Elac Vela BS403 bemutató HiFiChoice

Elac Vela BS403 bemutató HiFiChoice

Napjainkban a hangfal tervezők egyre nagyobb kihívásokkal néznek szembe. A méret csökkentése mellett elvárás az is, hogy a hang nagyobb legyen. A probléma azzal van, hogy a fizika törvényei nem változtak az idők kezdete óta, emiatt a vásárló joggal érezheti úgy, hogy döntenie kell a forma, a funkcionalitás, és a hangminőség között. Ez végső soron egy igen csúszós lejtő, amely akár egy kisebb dinamikával rendelkező hangfal választásához vezethet. Ám az Elac német hangfal gyártónak szerencsére más elképzelései vannak. A korábbi népszerű 400-as sorozat megújításával foglalkozó tervező csapatnak nem volt könnyű dolga, ám az Elac Vela BS403 egy igazi kinyilatkoztatás.

A dobozából kiemelve a BS403 megnyugtató súlyú. Pontosak az illesztések, a választott anyagok minősége kiváló. Előröl nézve szinte ortodox, amit finoman ívelt terelő oldal ívekkel, és szokatlan driver készletével tör meg. A mélyközép sokszögletű felülete olyan, mint egy ívelt fekete gyémánt, amin a fény izgalmasan törik meg. A kristály membrán technológia papírból és préselt alumínium fóliából álló szendvics, amely könnyebb, de merevebb a hagyományos kúp alaknál. Ez alacsonyabb elszínezést és nagyobb teljesítményt ígér. A mélyközép sugárzót egyébként 150 mm-es méretűnek mondják, ám ez attól függ, hogyan mérjük. A magas tartományról az Elac JET5 magas sugárzó gondoskodik. A szalagos rendszerhez hasonlóan ebben is könnyű fém fólia a membrán, de itt redőzött és hajtogatott a felület. Ez sokkal nagyobb levegő mennyiség mozgatására képes, mint a hagyományos dóm. Extrém sebessége lehetővé teszi, hogy a tranziens átvitele 50 kHz-ig, szinte az ultrahang tartományig terjedjen. Az új hullámterelő pedig a sztereó képalkotást segíti.

A viszonylag kis méretű hangfal tele van érdekes technológiákkal, de oldalra forgatva is látható valami szokatlan. A Vela profilja enyhén hátrafelé dől. A fekete alumínium bázisban lévő V-alakú nyílás rejti a lefelé mutató kicsatoló cső kimenetét, gyakorlatilag láthatatlanná téve azt. Az Elac tervezői ezzel a ravaszsággal igyekeznek optimalizálni a port terhelését, mert ez nagyobb rugalmasságot jelent a falhoz közeli elhelyezés esetén. Komoly dolgok ezek, tekintetbe véve, hogy egy állványos hangfalról beszélünk. A fedél is enyhén döntött, és az alsó résszel megegyező színű. Elegáns keretbe foglalja a trapéz alakú kabinetet. A fémmunka minősége kiváló. A fényes és matt felületek mellett az ívekkel együtt nem csak szép, de intelligens is. Mivel nincs párhozamos felület a kabineten belül, elmaradnak az állóhullámok is. Háromféle kivitelben rendelhető. A tesztben szereplő fehér mellett van fekete, és dió is a kínálatban.

A vaskos dupla bemenetek fém lapokkal vannak összekötve. A Vela névleges impedanciája 4 ohm, érzékenysége pedig 86 dB, ami azt jelenti, hogy nehezebb meghajtani, mint az átlagos reflex dobozokat. Hegel Röst integrált erősítőt csatlakoztatok hozzá, amely jól viseli az impedancia változásokat, és nagy a dampingja. Black Rhodium Foxtrot hangszóró kábeleket használok. A Shanling CD-T100 HDCD lejátszót Chord Company Epic Analogue kábelekkel kötöttem rá az erősítő bemenetére. Az Elac a hangfalhoz a saját LS80 állványát javasolja, de én egy Q Acoustics-ra helyezve emeltem fülmagasságra a csipogókat, enyhén befelé forgatva.

Ty Segall Every 1’s A Winner számának elindításakor az Elac azonnal felveszi a kesztyűt. Az ütőhangszerek és a gitárok fantasztikus definiált megjelenéssel és ütős hanggal szólalnak meg. Meglepett a basszus tartalom, sőt a fiam rákérdezett, van-e benne rejtett mélynyomó? Az elején kb. 20 centire helyeztem el a hangfalakat a hátfaltól, amit később 40-re növeltem, mert kis mérete ellenére tisztességes mennyiségű levegőt mozgat. Ha túl közel helyezi a hátsó, vagy oldalsó falhoz, a basszus energiája sűrűsödni fog, és potenciális veszélyt fog jelenteni a középtartományra. A sztereó kép pontos és széles, a hallgatási pozíció nem korlátozódik egyetlen helyre. Annak ellenére, hogy a színpad ábrázolás mód éles, nem érződik rajta, hogy bármit túlhangsúlyozna. A hangszer méretek természetesnek tűnnek. Persze egy erőteljes torzított gitár riff úgy vág bele a képbe mint egy körfűrész, de ridegségnek, vagy éles hangnak nyoma sincs. A JET5 magas nagyon kifinomult darab, és igazi unikum lehet a hagyományos dómsugárzók után. Segall énekhangja például teljes határozottsággal rendelkezik, de megmarad az emberi melegség is, pont úgy ahogy annak lennie kell.

Frazey Ford Three Golden Trees felvétele árulkodik a hangfal képességeiről. Leroy Hodges kőkemény basszus alapja magabiztosan szól, tele van részletekkel és tekintéllyel. Bátyja Charles orgona játéka pedig szárnyal. A Hammond orgona különleges hangját nehéz reprodukálni, de itt megvan az édessége, a gazdagsága, ráadásul koherens módon tálalva. Ford szívhez szóló hangja a színpad közepére van szegezve, tökéletesen leválva a hangfalakról. Az Elac Vela BS403 csodálatosan mutatja az érzelmeket az intim részletektől a durvaságig. A levegős magas részletek nagy tömege szólal meg, amelyek kiváló jelenlét érzetet adnak anélkül, hogy száraz, vagy tolakodó lenne. Hitelesnek nevezem a legszívesebben. Egy kifinomult magas sugárzónak igazi hősnek kell lennie egy állványosban, ellenkező esetben a mélyközép egy bizonyos hangerő után átveszi az uralmat. Jó minőségű erősítés mellett sebesség, dinamika, és folyékonyság uralkodik az alsó oktávokban, amit jól illeszkedő és nagyon kommunikatív felső tartomány egészít ki. A kiváló felvételek rendkívül dinamikus bemutatója nagyon élvezetes.

Rachmaninoff Piano Concerto No.2, amit Vladimir Ashkenazy játszik, fényt derít arra, hogy bár a BS403 szuperhős, de nem mindenható. A zongora billentéseket briliáns módon kezeli, megvan a hangszer jelenlét érzete, a mély és magas hangok harmonikus összetettsége. A nagyzenekarról készített portréból viszont hiányzik az egyes hangszer csoportok közötti távolság. Végül a fizika törvényei érvényesülni látszanak annak ellenére, hogy a BS403 elképesztő tehetséggel szólaltatja meg a mélytartományt. Igen, egy nagyzenekar által megmozgatott levegő mennyiséggel már nem tud jól boldogulni. Akkor vagyok fair, ha ezt is megírom róla. Így legalább elmondhatom magamról, hogy megtaláltam az Elac határait, de azt is hozzá kell tennem, hogy ez az egyik általam hallott kis állványos, és figyelemre méltó közelségbe került a kiváló értékeléshez. A klasszikus zene kedvelőinek inkább a 3 ½-utas Vela FS409 álló a jó választás, ez ugyanis a nagy testvére.

Értékelés:

Az Elac Vela BS403 képes atomot hasítani, és elképesztő teljesítményt mutat a méretéhez képest. Ritkán hallható együtt ennyi dinamika és kifinomultság. Olyan mintha egy BBC LS3/5a szteroidot kapott volna, és kiegészítenék extra magas és alacsony oktáv ábrázolással. Ha bármikor is elgondolkodott azon, hogy mélysugárzót és szuper magas sugárzót telepítsen a rendszerébe, inkább válassza ezt, ide mindkettő felesleges. Az átlagosnál nagyobb terhelést jelent, ezért minőségi erősítést igényel. Ha ezt megkapja a hang feszes lesz, és együtt lélegzik majd a zenével. Ritka jelenség az, hogy egy ilyen fejlett magas sugárzó mellé ilyen jó mélyközepet építsen egy gyártó egy kis méretű kabinetbe. Akusztikusan pont olyan okos, mint amilyen szép a megjelenése. Ha egy modern formájú hangfalra vágyik, amely a funkciót és a formát kevés kompromisszummal ötvözi elfogadható áron, akkor ebben mindezt megtalálja.

Forrás: www.hifichoice.com/

Műszaki adatok: Elac Vela BS403