Nincsenek termékek a kosárban.
16
jún
jún
T + A SDV 3100 HV és PDT 3100 HV bemutató The Absolute Sound
Az elmúlt 30 évben a digitális analóg konverterek lenyűgözően kifinomulttá váltak. A korai CD lejátszók belsejébe beépített áramkörből önálló komponenssé fejlődtek, és olyan teljesítményre tettek szert, ami elképzelhetetlen volt a CD feltalálói számára. A DAC és a CD lejátszó szétválása az 1980-as években nyitotta meg az utat az újítások és fejlesztések előtt. A bemeneti receiver, a digitális szűrés, a clocking, a tápellátás, a földelés rendszer, a DAC chip, de még a hozzá kapcsolódó analóg fokozatok is folyamatos fejlesztés alatt állnak, hogy javulhasson a hangminőség.
A DAC-ok nemcsak hangminőségben fejlődtek, de látványos funkciók széles skálájával is felruházták őket. Egy régebbi készülék csak többféle SPDIF bemenetet, fix analóg kimenetet kínált. Manapság már analóg jeleket, forrásválasztást, előerősítő funkciót, többféle digitális szűrésmódot, felskálázást, DSD jelfeldolgozást, MQA kompatibilitást, és hálózat lejátszás funkciókat is tartalmaznak. Az Internet rádiók mellett beépített kliensekkel képesek streaming funkciókra, és akár telefonnal is vezérelhetők saját, vagy Roon programmal.
A T+A Németországban 30 év fejlesztési eredményeit építette be az SDV 3100 HV DAC-ba, és a PDT 3100 HV CD/SACD transzportba. A két készülék talán a legkifinomultabb digitális egység, ami manapság elérhető a piacon. Lenyűgöző a funkció kínálat, de a design is egyedi, mivel a cég már harminc éve a digitális audió élmezőnyében tevékenykedik. Jómagam az 1989-es év óta követem a DAC technológia híreit. Meglepett a hír, miszerint a T+A saját szűrő algoritmust, és saját fejlesztésű DSD dekódert épített, amelyet 1992-ben mutattak be elsőként. Eddig azt gondoltam, hogy csak a Wadia Digital, a Theta, és kicsit később a Krell írt saját szűrő algoritmusokat.
Általános bemutatás:
Az SDV 3100 HV csomag rendkívül széles funkció listát tartalmaz. Ez egy hálózat lejátszó DAC, amelybe beépített Tidal, Qobuz és Deezer kliensek vannak. Emellett a Roon Ready minősítéssel már rendelkezik. Van benne FM, FM-HD, DAB tuner, aptX Bluetooth. A PCM jeleket 768 kHz-ig támogatja USB bemenetről, és 192 kHz-ig SPDIF-ről. DSD1024-ig támogatja a DSD formátumokat, amely a normál DSD64 SACD jeleinek tizenhatszorosa. Jelen pillanatban az MQA formátumot még nem támogatja. Tehát végül is minden napjainkban futó digitális formátumot képes kezelni, és a T+A alkalmazással minden funkció elérhető telefonról, vagy tabletről. A rendszeremben az SDV-t Roon-on keresztül használtam Tidal és Qobuz streamingre. Ezen kívül zenei fájlokat játszottam le a Fidata 2TB merevlemezes NAS-ról, és egy Aurender W20 zenei szerverről. Az alkalmazással kényelmesen válogathattam a források közül, és átkapcsolhattam a szűrés módokat, bármit kezelhettem, amihez normál esetben távvezérlő használatára lenne szükség. Aki nem kedveli az alkalmazáson keresztül történő használat módot, azok használhatják a készülék tartozék teljes funkciós távvezérlőjét.
A hátlapon minden igényt kielégítő csatlakozó kínálat található. AES/EBU, hat SPDIF (két RCA, két BNC, két Toslink), két HDMI és két USB. Ez utóbbiból az egyik a device mode funkcióval számítógép direkt csatlakoztatását teszi lehetővé, míg a másik a master móddal külső tárolót tud fogadni. Ha NAS-ról szeretne master módban fájlokat lejátszani, azt az SDV Streaming clientnek nevezi. Ha Windows számítógépet akar csatlakoztatni, akkor meghajtó telepítése szükséges. Az SDV UPnP és DLNA támogatással is rendelkezik, amely hálózaton keresztüli fájl böngészést és lejátszást tesz lehetővé. Az SDV-nek van még egy különleges digitális bemenete, ami a gyártó saját fejlesztésű IPA-Link-je. Ez teszi lehetővé például azt, hogy a PDT 3100 HV CD/SACD transzportot közvetlenül tudja a dekóder fogadni. A PCM és DSD jelek ezen keresztül digitális formában átalakítás nélkül kerülhetnek a DAC bemenetére. Ez egyedülálló lehetőség a minőség megóvására. Aztán található rajta FM antenna bemenet, vezeték nélküli LAN antenna, és H-Link csatlakozás, amellyel több T+A készülék egy rendszerként vezérelhető. A két HDMI bemenet támogatja az ARC protokollt, ha a TV hangját a Hi-Fi rendszerén keresztül akarja hallgatni.
Az SDV kijelzőjén bemenetek milliárdjai jeleníthetők meg. A két nagy forgató gomb közül az egyik a hangerő, a másik pedig a menü navigációra szolgál. Mindkét gomb többfunkciós. A kijelzőn megjelennek a műsorszám címek, de még a PDT transzportról érkező meta adatok is. A kijelző alatti érintő gombokkal is lehet kezelni a lejátszást. A front panelen kétféle fejhallgató kimenetet találhat. Én még emlékszem arra a korra, amikor egy DAC funkcióit és bemeneti csatlakozásait egy mondatban fel lehetett sorolni. Ez már egy más világ. A DAC kétféle verzióban rendelhető. Az SDV 3100 HV előerősítő és hangerő szabályzás funkciókat is tartalmaz, az SD 3100 HV-ban nincs hangerő szabályzás, és nincs analóg bemenete. A bemutatóban szereplő SDV verziónak van egy RCA és egy XLR analóg bemenete is. Nekem nagyon jól jött az analóg bemenet, mert ehhez csatlakoztattam a Moon 810LP lemezjátszó előerősítőm kimenetét.
A PDT 3100 HV CD/SACD transzport megjelenése illik az előerősítőhöz. Az SDV-hez hasonlóan ezt is lehet a front panel gombokkal, távvezérlővel, és persze a T+A alkalmazással is vezérelni. A bemutatóban a dedikált IPA-Linket használtam a két egység csatlakoztatására, de ezen felül a lejátszó AES/EBU, RCA, BNC és Toslink kimenetekkel is rendelkezik. A H-Link LAN csatlakozással szinkronizálni lehet a T+A rendszerben benne lévő összes készüléket.
A design:
Az SDV 3100 HV és a PDT 3100 HV Németország második legnagyobb gyártójának 30 évnyi analóg és digitális kutatási tapasztalatát tartalmazza. Lothar Weimann vezető tervező 1978 óta dolgozik a cégnél, és emellett egyetemen tanít. Egy 12 tagú mérnök gárdát vezet, nála futnak össze a belső és külső szoftver fejlesztési szálak. Bár az SDV nem minden szempontból a legújabb termék, ennek ellenére napjaink egyik legkifinomultabb ötleteit és szoftvereit tartalmazó egység a cég életében. Létrejöttét Lotharnak és James Shannonnak a cég vezető kereskedőjének köszönheti, aki személyesen segített a termékek installációja során.
Az SDV egy duál monó kialakítású készülék, amely két hálózati tápkábel csatlakoztatását igényli. Egyik tápegység rész az analóg, a másik pedig a digitális egységeket látja el energiával., így garantáltan nincs áthallás és zavarás az egységek között. A digitális szekció tápellátása kvázi rezonáns azaz kapcsoló üzemű, amelynek rendkívül alacsony a elektromágneses zaj sugárzása. A szekunder oldalon és a primer oldalon is több szűrő áramkör csökkenti a zavart, emellett duplán árnyékolt házrészbe van beépítve. Az analóg szekció tápegysége hagyományos analóg design két transzformátorral. Az SDV-t úgy tervezték, hogy megfeleljen a modern elvárásoknak, és fejleszthető legyen a jövőben szoftver frissítésekkel. A T+A abban hisz, hogy a napjaink ideális formátuma a 192 kHz 24 bites PCM, vagy a DSD a DSD128-tól magasabb mintavételezéssel. A cég vezető szerepet vállal a túlmintavételezés fejlesztésekben, amelyet még az analógra alakítás előtt kell elvégezni. Az SDV nagy teljesítményű egysége minden más korábbinál precízebb interpolációt alkalmaz. A 44,1 kHz-es, és 88,2 kHz-es jeleket 705 kHz-re, a 48, 96 és 192 kHz-es jeleket pedig 768 kHz-re konvertálja fel, de a jövőben akár magasabb érték is lehetséges. Ők ezt a felkonvertálás módot Ultra-High Bit-Rate Audio-nak nevezik.
A túlmintavételezés amellett, hogy megnöveli a mintavételezés frekvenciáját, új biteket illeszt két eredeti közé. Nem új információt generál, hiszen ez zajt termelne a sávban, hanem épp ellenkezőleg, csökkenti a zajtartalmat. A kevesebb zaj pedig jobb hangminőség elérését teszi lehetővé az analóg konverzió során. Túlmintavételezés nélkül az analóg szűrőnek nagyon meredeknek kellene lennie, ezt nevezik Steep, vagy téglafal szűrésnek. A vágási frekvenciának 22 kHz-nek kell lennie 44,1 kHz-es PCM jel esetén. A steep szűrés mód azonban fázisproblémákat, és torzításokat okoz a rendszerben, amely jól meghallható, és általában a digitális hangzással azonosítja mindenki. Ezzel szemben a 768 kHz-re felkonvertált jelek vágási frekvenciája magasan a hallható tartomány felett van, ezért alkalmazható lágyabb meredekségű szűrő, amely nem termel sok zajt. A felkonvertált jelek a lépések közötti lépcső méretét lecsökkentik, így érik el az analógos hangzást.
Az alkalmazott algoritmus jelentősen befolyásolja a hangminőséget. Az is tény, hogy a különböző algoritmusok eltérő módon teszik analógossá a hangzást. Ha kíváncsi a különböző algoritmusok hatásaira a signalyst.com weboldalon meghallgathat néhányat. A Finish matematikusai néhány PC-n futtatható algoritmust tettek közkinccsé, de ezek használatához számítógépes ismeretek kellenek. Lothar megmutatott néhányat ezek közül, amelyeket korábban Ő már telepített a számítógépére. Tanulságos volt ezeket is meghallgatni.
A T+A által alkalmazott algoritmust a cég idestova 20 éve fejleszti és finomítja. Ahogy a DSP chipek fejlődnek, úgy fejlődhetnek az algoritmusok is. Aktuálisan a legpontosabb algoritmust Bezier Polynominal Interpolációnak nevezik. Ez a szűrő az SDV-ben 16-szoros túlmintavételezést végez, azaz két eredeti bit közé 15 új mintát illeszt be. A 44,1 kHz-es jeleket 705,6 kHz-re, a 48 kHz-es és annak többszöröseit pedig 768 kHz-re konvertálja fel. Az SDV 3100 HV-ben alkalmazott DSP jóval nagyobb teljesítményű, mint ami a korábbi zászlóshajóban, a PDP 3000-ben volt beépítve. Az SDV négyféle felskálázási algoritmus közül enged választani. Gyári beállítás a Bezier szűrés, ami véleményem szerint a legjobb hangú mindegyik közül. A Bezier csökkenti az elő és utó belengéseket az impulzus átvitel során. Általában ezek a belengések okolhatók azért, ha a hangzás „digitális”, mert az elő belengés csökkenti az energia érzését, és csökkenti a természetességet. A Gyártó azt mondja, hogy ez az algoritmus bármely más korábban alkalmazott verziónál jobb impulzus átvitelre, és ezzel együtt hangminőségre képes.
A magasabb ráta nagyobb precizitást kíván a konverter részéről, ezért az SDV átalakító fokozata az u.n. Quad DAC felépítést használja. Minden digitális mintát egyszerre négy fokozat állít elő, amelyeket egy összehasonlító áramkör csatol az analóg kimenetre. Ez minimalizálja a hibalehetőséget. Ennek köszönhetően 6 dB alá csökkenthető a hiba statisztika, és persze a zaj. A chipeket a Texas Instruments gyártja PCM1795 típusjelzés alatt. (ez formailag a BurrBrown PCM1795-tel megegyező), és előnye az, hogy a szűrés kikapcsolható benne. Ez lényeges, mert emlékezzen rá, hogy az egységek 700 kHz felett üzemelnek, 32 bites adatátvitel módban.
Korábban említettem, hogy a T+A SDV 3100 HV még nem támogatja az MQA dekódolás módot. Annak ellenére, hogy a gyártó elismeri az MQA technológiát, teljesen meg kellene változtatni az aktuálisan használt algoritmusokat ahhoz, hogy támogassa az MQA szűrésmódot. A T+A a 192 kHz 24 bites jeleket skálázza fel 768 kHz-re és ez alapjaiban tér el az MQA technológiájától. A jövőbeli terveikben szerepel, hogy az MQA technológiát is integrálni fogják a rendszereikbe, hogy ki tudják szolgálni a Tidal hallgatóságát.
A legtöbb DSD kompatibilis DAC egy integrált áramkört használ a PCM és DSD jelek analógra alakításához. Nem így a T+A! Ők teljesen más feldolgozási utat használnak a két formátumon, külön dekóder, és analóg fokozatokkal. A DSD DAC rész a gyártó saját fejlesztése, amely a bejövő jeleket 32-szeresen konvertálja fel. A DSD64-en ez 90.317 bit másodpercenkénti adatot jelent csatornánként. A DSD1024 adatfolyamban a dekóder 1.573 millió(!) számítást végez másodpercenként. Összehasonlítva ezzel a DSD64 2,8224 milliós SACD mintavételezése nevetségesen kevésnek tűnik, annak ellenére, hogy ez a CD mintavételezésének hatvannégy szeres értéke (igaz, csak négyszeres adatmennyiség). A DSD jelek azzal érik el az analóg jellegű hangzást, hogy elméletben akár egy kondenzátorral is el lehet végezni a konverziót. Érdekessége ennek a technológiának, hogy a DSD1024 már olyan finom lépcső méreteket alkalmaz, amelynél nincs szükség analóg szűrésre a DAC kimenetén. A T+A hitvallása szerint a DSD erősen felskálázva sokkal jobb hangzásra képes, mint a hagyományos PCM. Az SDV kétféle DSD módot kínál. Az egyik mód szekvenciálisan egy lépcsőben alkalmazza a 32-szeres felskálázást, a másik két parallel 16-szoros módot használ. ez utóbbi az időbeniség tekintetében gyorsabb, mert a sávszélesség csak fele a szekvenciálisnak. A kapcsoló elemek így pontosabban tudnak működni, és jobb az 1 bitre levetített szűrés hatékonysága. Egyéni ízlés alapján választhatja ki meghallgatással, hogy melyik mód tetszik jobban. A digitális szekció galvanikusan le van választva az analóg részekről. Az órajelet két femto-másodperc pontosságú generátor állítja elő, külön a 44,1 kHz és a 48 kHz bázisú jelekhez. Az oszcillátorok a dekóderekhez a lehető legrövidebb jel úttal csatlakoznak, így csökkentik a jitter torzítás mértékét.
A kimeneti fokozatok nagy sávszélességű erősítők, amelyek +/-45V tápfeszültségről üzemelnek. A T+A azért ezt a szokatlanul magas értéket választotta, mert a tranzisztorok átvitele ezen az értéken biztosítja a legjobb hangminőséget. A modellekben erre utal a HV típus jelölés. Az előerősítő fokozatok is magas feszültségről üzemelnek. A hangerő szabályzás teljesen analóg ellenállás hálózat, amelyek a nem mágnesezhető Vishay ellenállásokból épülnek fel. Hermetikusan lezárt aranyozott érintkezős relék végzik a kapcsolásokat.
A fejhallgató erősítő diszkrét alkatrészekből épült. A kimenete 250 mA folyamatos, és 400 mA csúcs áram értékre képes. A hagyományos fejhallgató kimenet mellett megtalálható a készüléken a Pentaconn szimmetrikus fejhallgató kimenet csatlakozás is. Az építés során minden apró részletre odafigyeltek. Kizárólag nem mágnesezhető anyagokat használtak az áramkörökben, a készülékházban, de még a csavarok esetében is. A jelfolyamban kritikus kapacitásokat a Wima gyártja, és a réz vezetékezést nem hullámforrasztással, hanem kézi forrasztással végzik.
A készülékház alumínium, amely több részre van osztva, hogy megfelelő legyen az árnyékolás. Az analóg és digitális részek egymástól teljesen elkülönítve vannak beépítve. Az analóg részek alul, a digitális részek pedig felül helyezkednek el, és alumínium fedél választja el őket. Egymástól.
A PDT 3100 HV lejátszó megjelenésében és a felépítés gondos tervezésében is osztozik a DAC-cal. A masszív lemez mechanika a T+A saját tervezése. A gyártó tavaly Münchenben mutatta be elsőként, és messze a legcsendesebb, legpontosabb verzió amit valaha láttam. Maga a mechanika 20 font tömegű. A transzport egység közvetlenül az alvázra van függesztve erős csillapítással, így az alacsony súlypont fokozza a stabilitást. Az előlap megfelelő helyen való érintésére a tálca tökéletes csendben nyílik ki. Mágneses középsúly tartja helyén a lemezt lejátszáskor. A tápegység részek itt is teljes árnyékolást kaptak
Elméletileg minden SACD lejátszó egyfajta BluRay lemez játszókhoz kifejlesztett chipet használ. A T+A ebben is eltér a többi gyártótól, ők saját szervó vezérlést, és saját fejlesztésű vezérlő szoftvert alkalmaz.
A hátlapon koaxiális, BNC, AES/EBU és Toslink kimenetek is találhatók, ám ahogy azt korábban már említettem, a PDT és SDV közötti legjobb minőségű kapcsolatot a T+A saját IPA-Link csatlakozása biztosítja. Ez a csatlakozás natív módon továbbítja a PCM és DSD jeleket precíz órajelekkel. Meglepő, de az átvitel során a jeleket nem „csomagolják” egységekbe, mert ez a gyártó szerint rontaná a hangminőséget. El kell ismerni viszont a jogosságát annak, hogy a csomagoláskor elküldés előtt szét kell bontani, majd a vevő oldalon újra össze kell rakni a jelcsomagokat, ami befolyásoló tényező. Azt hittem, hogy lemez lejátszáskor a transzport fogja a master órajelet kiadni a DAC felé, de ez itt nem így van. A T+A azt vallja, hogy az SDV-be beépített nagyságrendekkel pontosabb oszcillátor által végzett re-clocking művelet jobb hangzást garantál. Feszültség vezérlésű oszcillátor határozza meg pontosan a bejövő jel mintavételezését. Ezt a technológiát nem csak az IPA-Link, de minden más digitális bemenetén is alkalmazza a DAC. Érdekes tudnivaló, hogy a gyártó ezt a technológiát az 1990-es évekből vette át.
Az építés módja és a kivitel mindkét egység tekintetében csodálatos. Elegáns megjelenés, gondosan megmunkált felületek hangsúlyozzák a minőség érzését. A fedélen lévő átlátszó burkolat elem betekintést enged az elektronikára. A kezelés mód is kényelmes. Összességében egy nagyon jól átgondolt konstrukció, és együtt kiválóan alkalmazhatók a mindennapokban. Én még az SDV Bluetooth funkcióját is kipróbáltam YouTube videó kihangosításához.
A meghallgatás:
Mindenek előtt az SDV előerősítő funkciójában a hangerő szabályzás és az analóg bemenet érdekelt. A Basis Transcendence lemezjátszómat csatlakoztattam, amely Basis Superarm karral és Air Tight Opus hangszedővel van felszerelve. Ez a felső kategóriás LP rendszer nagyon áttekinthető színpadkép ábrázolásra, és kiváló felbontásra képes.
Nagyszerű élmény volt, és meg kell jegyeznem, hogy az SDV analóg bemeneti fokozata, és a hangerő szabályzása is kivételes. Nem adott hozzá harsányságot a hanghoz, és nem kerekített le éleket, megóvta a mikro dinamikus részleteket, és elegendő teret hagyott a hangszerek között. Messze a legtermészetesebb a bemutatója azok közül, amit valaha is beillesztettem a 155 ezer dollárt meghaladó rendszerembe.
A DSD hangzás ellenőrzéséhez néhány SACD anyagot, és persze több személyes kedvencemet játszottam le egészen DSD512-ig. Ezeket az anyagokat a NativeDSD.com oldalról töltöttem le. A honlap mindenféle zenei stílust kínál, de a legtöbb a klasszikus muzsika. A DSD fájlok közül a DSD64-től a DSD512-ig lehet válogatni. Miután kiválasztotta a címet, eldöntheti, hogy a sztereó, vagy a multicsatornás formátumot akarja (már amelyiken lehetséges), majd ezt követően indulhat a letöltés. A fájlokat a Fidata HFAS1-XS20U 2TB merevlemezes tárolómra másoltam. Ez a japán készülék a legelterjedtebb Ázsiában, ráadásul Roon támogatással bír. Ajánlom esetleg még DSD letöltés forrásnak a Superhirez.com honlapot is.
A jól ismert SACD anyagok hallgatásakor megdöbbentett az, hogy mennyivel jobban szóltak a T+A pároson minden másnál amit eddig hallottam. A különbség nem csekély, úgy fogalmaznék inkább, hogy más dimenzió. Az SDV és PDT párosa több információt tárt fel, nagyobb áttekinthetőséget adott a színpadnak, sima, folyékony textúrákkal. Steely Dan Gaucho albumát már több mint száz rendszeren meghallgattam. Az LP, a CD és a hybrid SACD formátuma is megvan. A T+A új szintre emelte a bemutatás módot a hangszerek minden részlete egyértelműen a tér adott pontjáról érkezett. Talán paradoxonnak hangzik, de a tér adott pontjára ábrázolt minden apró részlet elkülönülése csodálatos koherenciát adott a muzsikának. Természetes módon, szinte nézelődni lehetett a színpadon és látni/hallani lehetett az előadó művészeket. A háttér vokálban Michael McDonald is énekel. Más SACD lejátszókon a jellegzetes hangja beleolvad a háttérbe, de a T+A páros hallgatásakor egyértelműen lehetett őt azonosítani.
Az SACD lejátszást Jazz in the Key of Blue The Jimmy Cobb Quartett csodálatos felvételével folytattam. Roy Hargrove trombita játéka még soha nem volt ennyire folyékony és dinamikus. A réz hangszer a magas tartomány energiáinak megítélését teszi lehetővé. Gyengébb rendszereken elvész a valóságos dinamika, a magas hangok energia nélkül szólalnak meg. Szerencsére a T+A mindent tökéletesen tálalt. (évekkel ezelőtt a Basis Audio alapítójával A. J. Contival megbeszélésem volt a New Mexican étteremben, ahol élő zene volt. A zenekar szemben állt az asztalunkkal, és a fúvós hangszereik pontosan felénk néztek. Conti teljesen elképedt azon, hogy a nagy hangerő nem zavarta a zene élvezetét. Ha a lánc torzítás mentes, akkor a fényesség egyáltalán nem bántja az ember fülét) A Jazz in the Key of Blue megmutatta a T+A egyik erősségét, mégpedig azt, hogy a magas tartományt torzítás nélkül tudja ábrázolni. Cobb finom seprűzése, és a cintányér halk részletei is jól hallhatók. Az összetett muzsikába ez kiválóan beilleszkedett, fokozta az előadás élőzene érzetét. A bemutató élénk, de önkényeskedés és a tartományok hájpolása szerencsére elmarad.
Az egyik legjobban szóló zongora trió felvétel Bob James Espresso című műve, az Evosound Hong Kong audiofil kiadása. Neil Gader is használta ezt a felvételt egy általa írt bemutatóban, amire egy online hozzászóló azt reagálta, hogy Bob James csak háttérzenének megfelelő. Annak ellenére, hogy James tényleg kiadott néhány lágy jazz albumot, Ő egy kiváló zongorista, amit ezen a felvételen meg is mutat. Kiváló minőségű a stúdió munka, így az SDV/PDT páros tökéletesen élethű módon ábrázolja a támadásokat, de még a dob hangját is. Ha odafigyeléssel hallgatja, a hangszerek szinte külön életet élnek. A T+A párosa a tranzienseket megfelelő sebességgel és erővel ábrázolta, nem emelt ki feleslegesen részleteket. Nagyon tetszett a duó dob ábrázolás módja. Az egyes dobok közötti távolságok is érzékelhetők a készletben. Mindent egybe vetve az SACD gyűjteményem újra felfedezése nagy élvezetet jelentett.
Külön ki szeretnék térni a DSD512 formátumra. Ilyen felbontású felvételeket most először volt alkalmam hallgatni, ezért nincs megfelelő alapom a felvételek és a formátum jellemzők összehasonlítására. Mindent figyelembe véve a DSD512 rendkívül áttekinthető, és lélegzet elállító módon közvetlen. A formátum mintha közvetlen kapcsolatot létesítene a mikrofonnal, amivel a felvételt készítették. Az viszont mindenképpen vegye figyelembe, hogy ezek a fájlok hatalmasak, hosszú ideig tart a letöltés, és nagy tárhelyet igényelnek. Sőt nem is minden szerver képes ezt a magas bitsebességet kezelni. Például az Aurender W20 csak a DSD128-at támogatja, a DSD512-t csak az új W20SE tudja, viszont az új ACS-nek már nem okoz gondot a DSD1024-sem. A Roon ugyan fefogadja a DSD512 formátumot, de a DSD1024-et már nem. A NativeDSD honlapról csak egyetlen DSD1024 fájl tölthető le. DSD512 anyag lejátszása közben egyszer néhány másodpercre megszakadt a zene, és a Roon lassú letöltést, illetve hardver problémát jelzett (a számítógépemen Roon Core futott). A jelenség nem fordult elő többször, ezért nem tulajdonítottam neki jelentőséget.
Az SDV PCM formátumon mutatott teljesítménye kiváló volt, egyike az általam hallgatott legjobb DAC egységeknek. A teljes karakter nagyon dinamikus, sziklaszilárd alsó és felső tartománnyal, amely élénk közvetlenséget ad a bemutatónak. A basszus kivételes, erőt sugárzó, tekintélyt közvetít, míg a magas tele van finom dinamikával, és árnyalatokkal. A basszus virtuóz Brian Bromberg új albumáról a Thicker Than Water (Qobuz 96/24) a Minneapolis 1987 című dalban Bromberg és a dobos játéka fenomenális. Az SDV sebészi pontossággal ábrázolta a teljes Unapologetically Funky Big Bombastic Band együttest.
A spektrum túlsó végén az SDV finoman kidolgozott részleteket mutatott a cintányérból. Nagyon jól boldogult a páros az olyan apró részletekkel, mint a pergődob seprűzés, vagy a cintányér gyors pergetése. A T+A páros hatalmas előre lépés a zenei realizmus bemutatásában, a finom struktúrák miatt a muzsikában a hangszerek életre kelnek. Billy Higgins csodálatos játéka a Guess I’II Hang My Tears Out to Dry balladájában (Qobuz 192/24) például érzékelhető a magas tartomány CD felbontást meghaladó előnye. Igaz, a CD 44,1 kHz-es formátumát felskálázva a T+A a különbséget figyelemre méltóan csekéllyé tette, ami az algoritmus átgondolt tervezésére, és az interpoláció pontosságára utal.
Az SDV USB bemenete jelentősen jobb hangzásra képes, mint a T+A PDP 3000 HV USB receivere (a bemutató a 268-as számban olvasható). Honnan tudom? A DAC USB bemenetének tesztelésére elsőként közvetlenül csatlakoztatom az USB forrást a készülék bemenetéhez, majd ezt követően a forrást egy Berkeley Audio Design Alpha konverteren keresztül vezetem a jelet, és így lehetőség nyílik az összehasonlításra. Az Alpha a forrás USB bemenetéről kap jelet, és beépített nagy pontosságú órajellel rögzítve kiadja azt az AES/EBU vagy SPDIF kimenetén. Néhány DAC esetében ez megdöbbentő mértékben javít a hangzáson, de a változás nem minden esetben ennyire jelentős. Az SDV esetében például a javulás csekély mértékű, ami kiváló eredménynek számít.
Úgy tűnik napjaink digitális egységeiben az USB interfész a gyenge láncszem. Az SDV esetében azonban teljesen elkerülhető ez a csatlakozás mód úgy, hogy a hálózati csatlakozást használja. Ha egy muzsikát hasonlítok össze az USB-ről és az Ethernetről, az Ethernet változat folyékonyabb, organikus, simább és nyugodtabb. Úgy éreztem, hogy a hangszereket körülvevő aura jobb. Ezért legalábbis az én véleményem szerint a hálózati streaminggel jobb hangzás érhető el.
Következtetés:
A T+A SDV 3100 HV DAC és a PDT 3100 HV CD/SACD transzport párosa kiválóan megépített, jövőbe mutató, és igen kifinomult. Jól példázza, hogy hová fejlődött napjainkra a CD lejátszás. Az SDV-vel gyakorlatilag bármely digitális forrásanyag és készülék elérhetővé válik, emellett kényelmesen vezérelhető a dedikált alkalmazáson keresztül a zenei gyűjtemény felfedezéséhez.
Az SDV kimagasló hangminőségű komponens, a PCM formátumon kivételes dinamikára, példaértékű mélyhang átvitelre, és csodálatos magas felbontásra képes. A DAC a normál felbontású CD anyagokon is rendkívül meggyőző, mert a gyártó felskálázás algoritmusának köszönhetően lecsökken a különbség a normál, és nagy felbontás között. Minden esetre, PCM formátumon az SDV a legjobb hangú DAC, amit valaha alkalmam volt hallgatni. SACD és DSD lejátszásban az SDV és PDT párosa új mérföldkő. Ha van SACD gyűjteménye, vagy DSD formátumban tárolja a kedvenceit a páros olyan zeneiségre képes, amit még soha nem tapasztalt.
Bár ez a két komponens a T+A történelmének legdrágább duója, messzemenően megszolgálják az árukat építési minőségükkel, kimagasló hangminőségükkel, és a digitális formátumok kezelésének mindent elsöprő kínálatával. Véleményem szerint napjaink digitális formátumú zenéiben rejlő értékek kiaknázásának aktuálisan nincs jobb módja, mint a T+A párosa.
Műszaki adatok:
Írta: Robert Harley
2020 január 29
Forrás:[www.theabsolutesound.com]
