McIntosh MC3500 MKII és C12000 bemutató Whathifi

A McIntosh az első erősítőjét 1949-ben gyártotta, ezért egyike a világ legrégebben működő audió márkaneveinek. Az időpont a még tranzisztor piaci megjelenése előtt volt, ezért értelemszerűen elektroncsöves erősítőről beszélünk. A tranzisztor első jól működő verzióját egyébként három amerikai fizikus, John Bardeen, Walter Brattain és William Shockley, a Bell laboratóriumban építette meg, amiért 1956-ban fizikai Nobel díjat kaptak.

A McIntosh a mai napig épít elektroncsöves erősítőket. Az első félvezetős erősítőjüket 1967-ben mutatták be, de napjainkban már gyártanak u.n. hybrid készülékeket is, amelyek az elektroncsövet kombinálják a félvezető technológiával.

Mivel mindkét technológiában meglehetős gyakorlatra tettek szert, talán nem lesz meglepetés hogy a bemutatóban szereplő négy készülék (McIntosh C12000ST tápegység, C12000C előerősítő, és két darab MC3500 MKII monoblokk) is részben hybrid, meg elektroncsöves. Az, hogy félvezetős, vagy elektroncsöves erősítést végez az előerősítő, egy kapcsoló átállításán múlik. A tervező csapat szerint nagy szabadságot ad a tulajdonosnak, hogy a hallgatott zenétől, a csatlakoztatott hangfaltól, vagy az egyéni ízléstől függően kiválasztható az erősítés módja.

Ha például a csöves kapcsoló beállítást választja, az előerősítést két 12AT7 és egy 12AX7A fogja végezni csatornánként. A félvezetős kapcsoló beállításban pedig diszkrét szimmetrikus erősítő fokozatok kezdenek el dolgozni. A phono lemezjátszó előerősítést kapcsoló állástól függetlenül négy darab 12AX7A elektroncső csinálja (oldalanként kettő, szimmetrikus erősítés konfigurációban)

Az MC3500 MKII egyfajta tisztelgés minden idők legnépszerűbb McIntosh erősítője, az MC3500 előtt. Ezt használta a cég az 1969-es Woodstock fesztivál hangosítására. Az ötven éves jubileum megünneplésére Charlie Randall, a McIntosh elnöke úgy döntött, hogy megépítik az MKII verziót. Így fogalmazott a készülékről. „Az inspirációt az 1968-71 között futott eredeti MC3500 szolgáltatta, de kiegészítettük mindennel, amit a hatvanas évek óta megtanultunk az elektroncsöves erősítésről.”

Érdekesség, hogy Owsley Stanley a Grateful Dead Wall of Sound rendszer megépítéséhez elsősorban McIntosh MC2300 végfokokat használt. Mintegy 48 darabot. (A McIntosh ennek is megépítette a felújított változatát MC2301 néven – Fordító megjegyzése)

A C12000 előerősítő:

Ahogy az a fotón is jól látható, a C12000 két fizikailag különálló részegységből áll. A C12000C controller a nevéből következő módon a rendszer agya. Itt találhatók a vezérlés be és kimenetek, a hangerő szabályzás és a tápegység, és a kezelő elemek. A C12000ST pedig az előerősítést csinálja, ezen találhatók az audió be és kimenetek, amelyekből bőven több, mint elég található rajta. A két egységet rendszer kábelek kötik össze.

Mivel a C12000ST előlapon nincsenek kezelő elemek, nyilvánvaló, hogy a két egység csak együtt képes működni. A belső felépítés bonyolult, mivel mindkettő duál monó felépítésű, oldalanként különálló tápegységgel. Innentől C12000-nek nevezzük a duót.

A McIntosh C12000 12 analóg forrást képes fogadni. Hat XLR szimmetrikus és hat RCA bemenete van. Az utóbbiak közül kettő lemezjátszó előerősítő bemenet, amelyek mindegyike MC vagy MM hangszedőt tud fogadni. A bemeneti lezáró ellenállás és kapacitás beállítható. Az impedancia 24 ohm és 47 kiloohm között, a kapacitás pedig 50 – 400 pF között választható.

Ahogy azt korábban említettük, kiválasztható a félvezetős, vagy elektroncsöves erősítés mód, de ha ránézünk a hátlapra, akkor négy kimenetet találunk oldalanként. XLR és RCA aljzatokból fix és hangerő szabályzott áll rendelkezésre, amely elektroncsöves vagy félvezetős. Kimeneti csatlakozás Kánaán.

Egy kimenetről nem beszéltünk még, az előlapon található fejhallgató aljzatról. High Drive erősítő hajtja Crossfeed áramkörrel. Nem csak nagy teljesítményű, de a bal és jobb oldal között áthallást aktiválhat, aminek eredménye az lesz, hogy a hang olyanná válik, mintha hangfalakon hallgatná. A McIntosh ezt Headphone Crossfeed Director Circuitry áramkörnek nevezi, és HXD rövidített néven szabadalmaztatta.

Annak ellenére, hogy a C12000 minden bizonnyal több analóg bemenetet kínál annál, mint amire valaha is szüksége lehet, egyetlen digitális bemenettel sem rendelkezik. Nincs Ethernet a hálózati csatlakoztatáshoz, és ha CD, SACD vagy DVD forrást akar rákötni, az analóg konverziót külső berendezéssel kell megoldania. Mi támogatjuk ezt a tervezés elvet, mert a digitális technológiák folyamatosan változnak, és időnként elavulnak. Tehát a McIntosh C12000 örök darabja lehet az otthoni szórakoztató rendszernek.

A C12000 távirányítója olyan hosszú, hogy az értékelő csoportban felmerült ötletként, hogy ha lemerül az elem, a hallgatási pozícióból is meg lehessen nyomni vele az előlap gombokat. Tréfát félretéve annyira azért nem hosszú, de minden bizonnyal a leghosszabbak egyike azok közül, amik valaha megfordultak az Australian HiFi hallgató szobájában. Ahogy az várható, nem csak az előerősítőt, de más McIntosh készülékeket is képes vezérelni.

Az MC3500 MKII:

A végerősítő előlapján a kimeneti teljesítmény mérő a leginkább szembetűnő dolog, mikor kicsomagoltuk őket, elképedve tapasztaltuk, hogy eltérő a színük. Az egyik a jól megszokott McIntosh kék volt, és stimmelt az előerősítővel, de a másik sokkal halványabb kék volt azoknál. Rögtön felhívtam az ausztrál McIntosh disztribútort, akitől megtudtam, hogy a modern egységeken a szín állítható, mert LED megvilágítást alkalmaznak. A beállítást a végfelhasználó nem tudja elvégezni, ez az importőr műszerészének feladata, de a határidő rövidsége miatt kiszállítás előtt erre nem került sor. A működését ez a dolog viszont nem befolyásolta. A megvilágítás be és kikapcsolásán túl lehetőség van a Hold, és a Watts beállításban működtetni a műszert. Watts beállításban a műszerek 3,5 mW (50 dB9) és 350 W (0 dB) között táncolhatnak. A Hold választása esetén az aktuális legnagyobb teljesítményt kitartja a mutató, ezért alig mozog. Szerintünk sokkal látványosabb a Watts.

A műszert közelebbről megnézve láthat egy alsó skálát 0-tól 100%-ig feliratozva. Téved, ha azt hiszi, hogy ennek köze van a kimeneti teljesítményhez, bekapcsoláskor mutatja a bemelegedés pillanatnyi állapotát.

A nyolc darab EL509S pentóda az eredeti készülékben használt EL509 modernizált változata. Nem csak 350W kimeneti teljesítményt biztosítanak 2, 4, vagy 8 ohmon, de rengeteg hőenergiát is sugároznak. Ugyan nem mértünk hőmérsékletet a légkondicionált hallgató helyiségünkben, de érezhetően melegebb volt az erősítők környékén. Javasoljuk tehát, hogy jól szellőző helyen használja őket, és ne tegye fel a tartozék rácsot. A McIntosh azzal indokolta a cső típus választást, hogy ennek a hangja és karakterisztikája hasonlít legjobban az eredeti modellben használt 6LQ6 pentódához. A 6LQ6 pentódát nevezték seprő vagy sweep csőnek a maga korában, mert ezt használták a régi csöves TV készülékek soreltérítő fokozataiban. Akkoriban tényleg az egyik legjobb választás lehetett, mert relatív nagy áram mellett jó feszültség erősítés volt általa elérhető. Szuper megbízhatók, tartósak és viszonylag olcsók voltak, mert rengeteget gyártottak a TV készülékekhez. Az első két előny a mai napig megmaradt, de sajnos az árra napjainkban ez már nem mondható el.

A McIntosh MC3500 MKII meghajtó része nagyon hasonló az eredetihez. Szimmetrikus felépítésű, amelyben egy 12AT7A és két 12AX7 üzemel. A speciális kimeneti transzformátorok az Unity Coupled kialakítást használják, amit Frank McIntosh és Gordon Gow szabadalmaztatott „unity coupled balanced differential feed” néven. A gyártónak sikerült meghosszabbítania a trafóra vonatkozó szabadalmát, így elérte, hogy mások nem tudták lekoppintani. Tényleg csak olyan cég tudja a trafót elkészíteni, akinek saját tekercselő gépe és sok ideje van rá. Egy YouTube videóban maga Gordon Gow magyarázza el a működését.

Az MC3500 MKII védelmi rendszerében a két leghíresebb McIntosh technológia található meg. A Power Guard Grid Sensor figyeli az EL509S csövek rács áramát, és ha az túl magasra emelkedik, biztonságos szintre szabályozza. A Sentry Monitor pedig a kimeneti áramot figyeli, és lekapcsolja az erősítőt, ha az egy meghatározott értéket túllép.

A használhatóság:

A használhatóság rendkívül fontos része az ügyfél elégedettség szempontjából, és ez jelen esetben tökéletesen McIntosh. A C12000 hangerő szabályzóját tekerni és használni is élmény számba megy. Nem normál potméter, hanem optikai jeladó ami sokkal pontosabb. Ez ad jelet a Precision Balanced Digitally Controlled Attenuator System áramkörnek, ami aztán 214 lépésben, 0,5 dB léptékkel, és 0,1 dB együttfutással elképesztő precizitással módosítja a kimeneti jelszintet. Érdekes funkció, hogy a rendszer figyeli a gomb forgatás sebességét. Ha az gyorsabb, a szabályzás is gyorsabb, ha pedig lassabb, a szabályzás is finomabb.

A hangerő szint kijelzés módja megválasztható. Százalékban, vagy decibelben írja ki a hangerőt. Kissé szokatlan volt számunkra először a százalék, de miután ráéreztünk a dologra, már jó tájékoztatásnak minősítettük. Ha például 10 százalékon hallgatja, tudható, hogy az erősítő további 90 százalék erőtartaléka áll rendelkezésére.

Érdekes volt a balansz beállítás megjelenítés formája. Itt függőleges vonalakkal jelzi az aktuális beállítást a kijelző. A vonalkák leolvasása és értelmezése érdekes megközelítés, itt jól jöhetett volna a százalékos kijelzés, nem mintha gyakran lenne vele dolgunk.

A bemenet választás átkapcsolása relékkel, vagy ahogy a McIntosh nevezi elektromágneses kapcsolókkal történik. Tökéletesen zajtalan a művelet. Jó dolog, hogy forrásonként szabályzás áll rendelkezésére, amivel egalizálhatja a hangerőt.

A némítás pontosan úgy működik, ahogy kell. Ezt azért említjük meg, mert napjainkban egyre ritkábban látni ilyet. Ha az előerősítő némítva volt, és hangerőt próbál módosítani, a funkció automatikusan kikapcsol. Az előlap Mute gombja kapcsolónak tűnik, de csak rugós nyomógomb, ahogy a többi is. A gombok háttérvilágítás fényerőssége változtatható négy fokozatban.

A hang:

Stevie Wonder klasszikus Isn’t She Lovely című számát Livingston Taylor is feldolgozta. A dal Aisha lányának születésének megünneplésére íródott, és mindig mosolyt csal az arcunkra. Nem csak a téma áll közel a szívhez, hanem az akusztikus gitár hangja is gyönyörű. Egy Sonus faber Il Cremonese ex3me hangfalhoz csatlakoztattuk a McIntosh duót, ami még szélesebbre húzta a mosolyunkat. A tonalitás és a bemutató természetessége elképesztő, úgy éreztük, mintha Taylor itt lenne a szobában.

A bongo hangja, Taylor fütyülése, és a csendes háttér, amiből mindez megszólalt, valóban lélegzet elállító. A McIntosh elektronikáknak semmi alapzaja sem volt.

Férfi énekhangról nőire váltottunk, és Sara K Gypsy Eyes dalát indítottuk el a Made In The Sade albumról. A szám fénypontja a vezető ének és a háttér vokál felelgetése, ahogy az „ó, jaj…” scat-et éneklik egymást visszhangozva. A McIntosh tökéletesen tálalta a muzsikát.

Maradtunk a női vokál mellett, de felpörgettük a tempót Ana Caram Maracana című albumával. A Maybe című számon tökéletesen tetten érhető az ének professzionális volta. Az apró lélegzetvételek, a tökéletes ritmus, az erőlködés nélküli előadás mód annyira természetes, mintha könnyű lenne így dalolni, pedig egyáltalán nem az. Caram kiváló gitáros, fuvola művész, karmester és zeneszerző is egyben, így nem meglepő, hogy Antonio Carlos Jobin mentorálta.

A McIntosh rendszer, és persze a hangfal példaértékű oboa előadást tartott Al Hunt és a The New York Saxophone Quartett közös felvételén. Furulyán, klarinéton, és kürtön is játszik az egyes számokban, de nekünk az oboa játéka tetszett a legjobban. Az album címe egyébként az Ana Caram név anagrammája (egyben Brazília legnagyobb futball stadionjának neve is)

Hogy meghallgassuk a McIntosh híres basszus átvitelét, elindítottuk a Queen Crazy Little Thing Called Love felvételét. Precíz, mély és torzításoktól teljesen mentes. Semmi túllengés, és annyira valósághű, mintha egy félvezetős erősítőt hallgatnánk. A tökéletes basszus mellett csodálatos a beütések dinamikája és a taps csattanása. Teljes a harmónia a magas frekvencián, például a cintányérok csillogásával.

Hector Berloiz Symphony Fantastique művét Leonard Bernstein úgy jellemezte, hogy hallucináció és álomszerű, első lépés a zene pszichológiai hatása felé. Gyanítható, hogy ezt a megjegyzést azért tette, mert a pletykák szerint Berlioz a mű egy részét ópium hatása alatt komponálta. Ahogy az várható volt, a nagyzenekar teljes fenségességében jelent meg a bemutatóban. Olyan hangszerek váltak nyilvánvalóvá, amiket korábban csak tippeltünk. Egy hajóharang az utolsó tételben csak egy példa ezek közül. Feltekertük a hangerőt, hogy kipróbáljuk az erőtartalékokat. Gyorsan kiderült, hogy a közelébe sem tudtunk jutni a határának, hiába lendültek magasra a műszerek. Aztán a fülünk megálljt parancsolt a meddő próbálkozásoknak. Bátran kijelenthető, hogy még nehezen hajtható hangfalakkal sem lehet teljesen kihasználni a tartalékait.

Az előerősítő kettős természetére, azaz, hogy átkapcsolható félvezetős és csöves kimenetre, a McIntosh szégyentelenül régi iskolának minősül például a D-osztályú berendezésekhez képest. Ám úgy találtuk, hogy gyakorlatilag bármilyen rendszerhez és zenei ízléshez tud alkalmazkodni, és szükségtelenné teszi a szokásos audiofil kérdést, hogy miként szól? Úgy szól, ahogy kiválasztja.

Douglas Adams Galaxis Útikalauz Stopposoknak című regényében feltették a „mi az élet értelme” kérdést a szuperszámítógépnek, ami tudott rá rövid választ adni. Sajnos nekünk nincs rövid válaszunk a McIntosh hangjára. Amikor meghallgatja, rájön, hogy nem világos, kemény, lágy meleg, vagy eufonikus, hanem olyan, amilyennek a zenének lennie kell, természetes.

Ítélet:

Mindent egybe vetve nagyon élveztük a McIntosh duó rövid itt tartózkodását. Nem tudjuk fenntartás nélkül mindenkinek ajánlani, csak azoknak való, akik olyan teljesen analóg rendszerre vágynak, aminek birtoklása és hosszan hallgatható természetes hangja büszkeséggel tölti el minden zenei stíluson, most és a jövőben, nem mellesleg örökül hagyhatja az unokájára is.

Értékelés az eredeti nyelven:

2023 február 10

Forrás és képek: WhatHiFi, Australian HiFi, McIntosh

Műszaki adatok:

McIntosh MC3500 MKII

McIntosh C12000