Vertere Dynamic Groove DG-1 Hificritic bemutató

Vertere Dynamic Groove DG-1 Hificritic bemutató

Megérkezett hozzánk a Vertere legújabb belépő kategóriás lemezjátszója innovatív kar megoldással, és előszerelt hangszedővel. Virtuálisan ez egy plug-and-play darab. Chris Kelly-nek tetszett, amit hallott.

2019-re visszatekintve, – és ahogy azzal mindenki tisztában van, a régi szép napok duplán számítanak – én írtam bemutatót a Vertere Magic Groove (MG-1) lemezjátszójáról, ami komoly benyomásokat tett rám. A Vertere Touraj Moghaddan legújabb vállalkozása – az ismert és elismert audió tervező mérnök, aki a Roksan márkanév mögött is áll, többek között neki köszönhető a Xerxes és TMS széria megalkotása is.

Az új évtized elején önként ajánlkoztam arra, hogy szívesen meghallgatnám az új Vertere belépő modellt. A bemutatóban szereplő DG-1 az a csomag, amit Moghaddan álmodott meg ilyennek. Tartalmaz egy általa tervezett Groove Runner kart, valamint egy Audio Technica alapokon nyugvó Vertere hangszedőt. A lemezjátszók világában ez a készlet az, amit kicsomagolás után azonnal használatba vehető kategóriának neveznek. Mikor a futár megérkezett vele feltűnt, ez a Vertere doboz sokkal könnyebb volt, mint az MG-1 csomagja. Maga a csomagolás módja nagyon jó, egyszerű és világos utasításokat tartalmaz a beüzemelésre vonatkozóan. Ez nagyon jól jön például az olyan szerény technikai felkészültségű emberek számára, mint amilyen én vagyok.

Az alváz három akril rétegből áll, két feketéből és egy átlátszóból, amelyet három állítható láb támaszt meg. A tartozék vízszint mérővel könnyedén el lehet végezni a beállítást. A tányér és a kör alakú szilikon meghajtó szíj fel van helyezve. A meghajtó csonk körbe tud mozogni ami meglepett, de amint a tányér forogni kezdett, kiváló stabilitást mutatott. A tányér sokkal könnyebb, mint az MG-1-es tányérja, de ugyanolyan igényes a kidolgozása. Azt kell hogy mondjam, a DG-1 igazán tetszetős darab, és sokkal kompaktabb, mint jóval drágább nagy testvére. A saját GoldNote PH10 lemezjátszó előerősítőmhöz a tartozék Vertere kábelekkel csatlakoztattam, és persze bekötöttem a földelés csatlakozót is. A Vertere a lemezjátszók mellett kábeleket is gyárt, amelyek fejlesztését maga végzi. Igazság az, hogy a DG-1 mellé csomagolt változat nem a csúcs kategóriájuk, de ennek ellenére nem éreztem szükségét, hogy cserélni kellene. Az ellensúly gyári beállítását természetesen ellenőriztem, hiszen minden magára valamit is adó LP rajongó tart tűmérleget magánál. A lábak magasságával vízszintesre állítottam az alvázat, hogy a kis buborék a tartozék mérőn pontosan középre essen, majd csatlakoztattam a tápegységet. A csatlakozás pillanatában fehér fény árasztotta el az átlátszó akril réteget.

Firmware frissítés

A korábbi bemutatómban megírtam, hogy a másik egységen is folyamatosan világít az akril réteg, és javasoltam egy firmware frissítést. Igen, napjaink lemezjátszóján már ez is lehetséges! Ennek hatására képzeljék el, megfogadták a javaslatomat, és kikapcsolhatóvá tették a fényt. Átlátszó porvédő fedél is jár hozzá, igaz némi megszorítással. Alapállapotban a fedél ráemelhető, és leemelhető az egységről, ugyanis a zsanér opcionális.

Mielőtt a hangjáról beszélnék, néhány szót ejteni szeretnék a DG-1 felépítéséről. A három réteg három különálló darab. A középső egység tartalmazza a kar bakot és a központi csapágyat a lemeztányérral. A formája padlizsánhoz hasonlít. Touraj rengeteg időt áldozott arra, hogy a lehető legjobb csillapítást és leválasztást érje el a külső és belső hordozó lapok között. A leválasztott alváz jobb szélén van a karbak felszerelve. Ahogy az bizonyára mindenkinek feltűnt, merőben más, mint a megszokott cső forma. Ez teljesen Touraj saját tervezése. Lapos szendvics PCB forma, amely tartalmazza a kar kábeleket is. Engem Meccano-ra emlékeztet, de ez mégis valami más. A kart szállításhoz csavarral rögzítették. Ez is teljesen eltér a megszokottól. Rendkívül ötletes, tipikus Touraj-ra jellemző elegáns megoldás. A rögzítő csavart a kar bázisba be lehet helyezni, hogy kéznél legyen, amikor szükséges. Különleges, ahogy erre is megoldást talált.

A tányér forgását az alváz kis átlátszó akril gombjával lehet beindítani. Egy gombnyomás 33-as, két gombnyomás pedig a 45-ös fordulat. A 33-as kijelzése zöld, a 45-ös pedig piros. A tányér forgását a kis gomb lenyomva tartásával lehet kikapcsolni. Egy biztos, pont ilyen módon lehet kezelni a Lingo-4 Linn Sondek LP12-t is. Egyetlen kritikám a DG-1-gyel kapcsolatosan az volt, hogy a kis gomb szinte a meghajtó szíj alatt van, és az én bumszli ujjaimmal képtelen vagyok úgy nyomkodni, hogy hozzá ne érjek a meghajtó szíjhoz. Jeleztem a gyártó felé a gondomat. Mielőtt ez a cikk a nyomdába került volna, már meg is oldották a dolgot, a gombot kissé kifelé tolva helyezték el, így Ön már ezzel nem szembesül.

Az általánosan alkalmazott protokollom szerint mindig hagyom melegedni egy kicsit a készüléket mielőtt kritikus módon kezdem hallgatni. Amint a tű a lemezhez ért, azonnal hallottam, hogy itt valami igazán kellemes élményben lesz részem.

Az első általam választott lemez a Pink Floyd 1973-as eredeti kiadása, a Dark Side of The Moon (SHVL804), ami a világon mindenhol sikert aratott.

Életem során ezt az albumot rengetegszer meghallgattam már, de a DG-1 arra kényszerített, hogy ismét leüljek, és újra végig hallgassam. Természetesen kívülről tudom a Breathe szívdobbanásait és a Money pénzcsörgését, de ez itt olyan kiválóan hangzott, hogy kedvem támadt az összehasonlításra a jóval drágább tuningolt LP12-vel. Listát kezdtem írni az általam kedvelt muzsikákról, és azokat hasonlítottam össze egy magasabb árkategóriás lemezjátszón hallottakkal. A listában szerepelt a Mobile Fidelity nyomással készült Bob Dylan Blood on the Tracks, a Love Forever Changes, Frank Sinatra At the Sands, Allman Brothers Band Live at the Fillmore East, Osibisa Woyaya, Stephen Still Manassas, hogy csak a legnagyobb kedvenceimet említsem. Ezek mellett klasszikusokat is hallgattam, mint például Christopher Hogwood/Academy of Ancient Music Decca L’Oiseau Lyre, bár ez kevésbé érintett meg a DG-1-ről mint Emma Kirkby csodálatos szoprán hangja. Nem maradhattak el a modern pop zenék sem, mint Lana del Rey, és az NFR. A Vertere egyiken sem hibázott, a valós zeneiséget mutatta a felvételeken.

A mélyek teltek és erőteljesek, a középtartomány jó, de a magasa olyan levegős és szikrázó, amilyet csak jóval drágább árkategóriában tapasztaltam eddig. Mindez nagyrészt az átdolgozott Audio Technica MM hangszedőnek köszönhető. Kiváló példája ez a magas szintű mérnöki tudományok találkozásának. Az idő együttfutás és a „boogie-faktor” amihez én, mint LP12 használó hozzászoktam, gyakorlatilag ugyanúgy átjön a DG-1-ről is.

Magamról elmondhatom, hogy rendkívül messzire mentem el a Hi-Fi odüsszeiában a lemezjátszóm kiválasztása során, de ha ebben az árkategóriában keresnék készüléket, biztosan komoly küzdelembe kerülne, hogy bármi olyat találjak, ami megközelíti ezt a Vertere hangot.

Műszaki adatok:

• Vertere Dynamic Groove DG-1

Írta: Chris Kelly

2020 január-február-március