Olympica Nova II bemutató Whathifi 2. rész

Olympica Nova II bemutató Whathifi 2. rész

A meghallgatás

Az Olympica Nova II beállítása egyszerű volt. Oda helyeztem a meghallgató szobámba, ahová a többi hangfalat szoktam, hozzávetőleg egy méterre a hátfaltól, három méterre egymástól, és a hallgatási pozíciómra céloztam a beforgatással, ami kb. 4 méterre volt.

Mivel nem tudtam, hogy ennyire egyszerű lesz, megkértem egy barátomat, hogy segítsen. Mint kiderült, ez felesleges volt, abban a pillanatban, ahogy megszólalt a zene, rögtön hallottam, hogy itt minden rendben van. A színpadkép rögtön tökéletes volt, behunyt szemmel csak a holografikus képet láttam, a hangfalakat egyáltalán nem, csak a zenészeket tudtam érzékelni.

Kicsit meglepett a dolog, mert elég sokféle több-utas hangfalat hallgattam, és tapasztalatból tudom, hogy ehhez a bal és jobb oldali doboznak tökéletesen párba válogatottnak kell lennie. A holografikus kép alkotás alatt pedig nem csak a sztereó képre gondolok, hanem a színpad magasságára, és mélységére is. Ezt tehát egy ilyen szintű holografikus látványnak kell elképzelnie.

Elsőként egyik kedvenc előadóm, Janis Ian nagy felbontású albumát, a Breaking Silencet indítottam el. Bár nem ez az általam leginkább kedvelt albuma, a Between The Lines kiadványát azért vettem meg, mert kedvelem a Hölgy művészetét. Ez volt az első CD lemezének a kiadása, és szükségem volt valamire, amivel felavathatom az új, és igen drága CD lejátszómat. (a CD lemez egy időre el volt tűnve a kereskedelemből, de most újra kapható a www.janisian.com weboldalon)

A dalok azért ezen is tetszenek, ráadásul a felvétel minősége kiváló. Jeff Balding rögzítette a Bill Schee stúdióban, aztán Doug Sax végezte a kétcsatornás utómunkákat a masteren. És igen, ez egy teljesen analóg felvétel. Meg lehet vásárolni 200 grammos 33-as LP, 2 LP 45 rpm, de még szalagos kiadásban is, a szokásos CD és SACD formátumokon túl.

Az All Roads to the River kezdő számban mintha két meleg kar ölelt volna körbe. Chad Watson fantasztikus basszus játéka festi alá az album minden számát. Aztán ott van az akusztikus és elektronikus gitárok interakciója, ahogy a riffeket hol együtt akkordban, hol pedig szólóban külön-külön pengetik.

A sebesség, ahogy a Nova II az ütős hangját szállította, teljesen elképesztett. Jim Brock dobverőjének csattanása a pergő peremén teljesen valósághű, igazi jelenlét érzetet ad. Jól jellemzi a Sonus nagyszerű teljesítményét Ian hangjának tisztasága (különösen a nagy felbontású verzióban). Balding kiváló munkát végzett a felvétel készítésekor.

Mivel Ian hangjának nincs semmiféle különleges vokális jellegzetessége, véleményem szerint a kritikusok mindig alul értékelik. De hallgassa meg az előadás módját ebben a felvételben, ahogy kiemelkedik a színpad ábrázolásból, és soha nem szürkül bele, és el fogja ismerni a tehetségét.

A Tattoo és a Guess You Had To Be There című számokban a basszus meghatározó, és a Nova II tökéletes mélységgel, pontosan ábrázolta ezt, nem érzékeltem túlsúlyosnak őket. A Sonus mérnökei szerencsére ellenálltak a csábításnak, hogy emeljenek a felső mélytartományon. Ez a stratégia ugyan bejöhet a bemutató szobákban tartott demó során, de otthon a mindennapokban fárasztóvá teszi a zenehallgatást.

Jól tetten érhető az Olympica középtartományának pontossága a Walking On Sacred Ground című számban, ahol a „walking” szót a kórus is énekli. Azokon a hangfalakon, amelyeknek nincs dedikált közép sugárzója nehéz érteni a szó kiejtés módját, de a Nova kristály tisztán szólaltatta meg. Ian néhány pillanattal később énekli ugyanezt a szót, de az Ő tempója kicsit gyorsabb, ami a legtöbb hangfalon „woking”-nak (ébredés) hallható. A Nova tehát teljesen képben volt a szöveg értelmezés terén.

A hangfal magas tartományának bemutatás módjára ajánlom a This Train Still Runs című számot. Ebben a cintányér csillogása a vízben tükröződő napfényhez hasonló. A zongora tökéletes hangszer a tonalitás megítéléséhez. Ian maga játszik a zongorán a Breaking Silence című számban. Ugyanilyen jó Ray Kennedy Jr. fantasztikus játéka John Pizarelli Kisses Int he Rain lemezének DSD verzióján. A From Monday On című szám hallgatása közben jól érzékelhető a folyékonyság a nagysebességű leütések között. Annak ellenére, hogy soha nem volt alkalmam élőben meghallgatni őt, tisztelem a művészetét, és a fantasztikus technikáját.

A zongora hangját kiválóan tolmácsolta a Nova, és ebben nagy segítségére volt a jó minőségű profi Telarc felvétel. Az is varázslatos volt, ahogy Pizarelli gitározik. A pendülés és a zongora hangja ahogy Kennedy játszik rajta tökéletes és valósághű bemutatás módot kapott.

A Nova II két olyan apró ujj megcsúszást is megmutatott Kennedy gitár játékán, amit korábban még soha nem hallottam. A When I Take My Sugar To Tea című számban Pizarelly éneke teljesen diszkrét, elmarad a fémesség, amit azokon a hangfalakon mindig kihallok, amik kemény dómot használnak.

Kíváncsi voltam arra, hogy milyen lesz a zongora hangja akkor, ha természetes akusztikai környezetben, egyéb kísérő hangszerek és ének nélkül szólal meg. Elindítottam a The Köln Concert felvételt. Azt ugyan nem mondhatom, hogy úgy éreztem magam, mintha ott lennék, de minden esetre újabb jó tulajdonságra derített fényt a prezentáció stílusában. Ez pedig a tonalitás állandósága széles hangerő tartományban.

A szinte suttogótól kezdve a hallgatási hangerőig, sőt azon túl – amikor egyedül voltam a házban – kipróbáltam. Az Olympica Nova II tonalitása szilárd maradt, nem vesztek el a kis hangerejű apró részletek, és a hang soha nem fordult át fémesbe még nagyobb hangerő esetén sem. A Bösendorfer grand piano hangját, és a Kölni Operaház akusztikáját is tökéletesen hallottam.

Egyébként nagyobb hangerővel játszva a felvételt, közelebb hozott a valósághoz, ahogy az szólhatott azon az estén. A zongora hangját használtam a hallgatási pont szélességének meghatározásához. A tengelyen kívülre kissé kihajolva a hangzás ugyanolyan jó maradt, mint tengelyirányban. Az nyilvánvaló, hogy ha túl messzire hajoltam a tengely iránytól, a holografikus kép eltűnt, de az édes folt kielégítően nagy.

Ennek az albumnak van egy érdekessége, amit a hangmérnök ugyan próbált eltűntetni, de nem sikerült neki teljesen. A Bösendorfer Model 290 Imperial húrjai Jarrett „kalapálásának” köszönhetően kicsit veszítenek a feszességükből, ahogy az előadás előre halad. A Nova II pontosan megmutatta a húrok lazulását a prezentációban. Én személy szerint szeretem ennek a zongorának a hangját. Arra emlékeztet, amit Glenn Gould mondogatott mindig: Ez egy neurotikus zongora, ami csembalónak hiszi magát.

Az Olympica mély ábrázolás módját is kipróbáltam Bach D-moll Toccata és Fúga általam legkedveltebb verziójával, amit Robert Noeren játszik Rieger orgonán, a Pacific Union College templomában a Napa völgyben. A mesés hangszer Schwarzachban, Ausztriában épült, 4000 sípot tartalmaz két hüvelyktől húsz láb hosszúságig, csatolókkal, ütközőkkel, szelepekkel, rengeteg billentyűvel. Szokatlan elhelyezése a templom elején arra vezethető vissza, hogy a tervezők attól tartottak, hogy ha hátra építik, a karzat rezonálni fog, és esetleg leomlik idővel.

Hallgassa meg a Nova II által megszólaltatott alacsony frekvenciás D-ket, és azonnal megérti a tervezők félelmét. John Eargle (Delos) felvétele tökéletesen visszaadja a hangot. Ugyan vannak nagyobb hangra képes orgonák, de nekem a Rieger tonalitása tetszik, ez a legszebb hangú orgona, amit hallottam.

Természetesen az Olympica nem képes teljes erejükben ábrázolni az alacsony frekvenciás orgona hangokat – ehhez sokkal nagyobb túlnyúlás kéne lefelé – ám erre tényleg kevés hangfal képes. A többi hangszerrel, amely jelentős mélytartalommal szólal meg, mint például dob, zongora, elektromos basszus gitár, elég jól boldogul ahhoz, hogy boldoggá tegyen.

A Nova II magas tartomány bemutatás módjához javasolt másik felvétel lehet Andy Summers Earth + Sky. Kiváló példa a közel mikrofonozott cintányér felvétel ábrázolás módjára a Vinnie Colaiuta. Gyengébb hangfalakon szinte fehérzajnak tűnik a hangszer, de ebben az esetben erről szó nincs, a hangzás kellemesen édes, az Apex Damped magas sugárzónak köszönhetően.

Értékelés:

A Sonus faber Olympica Nova II klasszikus hangfal a szó legjobb értelmében. Nem hiszem, hogy talál más hangfalat, amely jobban nézne ki a nappaliban, hacsak nem egy másik Sonus faberről beszélünk. Hangzás tekintetében pedig minden benne van amit csak kívánhat, sőt még annál is több, tekintetbe véve a kabinet méretét

A Newport Test Labs a Sonus faber Olympica Nova II teljes frekvencia átvitelét 38 Hz – 37 kHz +/- 4 dB mérte, ami kiváló, sőt a gyári adatot meghaladó eredmény. Ám a gyártó nem adta meg a 40-35.000 Hz saját mérésük átviteléhez a dB értéket, amit a szélső érték méréséhez alkalmaztak, nem tudhatjuk, hogy mennyire voltak szigorúak magukkal szemben.

Mérési eredmények

A gyári alsó 40 Hz-es határ azt sugallja, hogy a mérést süketszobában végezték, míg a Newport Test Labs ezt valódi szobában csinálta. A valódi szobában a basszus általában felerősödik a helyiség akusztikus nyereségének köszönhetően, emellett a mélyhang átvitel módját az elhelyezés is befolyásolja.

A fenti ábrán a hangfal teljes átviteli tartományát tekintheti meg. Az 1 kHz alatti mérést kilenc frekvencia sweep szakasszal mérték 3 méter távolságból, tengely irányban.

A grafikonon jól látható, hogy az 1 kHz feletti tartomány kb. 2 dB-lel magasabb, ezért a hangja egyáltalán nem tekinthető semlegesnek. A 140-30 kHz közötti tartomány átlaga 2 dB-en belül van, két helyen, 1-1,5 kHz, és 2,3 kHz körül van némi kiemelés, ami egyesek számára esetleg érzékelhető lehet a hangban.

A fenti ábrán a hangfal magas átvitele látható. A mérést kapuzott szinusz jellel végezték úgy, hogy a mikrofon három méterre tengely irányban volt elhelyezve. A mérést csak 600 Hz feletti mérőjelekkel végezték.

A fenti grafikonon a hangfal magas frekvenciás átvitele látható. A magas sugárzó átvitele szép lapos, kiterjesztett, 87,5 dB körüli érték. 9,5 kHz középponttal van egy apró tetőesés, majd egy csekély kiemelés, ami 20 kHz-ig tart. Ezután gyenge tetőesés 35 kHz-ig, és a nagy beszakadás 40 kHz felett lép fel.

A fenti grafikon több mérés eredményét egyben ábrázolja. A mérés technikája gyakorlatilag visszhang mentességet biztosít, mintha süket szobában végezték volna. Közeli mérés mód, a szinteket nem kompenzálták.

A piros a kicsatoló cső, a fekete a mély hangszóró, a zöld pedig a közép sugárzó átvitele.

A szoba akusztikája nélkül az látható, hogy a mélysugárzó alacsony frekvenciás válasza viszonylag korán, már 100 Hz körül csökkenni kezd, és 48 Hz körül éri el a minimumát. A kicsatoló cső kimenete 44 Hz-en éri el a maximumát. A Q jósági tényező elég magas érték, mert a hangolt üreg csak viszonylag szűk, 32-85 Hz közötti tartományban dolgozik az átvitel kiterjesztésében.

Érdekes módon úgy tűnik a mérések alapján, hogy a keresztváltóval nem szűrik a középsugárzó átvitelének alsó részét, nyilvánvalóan azért, hogy segítse a mély átvitelt.

Impedancia modulus és fázis összegzett ábra. Az átlagérték fekete, a felül áteresztő szűrő zöld, az alul áteresztő szűrő pink, és a fázis kék színben látható a grafikonon.

A mérések alapján jól látható, hogy az impedancia jól kontrollált, az átvitel legnagyobb részében 4-8 ohm között mozog. A kicsatolás rezonancia frekvenciáján a minimum értéke 3,5 ohm, ezért az Olympica Nova II esetében pontos a 4 ohmos névleges impedancia adat.

A keresztezési pont, ahol a felül és alul áteresztő szűrők találkoznak, 350 Hz-en van. A fázisszög alapvetően jóindulatú, bár a 4,8 ohmos -50 fok 38 Hz-en azt sugallja, hogy a Nova II meghálálja, ha nagy teljesítményű, nagy áramra képes erősítővel hajtja.

A grafikon legérdekesebb részei a 2,3 kHz, 5,2 kHz és 38 Hz pontokon látható rezonancia. Az egyéb helyeken látható csúcsok a mérés technológiájából adódó, a tesztelő berendezés által okozott kiemelkedések, hagyja őket figyelmen kívül, mert megtévesztő lehet.

A fenti ábrán a rózsazajjal mért harmadik oktávtól szűrt átvitel tekinthető meg. A grafikonon jól látható, hogy a harmadik oktáv korrekciója szépen elsimítja az átvitelt. Ez az az ábra, amely leginkább közelíti az emberi füllel hallható tényleges átviteli módot. A szűrés nélkül végzett mérések nem minden esetben mutatják a valóságot, olyan hibákat tárhatnak fel az átvitelben, amelyek a valóságban nincsenek ott, vagy egyáltalán nem hallhatók.

Kompozit átvitel grafikon. A fenti ábrán minden egyben látható, de olyan módon, hogy az egyes hangtartományok előállításában résztvevő egységeken az is látható, hogy mit tesz a dedikált tartományán kívül. Piros kicsatoló cső, világoskék mélysugárzó, zöld középsugárzó. A rózsazaj kapuzott 400 Hz alatt. A fekete pedig a fenti átviteli tartomány ábrája, a szemléletesség kedvéért. Jól látható, hogy az 1-1,5 kHz körüli tartományt miként befolyásolja a mély hangszóróból szármató energia. A 2,3 kHz-es csúcs egyértelműen a középsugárzó rezonanciája. Ez a jól hallható tartományban helyezkedik el, hatással van a hangzásra.

A Newport Test Labs mérései szerint az Olympica Nova II érzékenysége 86,5 dB 2,83Veq bemeneti jelen. Ez kicsit alacsonyabb, mint a gyártó által megadott 88 dBSPL érték. Az eltérést az alkalmazott mérés technikák közötti különbségek is okozhatják. Ezért ismételten azt tanácsoljuk, hogy a nagy teljesítményű, nagy áramra képes erősítőt használjon a meghajtására.

Műszaki adatok:

• Sonus Faber Olympica Nova II Hangfal

Forrás:[https://www.whathifi.com]

Írta: Newport Test Labs

Képek: Future