Audio Research VT80SE bemutató The Absolute Sound

Audio Research VT80SE bemutató The Absolute Sound

Az Audio Research Corporation az a cég, amelytől kizárólag High-End elektroncsöves elektronikák jelennek meg a piacon. Legutóbb egy alap sorozatukat frissítették meg. A Foundation széria a gyártó alapítása óta fut, de ez nem azt jelenti, hogy ez a legolcsóbb család. A széria olyan tagokkal büszkélkedhet, mint az LS28 előerősítő (2017-ben Golden Ear Award címet nyert), a DAC9 DAC, a PH9 lemezjátszó előerősítő, és a VT80SE teljesítmény erősítő. Míg az első három típus 7500 dollárba kerül, a sokkal nagyobb, és nehezebb VT80SE készülékért 8900 dollárt kell fizetni. A VT80 előd modell viszonylag rövid ideig futott, és gyorsan leváltotta az SE verzió. Az egyetlen különbség a két modell között az, hogy a VT80SE a jóval drágább Tung-Sol KT150 csöveket alkalmazza. (napjainkban az Audio Research egyébként már minden erősítő szériájában a KT150-et használja)

A Foundation sorozat minden készüléke hasonló stílus jegyeket tartalmaz, amelyek alapján könnyű őket azonosítani például egy Hi-Fi kiállításon. Annak ellenére, hogy nem a legdrágább széria, nem nevezhető büdzsé kategóriának. Nem is igazán az, hiszen a sokféle szolgáltatás mellett olyan hangminőséget képvisel, ami bármivel felveszi a versenyt amit valaha volt alkalmam meghallgatni. Az ár bár magas, mégsem a sztratoszférában lebeg, de így is komoly sérülést okozhatna a bankszámlámon. A széria front panel design fekete üveg betétje jellegzetes. A szálcsiszolt ezüst, vagy fekete előlapján hordfüleket talál. A fekete betét alatt a sorozat minden egyéb tagja kijelzőt tartalmaz, de a VT80SE egyetlen kijelezni valója a bekapcsolt állapotot mutató zöld LED. A készülék test nagy és szellős, tipikus elektroncsöves elrendezés. Elől az elektroncsövek, hátul pedig a trafók láthatók. Elegáns, letisztult, elismerésre méltó forma, jár érte a pont. Míg az Észak-Amerikán kívülre értékesített egységeknek tartozéka a védő fedél, ez országon belül 500 dolláros opció.

A régi VT80 volt az első az Audio Research technikai haladás történelmében, amely auto bias funkciót tartalmazott. Ez megszűntette a macerás beállításokat a használat során, ami számomra igazi hurrá faktor. Emellett rugalmas használat módot tesz lehetővé. A szokásos KT120, 150 csöveken kívül a 6550, a KT88, de még a KT90 csövek is használhatók benne. Ha kíváncsi milyen lehet ezekkel a hang, a VT80SE erősítőben is kipróbálhatja. Az auto bias nem csak a csövek cseréjét egyszerűsíti le, de érzékeli azok öregedését, és elvégzi a szükséges módosításokat, így azok a teljes élettartam alatt jól használhatók maradnak. Az élettartamnál maradva tudni kell, hogy a KT150 csövek 3000 órás szerviz élettartamot bírnak (szemben a KT120-szal, amely csak 2000 órás). Ez viszonylag hosszú használat időt jelent, használat módtól függően. Az természetesen szóba sem jöhet, hogy folyamatosan bekapcsolva tartsa, mint egy félvezetőst. Viszont ha napi két zenehallgatás órával számolok, ez hat évet jelent. Az SE verzióban egy csőcsere 1275 dollárba kerül, ha a gyártótól szerzi be a készletet. A csövek élettartamának mérésére beépített számláló szolgál. A hátlapon található a hálózati csatlakozás bemenet mellett, és elég nehézkes a leolvasása. Tekintetbe véve azt, hogy nem szükséges rendszeresen ellenőrizni – köszönhetően az auto bias funkciónak – ez problémát nem okoz. Mikor a csőcsere esedékessé válik, érdemes figyelembe venni a gyártó javaslatát. „Az Audio Research által értékesített elektroncsöveket 48 órán keresztül beégetik, és ezt követően tízszer szigorúbb normák szerint válogatják párba, mint bármely bolt, ami csöveket árul. A szigorú manuális válogatásnak köszönhetően a hangzás kimagasló minősége garantálható.”

A VT80SE-hez nem jár távirányító. Amúgy is csak be és kikapcsoláshoz lenne használható, de ez megoldható külső trigger jelekkel. Sok előerősítőn, így például a Foundation sorozatú LS28 hátlapján is megtalálhatók ezek a 12V-os be és kikapcsolást vezérlő kimenetek, így végül is megoldható a távvezérlés.

Mikor egy cső meghibásodik, az zajos lesz, vagy egyszerűen csak megszűnik működni. Olyan is előfordulhat, hogy szikrázni kezd, ami meghibásodást okozhat az erősítőn belül. Hogy a meghibásodás elkerülhető legyen, minden cső külön biztosítékkal van leválasztva, így a meghajtó áramkör nem fog meghibásodni. A biztosítékok az áramköri lapokon találhatók, a készülék alsó burkolata alatt. Közvetlenül nem lehet hozzájuk férni, csak az alsó lemez lebontása után. Tekintetbe véve, hogy a szikrazuhany ritka jelenség, ez nem fog problémát okozni. Ha KT88, vagy KT90 csövekkel akarja kipróbálni, azokat más üzletből kell beszereznie, de ragaszkodjon a négyesével párba válogatott készletekhez.

A meghajtó csövek az Audio Research által nagyon kedvelt 6H30 triódák. Két csillapító gyűrű van rajtuk. A 6H30 szerviz élettartama 4000 óra, ám az üzemidő számláló csak a végfok csöveket méri, az előerősítők élettartamát a felhasználónak kell nyilván tartania. A legtöbb Audio Research erősítőhöz hasonlóan a VT80SE is JFET bemeneti fokozatokat tartalmaz.

Akik azt gondolják, hogy egy elektroncsöves erősítő zajos, tudniuk kell, hogy a VT80SE jel/zaj viszonya 112 dB, ami jobb érték, mint amit sok félvezetős egység tud. A kimeneti trafója megegyezik azzal, amit a gyártó a Reference 75SE végfokában használ, hiszen ennek is 75 W a névleges kimeneti teljesítménye. A két erősítő között jelentős különbség az, hogy a Reference 75SE csak KT150-es csöveket tud fogadni, és a biast kézzel kell beállítani. Maga a művelet nem bonyolult, de nem automatikus, mint ennél. A hátlapon IEC hálózati bemenet aljzat található. Biztos vagyon benne, hogy 15 amperes hálózati kábel verziókkal jól fel van szerelkezve, de ennek 20 amperes az aljzata. Miért pont ezt a verziót használták? Dave Gordon, a márka nagykövete válaszolt a kérdésemre. „A 20 A verzió jobb kontaktust biztosít, mint a 15-ös, és úgy találtuk, hogy így jobb a hang.”

XLR és RCA bemenetei is vannak, ezek közül kapcsolóval választhatja ki, hogy melyiket használja. Mivel az erősítő szimmetrikus felépítésű, az XLR esetleg jobb hangot jelenthet. A lábazata az Audio Research által általánosan használt vibráció csökkentő támaszték, aminek előnye, hogy nem hagy maga után kör alakú lenyomatot a polcon. Található egy automatikus kikapcsolás funkció választó kapcsoló, amely két óra jel nélküli várakozás után kikapcsolja az erősítőt. Erről a funkcióról később még írok a bemutatóban. Aranyozott 4 és 8 ohmos kimenetekhez csatlakoztathatja a hangfalát.

A VT80SE elhelyezése, és rendszerbe illesztése:

Az első és legkomolyabb kérdés az erősítő elhelyezése volt. A 19×18,48 inches alapterülete nem okoz problémát, de a 10,33 inches magassága már annál inkább, ráadásul a megfelelő szellőzését is biztosítani kell, mivel sok hőt termel. Egyetlen hely az állványom felső polca volt ami be tudta fogadni, de segítséget kellett kérnem a beemeléséhez. Az üzemidő mérő leolvasása ilyen módon nehézkessé vált, és a kábel csatlakozások sem voltak túl egyszerűek. Audience Au24 SX szimmetrikus jelkábelekkel kötöttem össze az LS28 előerősítőmmel, ami szintén a Foundation sorozat tagja. Az Audio Research kéri a tesztelőket, hogy a gyári hálózati kábellel használják a készüléket a bemutató során. Ez elfogadható dolog, hiszen mindegyik hálózati kábellel más lenne a hang, és így nem lenne két egyforma hangzású VT80SE. A gyári kábel használata egyébként nem feltétlenül jelent neki hátrányt, hiszen hallottam már ennél sokkal rosszabb után gyártott verziót is. Természetesen nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és kerestem 20 A tuning verziót, és az egyik Shunyata egész jó eredményeket mutatott. Hangszóró kábelnek az általam megszokott Crimson RM Music Linket használtam.

A hallgató szobámban, normál esetben Affirm Audio Lumination tölcséres hangfalakat használok aktív mélysugárzó támogatással. Ám az erősítő teszteléshez kikapcsoltam a szubok 1200 wattnyi erősítését, és teljes sávú módra állítottam a hangfalakat. Mint minden tölcséres hangfal, a Lumination is nagyon érzékeny, könnyű meghajtani. Hogy halljam, miként boldogul normál hangfalakkal, a második rendszeremből a KEF700Q-val is meghallgatom a tesztben. A KEF mély átvitele is egészen elfogadható, és a 89 dB-es érzékenysége jól szimulálja a normál hangfalakat. A VT80SE ezeket is erőlködés nélkül meg tudta hajtani.

Mivel a VT80SE egyik funkciója az automata bias beállítás, ki kellett próbálnom a csövek cseréjét is. Mindig nagyon szerettem a KT88 végfok csövek hangját, hát kértem egy készletet az egyik audió barátomtól. Tisztában vagyok vele, hogy az Audio Research soha nem használt KT88-as végfokokat, de a testvér vállalata a McIntosh inkább ezekre esküszik, és a próbára pont kapóra jött a lehetőség. Beszereltem a csöveket, és kíváncsian vártam az eredményt. Hogy szólt velük? Azt hittem, hogy a KT150 le fogja mosni a kölcsön kapott Electro Harmonix KT88 készletet, de meglepetés ért. A KT88 jól tartotta magát, nyílt harmonikus, gazdag hangjuk volt, igaz kicsit fényesebbek a KT150-nél. Nem mértem a kimeneti teljesítményt, mert elég jól hallható volt a csökkenés, még a kürt rendszerű igen érzékeny hangfalaimon is. Minden esetre a KT88 hangja is megérne egy bemutatót.

A VT80SE előlapján matrica hívta fel a figyelmemet egy új funkcióra, amely arról értesített, hogy ha az erősítő nem érzékel két órán át a bemenetén jelet, ki fog kapcsolni. Ez elvileg jól hangzik, mert megóvhatja az elektroncsöveket a kilágyulástól. Sajnos ez a funkció nem csak jel nélkül, de kis jelszinten is kikapcsolta az erősítőt. Mikor kis hangerősségen hallgattam, többször is előfordult, hogy kikapcsolódott, ezért a hátlap kapcsolóval hatástalanítottam az áramkört.

Egyetlen működési rendellenesség amit tapasztaltam, az némi pattogó hang volt a bal csatornában kb. 1 perc után, ám ez nem volt akkora hangerejű, hogy veszélyeztesse a hangfalakat. A pattogás hozzávetőleg 600 órányi járatás után elmúlt, és az erősítő teljesen csendessé vált. Egy csöves egységben ez természetes jelenség lehet.

Egy olyan székben ülő audiofil számára a távvezérlés nélkülözhetetlen dolog, ezért kerítettem egy 3,5 mm-es jack kábelt, és összekötöttem a végfokot az LS28 trigger kimenetével. Láss csodát, a távvezérlés megoldódott, ráadásul úgy, hogy nem kell újabb távvezérlőnek helyet szorítani a kávézó asztalomon.

Az Audio Research 600 órányi bejáratást javasol, de hogy ne rémítse meg a vásárlókat, hozzáteszik azt is, hogy a dobozból kivéve is jó hangja lesz, ami tovább javul idővel. Teljesen igaz, a hangja nyíltabb, és nyugodtabb lesz idővel. Ideje rátérni arra, hogy milyen a VT80SE hangja?

A hang:

Affirm Audio Lumination hangfalakkal:

A VT80SE gyors, széles dinamika tartományú, és nem tömörít semmit a zenén. A dinamika a teljes spektrumban egyformán jelen van, a mély és maga tartomány szépen integrálódik a közepekkel. Ennek eredménye az, hogy jól érzékelhetők a makro és mikro dinamikai részletek.

Folia: Rodrigo Martinez, 1490—Improvisations D’Après Le Villancico Du CMP (Anonyme)” lemez La Folia 1490-1701. AIF rippelt fájl Roon streaming, Alia Vox AV 9805 CD. Jordi Savall, és a Renaissance zenei specialistákból álló zenekara adja elő. A darab négy száncsengő ütéssel kezdődik. Az áttekinthető hangú rendszereken meghallható, hogy mindig más irányból ütik meg a csengőt. A kisebb rendszereken ezek a hatások nem érzékelhetők. A VT80SE határozottan mutatta az eltérő ütés irányokat, ami azt jelzi, hogy az erősítő kiválóan ábrázolja a részleteket. Feltűnt a dobok ábrázolásának rengeteg részlete. Bár véleményem szerint a legalja kicsit hiányzott, a zenét az ütősök rengeteg energiával töltötték fel. A hangszerek éppen a megfelelő mennyiségű részlettel vannak ábrázolva a térben, nem többel, és nem kevesebbel. A harmónia teljes, és részlet gazdag. Savall viola da gamba nevű hangszere (a cselló egy régi változata) csodálatosan szól. A darab dinamikája folyamatosan változik, és jól érzékelhető az egyes művészek játéka. A VT80SE kiválóan követte a dinamikai változásokat, a zene nagy színpadról árad felém.

Egy újabb stílusra váltottam. Snilla Patea, Bjørn Kåre Odde (176.4/24 MQA/FLAC, 2L) 2016-os kiadás. Itt is levegős, nagy színpad ábrázolást hallok, ahol a zeneszerző eljátszott a térrel. A Schola Cantorum kórusát Bianca Sparre Dahl vezényli. Odde hegedűje gazdag és vibráló, szárnyal a térben, amit a kórus támogat. Olyan pontos a kórus ábrázolása, hogy akár az egyes énekeseket is meg lehet különböztetni mikor szólóztak. A PS Audio Bridge II kártya korlátja miatt az MQA dekódolás nem működhetett az eredeti felvétel 352,8 kHz-es mintavételezésén, csak 176,4-en.

Miserere, The Tallis Scholars Allegri’s Miserere & Palestrina’s Missa Papae Marcelli (96/24 FLAC, Gimell/Gimell). A felvételt kis kórus énekli templomban. A kórus elrendezése két csoportra oszlik, kis távolság van közöttük. A szóló tenor a fő csoportban énekel. A kórus nagyobb létszámú része betölti a teljes hátteret, és jól érzékelhető a kisebb csoport távolsága. Néhány más erősítőn a visszaverődések túl nagy hangsúlyt kapnak, ami elmossa ezt a kis méretű teret, de a VT80SE tisztán és egyértelműen ábrázolta. Még soha nem hallottam ekkora színpad mélységgel ezt a felvételt.

Shelby Lynne Just a Little Lovin’ (DSD64/DSF, Acoustic Sounds) kicsit növelnem kellett a hangerőt, mert halk a felvétel. Ugyanazok az érzések töltenek el, mint korábban. Széles nyílt bemutatás mód, gyönyörű mélytartomány, energikus cintányér, borotvaéles tranziensek, feszes dinamikájú hang. A VT80SE Lynne hangját pontos tonalitással, nagyon valósághű módon ábrázolta, mintha nekem énekelt volna. Nem csak gazdag harmónia, de pontosság is jellemzi. Nagyon élvezetes, jó minőségű felvétel.

KEF Q700 hangfalakkal:

A Q700 egy három-utas hangfal, amelyben a KEF Uni-Q koncentrikus közép magas sugárzója mellett 6,5 inches woofer, és két hasonló méretű passzív radiátor található. Otthon egy 80 wattos integrált erősítővel hajtom. Nem lepett meg igazán, hogy a VT80SE sokkal pontosabb harmonikus felépítést, sokkal több dinamikus energiát, és jóval pontosabb térábrázolást hozott ki belőlük. A közel tízszeres ár miatt ez jogosan várható el.

Folia: Rodrigo Martinez, 1490—Improvisations D’Après Le Villancico Du CMP (Anonyme). A nyitó száncsengő ütések iránya itt is jól érzékelhető, de a KEF magas sugárzója miatt a kiterjesztés nagyobb. Emellett a mélytartomány is szélesebb. Annak ellenére, hogy az alsó traktus erőteljesebb, a visszaverődések kicsit elmosódnak, de ezt a hangfal okozza, és nem az erősítő. A hangszerek nem mosódnak egybe, kiemelkednek a háttérből. A harmónia közel olyan gazdag, mint az Affirm Audio hangfalakon, és a dinamika változások is hasonlóan jók.

A Snilla Patea nyitó hegedűje kicsit fényesebb, a kórus még szélesebb, tele apró részletekkel. Nem voltak benne csúcsok, vagy élek, egyszerűen több a magas. A Miserere széles, kitölti a két hangfal közötti teret. A szóló csoport távolsága kicsit nőtt, a visszavert hangok egészen valósághűen ábrázolták a helyiséget. A szóló tenor hangjában nem volt harsányság, vagy keménység.

A Just a Little Lovin’ nyitó basszusa mélyebbre ment, és dinamikusabb. A Miserere visszaverődő hangjai mélyei figyelemre méltók, de nem mennek olyan mélyre, mint a Folia: Rodrigo Martinez felvételben. Lynne hangja selymes, jól közvetítette a mondani valót. A hangszerek harmóniája valósághű, de talán nem annyira, mint az Affirm Audio hangfalakon.

Minden esetre a VT80SE-nek köszönhetően a KEF hangfalaim olyan simán, kiterjedten, és részlet gazdagon szólaltak meg, ahogy még soha nem hallottam őket.

Összehasonlítás:

Összehasonlításnak egy 30 wattos David Berning ZH-230 kimeneti trafó nélküli (OTL) sztereó erősítőt használtam. Ez a design kiküszöböli a kimeneti trafók szónikus hatását. Mivel az Affirm Audio hangfalaim nagyon érzékenyek, elegendő hozzájuk a 30 W, ám más hangfalaknak általában nagyobb teljesítményt igényelnek. A ZH-230 egzotikus régi/új 33JV6 csöveket használ, de véleményem szerint a KT150 is elég egzotikus típus. Mivel a Berning erősítőmnek csak RCA bemenetei vannak, Audios Au24SX összekötő kábeleket használtam az előerősítő csatlakoztatására. A ZH-230 rendkívül könnyű erősítő, mivel nincs benne kimeneti trafó, és kapcsoló üzemű a tápegysége. Ennek köszönhetően a súlya mindössze 15 font. A Berning erősítő a Stillpoints OEM lábazaton áll, és a legjobb hangú készülék, amit eddig az Affirm Audio hangfalaimon hallottam. Vajon hogy áll helyt a VT80SE?

“Folia: Rodrigo Martinez, 1490—Improvisations D’Après Le Villancico Du CMP (Anonyme)” felvételén a színpad még szélesebb, és a száncsengő ütés iránya is jól meghatározható. A dobok mélytartománya lefelé kiterjedtebb, mint a VT80SE esetében, de ez az OTL felépítésnek köszönhető. A különbség nem jelentős, de érzékelhető. A Berning kicsivel több részletet mutatott, és a dinamikát is legalább olyan jól követte, mint a Research. Ugyanakkor a VT80SE kicsivel gazdagabb harmonikus részleteket tárt fel a Berningnél, amelynek bemutatója mintha kicsit tömörebb lett volna. Hogy melyik erősítő hangja tetszene jobban? Ez egyéni ízlés dolga.

A Snilla Patea a Berningen hallgatva a hegedűt előrébb mutatta a térben. A kórus belépésekor a hang kicsit jobban különvált ezen, mint a VT80SE esetében. Talán a kórusban is több apró részlet érzékelhető.

A Miserere kórus részek közötti távolsága kisebb a Berninggel, a visszavert hangok homályosabbak a VT80SE-vel, és a tenor hangjában is több a részlet.

Just a Little Lovin’ erőteljes nyitó mélyei jobban elkülönültek a Berningen, és nagyobb dinamikus kontrasztot ábrázolt Lynne hangjában.

Mindkét erősítőnek vannak erősségei, és hátrányai. Míg a Berning általánosságban több részletet ábrázol, a VT80SE hangja harmonikusabb, és gazdagabb. Mindkettőt nagyon élvezetes hallgatni, ám a VT80SE dupla teljesítményének előnye azonnal megmutatkozott a kevésbé érzékeny KEF Q700 hangfalakon. Mivel úgy tudom, hogy a Berninget már nem gyártják, nincs igazi választási dilemma. Ha lenne is, én mindkettővel boldog lennék. A különbség csekély mértékű.

Hogy aktuális futó modellekkel tudjam összehasonlítani, egyiknek az Audio Research Reference 75SE tízezer dolláros egységét választottam. A Reference széria a Foundation felett áll. Ezen kívül a VSi75 8500 dolláros integrált volt még a látó teremben. Mindkét erősítő 75 wattos névleges kimeneti teljesítményű, és szintén KT150-es csöveket használ. A VSi75 kisebb, és könnyebb, mint a VT80SE, de teljes funkciós előerősítő van beépítve. Olyan, mintha grátisz LS28-at kapna. Persze nem egészen, mivel a VSi75-nek csak RCA bemenetei vannak, viszont kijelzőről kényelmesen olvasható le a cső üzemóra. A biast manuálisan kell beállítani, ellentétben a VT80SE-vel, ahol ez automatikus, és talán emiatt a cső üzemóra folyamatos figyelése nem annyira fontos. Minden kihívóra elmondható, hogy nincs rajtuk mélysugárzó kimenet. Az is elmondható róluk, hogy egyik sem ad akkora szabadságot más cső típusok kipróbálásában, mint a VT80SE. Ha tehát erre is vágyik, nincs kérdés, melyikre van szüksége.

Ajánlás:

Az Audio Research VT80SE nagyszerűen néz ki, nagyszerűen szól, és az örökkévalóságnak van építve. Az automatikus bias beállításnak köszönhetően rendkívül egyszerű üzemeltetni. Ugyanez a funkció azt is lehetővé teszi, hogy más típusú kompatibilis végfok csövekkel lehessen használni, bár a gyári KT150 nem véletlenül annyira népszerű. Az Audio Research VT80SE a legmagasabb szintű ajánlásomat kapta meg.

Műszaki adatok:

• Audio Research VT80SE Sztereó Csöves Végerősítő

Forrás: [https://www.theabsolutesound.com]

Írta: Vade Forrester

2018 november 19.