McIntosh MA352 Hi Fi World bemutató

McIntosh MA352 Hi Fi World bemutató

A McIntosh hybrid erősítőjének végfoka félvezetős, az eleje pedig csöves. Noel Keywood-nak tetszett.

Az elektroncsöves erősítők 1949-től íródó történelmében a McIntosh most ismét visszanyúlt a gyökerekhez – legalábbis részben. Nyugodtan használhatom a csöves kifejezést a New York bázisú amerikai cég újdonságával kapcsolatosan, hiszen ott díszelegnek az MA352 felső részén. Egy hibrid integrált erősítőről lesz szó, amelynek végfoka félvezetős, ami jól látható a hátsó rész hatalmas hűtőbordáiról, az előerősítő pedig elektroncsöves.

Az MA352 az elektroncsöves hangzás és a tranzisztor erejének románcából született berendezésre nem kevesebb, mint 200 watt teljesítményt ígér a gyártó – de mi ennél is többet mértünk (lásd a mérések fejezetet). A hátlapon RCA lemezjátszó bemenetet, aszimmetrikus vonal bemeneteket és XLR szimmetrikus bemeneteket is talál. A lemezjátszó előerősítő MM hangszedőt képes kezelni, de nincs digitális bemenet, annak ellenére, hogy az erősítő nincs híján a mikroprocesszor vezérlésnek. A komplex felépítésében ugyanis bőven találhatók funkciók, amelyek csak így oldhatók meg – gondolok itt a távvezérlésre, és a külső busz vezérlés módokra. Mikor a jobb oldali hangerő szabályzót megnyomtam, a fények azonnal kigyúltak, az elektroncsövek alatti LED világítás narancs színben, a kijelzők pedig kék színben világítani kezdtek. 15 másodperces elektroncső bemelegedés késleltetés után az elektroncsövek alatti LED világítás zöldre váltott, így jelezve, hogy üzemkész állapotú az erősítő. Ha zavarja, ez a kijelzés mód kikapcsolható, és csak a 12AT7 meg a 12AX7 csövek lágyan parázsló fűtése marad látható.

A mérés során, mikor szándékosan túlvezéreltük a készüléket, a LED világítás narancs színre váltott, így jelezve a védelmi áramkör aktiválását, ám úgy gondolom, hogy ezzel a kijelzéssel nem sok felhasználó fog találkozni.Az előlap közepén ritkán látható kezelő elemek találhatók. Ezek távvezérlővel nem módosíthatók, csak manuális szabályzás lehetséges. A középállás a potmétereken jól érzékelhető, de igény szerint akár ki is kapcsolható az EQ. Méréseink szerint a szabályzási tartomány +/- 15 dB (a gyári adat szerint +/- 12), és módosítani lehet velük a tonalitást. A középponti frekvencia értékek 30 Hz, 125 Hz, 500 Hz, 2 kHz, és 10 kHz. Az első az ultra mély tartomány, a második a melegebb mélytartomány, az 500 Hz az énekhang, a 2 kHz az alsó magas részletgazdagság, a 10 kHz pedig a felső magas tartomány beállítására szolgál. Az EQ áramkör ezen felül tartalmaz egy meredek 15 Hz-es felüláteresztő szűrőt, amely megóvja a felhasználót attól, hogy a 30 Hz-es kezelőelemmel esetleg túlvezérelje a hangfalát. Ez a funkció egyébként jól alkalmazható a Phono bemeneten mint szubszonikus szűrő, de erről a McIntosh nem tesz említést a mellékelt papírokban.

A Phono előerősítő tetszik. Ugyan MM hangszedőkhöz tervezték, de elég érzékeny, emellett a Trim menüben +6 dB korrekciót lehet alkalmazni, így akár nagy jelszintű MC hangszedőkkel is működhet. A bemeneti kapacitás 50 pF értéktől 800 pF között több lépésben átkapcsolható. A nagyobb kapacitás érték választása a felső közép tartományt jobban kiemeli, a magasakat pedig csökkenti. A hatalmas méretű tápegységnek és a hűtőbordáknak köszönhetően a súlya 30 kiló, ezért nem könnyű mozgatni. Az alváz polírozott rozsdamentes acél, ami gyönyörű látványt nyújt, ahogy az első rész fölé hajlik. 445 mm széles, ezért elvileg 19 inches állványba betehető, ami képes befogadni a 251 mm-es magasságát. A 440 mm mélysége szintén passzol ehhez az állvány mérethez. A gyártó egyébként 521 mm mélységet mond a kábelekkel együtt, de én nem banán csatlakozókat, hanem villákat használtam.

A formaterv hagyományos, az amerikai 50’-es és 60’-as éveket idéző. Teljesen szembe megy a napjainkban elterjedt fekete kocka dobozokkal. A McIntosh elemek látványos módon vannak ötvözve az elektroncsövek látványával, aki egyszer rápillant, az nem felejti el. Talán furcsának hat, de én nagyon kellemesnek éreztem a kezelését. A szabályzók lágyan működnek, a nagy kijelzőről kényelmesen leolvasható minden. Az összes lényeges funkció gyorsan elérhető, a bemenet átnevezéstől kezdve a sztereó passthrough funkcióig. Külső trigger jellel is vezérelhető, és a 30 perces automatikus kikapcsolás mód a menüben hatástalanítható. A hangszóró kimeneteket le lehet kapcsolni ha fejhallgatóval használja. A fejhallgató kimenet 6,3 mm-es aljzata a front panelen található.

A hangminőség:

Az MA352 kimeneteit a Martin Logan ESL-X hybrid elektrosztatikus hangfalaimhoz csatlakoztattam. A forrás egy Oppo BDP-205 lejátszó volt, amelyet Chord Company Epic szimmetrikus kábelen vezettem az erősítőhöz. Az LP egy Timestep EVO módosított Technics SL-1210 MK2 direkt meghajtású lemezjátszó, amely SME309 karral, és Audio Technica VM750SH (Shibata tű) mozgó mágneses hangszedővel szerelt egység. Az LP majd a CD lejátszás hangzás közötti eltérés mindenki számára ismert. A CD szinte minden esetben száraz, steril, és erőteljes dinamikájú – az LP-hez képes. Jelen esetben azt kell mondanom, hogy az alkalmazott technológiáknak köszönhetően a CD lejátszás közelít az LP hangulatához. John Campbell énekhangja a Down In The Hole csodálatos részletekkel szólalt meg. Nagyszerűen mutatta a dal hangulatát. Nagyon jól állt az MA352-nek. A mélyek feszesek és tiszták, soha nem túlzók és ez a nagy dampingnak köszönhető. Az erősítő vasmarokkal tartotta kordában a hangfalat.

Nils Lofgren és Keith Don’t Go (CD) gitár játékán a húrok élénk hangja tisztán érzékelhető. Lofgren ének hangja előttem szólalt meg kiváló kontúrokkal. Volt benne egy kevés elektroncsöves édesség, de ez inkább jót tett a hang gazdagságának és testességének. Az előerősítő kiváló felbontást adott a térben elhelyezkedő egyes hangszerek hangjának is. Még a közöttük lévő távolság is érzékelhető.

Ez a hatás az LP forrásról még hangsúlyosabb. A Mobile Fidelity Love Over Gold Dire Straits (45 rpm 180 gramm) lemezről a Your Latest Trick című számának megszólalási stílusa olyan tiszta volt mint egy CD-ről, de annál sokkal testesebb hanggal. Beleborzongtam az élménybe, ahogy a direkt meghajtású lemezjátszó a Shibata hangszedővel a dinamikát ábrázolta a térben. Mark Knopfler hangja elegendő súlyt kapott. A mélytartomány nagy tömegű, de pontosan időzített, jól követte a közepeket. A cintányér és a dobok minden részlete kiváló, az MA352 mindent megmutatott amit egy Shibata tű csak kiolvashat a barázdából.

Hugh Masekela Hope LP (180gramm) Uptownship számának pergődob nyitánya erőteljes és pattogó. A trombita középről szólal meg és tisztán érződik a bronz fémessége. Itt egy kissé soknak ítéltem a fémességet, de nem volt zavaró éle. A jelenséget csak az a hallgató érzékeli, aki a felvételt tökéletesen ismeri. Kicsit sok dinamika segítette. Látványos, de még a jó ízlés keretein belül maradt.

Klasszikus zenére váltottam, és egy nagy felbontású felvételt játszottam le az Astell&Kern AK120 hordozható lejátszómról, amelyet optikai kábellel csatlakoztattam az Oppo lejátszó DAC bemenetéhez. A Minnesota Orchestra előadásában a Dance Of the Tumblers Korsakov Snow Maiden (24/96) lemezéről való lejátszás során különleges jó kapcsolat alakult ki az elektrosztatikus panelek és az erősítő között. A húrok élénk játéka és a végén az üstdob kiváló volt. Az erősítő a határtalan erejének köszönhetően tökéletesen alkalmas a zene drámaiságának bemutatására.

A közel mikrofonozás móddal rögzített, ezért gyakran túl fényes Marianne Thorsten Mozart Violin Concerto G Major felvételén Trondheim Soloists kíséri (24/96) a művésznőt. Szerencsére itt ez a hatás elmaradt. Kiegyensúlyozott volt a bemutató, a hegedűszó apró részletei fantasztikusan szólaltak meg. Ez a zenemű egy igazi megosztó, de az MA352 kiválóan boldogult vele.

A hangszín szabályzókkal elvileg lehetett volna módosítani, de soha nem éreztem szükségét különösen a jó minőségű felvételek esetében nem. Az EQ szabályzók nulla beállításában nem érzékeltem különbséget ha be vagy kikapcsoltam a funkciót. Ám amikor az LP lejátszásra váltottam, az EQ aktív állapota – még mindig középállásban voltak a szabályzók – javított a szubszonikus szűrés miatt. Nagyon jó, hogy az EQ áramkör nem befolyásolja a hangzást ha elfelejtené kikapcsolni a menüben.

A műszer skála középállása nagyjából 2W, és a 20 W értékig csak nagyon hangos részletek során lendült ki. Korábbi bemutatóimból tudom, hogy a McIntosh nagyon pontosan kalibrálja a műszereit. Így legalább láthattam, hogy ez a 20 W bőven elegendő volt még az én 6550 köblábas hallgató szobámban is. Egyébként úgy a teljesítmény, mint a hangerő beállítása is jól leolvasható volt a kb. 3,6 méterre lévő hallgatási pozíciómból. Kiváló információt jelentenek a hallgatás során, de a gyártó amúgy is híres a jól átgondolt használat módokról.

Összefoglalás:

Az MA352-vel a McIntosh egy olyan integrált erősítőt alkotott, amely gond nélkül képes 350 Watt teljesítményre 6 ohmon. Míg a teljesítmény erősítő része az erőt, az elektroncsöves előerősítő része testet és dimenziókat ad a színpad ábrázolásnak. Az eredmény: kiváló hang. A lemezjátszó bemenete igen jó, az LP lejátszás veri a digitális formátumokat. Inkább nevezném morcosnak és erőteljesnek mint melegen romantikusnak, de ennek ellenére több testet ad a hangnak mint a vetélytársai. Könnyen használható kezelő elemek. Ez egy nagyon jó erősítő.

Ítélet:

Kiváló – csaknem a legjobb

Lenyűgöző úgy hangban, mint dinamikában. Megjelenésében is csábító

Mellette:

• Hatalmas erő
• Bensőséges és tiszta hang
• Nagyszerű phono fokozat
• Egyszerűen kezelhető

Ellene:

• Nehéz
• Nagy

Mérési eredmények:

A McIntosh MA352 kimeneti teljesítménye méréseim szerint 264 watt 8 ohmon, és 530 W 4 ohmon, ami igen komoly eredmény. Csak néhány hangfal képes ekkora teljesítmény kezelésére, ezért ez az érték elsősorban teoretikus. A műszerek logaritmikusan vannak kalibrálva, és a valós értékeket hitelesen mutatják. A skála közepén található az általánosan használt 2 W. A 20 W értéket nagyon nehezen viseltem, a skála végén lévő 200 W mérés közbeni elérésekor pedig a csövek alatti kijelzés narancs színre váltott. A kimeneti impedancia 0,09 ohm, a damping pedig rendkívül magas 88-as érték, ami azt jelenti, hogy nagyon jól kontrollálja a membránok mozgását. Az EQ kikapcsolt állapotában mért frekvencia átvitel 8 Hz – 100 kHz, azaz széles. Az EQ bekapcsolásakor 15 Hz-en meredek szűrés aktiválódik, azaz a bekapcsolt állapotában kiváló a lemezjátszók szubszonikus szűrésére, mivel ha a kezelő elemek közép állásban vannak, az átvitelt nem befolyásolják. Mind az öt EQ szabályzó esetében 15 dB a szabályzási tartomány, ami messze túl mutat a szükséges 10-en, de még a gyári 12 dB adaton is. Kis mértékű módosítás esetén a korrekció hatása jól ellenőrizhető a távvezérlővel A-B teszt szerűen. A torzítás rendkívül alacsony volt minden frekvencia értéken, és kimeneti teljesítményen. Nincs kereszt torzítás, 10 kHz 1 W értéken mindössze 0,01% a mérésem szerint. A beépített Phono fokozat pontos, sík átvitelt biztosít 10 Hz – 20 kHz között. Ha bekapcsolja az EQ funkciót, 15 Hz-től lefelé -20 dB osztás aktiválódik 4 Hz-ig. Az érzékenység jó, 3 mV a teljes teljesítményre 0 dB beállításban, de van módja +6 dB Trim erősítést hozzá adni, így az érzékenység kb. 1,5 mV-ra nő. Ez elegendő lehet néhány nagy jelszintű MC hangszedőhöz is amely támogatja a 47 kiloohm bemeneti impedanciát. A zaj minimális, -81 dB érték.

Az MA352 nagyon jól teljesített minden mérés módban, semmi gyenge pontot nem találtam rajta.

Mérési értékek:

• Teljesítmény: 8 ohm 264 W
• Frekvencia átvitel: – 1 dB 8 Hz – 100 kHz
• Áthallás csillapítás: 70 dB
• Zajszint (IEC A-súlyozott): -98 dB
• Torzítás: 10 kHz 1W 4 ohm 0,01%
• Érzékenység: 0,3V
• Damping: 88

Noel Keywood

A képekért köszönet a Hi-Fi World magazinnak