Audio-Technica AT33EV Evolution és az AT33PTG/II Prestige hangszedők

MC körhinta, avagy alkalom szüli az összehasonlítást.

Az Audio-Technica AT33EV első megjelenése a gyártó választékában még 2009-ben történt, de azóta is gyártásban tartott hangszedő. Egy szabványos, fél coll-os felső szerelésű, szögletes testű hangszedőtest, amely precíziós megmunkálással, öntött alumíniumból készül, a struktúra tetején és alján műgyanta tartja rezgésmentesen. Az AT33EV egy dúralumíniumból készült tűszáron lévő 0,3×0,7 rádiuszú elliptikus tűvel szerelt konstrukció. Belül neodímium mágnes és kettős huzaltekercselésű PCOCC mozgó tekercsek „gyártják” az elektromosságot.

Tesztrendszerünkben egy Acoustic Solid lemezjátszót saját hangkarral, Vertere Pulse-C összekötőkábeleket a teljes hangláncban, Primare R32 phono elektronikát, majd Audio Research DSi200 integrált erősítőt használtam. Az elektroakusztikus átalakítás tisztaságáért az ELAC C314 hangsugárzói feleltek.

A kibocsátott 0.3mV jelszintet (1 kHz-en) nem találtam alacsonynak, mert a leképezett hangerő magasabb lett, mint vártam. Ajánlom, hogy olyan előerősítőt válasszunk hozzá – egy alacsony zajszintű modellt – amely képes jól kezelni az alacsony kimenetű hangszedőket. Mivel az AT33EV tömege 6.9 gramm, jól kell működnie a legtöbb hangkarral. Az Audio-Technica cég a specifikációban azt ajánlja, hogy az AT33EV használata esetén a phono elektronikánkat állítsuk 100 Ohm impedancia értékre. Saját tapasztalat után erősen javaslom több impedancia érték kipróbálását, míg megtaláljuk a rendszerünknek és fülünknek legmegfelelőbb értéket.

Az AT33 hangszedő-duó klasszikus kivitelben modern alapanyagokkal készül. Első kérdés, mennyi ideig tart bejáratni? Úgy hangzott, hogy rögtön a denevérekkel beszélget – és ez tovább javult az egész vizsgálati időszakban. Tíz napig a hang egy kissé zavaros, ideges, féltem, hogy ez így marad. Néhány nap elteltével a hang visszatért oda, ahol kezdte, majd onnan javult. Majd egy hét után érzékelhető javulás következett, majd az azt követő folyamatos javulás enyhe volt, de a végleges hangzásminőség felé hajló. Amikor végre minden véglegesnek látszott, előjött az AT33EV legfontosabb tulajdonsága, a hangzás semlegessé vált. Ez a hangszedő hagyja, hogy a kisebb frekvenciák teljes virágzással mutatkozzanak, a világosság és az átláthatóság mosolyt csal az arcunkra. Soha nem lassul, vagy szomorodik a hangzás, mindig minden felhangból annyi van, amennyi az éppen muzsikáló hangszer hangjának megjelenítéséhez kell.

Egyesek szerint az AT33EV egy sötétebb hangzású hangszedő, pedig a reprodukált hangminőségben nem „sáros” a basszus. A basszus teljesítmény jó, erős, mélyre hatoló, részletes és gazdag. Az AT hangszedők általában minden információt összeszednek a barázdából, amiből mély-hangot lehet csinálni, akár rockzenéről vagy klasszikusok megjelenítéséről van szó. Jól kezeli a tranzienseket és a dinamikai differenciákat is jól mutatja. Az volt az érzésem, hogy a szobában van a dobos. Szinte kínálja, de legalábbis felkelti a figyelmet középtartományban. Az AT33EV bemutatta a szólista képességeit, akár énekes vagy hangszeres, mindig csillog az attrakció, mégsem erőlteti rá a produkciót a zenekarra nem fekszi meg a többi szólamot. Bármilyen jazz-album zeneanyagát hallgatva középtartományi varázslat fültanúi lehetünk, benne egy tenorszaxofon, Hammond B3 orgona, vagy a teljes zenekar egy jól lekerekített, háromdimenziós hangzásképpel szólal meg. Kevésbé tűnik úgy, hogy rendszerünk műfajfüggő, illetve az, hogy jobban megy az akusztikus hangszerek megvalósítása mint az elektromos hangszereké. Ben Webster és John Coltrane, Mozart, Mahler vagy a Who – azt nem mondhatni, hogy egyre megy, mert kihallatszik a különbség. Nagyon kevés kritizálható a rock-produkciójában, szinte tökéletes a tempó, a szóló és a zenekar viszonya, a nagy beütések és gitár riffek váltakozása. Élvezettel tudtam hallgatni Frank Zappa, Joe Walsh és a Who, vagy bármilyen rock banda tiszta lelkesedéssel előadott produkcióját. Amikor melankolikus jazz-t hallgatunk pl.: régi Billie Holiday LP-t, annyira tiszta volt és reális a hangzás, hogy szinte magunk elé tudjuk képzelni az énekesnőt.

Az AT33PTG/II az OC9 utáni hangszedő konstrukciós elképzelések jeles képviselője.

Egyes jól bevált részegységek átjöttek az OC9-ekből, ilyen a MicroLine ™ tű és a boron tűszár. A változás itt a tű hasáb geometriája és a boron tűszár aranyozása, mindez méltó folytatása a hangszedőgyártás profizmusának. A nagy hangzás-teljesítményű és hosszú élettartamú MicroLine ™ (ML) egy speciálisan csiszolt tű, amely egyenes, vonal-kontaktusú kapcsolatot biztosít a barázda falával. Sokszorosan felnagyított képe szemből nézve olyan mint egy hajó orra, könnyű elképzelni mennyire jól fekszik bele a barázdába és mennyire jól tapogatja le onnan az „információt”. A tűszár rövidebb az átlagosnál és a hangszedő egészénél némi súlycsökkentés is észlehető. A tekercs impedanciája is finomított a 17W az 10W. A súlycsökkentés jót tesz a vibrációs rendszernek, ez sikeresen javítja a hangminőséget. Még jobb felső-tartományi briliáns hangzás, mint a kúpos- vagy elliptikus alakú tű keresztmetszetek, illetve csiszolás esetén. A tű hegye kisebb görbületi sugarú, ezzel egyenes arányú az alacsony torzítás és nő a barázdák mélyéről kinyert információk mennyisége. A tű átlagos élettartama mintegy 1000 óra.

Mindkét hangszedőhöz gyárilag tartozik 1db nem mágnesezhető csavarhúzó, 2db alátét, 2db anyacsavar, 2db 2×13 mm-es és 2db 2×19 mm-es rögzítő csavar és 1 készlet (AT6101) PCOCC shell-vezeték.

Az AT33PTG/II is életet lehelt minden jól rögzített szimfonikus-zenei LP-be. Ha azt vesszük alapul, hogy minden klasszikus zenekari felállás szinte ugyan olyan – így egy teljes szerves egész – de a felvétel készítéskor nem tartózkodik ugyanazon akusztikus térbe kihallhatók a különbségek. Továbbá a karmester szándéka szerinti eltérések mellett az egyes hangszerek vagy hangszercsoprtok keltette hangaura mérete is nyomon követhető.
Éppen azért mert egy kicsit „hajaz” az AT-OC9MLII-re csináltam egy kis összehasonlítást. Amennyiben az OC9 kínál sebességet, az AT33PTG gyorsabban teszi ezt, ahol az OC9 meglepően gazdag felharmonikusokban, az AT33PTG azzal lep meg, hogy többet ad tranziensekben, ahol az OC9 lehetővé teszi számomra, hogy találkozzam a High-End MC hanggal, ott az AT33PTG odaszögez a fotelbe. Az Audio-Technica kijátssza az adut: bár úgy hangzik itt-ott, hogy egy kicsit durva és laza, de ahol kell kedves, igényes, kifinomult, és sima. Ízlésének és pénztárcák különbözőek. Úgy vélem, ha valaki többet tud költeni, akkor kiváltképpen jó, ha többet kap a pénzéért és itt a bruttó összárhoz képest nem sokról van szó.

Konklúzió

Az Audio-Technica AT33-as modelljeivel boldogan lehet élni, élvezve a lemezezés minden pillanatát. A legtöbbet hozzák ki a barázdák mélyéről, mint bármely MC ebben az árkategóriában. Természetesen szignifikánsan reálisabb a hangzás, mint bármilyen belépő szintű MC hangszedő esetén. Komolyan fontolóra vehető a csere, amennyiben hangláncunk is méltó partnere a zeneszolgáltatásban. Miután a mozgó tekercses hangszedők mezőnye szoros ebben a csoportban elég nehéz döntést hozni, melyiket válasszuk. Jók a magas árú MM patronok, de feltehetjük a kérdést, mennyit és milyen javulás kapunk extra felárért. Az AT33EV-k és PTG-k által megkapunk minden hangzó érvet. Esetükben nincs nagy árdifferencia, legalábbis komoly százalékban kifejezhető. Egy jó MC hangszedő a legjobb albumokat hagyja csillogni, teszi ezt bravúrral, hogy rajta már ne múljon a zene megvalósítása a harmónikus gazdagság, a dinamika, az élet lehelete.

Specifikáció AT33EV , AT33PTG/II

Forrás:[www.hangzasvilag.hu]