Rose RS250 bemutató Stereophile

Rose RS250 bemutató Stereophile

2021 nyarán Jonathan Derda, a MoFi Distributions-tól üzenetben hívta fel a figyelmemet a HiFi Rose Dél-Koreai márkanévre. „A márka engem a spirituális ősére, az eredeti SlimDevices Transporterre, és a Squeezebox Touch-ra emlékeztet” – írta Jonathan. „Mindannyian izgatottan várjuk”

2006 elején vásároltam egy WiFi csatlakozású SlimDevices Squeezebox-ot, hogy tapasztalatokat gyűjthessek a streameléssel kapcsolatosan. Aztán amikor a SlimDevices kiadta a nagyobb teljesítményű Transportert, kellően lenyűgözött ahhoz, hogy megvásároljam a teszt mintát 2007-ben. Éveken át használtam a Transportert, de miután a Logitech felvásárolta a SlimDevices céget, és beszüntette a támogatását, félretettem. Utána a Pure Music és Audirvana streaming alkalmazásokat kezdtem használni, de azért néhány havonta bekapcsolom a Transporteremet, és eltöltök vele egy nosztalgikus estét.

Az előzmények ismeretében talán nem meglepő, hogy lelkesen beleegyeztem a HiFi Rose RS250 streaming előerősítő felülvizsgálatába.

Az RS250:

2495 dolláros áron ez egy relatív kis berendezés, aminek megjelenését a front paneljára elhelyezett csaknem 9 inches érintő kijelző ural. Jobb oldalon található a készenlét gomb, a hangerő szabályzó, és egy 3,5 mm-es fejhallgató kimenet aljzat. A hátlap viszont zsúfolásig meg van pakolva csatlakozásokkal. RCA be és kimenetek, többféle digitális bemenet, köztük koaxiális, optikai SPDIF, USB-B a PC csatlakozáshoz, USB 3.0 a külső tároló csatlakozáshoz, illetve Ethernet port. Egy pár RCA analóg kimenet, és háromféle digitális kimenet is található rajta. A videó kimenet 3840×2160 60 Hz HDMI 2.0 csatlakozás. A hálózati feszültség bemenet aljzat klasszikus 15 A IEC. A vezetékes kapcsolatokon túl AirPlay, DLNA, Spotify Connect, Tidal, Qobuz és egyéb streaming szervizek érhetők el vele.

Belül két ARM Cortex 64 bites processzor dolgozik. Egy kétmagos Cortex-A72 és egy négymagos Cortex-A53 4 GB RAM támogatással. Android 7.1 az operációs rendszere. A tápegysége lineáris, hogy kiküszöböljék a kapcsoló üzem zaját. Az analóg kimenet felé az ESS ES9038Q2M kétcsatornás DAC továbbítja a hangot a gyártó által Femto Clock-nak nevezett órajel generátorral. A beépíthető SSD adat tároló opcionális lehetőség, a vizsgálati minta nem tartalmazott fedélzeti tárhelyet.

A hatalmas front panel kijelző teszi az RS250-et figyelemre méltóvá, és egyben jól használhatóvá. Első bekapcsoláskor kéri a készülék, hogy állítsam be az időzónát, az országot, és a nyelvet. Ezt követően megjelenik az ikon folyam. Olyan sok van belőle, hogy jobbra-balra lehet görgetni őket. Némelyik azonnal egyértelmű, mint a Music, Video, Qobuz, Tidal, Clock, Settings, IN/OUT Setting, míg mások rejtélyesek, mint Bugs, RoseFM, RosePodcast, RoseRadio, RoseStore, RoseTube, CD Play és CD Ripping. Ez utóbbi kettő azért is érdekes, mert az RS250-ban nincs CD meghajtó. (Külön megvásárolható opció a meghajtó, a készülék viszont fel van készítve a fogadására – fordító megjegyzése)

A Settings ikonérintésével olyan dolgokat állíthat be mint kijelző fényerő, órakijelzés formátum, zene lejátszáskor kivezérlés mérő megjelenítés, vagy akár ikon sorrend megjelenítés. Ellenőrizheti az operációs rendszer verzió számát, az IP címet, vagy Wi-Fi csatlakozást állíthat meg, de megtekinthet róla egy oktató videót is. Az IN/OUT Setting ikonnak választhat külső bemenetet, ami lehet analóg vagy digitális, beállítás értékeket módosíthat, de alapértelmezett be és kimenetet is választhat. Amikor analóg kimenetet választ, megjelenik a fogaskerék ikon, ami lehetővé teszi hétféle FIR interpolációs szűrő közül a választást, nyolcféle kimeneti jelszint beállítást 100 mV és 2,2V között, a digitális adatok felskálázásának módját, de a felskálázás akár ki is kapcsolható. Polaritást válthat, és korrekciós sávokat állíthat be 8 bites, vagy 32 bites tartományban a forrásokon. Nem semmi felsorolás, de még ez sem a vége.

Rendszerbe építés:

Mikor elsőként kapcsoltam be az RS250-et, és csatlakoztattam a hálózatomhoz Ethernet kábellel, értesített, hogy frissíteni szeretne. Jóváhagytam, mire a kijelzőn a 3.8.13 Audio MCU és XMOS 3115 frissítések telepítése megkezdődött. Megvártam míg végzett, és elvégeztem a szükséges beállításokat.

A Roon a HiFi Rose-t mint végpont azonosította automatikusan, ezzel dolgom nem volt. A Roon Nucleus+ egységemet a hátlap USB bemenetéhez csatlakoztattam, amit a Rose ALSA eszközként azonosított. A CD lejátszáshoz az MBL N31 lejátszómat csatlakoztatta, optikai kábellel, ami egy AudioQuest OptiLink 5 1 méteres darab volt. Kiderült, hogy a front panel kivezérlés mérők nem működnek az SPDIF vagy USB bemenetek használatakor, illetve a fájlok meta adatai is csak a hálózati lejátszás során jelennek meg.

A bemutató időtartama alatt elsősorban az RS250 RCA kimeneteit használtam, amit direkt módon csatlakoztattam a Parasound monoblokkokhoz. A végfokokra PSB Synchrony T600, majd a GoldenEar BRX hangfalakat kötöttem. A hangerő szabályzáshoz a Roon alkalmazás, a front panel forgató gomb, vagy a Bluetooth távvezérlő is használható.

A nálam töltött idő alatt karosszékem kényelméből a RoseConnect Premium app (v3.04.27) alkalmazással kezeltem. Az alkalmazás iOS13.0 vagy újabb operációs rendszert kíván, ezért egy iPhone 11-et használtam. Az alkalmazáson keresztül beléptem a Qobuz és Tidal előfizetésembe. Így már használhattam a Roon Library listámat. A lista nem csak a telefonon, de a front panel kijelzőn is megjelent.

Mint kiderült, néhány hangra vonatkozó beállítás csak a front panel IN/OUT Setting ikonon keresztül megjelenített menüben a fogaskerék megérintése után érhető el. Az ESS Sabre chipes dekóderekkel korábban szerzett tapasztalataim alapján és a “Corrected minimum phase Fast Roll-off” szűrő beállítást választottam, és nem aktiváltam felkeverést, az originál mintavételezést opciót alkalmaztam. Mivel nekem nincs egyetlen egy 32 bites fájlom sem, a “Lower 8-bit correction for 32 bit sound source” beállítást kikapcsolva hagytam.

A menü felkínálja a lehetőséget, hogy NAS-ról hallgassak zenét, de az én tárolóm offline volt aktuálisan, ezért 16 GB pendrive memóriára pakoltam ki néhány referencia felvételemet, és azt csatlakoztattam a hátlap USB 3.0 porthoz. Az RS250 azonosította a memóriát, és felkínálta a tartalom szkennelését, hogy létrehozhasson róla egy adatbázist. Elfogadtam a lehetőséget, és kis idő után a műsorszámok megjelentek a Music ablakban, meg az alkalmazásban. Mivel MPEG videó fájl is volt a memórián, azt is le tudtam játszani a front panel kijelzőn, mert nem csatlakoztattam TV-hez. A RoseTube ikonon keresztül egyébként YouTube videókat lehet nézni reklám nélkül. A Radio ikon alatt az USA beállításom miatt hatalmas amerikai internet rádió listából válogathattam. Sokáig tartott, mire minden funkciót kipróbáltam rajta.

Utolsó lépésként McIntosh stílusú kék kivezérlés mérő megjelenítést választottam az előlap kijelzőre.

Ha minden igaz, csak három dolgot nem próbáltam ki rajta. A RoseFM tuner funkciót, a CD lejátszás és rippelés funkciót (nem volt külső CD Drive egység hozzá), illetve a HDMI külső monitor csatlakozást, mivel nincs TV vagy monitor a hallgató szobámban.

A meghallgatás:

Az első meghallgatás során a HiFi Rose RS250 hálózati lejátszás képességeit teszteltem úgy, hogy a Roon Nucleus+ szerverembe beépített merevlemezről játszottam le fájlokat. Akkor még nem tudtam, hogy mire számítsak. Kicsit tartottam attól, hogy a HiFi Rose tervezői a sokoldalúságot tartották szem előtt és nem a hangminőséget. Vajon az RS250 kis méretű házába épített nagy teljesítményű számítógép, és a tápegység nincs túl közel az analóg kimenethez, hogy beszennyezze a jelet? A rendszerem évek óta kizárólag XLR analóg csatlakozásokon alapul. Vajon az RCA csatlakozás veszélyezteti majd a hangzást? Ezek a kérdések kavarogtak bennem.

Meg hallgatásomat egy nagyon jól ismert albummal kezdtem, amelyet magam készítettem és kevertem az 1990-es évek végén. A Stereophile CD lemezen ki is adtuk Jerome Harris Rendezvous (16/44,1 ALAC STPH013-2). Harris, a basszusgitáros all-star zenekart hívott össze a Chad Kassem Blue Heaven Studios előadásaira. Art Baron harsonán, Marty Erlich altszaxofonon, Steve Nelson vibrafonon és Billy Drummond dobon játszik. Az USB memóriáról lejátszva a Cool Pursuit című számot, az RS250 pontosan megtartotta azokat a beállításokat, amiket a mixben alkalmaztam. Harris Taylor basszus gitárja hátul középen, Erlich szaxofonja jobb oldalon, Baron harsonája jobb középen, Nelson vibrafonja pedig bal oldalon szólalt meg, pontosan úgy, ahogy azt beállítottam. Drummond dobfelszerelése a többi zenész mögött szólt, és ez demonstrálja leginkább a stúdió templomszerű akusztikáját. A pergő dob hangja kicsit gömbölyűbb volt, és a basszusgitár mintha extra felső basszus tartalmat kapott volna. Ez volt a helyzet, amikor az Original mintavételezést alkalmaztam. Felkeverve 176,4 kHz-re az általam nagyon kedvelt vibrafon hangja kissé ellaposodott, és visszahúzódott a színpadon, míg a cintányérok mintha közelebb jöttek volna. Ez valami olyan dolog volt, amit korábban nem tapasztaltam felkeveréskor, más készülékeken.

Hagytam az RS250 CMPFR szűrő beállítását ahogy volt, és olyan muzsikákat kezdtem lejátszani, amiket nemrégiben rögzítettem. Amíg a HiFi Rose nálam tartózkodott, éppen felvételeket készítettem a New York Oktaven Studios számára egy klasszikus zenei albumhoz. Zongora koncert, és szimfónia, amit Sasha Matson komponált jazz big band együttesre. A hangmérnök Ryan Streber is közreműködött. Minden nap, amikor hazatértem a stúdióból, meghallgattam, amit Ryan rögzített, és megbeszéltük Sasha barátommal, hogy melyik verziót javaslom. Az RS250 áttekinthető hangja felbecsülhetetlen segítségemre volt a munka során. Megmutatta az eltéréseket az egyes verziók között, és így könnyű volt kiválasztani azt, amit végül alkalmazni akartunk.

A nehéz zenei válogatás után a könnyebbség kedvéért Daft Punk felvételt, egészen pontosan a Random Access Memories “Lose Yourself to Dance” (24/88.2 ALAC, Columbia/HDtracks), majd Billie Ellish új albumáról az Oxitocin-t Happier Than Ever (24/44.1 FLAC, Qobuz/Darkroom-Interscope). Ezekre a számokra Michael Fremer és Malachi Lui kollégáim bemutatói hívták fel a figyelmemet. Mindkét felvétel mély basszust tartalmaz. Nathan East basszus gitárját a Dance, Finneas szintetizátorát pedig az Oxitocin című kell figyelni. 91 dB körüli lejátszási hangerőre állítottam a rendszeremet, és akár a GoldenEar állványoson, akár a Synchrony T600 állón élményt nyújtott az RS250 mély ábrázolása. Erőt és dinamikát sugárzott mindkettőn.

Vajon mire képes a Rose a DSD fájlokon? A Roon használatával elindítottam Dave Brubeck Quartet “Take Five” Time Out (DSD64 file, Columbia/Analogue Productions) című számát. Az RS250 kijelzőjén a DSD 1 bit 2822.4Khz [sic] 2ch felirat jelent meg. Joe Morello kick és pergő dobja jól mutatja a stúdió akusztikáját, a magas tartomány pedig szép és levegős. Igen, a színpad ábrázolás módja elmarad a sokkal drágább MBL N31 mögött, de ennek ellenére Paul Desmond alt szaxofonja szinte tapintható.

Az alatt a néhány hét alatt, amíg a Rose RS250 nálam volt, felfedező utakat tettem a Roon égisze alatt a hálózat lejátszásban. USB kábellel csatlakoztattam a lejátszót, és kijelöltem mint Roon végpont. A fájlok lejátszás módja nem tűnt olyan kifinomultnak, mint amikor pendrive volt a forrás. Ezen a bemeneten ugyanis csak a Minimum phase Fast Roll-off beállítás választható. Nem tartom kizártnak, hogy túlságosan hozzászoktam a Corrected minimum phase Fast Roll-off szűrésmód hangzás világához.

Hogy ellenőrizzem magam, Jerome Harris felvételét elindítottam a Roon-on keresztül. Kikapcsoltam a CMPFR szűrés módot és a felkeverést, majd aktiváltam az MPFR szűrőt. A basszusgitár pendülése javult, de a különbség kisebb volt mint gondoltam. Minden esetre ahhoz elegendő különbséget találtam, hogy inkább a hálózati lejátszó internet kapcsolatán keresztül hallgassam a zenéket. Természetesen kipróbáltam az összes választható szűrés módot, de nekem akkor is a Corrected minimum phase Fast Roll-off jött be a legjobban.

Fejhallgató kimenet:

Ha fejhallgatót csatlakoztat a front panel kimenet aljzathoz, az automatikusan csendesíti az RS250 analóg kimeneteit, és aktiválja a hangerő szabályzást, még akkor is, ha korábban fix kimeneti szint beállítást választott. A Sennheiser HD-650 magas impedanciás fejhallgatót is képes volt meghajtani, igaz, hogy a hangerőt 99-ig kellett növelnem. Jobb volt a helyzet az alacsonyabb impedanciás típusokon. Itt már elegendő áramot biztosított az Audeze LCD-X, vagy egy AudioQuest NightHawk füles számára, és a hangerő beállítást 83 környékére vehettem vissza.

Elindítottam a Ginger Baker Trio Straight No Chaser című számát a kiváló minőségű 1994-es Going Back Home (16/44.1 Atlantic 82652-2) albumról. Ezt a felvételt egy korábbi Stereophile író, Chip Stern készítette. Baked dobjai mélyen hátul helyezkednek el a színpadon, de be kell vallanom, hogy a lábdob, és Charlie Haden nagybőgője kicsit halkabban szólt annál, mint amihez szokva vagyok.

Bill Frisell utánozhatatlan gitár játéka azt juttatta eszembe, hogy milyen régen hallgattam már az East/West albumról a Shenandoah című számot (16/44.1k FLAC, CD-ről rippelve), ahol saját magát kíséri. Van egy csodálatos pillanat úgy 2:35-nél, ahol az intro után a dob és a basszus belép, és Frisell is feljebb tekeri a gitárján a hangerőt. Az Audeze füles kiválóan megmutatta mindezt, de a nagybőgő hangja még mindig túl lágy volt az én ízlésemhez.

A sok év alatt rengeteg binaurális felvételt készítettem két mikrofonnal. A repülőgép hangjától kezdve a Formula 1 versenyautókig, de még az 1981-es Grateful Dead-ról is van felvételem. Igen, ott voltam Londonban a Rainbow Theatre színpada előtt, és két kis omni mikrofon volt a füleim előtt, meg egy kazettás magnó elrejtve a kabát alatt. A koncert felvételt az együttes nagyon jó hangú PA rendszerén szólva készítettem titokban. Szerencsére nem játszottak túl hangosan. A közönség párbeszédek, és más zajok is jól hallatszódnak az együttes muzsikája alatt a felvételemen. A Friend of the Devil számban, mikor Jerry Garcia szólózni kezd, egy srác hangosan felkiáltott a közelemben, ami tökéletesen hallható a felvételemben. Azóta sem készítettem ilyen módon két mikrofonos felvételt, és a HiFi Rose visszarepített engem a harminc évvel ezelőtti időkbe.

Az Audeze füleseken a hangzás tiszta volt, a magas tartomány kellemesen lágy. Mikor az RS250 a 16/44,1 ALAC fájlt felkonvertálta 176,4 kHz-re, és hangfalakon hallgattam, inkább visszakapcsoltam az eredeti mintavételezésre, mert a ugyan tisztult kissé a magas tartomány, de ettől néha túl fényessé vált.

Sajnos nem volt időm kritikusan meghallgatni az analóg bemeneteken keresztül nyújtott teljesítményét, de nem hivatalosan annyit mondhatok, hogy egész jól szól.

Megjelenítés:

Mikor végeztem a hang értékelésével, megérintettem az alkalmazás RoseTube ikonját, ahol a YouTube videók közül lehet válogatni. Önző módon azokat a videókat kerestem, amelynek hanganyagát én készítettem. Rátaláltam az In Paradise felvételre, amelyet a Portland State Chamber Choir-ban 2020 júniusában rögzítettem (Naxos 8574124). Philip Jack absztrakt képe jelent meg az RS250 kijelzőjén. A lejátszott hang nem volt annyira áttekinthető, mintha CD-ről játszottam volna le, de nem igazán tudom, hogy a YouTube milyen bitrátát alkalmaz a videó anyagokon. A cselló szóló bemutatás módja tapintható, és az ábrázolás módját stabilan veszi körül a kórus.

Összefoglalás:

Nem voltam biztos az elején, hogy mit is várhatok a HiFi Rose RS250-től, amely egy megfizethető, sokoldalú termék egy relatív új gyártótól. Ám az RS250 által nyújtott hangminőség azt sugallja, hogy semmi nem csorbult, azzal, hogy rengeteg funkciót zsúfoltak benne össze igen kis helyen. Amellett, hogy sokoldalú zenei és multimédiás szerver, sokféle más feladatot is elláthat. Ha már rendelkezik jól bevált, szeretett hangú külső DAC egységgel, ami csak SPDIF formátumot tud feldolgozni, a Rose hálózati hídként is tökéletes választás. Ugyanígy jól teljesít, ha Phono előerősítőt csatlakoztat az analóg bemenetéhez, és LP lemezeket játszik le. Magasan ajánlott úgy streaming DAC, mint All-In-One HUB funkciókra High-End Audio rendszerekhez.

Írta: John Atkinson

2021 November 24

Forrás: Stereophile.com (részlet)

Műszaki adatok: Rose RS250