Sumiko Rainier bemutató Theaudiopileman
Ez a belépő kategóriás hangszedő a Sumiko Oyster sorozatának negyedik tagja. Fontos szerepet lát el a kínálatban, de annak megfizethető végén található. Elliptikus tűvel, mozgó mágneses kialakítással száll be a versenybe.
A Rainier esztétikai szempontból prózai. Nem látványosan kék, mint a Songbird, és nincs különleges steampunk formája, mint a Blue Point Special EVO III-nak.
A beépített meneteknek köszönhetően a telepítése rendkívül egyszerű. Elliptikus tűforma, alumínium tűszár, réz huzalozás. A javasolt tűnyomás 2 gramm, a hangszedő tömege pedig 6,5 gramm.
Nagyon fontos tudni róla, hogy a tű cserélhető, ami a belépő kategóriában lényeges, hiszen sokkal olcsóbb a tűt cserélni, mint új hangszedőt vásárolni, amikor eljön az ideje. Emellett azt is érdemes tudni, hogy a Rainier, az Olympia, és a Moonstone tűi felcserélhetők, ilyen módon egyszerű, sőt kedvező áron lehet fejleszteni például Moonstone szintű hangzásra.
A hangminőség:
Peggy Lee Raindrops albumával kezdtem, és a Raindrops Keep Fallin on My Head című számot játszottam le. Ebben a muzsikában Lee énekét egy nagyzenekar kíséri.
A Sumiko hangszedőknek jellegzetes hangzásuk van. Ez jelen van a jóval drágább Songbird-ben, és ebben is. A felső frekvenciákat kissé előrébb hozza, ami azt jelenti, hogy közelebb szólalnak meg a hallgatóhoz, kissé az „arcba tolva”.
Úgy éreztem, mintha közelebb lennék a zenészekhez, jól hallom, hogy melyik mit játszik éppen. Ugyanakkor Lee éneke mellettem kissé jobbra szólal meg. Nem láttam a teljes énekest, csak egy részét.
Ugyanez volt az érzésem a fuvola, az akusztikus gitár és a cintányér hangjával kapcsolatosan. Maga a hangszer hangja minden részletével együtt szól, kiválóan tolmácsolva az érzelmeket, ám az ábrázolás módja nem elég precíz. A jóval drágább Songbird ezt a problémát már megoldja, több levegővel rajzolja a képet. A Rainier, mivel olcsóbb technológiákat tartalmaz, értelemszerűen nem képes a magas tartomány tökéletes szintű bemutatására, és a fókusz kissé homályosabb.
Hozzáteszem, hogy részletekben itt sincs hiány, a cintányérok ütései között megvan a tér, és a visszaverődések is jók. A fuvola hangja szépen ábrázolja az emberi érzelmeket, és az akusztikus gitár is egészen jól pendül. Ezek más olcsóbb hangszedők hangjából teljesen hiányoznak. Ám valahogy úgy éreztem, hogy a fejem hátrébb kell húznom, ha a hangszer testek ábrázolását élesebben szeretném látni a színpadon. A basszus megfelelő mennyiségben van jelen, de a fókusz itt sem tökéletes. Olyan, mintha ritka felhőn át nézném.
Nézzék el nekem a bíráló hangvételt, mert nem azt akarom mondani, hogy nem tetszik a Rainier. Erről szó sincs! Ám biztos vagyok abban, hogy elvárják tőlem az olvasók a pontos tájékoztatást, és nem kíváncsi senki az üres frázisokra, meg az áradozásra. Nagyon tetszett például a hangjában az érzelmek ábrázolásának képessége. Ez kifejezetten előnyös tulajdonsága.
The Cure Pornography és a Figurehead volt a következő. Itt a Rainier megmutatta a nyugalmát. Ám amikor nem kellett a jazz-hez szükséges igényes pontosság, és észrevette, hogy éppen másfelé figyelek, mintha lerúgta volna a cipőit, és ringatni kezdte volna a csípőjét. Ennek a rock stílusnak erőteljes nagy üteme, és ehhez képest törékenyebb gitár hangja van. Az állandó dübörgést és a lusta ütemet a Rainier nem csak hogy könnyedén követte, de kifejezett élménnyé tette a bemutatót. Ekkor éreztem először, hogy növelnem kell a hangerőt, és ekkor nem kellett erősen koncentrálnom, sőt a fejemmel bólogattam a ritmusra. A Rainier természetes, és magabiztos teljesítményt nyújtott.
Következtetés:
A hangszedő közvetlen kapcsolat a zene mondanivalójához. A Rainier elzárkózik az elemzéstől, inkább a melegségre, és az érzelmekre koncentrál. Ez azt jelenti, hogy rock, szintetizátor, és ezekhez hasonló muzsikákon jobban teljesít, mint a jazz és klasszikus műveken, ahol a pontosság elengedhetetlen. Ha tehát az érzelmeket és a hangulatot keresi a zenében, és ezek a legfontosabbak a bemutatóban, a Sumiko Rainiert feltétlenül vegye fel a bakancs listájára.
Műszaki adatok:
Írta: Paul Rigby
2020 április 16
Forrás:[https://theaudiophileman.com]