Sonus faber Il Cremonese bemutató Enjoy the Music III. rész

Sonus faber Il Cremonese bemutató Enjoy the Music III. rész

180 fontot meghaladó súlyával, öt lábnyi magasságával, és 16 inch szélességével az Il Cremonese figyelemre méltó jelenség. Az ember könnyen elhiszi róla, hogy ugyanolyan szépen szól, mint ahogy kinéz, alig lehet levenni róla a szemet. Maga a hangfal 3,5-utas design. Magas, közép és két woofer foglal helyet a front panelen, amelyeket kiváló minőségű valódi olasz bőr vesz körbe. Ez a négy driver 3 út, a 3,5-ből. A magas keresztezési frekvenciája 2500 Hz, a közép a 250-2500 Hz közötti tartományról gondoskodik, míg a két woofer a 80-250 Hz mélytartományt sugározza le. Mindkét hangfal oldalában két további mélysugárzó van beszerelve az egyik oldalon. Az oldal panelek fa bevonatot kaptak. Az oldal panelbe beépített mélyeket a Sonus faber infra woofernek nevezi, ezek feladata a 35-80 Hz közötti tartomány. A gyártó ajánlása szerint kifelé, az oldalsó visszaverő fal kell mutatniuk. Azért egy próbát megérne az is, ha egymás felé nézve állítanánk fel a két kabinetet.

A McIntosh Group telepítő csapata minden esetre úgy állította fel a hangfalat, hogy kifelé nézzenek. Ahogy elnéztem a srácokat munka közben, biztos voltam abban, hogy nagy gyakorlatuk van a hangfalak felállításában, és abban, hogy megítéljék, milyen beállítás adja a legjobb hangzást. Gondolkodás nélkül fogadtam el a döntésüket. Persze ebben az is benne volt, hogy ezeket a nehéz egységeket nem egyszerű átmozgatni. Minden hangsugárzó saját tervezés, és külön kamrában foglal helyet, amely teljes leválasztást biztosít. Az üregeket pontosan méretezik az adott driverhez, hogy a lehető leglineárisabb legyen az átvitel. Ez bizony nem csekély kihívást jelent. Egyrészről el kell egymástól választani a hangszórókat, le kell csökkenteni a rezonanciát, ami befolyásolná a többi hangsugárzót. A rezonancia kordában tartása mellett viszont azt is meg kell oldani, hogy az egyes hangtartományok egybe olvadjanak. Mivel minden hangszóró más és más tartományon dolgozik rendkívüli kihívást jelent zenei szempontból egy folyamatos hangzássá változtatni a részeket. A kihívást a keresztváltóval oldják meg. Kiváló minőségű kondenzátorokat és tekercseket tartalmaz ez a passzív egység. Fontos, hogy az időzítés tökéletes legyen, emellett a hangerő szintekre is ügyelni kell. További nehézséget jelent, hogy a driverek eltérő anyagokból állnak, amelyek mindegyike különböző hangzásbeli jellegzetességekkel bír. A több drivert tartalmazó hangfalak közül talán a legegyszerűbb ezt a két-utas rendszerek esetében megoldani.

Minél több utas egy hangfal, a kihívás annál nagyobb, és az egyes anyagok időnként túlságosan is rányomják a bélyegüket a hangzásra. Sokan úgy gondolják például, hogy a fém magasak hajlamosak csengeni, és ez mindig jól kihallható. Nem feltétlenül. Annak ellenére, hogy tényleg hajlamosan erre, mértéke nem feltétlenül kritikus. Persze ettől még előfordulhat, de ha a kritikus szint alá csökkentik a mértékét, nem lesz zavaró a bemutatóban, emiatt nem szabad általánosítani.A fentiek mellett azt is figyelembe kell venni, hogy a széles sávú hangfalaknak, amelyek egy sugárzót tartalmaznak is meg kell felelniük bizonyos kihívásoknak. Én például egy Audiotorium 23 Solo Vox, egy hangszórót tartalmazó nyitott előlapos hangfalat használok a mindennapokban. Szeretem a hangját annak minden előnyével, és hátrányával együtt. Számomra a 3,5-utas Il Cremonese hangfal több kamrás kialakításának hallgatási tesztje kihívást jelentett.

I. Meghallgatás

Most már mindent tud a hangfalról, következhet a legfontosabb rész. Az Il Cremonese a Connectuitban lévő házam nappalijában lett felállítva, amely kétszer nagyobb, mint a hallgató szobám. A szoba 30x18x9 láb méretű, és nem pontos téglalap. Folyosó nyílik mindkét végéből, a hosszanti falak mentén pedig könyvespolcok, kanapé, babazongora és képek vannak. A mennyezet és az oldalfal sarok között díszítő elem fut végig körbe. Nem minősül erősen csillapított helyiségnek.

Ugyanakkor a ház többi részétől eltérően ebben fa padló burkolat található. Az anyag sűrű, de ennek ellenére elnyel némi mélytartományt, aminek kompenzálására nem minden hangfal típus képes. Mivel ezzel tisztában vagyok, az általam írt bemutatókban vonakodok a mélytartomány kiterjesztéséről sokat beszélni. Ezzel együtt a szoba jól támogatja a zene hallgatást, legyen az akár élő, akár médiára rögzített.

Annak ellenére, hogy jó benne zenét hallgatni, a szobát energiával feltölteni már nem ennyire könnyű. Tartózkodott már itt olyan mamut méretű hangfal, amelynek jobban sikerült az átlagnál, persze megfelelő kiszolgáló elektronika kellett a zenei energia tűzijátékhoz. Mivel már több mint 30 éve hallgatom itt a zenét, pontosan tudom mit vesz el, és mit ad hozzá a hanghoz, ezért az értékeléseimet ennek figyelembe vételével írom.

A McIntosh telepítést végző munkatársai a reggeli óráktól kora délutánig állítgatták a hangfalakat a szobámban. A végső beállításban a hátsó faltól hat lábnyira, és egymástól nyolc lábnyira talált helyére a hangfal. Az elektronikám eleje egy jelentős fejlesztésen átesett Resolution Audio CD lejátszó és a hozzá tartozó DAC mellett egy Well-Tempered Labs analóg lejátszóból áll, amelybe EMT hangszedő van szerelve. Az elektronika többi része Pass Labs, különálló phono előerősítővel, előerősítővel, és XA 200.5 mono blokkokkal. A szimmetrikus kábelek a Merrill Audio-tól az RCA kábelek pedig az Auditorium 23-tól és az Audience-től származnak. A hálózati kábelek és a táp kondicionálók Merrill és Audience vegyesen.

Bár az Il Cremonese impozáns látványt nyújt, teljesen eltűnik mint hangforrás. Az általa létrehozott hangzás kép és színpad a felvételtől függ. Leonard Cohen You Want it Darker, és Everybody Knows számától John Coltrae A Love Supreme szerzeményéig az Il Cremonese a hátsó fal mélységéig terjedő a két oldalfal közötti szélességű színpadot rajzolt. Más felvételek lejátszása során a bemutatás módja személyes, sokkal intimebb érzést keltett.

Általában nem kedvelem a pontszerű ábrázolás módot. Úgy is mondhatnám, hogy nem tud elvarázsolni az analitikus hangzás képalkotás. Mikor ezt tapasztalom, mindig panaszkodok. Igenis különbség van az analitikus és a pontos high-end stílusú térábrázolás között. Az emberek és a hangszerek között távolságból van amit meg kell mutatni, de nem vagyok kíváncsi a golfpálya fűszálai közötti távolságára, vagy a focimeccs gyepére, mert ez nem valósághű, és csak eltereli a figyelmet magáról az eseményről. Ezt hibaként szoktam felróni a bemutatóimban. Figyelemfelkeltő ez a tulajdonság? Igen, de elrugaszkodik a valóságtól, és elvonja a figyelmet a zenéről.

A Sonus faber Il Cremonese kiváló egyensúlyba hozta a képalkotást a zeneiséggel. Bemutatta az embereket és a hangszereket a színpadon, de ezt nem rajzfilm szerű élességgel ábrázolta. Pont annyira volt fókuszált a kép, hogy valósághű maradjon. Nem vonta el a figyelmemet az egészről, egyfajta sűrűsödésként ábrázolta a hangszereket és az embereket a térben. Ez ad igazi zenei élményt a térábrázolásnak. Szó nincs holografikus bemutatás módról, a hangszerek és hangszer csoportok közötti távolság viszont érzékelhető. Több olyan kiváló hangfallal volt már dolgom, ami egy kicsit túllihegte azt, ráadásul nem minden hangtartományon, ami még zavaróbb volt. A magas, és középtartományban általában több hangfal képes a megfelelő tömörség előállítására, de a mélytartomány el szokott úszni.

Az Il Cremonese az általam hallott legmeggyőzőbb bemutatóval rendelkező hangfalak egyike, mert az átvitel felső részétől egészen az aljáig megfelelő tömörséggel ábrázolja a hangszereket. Ez pontos időzítés beállításokra vall. Ez a tulajdonsága sokféle zenei stílus szórakoztató hallgatás módját teszi lehetővé. Vacsora után Tom Wait House Where Nobody Lives (Mule Variations album) számával kezdtem a hallgatási tesztet. Azt hittem, hogy az este ebben a hangulatban fog eltelni, de egy óra múlva Van Morrison From the Bright Side of the Road szerzeményén feljebb csavartam a hangerőt. Éjfél felé Ornette Colemanhoz érkeztem, de nem tudom megmondani, hogy mi vezetett. Egyszerűen a zenék lendületét követtem, és hagytam, hogy az vezéreljen.

Aztán hajnal 3:15 körül visszatértem ahhoz a stílushoz, amivel a hallgatási tesztet indítottam. Warren Zevon Keep Me in Your Heart for a While majd Leonard Cohen Hallelujah című felvételével zártam.

A hangfal nem válogatós. Ez több más általam korábban tesztelt és birtokolt hangfal típustól megkülönbözteti. A nagyzenekari és kórus darabok is jól mennek neki, mivel nem szedi ízekre a bemutató során, egyben tálalja a nagy egészet. Ugyanakkor a jó minőségű jazz felvételek (különösen a Chesky) intim jelenléte mellett képes akár a Cleveland Symphony teljes panorámájának ábrázolására.

Donovannal kapcsolatban mindig elérzékenyülök, és úgy érzem, időnként el kell mesélnem, hogy miért. A válasz egyszerű, a középiskolában egy osztályba jártam az eredeti együttesének több tagjával, akikkel rendszeresen együtt füstöltünk titokban. Különleges személyiségnek tartom, már csak azért is, mert gyermekeinek különböző bolygók nevét adta, ellentétben velem, aki elhunyt rokonok után neveztem el őket. Ezek kedves emlékek. Donovan amúgy kiváló szerző, a dalai intimek, személyhez szólók. Az Il Cremonese ennek megfelelő módon szólaltatta meg.

A bemutató folyamatossága különösen kellemes. A legtöbb hangfal más nyelven beszél a zenei spektrum különböző tartományain, kiemeli a basszust, dinamikusan ábrázolja az ütős mélyeket, jól artikulálja a középtartományt, vagy szépek a magasai. A folyamatosság fontos dolog, de ritka az a hangfal, ami a teljes spektrumon egy nyelven beszél. Az utolsó általam tesztelt hangfal a Sound Lab 845 ami képes volt erre, és neki is adományoztam az elmúlt tíz év legjobb zenei bemutatója címet. Most már az Il Cremonese is ebbe a szűk elitbe tartozik.

A két hangfal sok mindenben különbözik egymástól. Bár mindkettő impozáns méretű (a 845-ös akkora, hogy gyakorlatilag leárnyékolta az összes természetes fényt a szobában), számomra a Sound Lab kicsit természetesebbnek tűnt. A különbség a kellemre és az engedékenységre vezethető vissza. Nem nevezhető ütősnek, vagy intenzívnek. Az Il Cremonese ezzel szemben intenzív, modern hangzású hangfal. Úgy is mondhatnám, hogy eltérők voltak a tervezési szempontjaik. A Sound Lab Dr. Roger West zenei látomásait jeleníti meg. A Sonus faber Franco Serblin hangján szólt korábban, de ezt modern elemekkel bővítették az út keresése során.

Nem gondolom, hogy az út keresése itt véget ért, de azt állítom, hogy ha megáll az Il Cremonese-nél, isteni zenei csemegében lesz része. Sok, de nem minden zamat tért vissza a régi hangzás stílusból, de ugyanakkor rengeteg információs árnyalattal gazdagodott. Hallgatnia kell az általa elmesélt történetet, hogy értékelni tudja a mesélő személyét is. Egyetlen kritikám a bemutatójával kapcsolatosan az intenzitás mértéke, ami néha a magas sugárzóból érzékelhető bizonyos felvételeken. Bár nem érzem úgy, hogy szelídítésre szorulna, időnként feleslegesen húz alá részleteket.

Olvastam néhány bemutatót az Aida II-ről, jó ízlésű tesztelő pilóták tollából. Nagyon hasznosnak, és informatívnak tartom ezeket. Az írások alapján világossá vált számomra, hogy az Aida és az Il Cremonese igazi családtagok, hasonló erényekkel, és muzikális karakterrel. Figyelemre méltó dolog, hogy az Il Cremonese az Aida II árának egyharmadáért ilyen sokra képes. Úgy is mondhatnám, hasonló módon értelmezi a zenét. Elismerem, hogy aki ötvenezer dollár befektetését fontolgatja, annak ennél a rövid véleménynél több információra van szüksége. A cikk végén természetesen részletes értékelést talál táblázat formában.

A végső megoldás keresése közben az ember hibázhat. Ha tud ötvenezer dollárt fektetni egy hangfalba, ami ilyen jól zenél, azt nem fogja hibaként megélni. Több olyan dolog van, amire még ennél is több pénz elköltése után is sokkal kevesebb élvezetben lesz része

Műszaki adatok:

• Sonus faber Il Cremonese Hangfal

Írta: Jules Coleman

2020 április

Forrás:[www.enjoythemusic.com]