Rose RA180 bemutató Stereophile 1 rész bemutatás meghallgatás

Néha jó dolog kilépni a komfort zónámból. Ilyen módon jutok új, és újszerű élményekhez, amit kedvelek. Szívesen veszek rész Hi-Fi bemutatókon és kiállításokon, ahol új dolgokat láthatok, hallhatok. Különösen kedvelem az úttörő, szokatlan berendezéseket.

Legtöbbször egy készülék vizuálisan szól hozzám. Erre egy étellel kapcsolatos mondás jut eszembe, miszerint először a szemünkkel eszünk. Jelen esetben ezt úgy torzítanám, hogy először a szemünkkel hallgatunk. Túlzás lenne azt állítani, hogy első látásra szerelem volt, de amikor először megláttam a Rose RA180 integrált erősítőt, le voltam nyűgözve. Az Axpona kiállításon pompázott egy állványon a maga ezüstös, mechanikus formájában. A kiállításról írt beszámolómban vázlatosan leírtam a vele kapcsolatos élményeimet. „Pilótafülkére hajazó kezelő elemek és kapcsoló karok, amelyek kellemes, masszív tapintás érzetet adnak.” Bónuszként említettem az infravörös távvezérlőt.

Megérkezése után másnap az RA180 már együtt muzsikált a svájci Piega Coax 711 álló hangfalammal. Első benyomásomnak azt írtam a jegyzetembe, hogy szépen kidolgozott természetes részletek, amiket nem vitt túlzásba. Nick Cave és Leonard Cohen hangja életre kelt. A basszus erőteljes, a magas légies, lágy.

Nagra vagy Rose stílus?

Akár szándékos, akár nem, nehéz nem észrevenni a Nagra készülékekkel való hasonlóságot. Ám az RA 180 gombjaiban és tárcsáiban felfedezhető néhány steampunk elem is. Tisztán D-osztály, amit a Rose AD-osztálynak nevez, négy erősítő csatornával, ami a kettős erősítést, és a híd üzemmódot is lehetővé teszi. Kis kapcsolóval választhat üzemmódot a hátlapon. Természetesen a hangszóró kábeleket is más kimenetre kell csatlakoztatni az eltérő üzemmódokban. Két sorba rendezett kimenetek találhatók a hátlapon. Az A-B átkapcsolás egyszerűen az előlap kapcsolóval végezhető.

A kettős erősítést nem csak a négy csatornányi erősítő, de a beépített aktív keresztváltó is segíti. A magas tartomány erősítője 600 Hz és 6 kHz között állítható töréspont beállítást, és HF Gain erősítés korrekciót is kapott 3 dB léptékkel. Szuper magas sugárzót tartalmazó rendszerekhez jól alkalmazható. A mélytartomány erősítője nem állítható.

A szokatlan beállítás módok mellett olyan klasszikus lehetőségeket is tartalmaz, mint mély és magas hangszín valamint balansz szabályzás és szubszonikus szűrő. A Pure Direct funkció nagy karral aktiválható, és kikapcsolja a hangszín, valamint balansz áramköröket is a hangerő szabályzás mellett, ha előerősítőhöz csatlakoztatja, mint végfok. Másik kapcsolóval ki lehet kapcsolni csak a hangszín szabályzó fokozatokat.

Van benne beépített MM és MC előerősítő. Szokatlan, hogy a lemezjátszó korrekciót ötféle alacsony/közép frekvencia, és hatféle magas frekvencia beállítással optimalizálhatja. A RIAA külön jelölést kapott a könnyebbség kedvéért. A bemeneti lezárás fix 47 kiloohm úgy az MM, mint az MC beállításban.

Az előlap megvilágítás három fokozatban állítható. Én bekapcsolva hagytam a közepes fényerősségen, mert így könnyen leolvashatók a beállítások, és mert jól néz ki.

Összesen öt pár analóg bemenete van. három RCA, egy XLR, és a Phono RCA. A be és kimeneteken a feliratozás jól olvasható.

A koreai gyártó gyorsan ismertté vált a hatalmas kijelzős hálózati lejátszóiról, de az RA180 ezekre csak az újszerű funkcióiban utal, megjelenésében teljesen elüt azoktól. Igazi mechanikus megjelenés a köntös. A korábban általunk tesztelt RS250 streamerhez hasonlóan az RA180 is tele van úttörő ötletekkel, és ha így nézem familiáris velük. (A streamerről írt bemutatót lefordítottuk, ide kattintva elolvashatja – fordító megjegyzése)

Kell hozzá némi bátorság:

Ahogy azt korábban is írtam, az RA180 D-osztály. Ennek az erősítés kategóriának jól ismert előnye a magas hatásfok, a nagy teljesítmény, a kis helyigény, és a csekély hőtermelés. A gyártó azt mondja, hogy mind a négy csatornáján 200 wattra képes 4 és 8 ohmon is. Hídba kötve 400 W áll rendelkezésre.

Annak ellenére, hogy a külső sok retro elemet mutat, a belső nagyon is naprakész. Gallium nitrit félvezetőket használtak a jól ismert szilikon helyett. Egy kis internetes keresgélés után a következőt derítettem ki. A GaN FET gyorsabb kapcsolásra képes, mint a szilikon, mert sokkal rövidebb az újraéledési ideje. Ennek köszönhetően alacsonyabb a torzítása is, nem beszélve az elektromágneses interferenciákról. A klasszikus D-osztály negatív visszacsatolást használ a torzítás csökkentése érdekében, de ez lassítja a lendületét. Ha a torzítás alacsonyabb, a visszacsatolásból is kevesebb kell, ami lendületet, és sokkal szélesebb átvitelt eredményez. Az RA180 például 90 kHz-ig visz át a gyári adatok szerint. Stereophile megközelítésben ez kevesebb harsányságot, folyékonyabb átvitelt, több részletet és természetesebb hangzást jelent.

Az RA180 középnullás tápegysége SiC FET technológiát alkalmaz, amit PFC (power factor vezérlés) támogat. Ez a gyártó szerint figyelembe veszi az áram és feszültség fázisát, így optimalizálja a terhelhetőséget változó impedancia mellett. Gyakorlatilag hatástalan rá a folyton változó hangfal impedancia.

A gyakorlatban:

Első találkozásunk alkalmával, a MoFi-nál dolgozó Jon Derda felhívta a figyelmemet, hogy az RA180 olyan erősítő, amely annyira szokatlan, hogy mindenképpen el kell olvasni a kezelési útmutatóját. Tanúsíthatom, tényleg el kell olvasni.

A hátlapon 16 hangszóró kimenet található két sorba rendezve. A feliratozás alulról, és felülről is olvasható, ami praktikus. Amikor az MBL120 hangfalaimat csatlakoztattam hozzá, úgy csináltam, ahogy logikusnak tűnt számomra. Csak az egyik hangfal szólalt meg. Aztán miután ellenőriztem a kapcsoló beállításokat a mellékelt leírás alapján, kiderült, hogy a BTL kapcsolót át kell állítanom, a hangfal csatlakozás módja alapján. Szóval javaslom, hogy tanulmányozza figyelmesen a leírást. Amúgy az erősítőt a front panel kezelő elemekkel, a távvezérlővel, vagy az alkalmazással is lehet vezérelni. A RoseAMPConnect Android és iOS verzióban is letölthető.

Amikor az alkalmazáson keresztül próbáltam vezérelni, problémába ütköztem. Nem támogatja ugyanis a Google hálózat vezérlések azon verzióját, amely nem ad lehetőséget a 2,4 GHz és 5 GHz sáv közötti manuális átkapcsolásra. Az RA180 leírásában egyértelműen benne van, hogy az 5GHz nem támogatott, de ki olvassa el? Miután ezt kiderítettem, és olyan routert tettem be, ami átkapcsolást engedélyez, már működött a dolog. Aki ezt a fáradságot nem teszi meg, vagy más routert használ, annak macerás lesz. Remélem, később ezt megoldják egy frissítéssel. Fontos, hogy az alkalmazás vezérlés problémája semmit nem vont le a hallgatás élményből.

A meghallgatása során streaming anyagokat, CD és LP lemezeket is használtam. Digitális forráom egy Roon Ready MBL N31 DAC/CD lejátszó volt. az RA180 lemezjátszó bemenetéhez 0,7 mV kimeneti jelszintű Clearaudio Talisman MC hangszedővel szerelt Clearaudio DC Performance Wood lemezjátszót csatlakoztattam. Kipróbáltam még a MoFi UltraDeck lemezjátszóval is, amelybe 3,5 mV kimeneti jelszintű UltraTracker MM hangszedőt szereltem. Mindkettővel szépen dolgozott. Már az első pillanatban megdöbbentett az RA180 gyorsasága, részlet gazdagsága és tisztasága. A hang intenzitás felfokozott, izgalmas és szórakoztató.

MBL120 hangfalakkal:

Nagyobb méretű 3-utas állványos hangfalak, amelyek a német Radialstraher omnidirectional magas és középsugárzójával van építve. A mélytartományról a két oldalon elhelyezett wooferek gondoskodnak. Mivel nem lehet kettős erősítést alkalmazni rajta, az RA180-at BTL módra kapcsolva használtam. Ez a maximális teljesítmény elérését teszi lehetővé.

A Delicate Motor “Do for Self,” Fellover My Own (CD SBR2-035) felvétele amolyan kísérletező kamara pop muzsika. Kalimba (afrikai zongora) hangja nyitja, és zárja a szerzeményt, de kevésbé észrevehetően folyamatosan jelen van a muzsikában. A jelenléte a dal közepén nyilvánvalóbb a szokásosnál, amúgy az ábrázolt kép természetes léptékű, tapintható textúrákkal. A Fall Out című számban a forgó bicikli gumi hangja tiszta, élethű. Adam Petersen éneke a középtől kicsit balra áll a térben, és teljesen valósághű (volt alkalmam élőben is meghallgatni őket). A színpad ábrázolás jó, a hangfalak eltűntek, csak a zene maradt. Az RA180 részletekre való odafigyelése jelentősen javította a különleges játékstílus árnyalatokon. Érzékeltem Petersen kalimba játékán a támadások változó mértékét.

Fausto Mesolelle gitáros Live ad Alcatraz (LP Fonè Jazz 062) című számában az ujjak mozgását, a pendítés erejét, és a feszülő húrok finom csikorgását is lehet hallani. A gitár teste által keltett lecsengés, amit az effekt pedál segített időnként, gyönyörűen szólalt meg. Ez egy limitált kiadású LP, amit Olaszországban u.n. egylépcsős technológiával nyomtak, nagyon jól szól.

Tori Amos Under The Pink:

Az Abbey Road Studios (LP, Atlantic, R1-82567) félsebességű remasterje kiemelte a zongora játék billentéseinek változó dinamikáját, és még a lélegzetvétel is hallható. A Bösendorfer billentyű lenyomásának ereje az Icicle című számban még nyilvánvalóbb ábrázolást kap. A bekezdés éle villámgyors, amit aztán a lecsengés követ. A Nine Inch Nails frontembere Trent Reznor háttér vokált énekel a Past The Mission számban. Ezt a felvételt a Sharon Tate kastélyban rögzítették, míg a többit a Hacienda Taosban Új-Mexikóban. Amos és Reznor hangja együtt volt, de mégis érzékelni lehetett, hogy két különálló személy énekel.

Gorillaz Demon Days (2 LP, Warner Parlophone 1902954423681):

A Dare című számban Shawn Ryder a Happy Mondays-ból is közreműködik. A ritmus ismétlődése a folytonosság különleges érzését adja, így el tudtam merülni a zenében. A 120-as tolmácsolásából hiányzott a test, és a melegség, ezért eljött az ideje a hangszín szabályzó kipróbálásának. Kicsit növeltem a basszust, és a magasakat. A mélytartomány izmos és feszes lett, a hangzás koffeinnel töltődött fel, de nem vált őrjöngővé, kontrollált maradt. A Dirty Harry és más mixek ige szórakoztatóvá váltak. Az volt az érzésem, hogy az RA180 erejének csak töredékét használom, mint amikor egy csúcskategóriás sportkocsival 2-es fokozatban csak a megengedett sebességgel hajtanék.

A Phono bemeneten nagy volt az erősítés, még az MC hangszedőmmel is alig kellett a hangerőt feltekerni. Némi zajt érzékeltem a lemezjátszó bemeneten, ami nem volt jelen a digitális anyagok lejátszása közben. A fülemet közel kellett tennem a hangfalhoz, hogy hallhatóvá váljon. Kicsit hiányoltam a gain és lezárás beállítások módosításának lehetőségét.

Az RA180 MBL beállításában hídban üzemel dupla teljesítménnyel. Az analóg felvételek lejátszásakor ez igen jót tett a hangnak. Az elektronikus pop, rock, EDM  stílusokon a 120-as hangfalaim nem szerették, a bemutató nem volt eléggé összefüggő. Meglepett, hogy minden helyre állt, amikor visszakapcsoltam normál módra, minden helyre állt, és a tonalitás sokkal valósághűbb lett.

Kettős erősítés:

Ki akartam próbálni az RA180 kettős erősítés funkcióját. Mivel nincsenek szuper magasaim, John Atkinson elküldött nekem egy pár Triangle Antel 40th Anniversary Edition állót, és eljött a klasszikus zene értékelésének ideje.

Diabolus in Musica: Accardo interpreta Paganini amelyben Salvatore Accordo közreműködik hegedűn (2LP, DG 477 6492), és a London’s Royal Philharmonic Orchestra kíséri Charles Dutoit vezényletével. A „La Risata del Diavolo” és a “La Campanella Rondo” halk csengőszót tartalmaz a jobb csatornán, amit eddig nem is hallottam. A bekezdések drámaiak és gyorsak, pont olyan, aminek hallani szeretem. Az akkordok hihetetlen sebességet érnek el, az arpeggiok pedig szárnyaltak.

Az utóbbi időkben rászoktam Andrew Bird hegedű játékára. Nagyon szeretem az Inside Problems legújabb albumát 24/96 letöltéssel és vinyl lemezen is (LP, 24/96 WAV, Loma Vista LVR 02591). Formátumtól függetlenül az előadás lágy, természetes és folyékony. A basszus vonal szépen tisztán követi a zenét. Az Atomized című számban a kis visszaverődéseket kiválóan lehet érzékelni. Bird hangja tiszta és édes. A Pizzicati számban érzékelhető a húr feszítés, a hegedű test és a textúra. Elképesztett a vonókezelés. A hang semlegesnek tűnt, és édesnek. Nem volt éles, vagy túl tiszta, nem tapasztaltam mesterkéltséget.

Daft Punk Is Playing at My House (LP, DFA 2138):

A pattogó basszusokat és az ütéseket lehetetlen nem észrevenni. Nem agresszív, de határozott. A rendszer megmutatta a ropogós energiát, de kontrol alatt tartotta.

Sketches of Spain (SACD, Esoteric ESSS 90157):

Gil Evans vezénylete mellett, Miles Davis fúvós játéka a “Concierto de Aranjuez” és a “Saeta” című szerzeményekben természetes tonalitású. A hang rezes, és háromdimenziós. Nagyon szerettem volna kipróbálni az RA180 keresztváltóját kicsit jobban, de a felüláteresztő szűrő legalacsonyabb törésponti frekvenciája 600 Hz, ám az Antal 185 Hz-től már elindul. Azért így sem volt rossz.

Milyen változást hozott a kettős erősítés? Több teret, meggyőzőbb testet, dimenziókat, és jobb hangzástér integrációt. Minden hangszer saját testet, és teret kapott a színpadon. Úgy éreztem, hogy kettős erősítés módban a basszus feszesebb.

Billie Eilish, When We All Fall Asleep, Where Do We Go? (24/44.1 MQA, Interscope/Tidal):

A “Bad Guy” című felvétel lejátszása közben olyan cintányér hangok jelentek meg, amit még nem hallottam. Az egész album tolmácsolás módja kisimult, de a többi felvételen is nagyon jót tett a hangzásnak.

Úgy döntöttem, hogy kipróbálom a rendszert szub támogatással. Pioneer SW8 mélysugárzót csatlakoztattam az RA180 SUB kimenetéhez. A Bad Guy szintetizátor aláfestése mélyebbre ment, és tisztább lett.

Következtetés:

A Rose RA180 nagy sebességgel, energiával és tiszta részletességgel rendelkezik. Hatalmas teljesítményt kap vele. Bár ez a HiFi Rose eddigi legdrágább terméke, 6995 dollárért igen sokat ad, és koránt sem belépő szinten, de a Hi-Fi szabványai szerint nem is őrült pénzért. Én a legjobb hangot és a legcsendesebb hátteret kettős erősítés módban, nagy felbontású digitális források lejátszása közben tapasztaltam. A bakelit lejátszásakor a felületi zaj időnként észlelhető volt.

Nem lehetetlen, hogy a GaN félvezetők alacsony újraéledési ideje segítette a zene folytonosságának érzetét. Az biztos, hogy segített a bekezdések és támadások erejének ábrázolásában, és javította a dinamikát. Nehéz megfogalmazni az érzéseimet, de általánosságban kimondható, hogy élveztem az RA180-nal együtt töltött időt. Időnként talán túl agilisnek tűnt, de a felfokozott részlet ábrázolása izgalmas élénkséget kölcsönzött a legtöbb zenének.

A felfokozott részlet ábrázolás mellett is többnyire semlegesnek tűnt a tonalitása. Ha be kell sorolnom, inkább hűvös, mint meleg a hangja. Időnként úgy éreztem, hogy hajlamos volt a csillogásra, ám minden zenei stílusokon megőrizte a hűvös kontrollt.

Azok az audiofilek, akik értékelik a vizuális és funkcionális formatervek mellett a gyors, tiszta, és részlet gazdag ábrázolás módot, esetleg kettős erősítéssel hajtható, vagy szuper magast tartalmazó hangfalakkal rendelkeznek, javaslom, hogy alaposan nézzék meg, de főleg hallgassák meg a HiFi Rose RA180 integrált erősítőjét.

Írta: Julie Mullins

2022. december 2.

Forrás és képek: Stereophile és Rose

Műszaki adatok: Rose RA180 integrált erősítő

Rose RA180 bemutató Stereophile 2. rész mérési eredmények, részlet