Luxman D 03X bemutató Stereonet

Luxman D 03X bemutató Stereonet

Rafael Todes egy olyan japán CD lejátszóról ír, amely az ár kivételével minden más szempontból csúcskategóriás.

A Luxman Corporation egy gazdag történelmi múlttal rendelkező japán High-End gyártó. 1925-ben alapította egy testvérpár, és a kezdetekben a Kinsuido Picture Frame Store nevű üzletükben Osakában Amerikából és Európából importált rádió berendezéseket árultak. Később alkatrészeket, mint például transzformátorokat, és kapcsolókat is elkezdtek gyártani, ezzel kezdődött minden.

Előre ugorva az 1970-es évekre, a cég már Japán egyik vezető elektroncsöves erősítőket gyártó specialistájává fejlődött, akik édes, meleg hangú készülékeikkel nagy népszerűségnek örvendtek. Aztán következett a „sötét korszak”, amikor mindenki a félvezetős technológiára váltott, mert a vásárlók a jobb mérési eredményeket felmutató, nagyobb teljesítményű erősítőket követelték.

Amellett, hogy a Luxman több legendás termékkel örvendeztette meg a zene rajongóit, az Alpine megbízásából konzumer OEM gyártással is foglalkozott. 2009-ben felvásárolta őket a Taiwan bázisú IAG, amely többek között a Quad, és a Warfeldale márkaneveket is birtokolja. Itt, ha lehet így mondani, a Luxman otthonra talált.

Az IAG megadta a lehetőséget arra, hogy kiteljesedjenek, és végre újra igazi audiofil csemegékkel jelenhessenek meg a piacon. Erre nagyon jó példa a bemutatóban szereplő 3.500 fontba kerülő D-03X CD lejátszó. Áprilisban harangozták be ezt a nyolcvanas évekbeli megjelenéssel bíró ergonomikus szépséget, amely a japán High-End old-school tervezés minden elemét felvonultatja, és belül sok modern technológiát tartalmaz.

A 440x133x410 mm-es doboza 13,2 kilós, és a top kategória érzetét kelti a részekre osztott belső terével, és a 8 mm vastag alumínium alvázával. Ebben az árkategóriában inkább a préselt acél lemez a szokásos. A vastag előlapján nagy méretű praktikusan használható gombok találhatók, és semmi más. Úgy is mondhatnám, hogy érett felhasználók számára tervezve. Rendkívül egyszerű használni, és számomra, mivel a szemem már nem az igazi, nagyon praktikus volt a kijelző nagyítás funkció. A tartozék alumínium távvezérlő megjelenése is magasabb kategóriát sugall, és én személy szerint külön köszönöm, hogy nem lehet telefonos alkalmazással kezelni.

Annak ellenére, hogy nincs beépítve a manapság elterjedt streaming funkció, nincs híján a modern lehetőségeknek. Található rajta ugyanis néhány digitális bemenet, hogy a beépített Texas Instruments PCM1795 duál monó DAC integrált áramkörök képességeit ne kelljen elvesztegetni. Asahi Kasei AK4118AEQ audio transceiver chip fogadja az SPDIF jeleket az USB bemenetén. Ez 32 bit 384 kHz PCM, és 11,2 MHz DSD jelfeldolgozást tesz lehetővé. Az optikai és koaxiális bemenetein 24/192 jeleket képes fogadni. A Luxman képes lejátszani az MQA-CD lemezeket, illetve az USB, koaxiális és optikai bemenetén keresztül is képes az MQA formátum feldolgozására.

A belső elrendezése mutatja a gyártó történelmi múltra visszatekintő audiofil tervezés módját. A kábelezéshez a Luxman saját OFC kábeleit használták. A transzformátor OI vasmag, a tápegységben Luxman kondenzátorok, és Schottky diódás egyenirányítók találhatók. Annak ellenére, hogy egy klasszikus japán vezérhajó megjelenésével és technológiájával rendelkezik, az ára meglehetősen visszafogott.

A hangminőség:

Csatlakoztattam a referencia rendszeremhez, amely egy pár VAC Phi Monoblock végfokot, Townshend Allegri Ref előerősítőt és B and W 802D3 hangfalakat tartalmaz. A D-03X jól érezte magát közöttük. Gyönyörű megjelenése mellett, kifinomult hangzással bír, amit soha nem lehet megunni.

Például Solti György ahogy a Tannhauser nyitányt vezényelte igen meggyőző élmény volt. Minden a helyén van, édes és lágy a tonalitás, a hang messze eltávolodott a modern digitális hangzástól. Mozart 22. Piano Concerto amelyet Barenboim vezénylésével a Berlin Philharmonic adott elő ugyanígy tetszett. A csodálatos fafúvós futamok szép tisztán szólaltak meg. Jól ragadta meg a nyitó képet az első tételben, nem érzékeltem rajta a digitális vagy elektronikus jelfeldolgozás jellegzetes ízét.

Bernstein vezényletével a New York Philharmonic Orchestra Copland Appalachian Spring művébe csodálatos betekintést adott annak ellenére, hogy a felvételt a hatvanas években készítették. A felvételen ez a jellegzetes hangulat érződött, és a Luxman, szinte mosolyogva tartotta elém a vintage lencsét. Nagyon jól érzékelhető a patina ezen a klasszikus Columbia hangzású anyagon, és a D-03X szerencsére nem próbált rajta változtatni. Nem adott neki plusz csillogást, nem tette harsányabbá, mindent a maga valójában szólaltatott meg. A tisztaság és pontosság érzetét kelti, anélkül, hogy analitikussá válna.

Egy újabb dolog, ami tetszett a hangjában, az a kiváló ritmika. Ki merem mondani, hogy az előadás módja meghaladja az árkategóriáját. A Copland felvételén a Luxman megmutatta a zeneiségét. Nagyon tetszett ahogy a bemutatóban a ritmus pontosan szinkronizált. Gyakran előfordul a közép és csúcskategóriás CD lejátszók esetében is, hogy minél jobbak műszaki értelemben, annál inkább elveszik az életszerűséget. Mindig fennáll a kockázat, hogy ha egy eszköz túlságosan leleplező, az nagyon ki fogja hangsúlyozni a kellemetlen igazságot a felvételről, amire nem mindenki kíváncsi. Szerencsére a Luxman esetében erről nincs szó.

A D-03X nem egy kódfejtő. Nem ez a leg egzotikusabb CD lejátszó és DAC amit életemben hallottam. Arról sincs szó, hogy az abszolút maximumig tolja ki a felvételek dinamika tartományát. A Luxman kb. az ötödik sort kínálja fel az előadó teremben és nem viszi fel a színpadra csak azért, hogy a szóló hegedűs hangszerét közelről hallgathassa. A zenekar ábrázolása pontos, de nem versenyezhet az én jóval drágább Esoteric K-05 lejátszómmal, és a dCS Bartók DAC holografikus képességeivel. A zenét viszont igazán élvezetes rajta hallgatni. Sima tónusok, hiteles bemutató, és a zongora hangja valóban lenyűgöző hangulatot áraszt.

Mivel jól teljesített a CD lemezeken, kíváncsi lettem a külső digitális bemenetek hangjára. Kenny Burrell modern jazz felvétele a Midnight Blue például különleges szerzemény. Macbook Pro Audirvana intézi a lejátszást. A Luxman USB bemenetére csatlakoztatva meghökkentett, hogy egy laptop is lehet csodálatos hang forrása. Az ütős hangszerek vége ugyan nem hangzott elég természetesnek, de ez tényleg csak kis kötözködés a részemről. Ezek a digitális masteringben rejlő élvezetek!

Végül azt sem tudtam megállni, hogy az Esoteric K-05 lejátszómat futóműként használva rá ne csatlakoztassam a Luxman SPDIF DAC bemenetére. Az eredmény komolyan meglepett. A Kraftwerk klasszikus miniatűr szimfóniája a Computer Love hallgatása közben döbbentem rá, hogy a D-03X újabb tervezésű DAC-ja több vibrálást mutatott a zenében mint amennyit az Esotericről valaha hallottam. Minden elismerésem a tervezőké, mert ez a tapasztalás rádöbbentett arra, hogy egy korábbi csúcskategóriás gép technológiáját a rohamos digitális fejlődés milyen gyorsan be tudja hozni.

Ítélet:

Annak ellenére, hogy jellegzetes retro megjelenése és hangulata van, ez egy kiválóan megépített, modern technológiákat tartalmazó, nagyszerű lejátszó. Szonikusan átgondolt, érdekes és figyelemre méltó bemutatóra képes függetlenül a zenei stílustól. Az ergonómiája és a klasszikus eleganciája talán nem annak a most 25 éves generációnak szól, akik az okos telefonjukon élik az életüket. Akik már túltették magukat ezen a dolgon, és kidolgozott hangzásra vágynak, azok számára tökéletes választás lehet. Több szempontból egy méregdrága japán zászlóshajónak tűnik, de koránt sem kerül annyiba.

Műszaki adatok:

• Luxman D-03x MQA-CD Lejátszó, DSD és MQA DAC

Forrás: [https://www.stereonet.co.uk]

Írta: Rafael Todes

2020. augusztus 3.