A REF6 2015-ben váltotta le a régóta futó REF5 előerősítőt, de a folyamatos fejlesztések az Audio Research REF6SE modellben csúcsosodtak ki.
Az Audio Research történelmi múltra visszatekintő cég, és a termékeinek magas kategóriáját a rájuk akasztott combos árcímke jelzi. Ám az ár mindig is kimagasló hangminőséget és egyedi stílust jelentett. Ki ne emlékezne az 1970-es évek ikonikus SP szériás előerősítőire, amelyek ipari megjelenése rendkívül jellegzetes volt. Egy tény, ma is ez jellemzi őket.
A prémium kategóriás elektroncsöves erősítőik zászlós hajója a REF 750SE, az előerősítő kínálatuk legnagyobb tagja pedig a REF10.
Az SE frissítés a gyártó 50 éves fennállásának ünnepére jelent meg, mint lehetőség. Természetesen gondoltak azokra a vásárlókra is, akik már birtokolják az előd REF6 modellt, számukra is van mód arra, hogy frissítsék a készüléküket SE verzióra. (Az átalakításról ide kattintva tudhat meg többet – Fordító megjegyzése)
Közelről nézve:
A REF 6SE többé-kevésbé old-school stílusú csöves előerősítő, szimmetrikus felépítéssel, egyfokozatú A-osztályú munkapont beállítással, zéró negatív visszacsatolással. Nincs lemezjátszó előerősítő bemenete, nincs beépített DAC, vagy USB port. És persze nincs beépített hálózati lejátszó része. Ennek ellenére, vagy éppen ezért rendkívül vonzó.
A vaskos burkolat hatalmas előlapján két forgató gomb található a bemenet választáshoz, és a hangerő beállítására. Az előlap kijelző alatt hat nyomógomb szolgál a be/kikapcsolásra, a monóra kapcsolásra, a menübe való belépésre, a fázisfordításra, és a némításra. A hatalmas méretű alfanumerikus kijelzője durvának tűnhet napjaink OLED kijelzői mellett, ám a gyártó vásárló közönsége minden bizonnyal nagyra értékeli azt, hogy a hatalmas nappalijuk legtávolabbi pontjáról is kényelmesen leolvasható.
Az átlátszó fedélen át belepillantva tökéletes rendezettség fogad. Minden négyzethüvelyk el van foglalva.
A bal oldalon a tápegység és kondenzátorai, elől középen a feszültség szabályzó 6550WE és a vezérlő 6H30, elől jobb oldalon pedig az egyéb tápegység részek láthatók. A fő panel hátsó része az audio erősítők hat elektroncsövét és különleges minőségű kicsatoló kondenzátorait tartalmazza, a hátlap részre pedig a be és kimenet panel van rögzítve. Gyönyörű, áttekinthető elrendezés. Csak diszkrét alkatrészekből épült, integrált áramkört csak a kijelző vezérlő és a rendszer vezérlő tartalmaz.
Annak ellenére, hogy a gyárban a csöveket összeválogatták, és elektronikusan mindent beállítottak, külön dobozban szállítják a csőkészletet, amit a helyszínen kell beépíteni. Kérésre a kereskedő is beépíti, de a fedő lapot mindenképpen le kell szerelni az üzembe helyezéshez. A gyártó ajánlása szerint a 6550WE kivételével minden cső várható élettartama 4000 óra, ezt követően a csere javasolt. A tápegység cső 2000 óránként cserélendő. A hátlapon két pár XLR és RCA szabályzott kimenete mellett egy felvétel kimenet is van fix kimeneti jelszinttel.
Menü beállítások:
A menüben kiválasztható az automatikus kikapcsolás idő, a processzor mód, ha multicsatornás rendszerbe illeszti, az elektroncső üzemóra számláló, a kijelző fényerő, a hangerő beállítás előválasztás, és a bemenet átnevezés. Néhány funkció, mint például a kijelző fényerő és az üzemóra a távvezérlőről közvetlenül is megjeleníthető.
Az Audio Research tájékoztatása szerint az új modell a Reference széria REF160M, és REF160S erősítők fejlesztési tapasztalatait tartalmazza. A cég furfangosan fogalmaz az SE átalakítás hatásaival kapcsolatosan. David Gordon szerint 17 kondenzátor cserét, és 12 belső vezeték átalakítást tartalmaz. Ezek a hangzás pontosságán javítottak, és Dave megkockáztatta még azt a kijelentést is, hogy nincs mérhető különbség a REF6 és az SE verzió között, de a hangzás javulás megdöbbentő mértékű. Paul Miller, aki a labor munkákat végezte, annyit tett ehhez hozzá, hogy ez leginkább attól függ, melyik paramétert méri. (a második részben a mérési eredményeket tekintheti meg – Fordító megjegyzése)
Az bizonyos, hogy az alap adatok, mint például az erősítés, a jel/zaj viszony és hasonlók, változatlanok, de ez koránt sem igaz a torzítással kapcsolatosan. Annak ellenére, hogy minden megadott adat bőven jobb mint a gyártó megadott értéke, Paul kicsit magasabb THD-t mért a jobb csatornában. Nagy volt a kísértés, hogy cső illesztés problémának nevezze, de megnézte a Stereophile partner magazin mérési eredményeit, és egy másik REF-6SE is ugyanezt mutatta. Szóval inkább felépítési jellegzetességről beszélhetünk, nem pedig rossz cső illesztésről. (Mindenkit megnyugtatunk, hat ezred! százalék eltérésről beszélünk, ami csak mérhető, de garantáltan nem hallható. Így villognak kicsit a profi műszerparkjukkal – Fordító megjegyzése)
A meghallgatás:
Ez egy rendkívül finom hangú csöves előerősítő. A dCS Vivaldi One lejátszó és Constellation Inspiration Mono végfokok közé kötöttem be, amelyek B&W 800 D3 hangfalat hajtanak. Nagyon tetszett az összeállítás. Elindítottam egy késő 70-es évekből származó pop/rock számot, a Kiss On My List Daryl Halltól és John Oatestől [Looking Back; BMG PD 90388], amin jól hallható a csontszáraz megszólalás stílus. Nem melegít a tonalitáson, az ütő hangszerek feszesek, jól csillapítottak. Azért jelen van a hangban egy finom szelídség, de ez csak nagyon kevéssé édesíti a felvétel amúgy keserű voltát.
A szám énekhangja a törvényszéki hajlamokkal megáldott High-End berendezéseken bántóan tud hasítani, de jelen esetben erről szó sincs. Úgy tudnám jellemezni az érzésemet, hogy nem a felvétel hibáit helyezte reflektor fénybe, hanem a muzsika felé terelte a figyelmemet.
Alig észrevehető a dolog, és ami a legfontosabb, hogy nincs hatással a sebességre. A Run DMC Walk This Way [It’s Like This; A Polydor POCP-1088] számának elején a dobgép hangjára ültetett cintányér villámgyorsan szelte a levegőt a hallgatási pozícióig. Paul zeneszobájában a basszus feszes, lendületes, amit az Aerosmith klasszikus gitár riffek egészítettek ki. A REF6SE megragadta az éleket, és a felvétel finomságait, ahogy életre keltette ezt a rap-rock hírességet.
Menjünk bele mélyebben:
Bár az előerősítő leveszi a fókuszt a felvételek közepes voltáról, semmit sem mos össze. Inkább feltárja a finom zenei részleteket, ami miatt nem biztos, hogy jó választás azok számára, akik a csöves előerősítők általános lágyságát keresik. A bemutató nem erőltetett, de nagyon pontos, hosszan hallgatható, és tele van apró dinamikus részlettel. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy fetisizálja a felvétel produkciós effektusait – persze jól tetten érhetően érzékelteti azokat – hanem inkább mindent elmond a hangszerekről és az énekhang tonalitásáról. Az eredmény egy hihető, szinte tapintható valóság, amit lehetetlen nem szeretni.
Jó példa az Electronics Getting Away With It [Electronic; Warner Bros WPCP-4348] című szám, ami komoly meglepetést okozott nekem. Imádom a dallamát, de mindig is az volt a véleményem róla, hogy egy rettenetesen tömörített felvétel, amit a 80-as években valószínűleg DAT-on mastereltek. A REF6SE könnyedén kihámozta a rétegeit, és a keverésmód kellős közepére ültetett. Az is meglepett, ahogy Bernard Sumner énekhangját megszólaltatta. Soha nem rajongtam érte szívből, de a bemutatóban megjelent a gyengédség és a sebezhetőség, amit az általam eddig hallgatott alacsonyabb kategóriás előerősítők rendre eltűntettek.
Aztán azon kaptam magam, hogy a B&W 800 D3 hangfalakról is megváltoztatta a véleményem. Ezt a típust én elsősorban a pontosság klinikai oldala felé sorolom, de ebben a rendszerben – nem kis részben az előerősítőnek köszönhetően – megnyíltak, és egy sokkal ember közelibb oldalukat tudták megmutatni. Maga a felvétel is nagyot nőtt a szememben, és bár soha nem lesz audiofil referencia, mégsem annyira zsúfolt és tömörített, mint korábban gondoltam.
Az Audio Research REF 6SE nem épít varázslatosan széles sztereó hatást, ahogy több csöves előerősítőnek van ilyen jellegű szubjektív skála bővítője. Ez a hatás a felvétel rögzített színpad hatását messze a hangfalakon túlra tolja. Ehelyett az általa ábrázolt színpadkép precíz, magával ragadó, de csak ott rajzol nagyot, ahol a felvétel azt úgy tartalmazza.
Például The Style Council Long Hot Summer [Collection; POCP-1606] felvételén a tér hatalmas panoráma, ahol az ütős hangszerek és a taps messze jobbra és balra hallható, miközben Paul Weller énekhangja pontosan középen, kicsit a hangfalak mögött szólal meg. Híven tükrözi a korai 80-as évek felvétel módját, gyönyörűen ábrázolt mindent.
Ennek ellentéte a The Byrds felvétele amelyben Bob Dylan My Back Pages [The Byrds; Columbia CK 46773] című számát dolgozták fel. A fókusz olyan éles a szűk színpadon amennyire csak lehet. Nem zavart, hogy keskenyebb, a hatás akkor is lenyűgöző.
Hi-Fi News ítélet:
Az Audio Research REF 6SE előerősítő lényege, hogy nem tesz hozzá, és nem fed el semmi lényegeset a felvétel bemutatása közben. Képes megmutatni azt a keveset is, amitől a kevésbé tökéletes felvételek hallgatása élvezetté válik. Végeredményben arra emlékeztet engem, hogy az előerősítőnek nem az a dolga, hogy feltegye a koronát a hangzásra, hanem az, hogy engedje egy alapvetően jó hangú rendszer többi tagját szabadon szárnyalni.
Írta: David Price, mérés: Paul Miller
Forrás és képek: HiFiNews és Audio Research
Műszaki adatok: Audio Research REF6SE