Cambridge Audio CXR200 házimozi erősítő teszt

Az idei CES-en (Consumer Electronic Show) CX néven, egész sorozat új készüléket mutatott be a Cambridge Audio. Köztük két házimozi erősítőt, amelyekből a nagyobbikat, a CXR200-at kaptuk meg tesztelésre az Audiophile Szalontól.

A Cambridge Audio kéttagú CXR sorozata nem a jól ismert és népszerű AZUR erősítők közé tartozik, melyekből már csak egyetlen modell, a 751R V2 található a cég honlapján. Annál feljebb pozícionálták a CXR-eket, ez már ránézésre is sejthető volt.

Tesztalanyunk a CXR200 a jelenlegi zászlóshajó, ezt a gyártó honlapja első helyen említi. Audiofilnek és csatornánként 200 W teljesítményűnek nevezik, mindkettő láttán elismerés és csodálkozás jelei mutatkoztak az arcunkon. Utóbbiról, a wattokról pillanatok alatt kiderült, csupán a műszaki adatok táblázatára kellett pillantanunk, hogy 6 ohmra és mindössze két csatornára vonatkozik. Mivel nem írták mellé a torzítás százalékát és azt sem, hogy 20 és 20000 Hz között, ezért feltételezzük, hogy a szokásos, 1 KHz-es mérőjellel adódott ez az érték. Egyszerre az összes csatornát hajtva 7×120 W (8 Ohm) olvasható ugyanott, szintén nem a teljes hallható frekvenciatartományra vonatkoztatva. Nincs ezzel semmi baj, a konkurens gyártók többsége ugyanígy játszik a számokkal, de mi kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk rá a figyelmet.

Megnyugtatásképpen közöljük, a CXR200 hatalmas toroid transzformátora bőséges mennyiségű áramot szolgáltat a végfokok számára, ezt az 1800 wattos maximális teljesítményfelvételi adat ismeretében eszünkbe sem jutott megkérdőjelezni. Később kiderült, jó volt a meglátásunk, mert a legzúzósabb akciófilmjeinket is olyan erővel és dinamikával szólaltatta meg ez az erősítő, ami széles mosolyt varázsolt a legelvetemültebb házimozi megszállottak – mi is azok vagyunk – arcára. De erről majd később mesélünk részletesebben.

A CXR200 legfőbb újdonsága a hálózati lejátszási képesség. Tulajdonképpen egy StreamMagic elektronikát helyeztek el a belsejében. Ennek kihasználása, vezérlése okostelefonról és/vagy tabletről történhet, Android és iOS operációs rendszer alól, az ingyenesen letölthető Cambridge Connect applikáció segítségével. A WiFi vevő tartozék, míg a Bluetooth-hoz a BT100 egységet kell külön megvásárolni. Magától értetődő, hogy Ethernet aljzatot is elhelyeztek a hátlapon, mi ezt szívesebben használjuk, mint a vezeték nélküli összeköttetést: stabilabb megbízhatóbb. Kiemelt szerepet szántak az interneten elérhető zeneszolgáltatók egyikének, ez a Spotify, amit a készülék elejére ragasztott matrica hirdet.

Ha már csatlakozók, akkor menjünk tovább ezen a vonalon! HDMI-ből (2.0) 7 db bemenetet és két kimenetet szereltek az erősítő hátuljára, alattuk 4 pár analóg sztereó, két digitális koaxiális, 4 optikai, sokcsatornás 7.1 bemenet érdemel említést. Előfok kimenetből mindössze kettő áll rendelkezésre, így csak a front csatornákat támogathatnánk meg külső végfok(ok)kal, de annak sem éreztük szükségét a meghallgatás során. Elégedetten nyugtáztuk, hogy két szubláda csatlakoztatható a CXR200-hoz és később kiderült, hogy (ebben a kategóriában elvárható módon), külön beállíthatóak a menüben.

Hangszóró csatlakozóból 11 párból áll a kínálat: 7.0 + Zone 2 + Bi-amp. A surround back kettős szereposztást kapott, használható a Pro Logic IIz magassági hangsugárzóihoz is. Egy csokor 3,5 mm-es Jack aljzat szolgál a távvezérelhetőségre és Trigger funkciókra.

Térjünk vissza az elölnézetre, amivel máskor kezdeni szoktuk a bemutatást!

Nagynak tűnő kijelző néz velünk farkasszemet, ám bekapcsolás után kiderül, hogy pontosan akkora, éppen kellő méretű, mint régebbi márkatársaié. Titkon azt reméltük, hogy a CXN lejátszóéval megegyező LCD fénylik fel az előlap közepén, de ez egyelőre álom maradt. Ha jól belegondolunk, igazából nincs is szükség csilivili egérmozira, hiszen legalább egy képmegjelenítő csatlakozik a házimozi erősítőkhöz és a rajta felbukkanó GUI, vagyis képernyőmenü sokkal jobban látható a kanapéról. A kijelzőt magába foglaló fényes fekete műanyag lap mind a négy sarkában 2 nyomógomb helyezkedik el, ezek funkcióját nagy, fényesen világító betűk jelzik, melyek még 3 méterről is olvashatóak. Hogy erre mi szükség van, azt több hét alatt sem tudtuk megfejteni. Ugyanis, amikor az ember az előlapi gombokkal bíbelődik, akkor legfeljebb karnyújtásnyi távolságban helyezkedik el a készülék előtt, ehhez a művelethez nem lehet szelfibotot használni. Szóval azok a feliratok lehetnének kisebbek és a világításuk kapcsolhatna érintésre, mint a távirányítóké. Természetesen halványítható és kikapcsolható, de csak egyben, az egész kijelző.

Ettől eltekintve a szálcsiszolt alumínium előlap a maga rendezett egyszerűségében kifejezetten kellemes és bizalomgerjesztő látványt nyújt, még a csatlakozók ­– amelyek kialakítását az Azur sorozat tagjain annyit kritizáltunk – sem rontják az összképet. Pedig, lehagyták róluk a takarólemezkét.

A tetőlap szellőzőrácsain bepillantva nem láttuk a korábban tesztelt Cambridge Audio erősítőkben megkedvelt és elismerésünket kiváltó X-Tract hűtőalagutat. Egy ventilátor mozgatja a fémlemezek közé szorult meleg levegőt, a fenéklemez felénk eső szélére szerelt, széles műanyag terelőidomon keresztül. Számunkra felfoghatatlan, amikor egy gyártó elhagyja az általa pár hónapja még jogosan magasztalt, nagyszerű megoldást és valami teljesen hétköznapit alkalmaz helyette.

Alapos szétszerelés nélkül nem látható, de a gyártó szerencsénkre közölte a hangért és képért nagymértékben felelős alkatrészek típusát: Cirrus Logic CS42528 24 bit/192 kHz DAC, Cirrus Logic CS49834A 32 bit 300 MHz DSP, Panasonic MN864788 és MN864787 HDMI 2.0. Utóbbi skálázza a videojeleket, többek között 1080p-t 4K, 3840×2160 felbontásra.

Maga a belső felépítés azonos tervezési filozófia szerint alakult ki, mint a CXA60 és CXA80 sztereó erősítőké: a lehető legkevesebb alkotóelem és a lehető legrövidebb jelutak alkalmazása.

A mérőmikrofonos kalibráló, házimozi erősítőktől szokatlanul pontosan állapította meg hangdobozaink távolságát, ez dicséretes. Viszont a menüben nem tudtuk beállítani az általunk kialakított 5.2 konfigurációt, csak a következőket kínálta fel az erősítő: 2.1; 5.1; 7.1. Szerencsére a manuális részlegben erre is megtaláltuk a lehetőséget, sőt, mindkét szubkimenetre külön lehet távolságot és hangerőt bejelölni, így az automatikustól fájó búcsút vettünk. Azt a biztató fülest kaptuk, hogy ezt egy érkező firmware frissítés majd orvosolja. Alighanem sokan hiányolni fogják a szobaakusztikai korrekciót, amit a ma 150000 forintért kapható házimozi erősítők döntő többsége elvégez. Azt, hogy mennyire használható és pozitív végeredménnyel, most inkább nem boncolgatjuk, mindenesetre furcsa egy 800000 forintos készüléktől, hogy az ekvalizáció nem szerepel a szolgáltatások listáján. És akkor még nem beszéltünk a konkurencia állóhullámokat kioltó képességéről, visszaverődő hanghullámokról, a fázis ellenőrzésről és egyéb nyalánkságairól. Ezek nem nélkülözhetetlenek, de ahogy a mondás tartja: aki kimarad, az lemarad.

Dolby Atmos sincs a fedélzeten, ami ismerve az utóbbi hónapok egyértelmű vásárlói érdeklődését, jókora hendikep. Mi vidáman elvagyunk nélküle, akárcsak tévék esetén 3D nélkül, de a gyártók profitját amúgy sem tesztelők, szakújságírók generálják, a jónépnek viszont minden újdonság azonnal kell. Hasonlóan állunk a DSD-hez, és ennek is van aktualitása a CXR200 kapcsán. A hálózatos zenelejátszás remek dolog, tesztalanyunk e tekintetben szinte minden igényt kielégít. Csupán a DSD fájlokkal szemben viselkedik kissé kiszámíthatatlanul. Nem sikerült rájönnünk, mi alapján dönti el, hogy lejátssza az adott zeneszámot, vagy visszautasítja. Azonban ezt nem róhatjuk fel hibaként, mert a kezelési leírásban és a műszaki adatok között csak a HDMI-n érkező DSD megszólaltatása szerepel. Így annak is örülnünk kell, hogy egyáltalán sikerült ilyen fájlokat lejátszatnunk az erősítővel. Valójában azt sem bánnánk, ha ez a formátum egyáltalán nem létezne. Hogy miért, az nem ennek a cikknek a témája.

A képernyőmenü grafikája egyszerű, de tetszetős, viszont a kezelése lehetne picivel logikusabb, nehezen szoktunk hozzá. A távirányító gombjai megvilágítottak, az elrendezése miatt mégis könnyű mellényomni, ezért nem vált a kedvencünkké.

Sokak számára lehet fontos, hogy a CXR200 átengedi a HDMI-n érkező jeleket akkor is, amikor készenléti állapotba kapcsoljuk. Kiválasztható, hogy ez a legutóbb használt bemenetet érintse, vagy megadható fixre bármelyik a nyolc közül.

Meghallgatás

Cambridge Audio AZUR 752BD volt segítségünkre, arról, valamint Synology NAS-ról érkezett a megszólaltatni való. A hangdobozok az ELAC újdonságai voltak: FS 249.2; CC 241.2 és BS 243.2, valamint SUB 2070 mélysugárzók.

Filmjeinkből a Transformers: Age of Extinction, az Inception és az Oblivion kerültek terítékre, koncertekből a Legends of Jazz és a Hit Man Returns: David Foster & Friends szórakoztattak minket. Ezeket az alkotásokat minden bizonnyal rengetegen ismerik, nem kell hozzájuk különösebb kommentár. A Transformers telis-tele van olyan effektekkel, hanghatásokkal, amik a szélrózsa összes irányából érkeznek és kihasználják a teljes frekvencia-tartományt. A szinte bántóan éles csattanásoktól, fém a fémen csikordulástól a padlót remegtető szubbasszusig, minden hátborzongató életszerűséggel, lehengerlő hangnyomással és óriási dinamikával szólalt meg. Már itt elhittük a 7×120 wattot, bár nem vetettük be az összes végfokot, csak ötöt. Az Inception huszonharmadik perce környékén, amikor két főszereplő egy kávéház teraszán üldögélve beszélget és felrobban minden a környékükön, azt testünk minden porcikájával éreztük. Az Oblivion száguldó drónjainak dübörgése és a fedélzeti géppuskák dörgése az előbb említettekhez hasonló élményekben részesítettek minket, de másra is felfigyeltünk. Az pedig a párbeszédek különlegesen tiszta tolmácsolása, ami nélkülözhetetlen az igazi moziélményhez.

A koncertek atmoszférája mintaszerűen átjött, úgy a jazzklub hangulat, mint a hatalmas színházteremben tapsoló, ujjongó tömeg zaja. A hangszerek tényleg sztereó erősítőket idéző természetességgel, színezetlenséggel szólaltak meg, a nagyzenekar és a színpad nem csak látványában, hangzásában is óriási volt.

Végül a StreamMagic funkciót vizsgáltuk meg, melynek során, körülbelül 15 különféle műfajú sztereó zeneszámot hallgattunk, hosszabb-rövidebb ideig. Megállapítottuk, hogy van alapja a Cambridge Audio honlap olvasásakor kissé nagyzolónak tűnő kijelentésnek, mely szerint audiofil hangzású házimozi erősítő a CXR200. Nem mindenkor, nem minden műfajjal, és nem teljes egészében, de olyan tulajdonságokat villantott, amiket kevés konkurense tud utánozni ebben az árkategóriában. A hecc kedvéért összehasonlítottuk kedvencünkkel, az általunk referenciának tekintett Primare SPA23 erősítővel. Ekkor vált pontosan megfogalmazhatóvá, ami már a nyelvünk hegyén volt egy ideje: pici fémesség, fésületlenség fedezhető fel a CXR200 magas és középtartományában, a basszusai pedig visszafogottabbak az optimálisnál. Akit ezek zavarnak, bő 400000 forinttal (kb. 50 százalékkal) többért megveheti a skandináv vasat, azonban vételárát, ha a szolgáltatásbeli hiányosságoktól eltekintünk, bőven megéri a Cambridge Audio CXR200.

Egy mondatba összefoglalva: kiváló házimozi hangzás, szuperül működő hálózatos zenelejátszás, remek sztereó hang, tetszetős kinézet = Cambridge Audio CXR200.

Mérleg

+ A gyártó ígéretének megfelelően, audiofil erényeket felvillantó hangzás

+ Bőséges erőtartalékkal és dinamikával rendelkezik, teljesen hihető a megadott, csatornánkénti 120 wattos teljesítmény

+ Remekül használható hálózatos lejátszás, melynek a hangminősége (forrástól függően) kiváló

+ Igényes kinézet és kidolgozás

– Nincsenek a mai piaci kínálatban általánosnak számító szolgáltatásai: Dolby Atmos, önbemérő szobaakusztikai korrekció, 7.1 előfok kimenet, ezek miatt nem kapja meg az ajánlott vétel címkét

Szubjektív vélemény

Forrás:[www.av-online.hu]

Specifikáció