Cambridge Audio CXN v2 – A jövő elkezdődött

Cambridge Audio CXN v2 – A jövő elkezdődött

Közel három évvel ezelőtt lépett színpadra a népszerű brit gyártó, a Cambridge Audio megújult audió készülékeivel. A „C” sorozat teljesen új külcsínt kapott és természetesen a műszaki tartalom is fejlődésen ment keresztül. Nyáron lesz éppen három éve, hogy a CXN nálunk járt. Sajnos akkor nem volt alkalmam meghallgatni, ez a kollégám feladata volt, de a CXN elődje, a Stream Magic viszont annak idején nálam landolt. Ahhoz képest szinte csak egyetlen dolog maradt, a Wolfson chip a készülék alaplapján. De az is csak a nevében.

Az első CXN-hez képest a külső változások elhanyagolhatóak, és ha a műszaki adatlapot böngésszük, ott sem találunk változást: maradt az iker Wolfson 8740, a második generációs, felülkonvertálós ATF2-e szűrő (24 bit/384 kHz), DSD64 kezelés. Itt azért anyi változás történt, hogy a DSD lejátszás már működik hálózatról is (NAS-ról), nem kell PC-re bízni a feldolgozás megkezdését USB kapcsolaton keresztül. Ha a készülék belsejébe tekintünk, szemre nem fedezhetünk fel különbséget a „sima” CXN és a V2 között, sőt, mintha a Stream Magicet látnánk, új ruhában. Az alaplap rendezett, minimalista kábelezésű, azonban a tápellátást nem vitték túlzásba. Picike kis kapcsolóüzemű tápegység látja el feszültséggel a digitális és az analóg áramköröket is. Mivel nincs duál, vasmagos tápolás, mint mondjuk a Pioneer N50A-nál, a CXN súlya is alacsony, nem éri el a 4 kg-ot sem. A hátlapon a szokásos csatlakozókat találjuk, kiemelném ezek közül a szimmetrikus analóg kijáratot, ami ebben az árkategóriában nem természetes, ellenben már az elődön is megtalálható volt.

A legnagyobb változás kétségtelenül a Tidal megjelenése jelenti! Amikor átvettem márciusban a tesztkészüléket, még nem volt elérhető a népszerű, veszteségmentes streamszolgáltatás, sőt, az előlapon még a Spotify-t hirdette a CA. Április elején aztán a CXN jelezte, hogy megérkezett az új firmware és vele együtt a Tidal is. Rövid frissítés után már be is tudtam jelentkezni a Tidal fiókomba, ehhez természetesen az androidos alkalmazást is frissítenem kellett a Play áruházból. A szoftver kezelőfelülete alapvetően nem változott, csak megjelent két új ikon, a Tidal Recommends és a My Tidal. Az elsőn keresztül férhetünk hozzá a teljes kínálathoz, míg a My Tidal-on egyből az elmentett lejátszási listáinkhoz ugorhatunk. Az applikáció kezelése letisztult, nekem sokkal jobban tetszett, mint a Tidal saját felülete. A CXN gyorsan talált hálózatot, a Cambridge Connect (ez az app neve) pedig gyorsan és késedelem nélkül irányítja a hardvert. Ennek nagyon örülök, mert ebben több konkurensét is megelőzi a patinás brit gyártó! Kényes vagyok a vasak szoftveres támogatására, vallom, hogy egy hálózati lejátszót már nem lehet kényelmesen, gyorsan kezelni a saját, sokgombos távvezérlőjükkel.

A Tidal integráció elérhetősége előtt NAS-ról etetett zenékkel járattam a vadonatúj készüléket, majd utóbb csak Tidal volt a forrás. Műfaji megkötést nem alkalmaztam, bár a rockzene kicsit felülreprezentált volt, nem tagadom. Első körben, csak úgy kíváncsiságból, végigmentem ugyanazon a tracklist-en, amit annak idején a Stream Magic-en is végighallgattam. Nem elemezném ki most percről-percre a hallottakat, inkább csak elmesélném a benyomásokat, amik a vele töltött idő alatt értek. Először is, nagyon kellemes volt vele a zenehallgatás. A kellemest tessék valóban szó szerint érteni, nem belegondolva mögé semmilyen pejoratív jelzőt, amik ilyenkor esetleg az eszünkbe juthatnak. Nem volt punnyadt, nem volt sávhatárolt és nem volt gombócos sem. Mégis, teljesen máshogy szólt, mint egy N50A. Érződik mögötte az a tervezési filozófia, ami a Cambridge Audio mögött hosszú évek óta áll. Annak idején elsők között vásároltam az Azure szériából, egy CD játszót, a 640C-t. Már abban is Wolfson chipet használtak, kezdetben egyet, később kettőt. A mai napig emlékszem a hangjára, a CXN ugyanazt a vonalat viszi most tovább, még ha nem is ugyanazt a ruhát viseli. Kerek egész, egy picit sötétebb, nem is, inkább árnyaltabb a hangja, a színskála melegebb feléről sminkeli magát, ízléssel. Hallgatása közben sokáig töprengtem, hogy vajon nem titkol e el valamit, érzésem szerint a felbontást nem forszírozza annyira, mint a már említett japán konkurense, de cserében nem is szedi darabokra a zenét, a tálalás inkább franciásan elegáns, mint japánosan rendezett. Ha a klasszikus hármas tagozódás szerint vizsgálom, akkor a legalsó tartomány erőteljes, hangsúlyos, telt. Ez a hangsúlyosság a közvetített energiákban is megnyilvánul, de azért nem telepszik rá a zenére. A középtartomány meleg tónusú, benne van az a megfoghatatlan „zenei” jelző, amely sok hallgató kívánalmainak elején található. Egy lépcsővel fentebb inkább kerekebb, kerekítettebb hangokat hallunk, mondjuk Miles Davis trombitájából. Ne tessék valami fátyolra gondolni, inkább arra, hogy az alkotók nem erőltették az „ami a csövön kifér” mentalitást a tervezés során. Lehet azt a trombitát kisebb tüdővel is fújni, karcos fémdóm tulajdonosok előnyben :)! Mondani szokták, hogy az alkalmazott DAC chip típusa csak egy a sok változó közül, mi egy készüléken belül található. Állítólag lehet teljesen eltérő hangzásvilágú vasakat is építeni ugyanazzal a chippel. Visszatekintve az elmúlt esztendőkre, a Wolfson felülreprezentálta magát, de alap hangkarakterét megcáfolni soha nem tudta. A CXN sem egy részletvadász, de telt, analógos hangjával emlékeztet leginkább egy lemezjátszóra. Hosszan hallgatható, barátságos karakterű, könnyen kezelhető hálózati lejátszó a Cambridge Audio CXN v2. Aki ebben az árkategóriában gondolkodik, bátran tegye próbára!

Specifikáció:

• Cambridge Audio CXN V2 Hálózati Lejátszó és DAC

Forrás:[www.hifipiac.hu]