Sonus faber Il Cremonese bemutató Enjoy the Music I. rész

Sonus faber Il Cremonese bemutató Enjoy the Music I. rész

A Sonus faber hangfalak történetet mesélnek el, amit minél tovább hallgat, annál inkább belemerül a zenébe, és nem csak magát a történetet, de annak elmesélés módját is csodálni fogja.

Ha van bármi nyilvánvaló a nyilvánvaló igazságokban, az maga az igazság. Ez semmi mást nem tartalmaz, csak azt, amire szükség van. Sőt, néhány nyilvánvaló igazságra csak később derül fény. Ám a nyilvánvaló igazságok segítenek a tisztán látásban, emiatt nagyon fontosak lehetnek.

I. A teljes audió lánc minden készüléke egy rendszerként kezelendő

A leginkább nyilvánvaló igazság az, hogy a Hi-Fi lánc minden készüléke egy rendszert alkot. Ugye ez nyilvánvaló? Igen. Vannak lényegtelen, vagy kevésbé fontos elemei? Aligha! A leginkább nyilvánvaló igazság a hang, amit a rendszer egésze állít elő, és ez nem köszönhető csak egyetlen rendszer elemnek. Természetesen más dolgok is befolyásolják a hangzást. A szoba ahol hallgatja, a napszak, amikor hallgatja is közvetett vagy közvetlen befolyásoló tényező lehet, nem beszélve arról, amit hallgat. Nem létezik olyan archimédeszi pont egy rendszerben, amely önmagában meghatározná az egészet, csak befolyásolni tudja. Egy szóval kifejezve egyetlen rendszer elem önmagában láthatatlan a nagy egészben.

Feltehetné a kérdést, hogy ha az erőben kidőlt egy fa, és senki nem hallotta, az adott-e ki bármilyen hangot? A logikus válasz erre az, hogy bizonyosan, de mivel senki nem volt hallótávolságon belül, ezért nem is hallhatta senki. Az ipari berendezések, az elektromos eszközök, sőt még az emberek meg az állatok is adnak ki hangokat, ám a hallgatáshoz szükség van olyan berendezésekre is, amelyek nem adnak ki közvetlenül hangot.

A hallás függ a hallgató személyétől. Ezt is figyelembe kell venni a hang megítélésekor. A hang előállítása független a hallgató személyétől, és olyan berendezésekre van hozzá szükség, amelyek feldolgozzák, felerősítik, majd hanghullámokká alakítva hallhatóvá teszik azt.

Fontos dolog tudni azt, hogy annak ellenére, hogy minden ember hallása hasonló, a hallott hangok megítélését, vagy a reagálás módját meghatározzák a környezettől függő tanult reflexek. Tehát egyformán hallunk, de mégis teljesen másként reagálunk. Hogy mire figyelünk oda a minket körülvevő világ hangjaiból azt meghatározza az is, hogy a lakókörnyezetünkben melyek a fontosak számunkra. A New York-ban lévő lakásunk környékén a szirénázó rendőrautók bűnözőket üldöznek, a mentők sérülteket szállítanak, a lehúzott ablakú autókban zene bömböl szörnyű hangerővel, és a szemetes autók róják az utcákat, ám ezekre a zajokra oda sem figyelünk, fel sem tűnnek az adott környezetben. Ugyanakkor ezek a zajok a Connecticut-ban lévő házunkban ébren tartják a feleségemet. És mi a helyzet velem? Az életem arról szól, hogy a zene hangjaira figyelek.

II. Mit hallunk, és mire figyelünk oda?

Sok hallott hang közül nem mindegyikre figyelünk oda. Nem próbáljuk meg a forrását azonosítani, illetve nem figyelünk oda rá. Máskor pedig nem csak hogy a hangot halljuk meg, de emellett a finom részletekre is odafigyelünk. Én például alig figyelek oda a szirénák hangjára, míg a feleségem még azt is meg tudja különböztetni, hogy rendőrségi, tűzoltó, vagy mentő hangja, amit hall. Hallásunk alapján kategorizálunk, hogy fogalmat alkossunk a forrásról. Az általunk használt kategóriák pedig elősegítik az azonosítást. A fontos kategória csoportokat az életvitelünk szerint alakítjuk ki. Ha például az éjszakai erdőben szeretne életben maradni, hasznos lehet felismerni a medvék hangját.

De a finom hallás, mint például amivel feleségem felismeri a szirénák hangját sem jelent hallgatást. A hallás és a hallgatás összefügg, de egymástól mégis eltérő jelentéssel bírhat. Nem hallgathat arra, amit nem hall, ezért a hallgatás mindenképpen hallást igényel. A hallás és hallgatás közötti különbséget egy szülő a gyermekén keresztül tanulhatja meg. Tudom, hogy gyermekeim meghallották, hogy a szobájuk kitakarítására, a rendrakásra, vagy a házi feladat megírására kértem őket, ám ők alig hallgatnak erre.

A hallgatás irányított fókuszálást igényel, amihez oda kell figyelni. Az odafigyelésnek két jelentése is van. Az egyik a fókuszálást, a másik pedig az üzenet megértését foglalja magában. Gyermekeim esetében például az első értelmében meghallgatják a kéréseimet, de sokszor nem akarják megérteni. A zene hallgatása ugyanígy kétféle odafigyelést igényel. Valójában a zenére való összpontosítás és fókuszálás arról szól, hogy megértse a zeneszerző szándékait, és felfogja az általa tolmácsolni kívánt érzelmeket.

III. Mit jelent audiofilnek lenni

Egy audiofil hallgatni, és megérteni is akarja a zenét. Direkt módon tud fókuszálni a különböző részletekre. A zenehallgatás célja többféle lehet. Még egy audiofil is képes zenét hallgatni pusztán a móka kedvéért, és van, amikor a pátoszt keresi. Leggyakrabban viszont meg akarja érteni a zene érzelmi és kognitív tartalmát, hogy tanulhasson belőle. A szépirodalomhoz, és más művészeti ágakhoz hasonlóan a zene is hozzájárul az emberi érzelmek megértéséhez, és egyfajta önismereti, valamint társadalmi megértést is jelent.

A hallás gyakorlással fejleszthető. Ilyen módon mélyíthetjük el az értelmezési képességünket, alakíthatjuk ki ízlésünket, és fejleszthetjük azokat az érzékeinket, amelyek a hallás tapasztalatainkhoz hozzáadhatunk. Mivel az audiofilek is elektronikákon és hangfalakon keresztül hallgatják a zenét, annak kritizálása elsősorban a rendszer kritikájának tudható be. Természetesen van igazság a kritikákban, de a legfontosabb rész ettől függetlenül hiányzik belőlük. Egy igazi audiofil akkor szereti hallgatni a zenét, ha annak személyes, szociális, intellektuális és érzelmi mondanivalója is benne van a bemutatóban. A bemutató minőségét viszont alapvetően meghatározzák az eszközök, amit használ. Egy audiofil mindig a lehető legjobb minőségben akarja a zenét hallgatni függetlenül az anyagi és más lehetőségeitől.

Biztos lehet abban, hogy sokan azok közül akik audiofolnek vallják magukat (szerintem tévesen) inkább a rendszerüket hallgatják, és nem a zenét. Elvesztik a fonalat, és elfelejtik, hogy a rendszer csak egy tárgy, amelynek célja a rögzített zene bemutatása. Motivációjuk sokféle, az oda vezető szálak is eltérők. Sajnos nincs tökéletes módszer annak megítélésére, hogy elvesztette-e az ember a fonalat, vagy sem. Azt azonban ki lehet mondani, hogy ha valaki azt állítja, hogy csak az adott rendszerben szereti leginkább hallgatni a zenét, az átállt a „sötét oldalra”.

Legtöbbünknek kevés ideje és lehetősége van az élő zene hallgatására. A „konzerv” muzsika viszont manapság gyakorlatilag bárhol elérhető, és szinte ingyenes. Nem győzünk hálálkodni az internetért, annak minden előnyével és hátrányával. Még azok számára is kell a rögzített zene hallgatás lehetősége, aki annyi élő zenét hallgat, amennyit csak akar. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a zene iránti vágy spontán dolog, és inkább erre vágyunk, mint a rendezvényeken való részvételre. Sőt, igenis létezik egy jellegzetes öröm, ami a zene különböző módokon való megtapasztalásából származik. Végül is hallgatunk muzsikát az autóban, a munkahelyen, vagy fülhallgatón keresztül utazás közben, kinek mi esik jobban.

Az audiofilia egyik ismertető jegye az, hogy szükségét érzi a zenehallgatásnak azt a módját, amikor semmi mást nem csinál, nem vezet, nem étkezik, vagy liftezik. A teljes figyelmét a zene megértésére akarja fordítani. Ezt a tevékenységet csak különböző rendszereken keresztül végezheti. Bár a zene egyetemes, mindenki számára elérhető élvezet, a rögzített felvételek bemutatási minősége erősen változó. Minden audiofil arra vágyik, hogy exkluzív, személyre szabott módon úgy hallgathassa a muzsikát, ahogy csak keveseknek adatott meg ezen a világon.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a High-End audio eszközeit sem társadalmi vagy gazdasági szempontból annak ellenére, hogy kevesen engedhetik meg maguknak. Ebben a szegmensben is annyi jól használható információt kell adnunk, amennyi csak lehetséges, és ezért írunk olyan sokat azokról az apró részletekről, amik a zene nagy egészét alkotják.

IV. Az audió lánc összeállítása

A rendszer értékétől függetlenül arra kell törekednie, hogy a muzsikát Önnek tetsző módon, a lehető legtöbb élvezetet nyújtva tudja tálalni. Ez sok döntés meghozatalát, megalkuvást, és szerencsét igényel, ráadásul nem csekély türelem is szükséges hozzá.

Rettenetesen sok időt igényel egy rendszer összeállítása, ha nem tudja, mi az, amit elvár tőle. Attól függetlenül, hogy élvezettel hallgatja, tudnia kell, hogy mindenki számára más módon jelent élvezetet a muzsika. Ezért gyakran előfordul a tesztekben, hogy egy készülékről különböző vélemények hangoznak el. Ez a tesztelő pilóta személyétől is függ. Szeretjük a műszaki oldal felől közelítve összefüggést találni a hallottakkal, és a rendszerben egy készülék kicserélésével felfedni a hallott változásokat. Sajnos nem minden esetben mondható el az, hogy ami például nekem tetszett, az Önnek is bejön.

Annak ellenére, hogy egy rendszer képes teljes belemerülést biztosítani a zenébe, az élmény erősen függ a felvétel minőségétől is. Abban meg tökéletesen biztos lehet, hogy senki nem lesz képes megmondani Önnek, hogy milyen összeállítást kell alkalmaznia a cél elérése érdekében. Minden esetben két készülék összekapcsolása után derül ki, hogy miként tudnak együtt dolgozni. Potter Steward bíró mondta egyszer a pornográfiával kapcsolatosan: „Hiszem, ha látom”

A bemutatók során például én több szempontból összehasonlítom a berendezéseket, és így keresek eltéréseket. Képtelen vagyok arra, hogy pusztán műszaki adatok alapján összeállítsak egy rendszert. Ugyanígy képtelenségnek tartom azt, hogy a magazinok ajánlásai alapján állítsa össze bárki a hangrendszerét. Ez a módszer ismerős lehet a jól ismert, és elavult általános iskolai bizonyítványból. Valójában ez az osztályzási rendszer ugyanúgy nem működik az audió világában sem, mint a való életben, mert nem teljes a kép.

Még az objektív mérések sem biztos, hogy támpontot nyújtanak. Pusztán ezekre a jó értékekre alapozott rendszer is meglepetést okozhat. Ilyen esetben csak egy dologban lehetünk biztosak, mégpedig abban, hogy az egyes készülékek hogy teljesítenek. Fogalmunk sincs arról, hogy a rendszer hangja zenei, vagy számunkra élvezetes-e. A bemutató minőségét ugyanis az határozza meg, hogy az egyes eszközök milyen módon tudnak együtt dolgozni. Ráadásul az is befolyásoló tényező, hogy a hallgató mit tart fontosnak. Ha jól ismert a forrás anyag, akkor van lehetőség a pontos ítélet meghozatalára.

Emlékszem az iskolai osztályzatokra. A PS209 iskolában Brooklyn-ban (New York) a bizonyítványok a jeles, jó, közepes, elégséges, és elégtelen osztályzás rendszert alkalmazták. A bizonyítvány külön választotta a reál és humán alapú tantárgyakat. A nyelvtan és a matematika az első, az ügyesség és a különböző képességeket, másokkal való együttműködést igénylő tárgyak pedig a másodikba estek.

Míg a reál kategóriában magas osztályzatokat értem el, ezeknek az eredményeknek az átlagát lerontotta az, hogy nem tudtam jól együttműködni másokkal. Ez a tulajdonságom sok gondot okozott a játszótéren, de még otthon is. A szüleim erről soha nem próbáltak beszélgetni velem. Végül aztán kilábaltam a problémámból, és jelenlegi helyzetemben, mint fiatalkori jelenségre gondolok a társadalomtól való eltávolodásomra.

Ha mindenképpen az elavult általános osztályos bizonyítványra alapozott besorolást akarja alapul venni, az nem jó módszer, mert sok dolgot nem vesz figyelembe. Nem az a cél, hogy csupa magas osztályzattal rendelkező eszközökből építse fel a rendszerét, hanem az, hogy a rendszer elemei jól tudjanak együtt működni. Ezt szinergiának nevezik.

Egy készüléket az abszolút minőség, vagy az objektív mérési eredmények alapján, illetve az úgynevezett ideális hallgató szempontjából értékelni rettenetesen nehéz. Ám ezek segíthetik fejleszteni a hallgatók ízlését, hogy megtalálják a zenében az örömöt, és ugyanígy segítheti a készülék gyártókat abban, hogy milyen módon fokozhatják a hallgatási élvezeteket. A teljes lánc profitál ezekből az értékelésekből a gyártóktól a kereskedőkön át a felhasználóig, de még a tesztelő pilóták számára is hasznos.

V. Türelem

A barátaim és a családtagjaim is meg szoktak kérni arra, hogy hallgassam meg a rendszerüket, és mondja róla ítéletet, mi a jó és mi a rossz benne. Boldogan meghallgatok bármit, de utálok ítéletet mondani.

Miért?

Két dolog miatt. Először is azért, mert fogalmam sincs arról, mit hallgat, és mi az, ami tetszik neki. Másodsorban ki vagyok én, hogy megmondjam, mit kell tennie? Néha van arra időm, hogy kérdéseket tegyek fel mielőtt meghallgatnám a rendszert, de ezzel együtt sem tudok feltétlenül konkrét megoldásokat javasolni, csak tanácsokat tudok adni. Az egyik legjobb tanácsom az, hogy bármilyen is volt az előző rendszere, egy ideig még tartsa meg a készüléket amit lecserélt. Nem örökre, de legalább annyi ideig, amíg az új eszköz első varázsa elmúlik.

Miért?

Az első meghallgatáskor az új készülék a Nivánába vezetheti, de gyakran ez a varázs nem tart sokáig. Nem biztos, hogy az a legjobb stratégia, ha azonnal túlad a korábbi eszközön, vagy beteszi a fürdőszobába, esetleg elajándékozza. Hagyjon magának elég időt arra, hogy az új berendezésről több tapasztalatot szerezhessen.

Mikor alaposabban megismerte az eszköz határait, az okozott változásokkal önmagát is jobban megismerheti. Minél kisebb a változás, annál hosszabb ideig érdemes megtartani az előző készüléket. A türelme ne abban nyilvánuljon meg, hogy magára hagyja a rendszert, sokkal inkább arra irányuljon, hogy adjon időt az első varázs által okozott eltérés megértésére

Folytatás következik itt………