a felhasználás jellege is befolyásolja. Az ELAC audiofil jellegű hangot ígér, nyilván aki komolyabb rendszerbe illeszti, egy nívós külső D/A-val jobb hangot érhet el, mint a beépített átalakítóval. (Cirrus Logic CS 4350)
A Discovery egyébként akár 8 csatornás multiroom rendszer központi készülékeként is működhet, minden egyes csatornát függetlenül képes kezelni, a felsorolt kimeneteken kívül vezeték nélküli aktív hangsugárzó (Discovery), ill. AirPlay hangszórók csatlakoztathatók hozzá.
A támogatott fájlformátumok: WAV, AIFF, FLAC, ALAC, OGG, MP3, AAC, az első négyet akár 24 bit / 192 kHz-es nagyfelbontásban is lejátssza, a DSD formátum sem okoz gondot.
A médiaszerver külső (adapter) tápról üzemel, a további „tuning” lehetőségét megvillantva a lelkes amatőrök, vagy éppen a gyártó előtt.

A rendszer tehát működik, a NAS-on található teljes zenei repertoáromat feltérképezte, de kipróbáltam külső USB merevlemezzel is. Örvendetes gyorsasággal lehet lapozni az albumok között, és azokon belül is villámgyors a keresés. A lejátszás azonnal indul, nincs késlekedés. Az 1-es analóg audio kimenetet használtam, így a saját DAC hangminősége ugyanúgy érezteti hatását, mint a lejátszó hardver és szoftver egysége. A kimeneti szintet a Roon szoftveréből tudjuk kezelni, ami szerencsés, mert elég egy tablet/telefon a rendszer irányításához.
Nem voltak előzetes várakozásaim, a Discovery egyrészt az ELAC első próbálkozása e téren, másrészt az elektronikáról is keveset tudni, szóval itt bármi megtörténhet. Már az első dallamok ígéretesnek tűnnek, egyenletes folyamként áramlanak a hangszórók felől, és bár hatalmas dinamikai csúcsokkal, de mégis nyugalmat árasztva terülnek szét a szobában. Mahler első szimfóniája csendül fel, mindjárt DSD kódolásban, külső merevlemezről. (itt jegyezném meg, hogy a 2,5-es merevlemezek egy része nagyobb áramigényű, mint amit a készülék ki tud szolgálni, erre oda kell figyelni. A saját táppal rendelkező 3,5-es tárolók viszont problémamentesen működnek vele) Könnyed stílus, nagyon hihető hangszerekkel és óriási térrel, ismét a dinamikára kell felfigyelnem. A néma csendből fokozatosan erősödő hangok óriási csúcsokban bontakoznak ki, a vonósok diszkrét játéka közepette. A rézfúvósok kellemesen érces karaktere szintén tetszik, a térélmény is rendben van.
Éles váltással akusztikus gitárzene következik. Erőteljes ismét a megszólalás, a gitáros egészen közel, közvetlenül előttem játszik a szobában, emiatt kissé nagyobb a hangszer teste, mint megszoktam, és valamivel mélyebbre hangolt az egész, de hatásos, annyi biztos. A hangszer hangjának részletessége kicsivel átlag feletti, a hangulat szintén.
Könnyebb stílusra váltva marad a barátságos jelleg, a hallgathatóság az analógos időket idézi, semmi „rejtett” izgágaság, vagy zavaró tényező. Marad az erőteljes jelleg, súlyos dobbeütésekkel, tiszta énekhanggal és sok levegővel. Toleráns a gyengébb produkciókkal szemben, az audiofil felvételek után egy közönséges pop/rock nóta is képes fenntartani a hallgató érdeklődését a részleteiben nyilvánvalóan gyengébb hangzása ellenére is, talán a barátságos karaktere okán.
Jazzen aztán kibontakozhatnak a magasabb hangok is, a cintányérok csilingelése szép, hosszú lecsengésekkel, levegővel és pontosan pozícionálva érkezik, a zenészek helyzete pontosan meghatározható. Nem hiányzik a virtuozitás sem, és a ritmus a lábakat is hamar beindítja.
Ha már hangulat, és erőteljes megszólalás, jöjjön egy kis reggae Bob Marley-től. A „War” élő felvétele fergeteges lüktetéssel, hatalmas színpaddal kápráztat el, feledtetve a régi kópia kicsit kopottas jellegét.

A nagyfelbontású felvételek után a Tidal „CD” minőségben még mindig megnyerő tud lenni, a hallható minőség különbség most inkább a Discovery felbontóképességét dicséri. A visszaesés szerencsére a hallgathatóságon nem ront sokat, a zene egységessége, lágysága megmarad, csupán az apró történésekből kapunk kevesebbet, hogy Szabó Karcsi szavaival éljek, a zene szövete lett valamivel durvább. Nem nagyon, csak kicsit. A zene hatalmas tengeréből a minket érdeklő albumokat felfedezni még mindig kiváló, különösen a Discovery közreműködésével.

Soha rosszabb kezdést! Erős belépő ez az ELAC-tól, a kitűnő hardver és az atom stabil szoftver működés és hangzás szempontjából egyaránt kiváló terméket eredményezett. Alapkiépítésben saját dac-jával is megállja a helyét egy belépő szintű audiofil rendszer forrásaként, de a digitális kimenetekre mindenki olyan átalakítót akaszt, amit szeretne, vagy amire a bankszámlája fedezetet biztosít, így a határok könnyedén feljebb tolhatók. Az már csak hab a tortán, hogy a Discovery még a hálószobai/konyhai/etc. aktív hangszórónkat is ellátja zenével, ha úgy akarjuk. Akarjuk? Nálam nem kérdés. 

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció