Nincsenek termékek a kosárban.
15
nov
nov
Sonus faber Lumina II bemutató AVforums
Általános bemutatás:
A Sonus faber Lumina II egy két-utas állványos hangfal. A gyártó belépő kategóriás szériájának új tagja. A sorozat korábban három modellből állt, egy állványos Lumina I-ből, egy állóból Lumina III, és egy centerből. Általában ritkán fordul az elő, hogy az új jövevényről ilyen gyorsan születik bemutató, de ezt két dolog is indokolja. Az első prózai, ez az első teszt a Lumina II-ről, ami az Egyesült Királyságban megjelenik. Érezze magát otthon, és élvezze a különleges meghívást.
A második indok sokkal fontosabb. A Lumina I, a kisebb testvére nagy meglepetést okozott. Ez az aprókét-utas hangfal, amit inkább nézne házimozi rendszer háttér sugárzójának, olyan teljesítményt nyújtott, hogy 2020 egyik legjobb állványos hangja lett az árkategóriájában. Sokkal több mélye volt, mint amennyi kinézhető belőle, emellett a közép és magas koherenciája példaértékű, kivételesen élvezetes. Ha a Lumina II ezt tovább tudja fokozni, az nem semmi eredmény lenne.
Ám nincs könnyű dolga, mert az 1000 fontos kategória zsúfolt. Olyan műszaki mesterművel kell versenyre kelnie, mint a KEF LS50 Meta, ezért semmi nem garantálható. Vajon a Lumina II ugyanúgy tud brillírozni, mint ahogy azt a Lumina I tette, vagy a kisebb testvér a jobb választás? Derítsük ki!
Az első pillantásra látszik, hogy Lumina családtag. Sok szempontból hasonlít a Lumina I, és Lumina III-hoz, amelyeket más magazinok számára teszteltem. A Lumina II elsőre olyan, mint egy Lumina I, amit kicsit tovább tartottak a keltetőben, ezért nagyobbra nőtt. Mindkét típusnak egyforma a magas sugárzója. A Damped Apex Dome csipogót használja a gyártó a Lumina, és a magasabb Sonetto szériákban is. Egy jellegzetes észak-déli irányban álló tengely csillapítja a dóm csúcsát, ami csökkenti a torzítást, és javítja a vízszintes terítést. A felső határfrekvencia 24 kHz, ugyanúgy, mint a többi esetében.
Amiben a Lumina II más, az a mélyközép. 150 mm átmérőjű, azaz 5,9 inch, ez olvasható ki a mintadarab szűkös műszaki adataiból. Ez komoly méretbeli különbség a Lumina I-hez képest, amit még mindig a riválisaként kezelek a relatív kis árkülönbség miatt. A magas sugárzó viszonylag hamar, már 1,8 kHz-en kezd dolgozni, amitől azt várom, hogy a hangfal mély átvitelének jelentősen jobbnak kell lennie a kistestvérnél.
Az, hogy mennyivel tud többel a mélytartományban, a rendelkezésemre bocsátott kevés adatból nem derül ki. Egy biztos, a kicsatoló nyílás megegyezik a kis testvérével, ami annál elképesztő jól funkcionált. Csak hogy tisztázzuk, minden más versenytárs esetében hallható volt szélzaj a kicsatoló csövön, csak a Sonus faber volt tökéletesen csendes. Az, hogy a nyílás előre mutat, jelzi, hogy szűk helyen, akár falhoz közeli beállításban is jól működhet, ami a hátsó kicsatoló nyílások esetében nem mondható el. Ahogy az a modern elvárások szerint fontos, a Lumina támogatja a kettős kábelezést. Ez a dolog is Sonus faber hagyomány, de kíváncsi lennék, hány felhasználó alkalmazza ebben az árkategóriában.
A Lumina II méretezése nem pontosan a kistestvér felskálázása. Inkább hasonlít a Lumina III felső részéhez. Míg a Lumina I-nek a 800 fontos kategóriában alig akadt figyelemre méltó ellenfele, a Lumina II már az 1000 fontos mezőnyben versenyez. A méretei közel állnak az Acoustic Energy AE500-hoz szélességben, de az nem ennyire mély. Mélységében inkább a KEF LS50 Meta-hoz hasonlít. Ez persze nem garantálja, hogy könnyebb dolga lesz a versenyben.
Az vitathatatlanul segítség lesz a vetélytársak elleni küzdelemben, hogy a bőrözés, és az előlap integrációja széppé teszi. A Lumina I-hez képest viszont nincs meg az az érzés, ami mondjuk az Audi A1 és R8 között nyilvánvaló. Emellett az 1000 fontos árkategória zsúfolásig van kihívókkal, de a dekoratív megjelenését elnézve jó érzéseim vannak a hangjával kapcsolatosan is. Számomra újdonság volt, hogy elsőként láttam fekete előlappal épített modellt. Először azt hittem, hogy ez levon majd valamit a megjelenéséből a fához képest, de meg kell mondanom, nagyon tetszett.
A tesztelés módja:
A Lumina II-t először ugyanabba a Naim Supernait 3 és Chord Hugo2/2Go rendszerbe kötöttem, mint korábban a kisebb testvérét. Aztán kipróbáltam a Cambridge Audio Edge A integrált erősítővel is, amely a jeleket a Chord Hugo Mscaler, TT2, SOtM SMS200 Neo Roon Endpoint, és egy LG 55B7 OLED TV rendszerből kapta. Néhány esetben használtam még a HiFi Rose RS201 streaming rendszert is. FLAC, AIFF, DSD formátumok mellett néhány Tidal Qobuz is volt, de TV hanganyagokkal is kipróbáltam.
Fontos tudnivaló a Lumina II teljesítmény leírásának olvasásakor, hogy nem ugyanúgy zárja üvegbe a villámot, mint a Lumina I. Ha úgy gondolja, hogy a nagyobb méretű kabinetben olyanná válik, mint például az LS50 Meta, hát téved. Ez azért van így, mert a Sonus faber nem KEF, és a KEF nem Sonus faber. A Lumina II alacsonyabbra megy. Gyors méréssel megállapítottam, hogy a szobámban kb. 40 Hz-ig jó, utána már szétesik az átvitel. Ám a legfontosabb 100 Hz – 10 kHz közötti tartományban igazi Sonus faberként viselkedik. 24/96 Sarah Jarosz Blue Heron Suite című felvételén nem egyszerűen reprodukálta Jaroszt, hanem ide varázsolta. Minden felesleges díszítés nélkül életre keltette a hölgy vibrálását, ami lenyűgöző bemutatót eredményezett.
Itt megállnék egy pillanatra. Ugyanezt írtam a Lumina I-ről is. Ha az ugyanilyen jó, miért választana bárki nagyobbat? A válasz az, hogy a Lumina I termetét meghazudtoló mértékben jó hangfal, de a nagyobb kabinet által biztosított előnyökkel nem tud versenyezni. A Lumina II-nek már nem kell meghazudtolnia a fizika törvényeit, ami a hangszer ábrázolások tekintetében sok előnnyel jár. Itt van például a hangerő. A kis méretű doboznak nagyobb hangerőn jön meg a hangja, a nagyobbat soha nem kell olyan keményen hajtani. Mikor a Cinematic Orchestra Burn Out-ját hallgatja a Lumina II hangfalakon, olyan tárgyi bemutatóban részesül tárábrázolásban és tonalitásban, amire igen kevés versenytárs képes ezen az áron.
Jó hír, hogy a Lumina II ugyanolyan pontos időzítésben, energiában, és sebességben, ami megdöbbentett a Lumina I esetében. Ahogy a korábbi bemutatómban is írtam, hiba azt gondolni, hogy egy Sonus faber csak lágy anyagokból épül, amik nem képesek kemény dolgok tolmácsolására. A Chemical Brothers Escape 700 című felvétele mindent elmond. Ennek jó megszólaltatásához nem mágia, hanem átvitel kell. A csendes kicsatoló port meggyőző folyékonysággal tálalja a mélytartományt. Hogy volt-e varázslat, vagy nem, azt nem tudtam megítélni, minden esetre jól jelzi, hogy a Lumina II az elektronikus muzsikától sem riad vissza, jól teljesít sokféle zenei stíluson.
A folyékonyság a bemutatójában a Lumina II tulajdonsága, mert három különböző erősítővel hajtva is megmaradt, ráadásul emellett meg tudta mutatni a saját, és az erősítők egyéniségét is. A Naim és Chord párosításban például az élek enyhén kerekítettek, miközben a hangfal olyan édességet ad hozzá, amivel az elektronika önmagában nem rendelkezik.
A Lumina II igazán a HiFi Rose-val mutatta meg mire képes. Átvette a streamer alapvető hangzásbeli jellegzetességeit, de hozzátette a sajátját, így bemutatta, hogy a nagy egész több lehet, mint az egyes részek összegzése. E kiváló hang egy kicsit a Sonus faber megbocsátó természetére is visszavezethető. Nem nehéz meghajtani, ezért valószínűleg jó eredményeket érhet el például a Rotel A11 Tribute erősítőtől kezdve egészen a Naim XS3-ig, ha úgy tetszik.
Kritizálni is illik egy bemutatóban, nem csak dicsérni. Ez nem egy mindent feltáró jellegű hangfal. Dodie Hate Myself című számában van egy pillanat, ahol a hölgy halkan köhög. Ezt a pillanatot a saját Spendor A1 hangfalam azonnal, jól észrevehetően megmutatja, ám a Lumina II-n alig észrevehető. Ez alapján bármennyire is tetszett az általános bemutatás módja, semmiképpen nem nevezném feltárónak. A hangfal tehát nem nevezhető tipikus monitornak.
És van még valami. A nagyobb testvéreihez képest a Lumina II egyszerű megjelenésűnek nevezhető. A versenytársakhoz képest persze sokkal elegánsabb. Egy minimalista lakó környezetben biztos vagyok benne, hogy az LS50 Meta illik jobban. Az én egyáltalán nem minimalista társalgómban viszont a Lumina II klasszikusnak hat, és remekül oda illik. Még ha szűkebbek is az erőforrások mint a nagyobb modellek esetében, a Sonus faber olyat épített, ami a bútorokhoz jobban illeszkedik, mint bármi más.
Ítélet:
Ha bosszantónak tartja két hangfal egyéni ízlés szerinti összehasonlítását, ugorja át ezt a bekezdést. Ennek oka az, hogy felteszem a kérdést, melyik a jobb? A Lumina II, vagy az LS50 Meta? Erre nem lehet egyértelmű választ adni. A KEF igazi tour du force mérnöki szempontból, ami a formák és a tervezési módok mellett rendkívül dinamikus, és kiváló hang. Megfelelő rendszerbe kötve tud olyan dolgokat, amire a Lumina II-nek nincs válasza. A helyzet azonban fordítva is igaz. A Sonus faber könnyebben hajtható, és elnézőbb a rossz minőségű felvételeken. Emellett olyan érzelmek tolmácsolására képes, ami az LS50 Meta-ból teljesen hiányzik.
Azon kaptam magam, hogy miután végeztem a bemutató kritikus hallgatási részével, tovább hasonlítgatom őket, és külön-külön gyönyörködök abban, amit tudnak. Merem állítani, hogy az, aki leül mindkettőt meghallgatni, határozottan tud majd választani közülük, mert ez a kettő reprezentálja leginkább a sztereó hangfalak piacán elérhető legjobb kínálatot. A Lumina II mindent kicsit jobban csinál, mint a kistestvére, ezért részemről erős ajánlást kap.
A pontozás részletei idegen nyelven:
Műszaki adatok:
Írta: Ed Selley
- július 15
Forrás:[https://www.avforums.com/]
