McIntosh MI502 bemutató Hifinews 1. rész hangzás

2U méretű magasságával, és az állvány rögzítés fülekkel a McIntosh MI502 az egyedi telepítésű rendszerek piacára szánt végfok. Nagy kérdés, hogy ez a D-osztályú erőmű csemegét jelent a purista audiofil füleknek is?

Az nem szokatlan napjainkban, hogy a Hi-Fi hardverek egyedi telepítés kvalitásokat vonultatnak fel elsősorban a csatlakozás módjaikban. Ez lehetővé teszi az installátoroknak, hogy okos ház rendszerbe integrálhassa, és vezérelhesse RS232 és Ethernet alkalmazásokkal. Aztán vannak olyan célhardverek, mint az MI502, ami egyenesen az ilyen felhasználási módokra épült. A karcsú kétcsatornás végfok megjelenésében hajaz a binghamtoni cég ikonikus készülékeire, de sok mindenben mégis eltér azoktól. Vajon ez azt jelenti, hogy az elhivatott audiofilnek azonnal el kell fordulnia tőle, vagy éppen ellenkezőleg, olyan eszköz, amit az orvos receptre is felírhat?

Való igaz, hogy a 2U méret megosztó. Mindig is lesznek rajongói a rettenetes méretű és tömegű végfokoknak ugyanúgy, mint a karcsú alternatíváknak. Egy Hi-Fi rajongó nem valószínű, hogy lépcső alá rejtett állványba fogja beépíteni, de ha mégis, hát a tartozék rögzítő fülekkel 483 mm-es szabvány szélességbe biztonságosan rögzíthető. Ezeket eltávolítva, a szélessége a szintén szabványos 445 mm-re csökken, és a takaró lapok felszerelése után jól mutat a Hi-Fi állványon. Egyetlen dolog ami nem engedi, hogy teljesen diszkrét maradhasson, az a mélysége, ami 533 mm.

Rugalmas alkalmazás:

A gyártó ajánlása szerint az alkalmazás területe szinte korlátlan, és ennek bizonyítására hosszú listát sorol fel a multi csatornás rendszerek front sugárzóinak meghajtásától a passzív mélysugárzók vezérléséig. A McIntosh nem tereli el a figyelmet a hagyományos modellekről sem, amiknek a hírnevüket köszönhetik. Ám az MI502 2x500W/8 ohm teljesítménye elég csábító ahhoz, hogy kipróbáljuk, mint audiofil végerősítő.

Ha figyelmen kívül hagyjuk a neves gyártó monoblokk kínálatát, aminek csúcsán az MC2KW és a hybrid MC901 csücsül, és földre szállunk, az MI502 házon belüli közeli rokona az MC152 lenne. Árban egyformák, ám az utóbbi teljesítménye 2x150W. Ha a watt-per-költség filozófia híve, ujjongva dörzsölheti a kezét a jó hír hallatán.

A teljesítményt Hypex D-osztályú modulok állítják elő, oldalanként kettő, amit kapcsoló üzemű tápegység lát el energiával. Talán ez a felépítés indokolja, hogy a gyártó Custom Installation címkével illesse. A Hypex modulok szimmetrikus pár elrendezésben dolgoznak.

A kimeneti csatlakozás:

A McIntosh szokásos Autoformer kicsatolás technológiája, ahol külön 8, 4 és 2 ohmos kapcsok találhatók, itt szükségtelen, mert a modulok teljesítménye széles impedancia tartományt támogat. Oldalankét kettő meg még szélesebbet, ráadásul hatalmas teljesítménnyel. Ennek következménye az, hogy az MI502 hátlap egyáltalán nem zsúfolt. A szokásos sokszögletű hangszóró kimeneteken túl RCA és XLR bemenetek vannak, de természetesen megtalálhatók a CI 12V-os bekapcsolás vezérlés aljzatok is.

A front panel már kevésbé puritán a festett üveg előlappal, a zölden világító logoval, és a kék műszerekkel. Viták dúlnak a hardvereken gyakran megtalálható műszerek pontosságáról, de Paul mérései szerint 8 ohmon ezek értékei bizony valóságosak. Én elfogult vagyok a vizuális látványelemmel kapcsolatban, a jelenlétük szerintem azt sugallja, hogy a McIntosh nem csak az egyedi beépítés lehetőségeit vette számításba. El lehet képzelni nyugodtan egy ilyen megjelenésű végfokot a Hi-Fi állványon is. A műszereket ott mindenki azonnal észreveszi, nem úgy mint a lépcső alatt elrejtett rack szekrényben, ahol csak az egerek bámulhatják.

A stílus tehát tetszetős, hacsak nem idegenkedik a zöld/kék esztétikától, mivel a világításokat nem lehet kikapcsolni. Ha minden rendben van, más nem világít az előlapon. Baj esetén, ha a végfok elérte a maximális teljesítményt, vagy zárlatot érzékel a készülék védelme, narancs, vagy piros színben LED fények gyúlhatnak ki, és a védelem korlátozza a kimeneti teljesítményt, vagy teljesen kikapcsolja a végfokot.

A karcsú méreteken és a valós nagy teljesítményen túl az energia hatékonyság az, ami csábító lehet benne általános Hi-Fi célokra is. Paul mérései szerint az alapjárati fogyasztása (idle) mindössze 40 W, a hatásfoka 85%, és a készenléti teljesítmény felvétele kb 1 W. Automatikusan készenlétre kapcsol, ha 30 percig nem érzékel bejövő jelet.

Hab a tortán:

A készülék egyszerűsége miatt pillanattok alatt rendszerbe köthető, és készen áll a meghallgatásra. Az MI502 esetében hat másodperc a várakozás a bekapcsolás gomb megnyomása, és az üzemkész állapot között. Ezt a fajta gyorsaságot az előadás módjában is tovább viszi. Ugyanolyan villámgyors reflexekkel rendelkezik, mint amit más Hypex modulos erősítőknél is tapasztaltam, de úgy tűnik, a McIntosh azoknál kicsit tovább ment, és precíz, ütős, erőlködés nélküli utat talált. Csodálatos dolog az erő érzése, és fontos dolog, hogy soha nem fordult túlzó mormogásba. Kiválóan bánt az alsó zenei aláfestés vonalakkal, amik szépen futottak együtt a dinamikus kitörésekkel.

Nem akarom azt mondani, hogy a végfok teljesítménye meghaladja a fizikai méretét, mert ez nem újdonság a D-osztályú erősítők világában, de nyilvánvalóan benne van a határtalanság érzete. Úgy a Kroma Atelier Stellka Xtremes, mint a Bowers 703 S3 hangfalon hallgatva Paul Butterfield Better Days [Rhino Records; 44.1kHz/16-bit download] a New Walkin’ Blues című szerzeményt élveztem a nagy vastag basszus aláfestést, a billentyűst és a gitárt. Ugyanígy nem zavarta semmi az élmény átadását Turn The Page Bob Seger & The Silver Bullet Band [Live Bullet; Capitol Records 5099909833029] 1975-ös élő felvételén. A koncert atmoszférája mellett a művészek elhelyezése is pontos a színpad ábrázolásban, akár elől, akár hátrébb figyeltem.

A végfokot Primare PRE35 előerősítővel hajtottam meg. A forrás Oppo UDP-205 SACD/CD volt. Mindkettő naturális hang, kiválók a mély, a közép és a magas tartományban.

Prince Purple Rain [Warner Bros/NPG 9362-49132-0] lemezén minden szépen áttekinthető és természetes maradt. Barb Jungr Bob Dylan ‘Sara’ feldolgozás SACD [Linn Super Audio Collection: Volume 5; Linn Records AKP 389] lejátszásakor az ének érzelmeinek finom kezelését a zongora súlya és teste kiválóan egészítette ki. Szuper hangú kétdobozos egységet alkotott a Mac az Oppo-val.

A sebesség királya:

Vissza a lendülethez. Néhány éve televíziós interjút készítettek Rick Rubin producerrel, aki felfedte a gondolatait a Slayer metál zenekar 1986-os Reign In Blood című albumának felvételéről. A szakállas géniusz elismerte, hogy Dave Lombardo dobos gyors és precíz jellege miatt teljesen újra kellett gondolnia a munkastílusát. Szintén Rubin produkciója a South Of Heaven [American Recordings 0602537352265] Ghosts Of War. Az MI502-vel hallgatva világossá vált, hogy mire gondolt a neves producer. A dob, a húrok pendülése, a pergő ütése, a nagydob rúgása mind jelen van, és kulcsfontosságú a zenekar hangzás szempontjából. A végfok ezeket elmosódás, és ritmushiba nélkül közvetítette.

A Boston „Smokin” [Boston; Az Epic 88697184002] című szám is profitált az erősítő sebességéből. Fran Sheehan basszus aláfestése mellett minden hangszer külön jelenlét érzetet kapott. Tom Scholz gitár játéka egészítette ki Rock and Roll örömzenévé. Finom énekhang, torz gitár, ezt lehetetlen lenne klinikai hangzással ilyen jól megszólaltatni.

Sok időt töltöttem az MI502-vel klasszikus rock és metál zenéket hallgatva, és a lábam mindig ritmusra járt. Nagyon ment neki. Ám akkor sem ejtette el a labdát, amikor lassabb ritmusra váltottam, ahol a lecsengés, és a mindenre kiterjedő kontroll a lényeg. Például Daniel Avery 2013-as Drone Logic című albumán [Because Music; 44,1 kHz/16 bit FLAC] a szintetizátor és énekhang magas falát építette fel a lüktető basszus alapokra. Aztán Bernard Hermann zenéje Alfred Hitchcock Vertigo [Varese Sarabande Records VSD-5759] az ütőhangszerek nélkül is hatalmas nyílt dinamikát kínál csodás rézfúvós élekkel, és a háttér húros hullámzással. Az MI502 egyszerre kínálja a Hypex stabil vezérlését, és a zeneiséget, ami általában hiánycikk a Custom Installation kategóriában.

HiFi News ítélet:

A McIntosh MI502 sztereó végfokát CI alkalmazásra tervezték, de semmi okot nem látok arra, hogy ne lehetne integrálni akár egy elegáns szobai Hi-Fi rendszerbe. Igen, D-osztályú, ami a legendás márkanévtől szokatlan, de pont ez teszi alkalmassá arra, hogy sokféle hangfallal együtt tudjon dolgozni. A hangzás világa elsősorban az előerősítőtől és a forrástól függ, tiszta semleges teljesítménye pedig lendületes és szórakoztató zenehallgatást ígér.

Írta: Mark Craven

Mérés: Paul Miller

2023 Április 21.

Forrás és képek: HiFiNews és McIntosh

Műszaki adatok: McIntosh MI502

Tovább a mérési adatok részhez