Olasz fülrevaló – Sonus Faber Pryma fejhallgató teszt | AV-Magazin

Olasz fülrevaló – Sonus Faber Pryma fejhallgató teszt | AV-Magazin

A Sonus Faber hangsugárzók tagadhatatlanul a világ legszebb megjelenésű darabjai közé tartoznak, így nem véletlen, hogy a gyártó legelső fejhallgatója is különlegesre sikerült. A Pryma megjelenése amellett, hogy rendkívül elegáns, több olyan szokatlan részletet és megoldást is tartalmaz, melyekhez az olasz specialista szakemberei kiválóan értenek.

A Pryma nem új darab, mivel már közel két éve a piacon van, de ennek ellenére vonzereje mégsem csökkent. Jelenlegi tesztünk annak köszönhető, hogy a hazai képviselet gondolt egyet és “jóárasította” a Pryma fejhallgatókat, melynek okán hozzánk is eljutott két példány.

Megjelenés

A Pryma-k Coffee & Cream és Notte Carbon kivitelben érkeztek hozzánk, így mindkét változatot megcsodálhattuk. A fekete, szénszálas anyagot imitáló kivitel nagyon “hi-tech” megjelenéssel rendelkezik, de ennek ellenére nekünk mégis a barna bőrrel kiegészített bézs változat tetszett jobban. Utóbbi valahogy elegánsabb és emellett látványosabb, mint a kissé technokratikus megjelenésű carbon kivitel, de további három különleges színkombináció is található a kínálatban. A fejpánt mindkét modellnél a legfinomabb olasz bőrből készült, mely belső része puha párnázattal lett ellátva. A pánt kialakítása sem mindennapi, mivel leginkább egy karóra szíjára hasonlít, a két végén 4-4 lyukkal, ahová a hangszórók házai rögzíthetők. Ezzel a megoldással lehetséges a fejpánt pontos méretre állítása, mely igaz kissé szokatlan, de egyben különleges megoldás is.

Ha már a különlegességeknél tartunk, akkor ugorjunk vissza a kicsomagoláshoz, mivel ez is megér pár sort. A Pryma doboza már önmagában is egy remekműnek nevezhető, mivel a vastag karton és az aprólékos belső kialakítás mellett egy fiókot is rejt, ahol a tartozékok kaptak helyet. A fejhallgató a dobozban egységeire bontva pihen, annak összeállítását a felhasználókra bízta a gyártó. Ez eléggé szokatlan megoldás, de egyben rendkívül szórakoztató, mivel a Pryma összeállítása már önmagában is kellemes feladat.A fejpánthoz kis elfordítható “pöckökkel” lehet a hangszórók házait rögzíteni, mely utóbbiak egy kerekített sarkú, ötszög formát kaptak. Ez a forma ránézésre nem tűnik a legergonomikusabb megoldások közé, de felpróbálva egyáltalán nem lehet rá panasz. A puha fülpárnák nagyon jól illeszkednek, kényelmesek és apró különlegességük, hogy mágnesesen rögzülnek, így könnyen cserélhetők szükség esetén.

A hangszóróházak mindegyikébe külön kell illeszteni a mellékelt kábelt, a kábelvégeken található Jack dugók segítségével. A csatlakozók szorosan illeszkednek és megfelelő behelyezésüket egy határozott kattanás is kíséri, ami szintén a minőségérzetet erősíti.A technikán sem spóroltak az olasz gyártó szakemberei, ennek köszönhetően pedig neodímium mágnesek, Mylar membrán és nagy tisztaságú rézből készült tekercsek kerültek a hangszórókba. Mindez kissé túlzásnak is tűnhet, főképp úgy, hogy a gyártó a Pryma-t elsősorban mobil felhasználáshoz ajánlja, aminek köszönhetően egy iOS/Android headset kiegészítő is került a dobozba.

Meghallgatás

A Pryma-t elsőként egyik kedvencünkhöz, a Naim Uniti Star-hoz csatlakoztattuk, de ezt követően, a gyártó ajánlását megfogadva, próbára tettük egy Samsung Galaxy S9 és egy Apple iPhone X mobillal is. A hazai forgalmazó bejáratásra vonatkozó tanácsát elsőre nem vettük figyelembe, így a kicsomagolást és az összeállítást követően azonnal hozzá is fogtunk a hallgatózáshoz, ami nem sikerült túl fényesre. Kissé nyers és élettelen hang fogadott bennünket, ezért jobbnak láttuk a bejáratás procedúráját betartani, így néhány napra magára hagytuk a Pryma-t némi zene és rózsazaj társaságában.

A közel 100 órányi bejáratás szinte csodát tett a hangszórókkal, mivel amikor újra leültünk, hogy tesztünket folytassuk, már egy teljesen más, sokkal nyugodtabb és részletesebb hang fogadott bennünket.

A Uniti Star-ral párosítva a megszólalásra leginkább a nyílt és levegős jelzők illenek, melyek kellemesen nagy térrel párosulnak. A részletek nagyon jól jelennek meg és egységet alkotnak a zene összességével. A dinamikára sem lehet panasz, a mélyek pedig részletesek, feszesek, a hangzás rendkívül pontos és precíz.Az énekhang és az akusztikus hangszerek valószerűek és ami az egészben a legjobb az, hogy a terem atmoszférája is megjelenik a zene mellett. Kedvenc jazzalbumunk sokat hallott számai nagyon kellemes élményt nyújtanak. A hangszerek és az ének egy egységet alkot, mégis szépen elkülönül egymástól minden. A női énekhang kiemelkedően jól artikulált és a legkevésbé sem tolakodó, az apróbb neszek pedig folyamatosan jól hallhatóak maradnak.

Yello elektronikus zenéin is megmarad a kellemes megszólalás, de az alsóbb frekvenciákra egy kis “plusz” ráférne. A minőséggel nincs semmi problémánk, a mennyiség az, amiből még egy cseppnyi elkelne. A tér itt is példásan kiterjedt, a részletek aprólékosak, a dinamika is megfelelő, csak egy kis többlet jól jönne a legalsóbb tartományban.

Gondoltunk egyet és előkerestük egyik Placebo albumunkat, hogy kiderítsük rockzenén mire is képes a Pryma. Az eredmény egészen lenyűgözött bennünket, mert a Sonus Faber fejhallgatója rendkívül dinamikusan és jó értelembe véve nagyon keményen adta vissza a műfaj sajátosságait. Az egyetlen kifogásolható pont itt is a legalsóbb frekvenciák kissé háttérbe vonulása volt, amit igazán nem is nevezhetünk hiányosságnak, mert akkor mi maradna a felsőbb kategóriás hangkeltők számára.

Mobiljainkra áttérve elsőnek a Samsung került bevetésre, ahol a megszólalás egészen jól megközelíti a Naim produkcióját. A mélyek egy hangyányit határozottabbak, bár kevésbé részletesek, mint korábban. A hang továbbra is szellős, a tér nagyon jó, ahogy az énekhang is. A korábbi, mindenre kiterjedő precízséget leszámítva, nem igazán találunk kifogásolni valót, sőt, az elektronikus és a rock műfajokon még a korábbi hiányérzetünk is csökken kissé.

Az “almás” mobilra váltva szintén elégedettek vagyunk a megszólalással, bár egy kicsit más, mint amit eddig hallottunk. A levegősség maradt, de kevesebb a részlet. Ennek ellenére a megszólalás mégis valahogy precízebbnek hat, mint a Samsung esetében. Az ének és a hangszerek hangjai nagyon jól elkülönülnek, de a korábbi apró neszek többsége elbújt valahol a háttérben. Ez a produkció sem nevezhető jobbnak vagy rosszabbnak, mint a korábban hallottak, inkább csak másnak.