ELAC BS 182 állványos hangfal
Egy pöttöm méretű hangfal önmagában nem kelti fel a figyelmet. Azonban ha ribbon magassugárzót és egy speciális, fémesen csillogó membránt szerelnek az előlapjára, egyből fokozódni kezd az érdeklődés. S a népszerűségi index akkor hág a tetőfokára, ha kiderül, ez az apróság az ELAC műhelyéből, egyenesen Németországból származik! Bizony, bizony… teszteltük a BS 182 audiofil monitor sugárzót!
ELAC BS 182
Annyira tagadhatatlan… vastagon, biztonságosan csomagolt, s mikor kiugrik a lágy szövetzsákból, elénk tárul maga kétutas valójában ez a csöppség. Borítása matt fekete (nyugalom, fehérben is kapható), csak nagyon visszafogottan játszik a fénnyel, a hangsúly nem a fa kabinetre, hanem alkatrészeire irányul. Az ELAC BS 182 alumínium-szendvics membránja fölött egy szalag magassugárzó köszönt bennünket, ami a Dr. Oskar Heil által megalkotott „Air Motion Transformer" technológia továbbfejlesztése, JET III névre keresztelve. Ez az egység műszakilag azért jobb a hagyományos magassugárzóknál, mert ha jelet kap, gyorsabban reagál domború társaihoz képest és gyakran nagyobb felbontásokat is képes közvetíteni. 50 kHz-et ugyan emberi füllel nem hallunk (aki mégis, jelentkezhet tesztlaborunkba!), viszont ez a frekvenciatartomány még hasznos lehet pl. szimfonikus zenéknél, ahol a felharmonikus összecsengések miatt életszerűbbnek tűnnek a hangszerek. További érdekessége a BS 182-nek a lefelé irányuló reflexnyílás, ami egy, a kabinetre rögzített talapzatra néz. Ha Kedves Olvasóink még nem hallottak a „szendvics" technológiáról, ez az eljárás a papír és az alumínium pozitív tulajdonságait ötvözi. A papír kónuszt leheletvékony alumíniummal fújják be, ezáltal merevebb, precízebb mozgású és időtállóbb lesz az alkatrész. Tehát a technológia adott, ideje bekötni ezeket a kis… szépségeket.
A szűz hangsugárzók
A csomagolásban találunk két grillt, egyikük normál textiltakaró, fából készült kerettel, a másik pedig egy kissé indusztriális hatást kölcsönző fémrács, mindkettő mágnesesen rögzül a BS 182 előlapjára. Rajtuk kívül kezembe akadt egy külön csomag is, benne nyolc fémkapoccsal és két szivacsgyűrűvel. Először fejemet vakarva próbáltam rájönni ezek funkciójára, végül megvilágosodtam. A fekete karika alakja leginkább egy hullámvezetőre emlékeztet. Használata különösen akkor indokolt, ha a hangsugárzó közelében nagy üvegfelület, üres padló vagy csupasz fal található. Mikor rátesszük a mellékelt gyűrűt, fél dB-lel csökkenthetjük a szélessávú szórás tartományát, így visszafogottabbá válnak a cintányérok és rézfúvósok. Ahhoz, hogy alkalmazzuk e kiegészítőt, a kapcsokat be kell nyomni a magassugárzó köré fúrt, aprócska lyukakba, ami furcsa megoldásnak tűnt, mert szokatlan érzés fémdróttal nyüstölni egy negyedmilliós hangfalpárt. Vigaszként hozzátenném – a tortúrán csak egyszer kell átesnünk, de ha jó a szobánk akusztikája, akkor egyszer sem. Ha már fent vannak drótjaink, gyűrűstül, tesztalanyunk külseje már kissé túlmutat az eredetileg kicsomagolt, konvencionális hangfalén, afféle high-tech berendezést imitál.
Járatni, vagy nem járatni…?
Mindenféleképpen járatni. A magyarországi forgalmazó is külön felhívta figyelmünket, hogy legalább 200 órányi üzemeltetés kell, míg eléri végleges karakterisztikáját az ELAC BS 182. Tesztidőszaka alatt három különféle helyiségben is kipróbáltuk, háromféle rendszerbe kötve. Hallgattuk az egyszerűbb dobozokat jelesen hajtó, ám vele kissé erőlködő Marantz-cal, egy 30 négyzetméteres, jó akusztikájú, nagy belmagasságú térben. Aztán átvittük egy kb. 20 m2-es, viszonylag kicsi és üres szobába, ahol japán Rotel elektronikával ismerkedett, végül egy 40 négyzetméteres nyitott, átlagos lakókörnyezetben hajtottuk, NAD valamint Primare erősítő és CD kombinációval. Véleményem már az első alkalommal körvonalazódni látszott, és most, hogy eltelt két hónap, nem sokat változott, de tény, hogy hétről hétre finomabbá vált a német ékszerdoboz. Folytatás…..
Forrás:[www.av-online.hu]