T + A M40HV bemutató Audigon

T + A M40HV bemutató Audigon

A T+A márkanév még nem igazán ismert az USA-ban, de egy ilyen erősítővel, mint az M40HV bizonyosan azzá fog válni. Engem minden esetre boldoggá tett, hogy rájuk találtam. Az egész egy véletlen műve volt. Elmesélem.

Mint bárki más aki ebben a hobbiban szenved, én is csak vártam és vártam, hogy rátaláljak az igazira. Mindig is olyan hangfalat akartam magamnak, ami minden szempontból tetszik. Bár nem tökéletes elégedettséggel, de egy pár Martin Logan CLX hangfalat használtam két Balanced Force 212 mélysugárzóval. A szett közép tartományával nem voltam teljesen kibékülve soha, de egyszerűen nem találtam jobbat. Igen, ezek együtt tényleg nem nevezhetők olcsónak. Az ár ellenére a panel hangfal közép tartományának alsó részét, az énekhangok alját éreztem túl lágynak ahhoz képest, amilyen sugárhajtással összemérhető dinamikára képes máshol. Én egy amolyan közép tartományért bolonduló srác vagyok, nem elégit ki önmagában a széles átvitel. A szubok segítettek ugyan egy kicsit, de nem tudták teljesen megoldani minden hiányérzetemet. Félreértés ne essék, ettől még a CLX egy fantasztikus hangfal.

Mi köze van mindennek az erősítőhöz? Nyugalom, az is be fog következni, de nem könnyű a direkt téma váltás, mert történt előtte még valami más is. Éveken át hallgattam a CLX hangfalaimat, és úgy éreztem, hogy talán soha nem is fogom lecserélni őket. Mikor az Axpona 2019 kiállításon voltam látogatóban, hangfalakat nem is igazán nézegettem, de egyszer csak meghallottam egy fantasztikus hangot a csarnokban! Hogy szólhat valami ennyire jól egy közel 100% visszaverődéssel bíró hatalmas helyiségben? A barátommal nekiláttunk megkeresni. Végül rátaláltunk a T+A szobájára, ahol egy pár Solitaire CWT 1000-40 Carbon hangfal szólt a hatalmas méretű M40HV mono blokkokkal, innen áradt a hang.

A hangfalban van egy elektrosztatikus magas (ettől úgy látszik nem tudok szabadulni), nyolc mélyközép, és négy 8 inches mély. Ez utóbbiak a kabinet két oldalába vannak beépítve. Nem is érdekeltek akkor az erősítők. Ugyan megkérdeztem, hogy ezek a hatalmas masinák mekkora teljesítményre képesek, de nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőséget, mert csak a hangfalra koncentráltam. Igen meg is vásároltam őket. Felállítás után azonban a hang „csak” kivételes volt, hiányzott a varázs, amit a T+A bemutató termében átéltem a kiállításon. A CWT1000-40 gyors, természetes az átvitel aljától a tetejéig. Megvan benne az erő a legalsó traktusban, ami hiányzott az előző hangfalamból. A korábban használt Sim Audio Moon W-8 erősítőm egy elismert, stabil, és kivételesen jó teszteket elért darab. Ha néhány szóval kellene jellemeznem, azt mondhatom róla, hogy csak a patina hiányzik a márkanévről, amúgy egy kiváló darab. És miben más, mint a hatalmas német mono blokkok? Azt kell, hogy mondjam, nem tudom eldönteni! A T+A amerikai képviselője tanácsolta, hogy ha fel szeretném ébreszteni a hangfalaim igazi hangját, az M40HV-re lesz szükségem, mert ezek nem csak hangosan tudnak jól szólni. Nem tudtam ellenállni, és megvásároltam a két mono blokkot is. Valójában semmi különleges nem történt, csak minden a helyére került. Nem kellett sok idő, hogy mindez kiderüljön. Érdemes volt David Schultz-ra hallgatnom.

Nem akarom az idejét rabolni a két hatalmasság műszaki adatainak felsorolásával, azokat a linken ellenőrizheti. https://audiophile-szalon.hu/termek/ta-m40-hv-anniversary-edition-mono-vegerosito/ Itt mindössze annyit mondanék előzetesen, hogy kiválasztható az A, és az AB osztály használat mód igény szerint. Ha ellenőrizte a specifikációkat, láthatja, hogy rendben vannak, mehetünk is tovább. Jó dolog, hogy az ember egy dobozban kétféle erősítőt kap, amit egyéni ízlése szerint állíthat be. Valószínű, hogy minden más tesztelő pilóta azonnal az A-osztályú módra kapcsolná, és arról írna bemutatót. Én másként teszek! Én igenis kedvelem az AB osztályt. Mikor először beindítottam őket, azt hittem, A osztályban működnek, mert nem olvastam el a használati útmutatót, de mint utóbb kiderült az AB osztályban dolgoztak az egységek. A hangjuk így is nagyon tetszett, mert a hangfalak tényleg felébredtek! Fel-le rohangásztam, mint egy ötéves gyermek örömömben.

A hang nagyon természetes, közvetlen és dinamikus, bolondultam érte. A mélyek erőteljesek, és tonálisan pontosak. Nem gondoltam volna, hogy ez az erősítőn ennyire múlik. Az ereje tehát megvan, de milyen a zeneiség? Lenyűgöztek a finom részletek, és a dinamika ábrázolás módja. Semmit nem lassított a zenén, úgy tűnt, mintha minden forrásom nagy felbontású lenne. A Moon erősítővel összehasonlítva annak melegebb a hangja, de nem boldogul ilyen jól a tranziens átvitellel. Nem csak arról van szó, hogy más, ez az erősítő elképesztő. Ilyenek nem olvashatók ki a műszaki adatokból, csak hallani lehet a különbséget. Szóval ilyen lenne az A-osztály hangja? Nos, mint kiderült, nem.

Mikor észrevettem, hogy egész eddig AB osztályban használtam, megdöbbentett a tény, hogy a rosszabbiknak tartott üzemmód ilyen pokolian jó! OK, kapcsoljunk át csak A-osztályra. Úgy hallottam, ez még nyíltabb, mint az AB, és még dinamikusabb, gyorsabb. Ám nézzék el nekem, de a Moon A-osztálya, és a T+A A-osztálya számomra túl meleg, és a színpadkép kicsit előrébb van ábrázolva. Az éleket a melegség lekerekíti, és a hangszerek ábrázolása talán kicsit jobban integráltak a térben. A mélytartalomhoz sem adódik hozzá semmi. Volt alkalmam Pass Labs és Plinius A-osztályú erősítőket is meghallgatni, számomra mindegyik hangja nagyon hasonló volt, ezt a sémát követték. A T+A kezelési útmutatója azt írja, hogy az A osztályú beállítást javasolja a hangfalaimhoz. Én viszont azt mondom, hogy ne siesse el a dolgot, mert ez attól függ, mikor tetszik jobban a hang. Véleményem szerint ez ízlés kérdése, mert számomra például az AB osztály beállítás hozta meg az átütést a hangban. Az A-osztály a középtartományon jóval több energiát tolmácsolt annál, mint amit komfortosnak éreztem.

A Solitaire CWT 1000-40 hangfalakkal imádom az AB beállítást. Annyira természetes, dinamikus, minden irányban nyílt és villámgyors a hang, hogy tényleg ezt a hangot kerestem eddig! Lenyűgöz, hogy milyen jó ez az erősítő. Mi bennük a rossz? Annak ellenére, hogy David az összes pénzemet elszedte tőlem értük, semmi. Sőt, boldog vagyok! A hangfal és az erősítő esetében nyugodtan beszélhetünk arról a dologról, amit szinergiának neveznek. Amint leülök eléjük és hallgatom őket, elfelejtem az árukat. Ám ha jobban bele gondolok, számomra ez ennyit megért. Ez elég érv lehet bárkinek.

A rendszeremben a teszt során kettős erősítés módban szólaltattam meg a hangfalakat A-osztályban, és kettős kábelezés módban AB osztályban. Az XLR szimmetrikus bemeneteket használtam. Az üzemmódok között néhány kapcsoló beállítás mód változtatásával és kábel cserével gyorsan lehet váltani. Az erősítőbe beépített Auto mód megkönnyíti az életét azzal, hogy automatikusan bekapcsol, ha jelet érzékel a bemenetén. Nem igényel hosszas bemelegedést, ráadásul a hangja „hidegen” is kiváló, nincs szükség egy óra bemelegítésre. Túlságosan meleg, meg soha nem lesz. Auto módban a készenléti teljesítmény felvétele 0,5W, ezért ténylegesen csak azért az áramért fizet majd, amit zene hallgatáskor elhasznál. Ez talán buta dolognak hangzik, de vannak készülékek, amik 50W-ot vesznek fel már a bemelegítés során is, és csak sokára lehet őket hallgatni. Ezeket nyugodtan ott felejtheti, nem terhelik meg a villanyszámláját, mert kikapcsolnak.

Be kell vallanom, nagyot léptem előre a T+A M40 HV-vel. És igen, ez egy olyan erősítő ami után nem akarok visszalépni. Ha nem csak a dollárjeleket nézi egy erősítő vásárlásakor, hanem érdekli az is, hogy jó legyen a hangja, nem csak nagy a mérete, ezt tudom javasolni.

Műszaki adatok:

• T+A M40 HV Anniversary Edition Mono Végerősítő

Forrás:[https://forum.audiogon.com]