Primare I25 Prisma bemutató Hifichoice

Kétféle modern integrált erősítő fajta létezik. Az egyik ezek közül az integrált kifejezést új szintre emelve a DAC és hálózat lejátszást ötvözi a klasszikus előerősítő és végerősítés funkcióval, így egyfajta rendszerközpont statusba lép. A másik megmarad szigorúan analógnak, mellőzve a digitális funkciókat.

A svéd Primare megérezte a feszültséget a keménymagos puristák, és a technokrata igényű felhasználók között, és választás lehetőséget ad mindenki számára. Az I25 integrált erősítő alap kivitele ami a legutóbbi csoport tesztünkben szerepelt (HFC 459), 100 W csatornánkénti teljesítményű, és a hideg futású UFPD 2 D-osztályú modulokkal van építve, és kelt versenyre más gyártók lineáris erősítőivel (és nem hallatszott rajta, hogy digitális, ha olvasta esetleg a tesztet)

Az UFPD az Ultra Fast Power Device mozaik szó, amely szimmetrikus elrendezésben használja a négy diszkrét erősítő modult, csatornánként kettőt. A Primare rámutat arra, hogy a D-osztályú erősítés technológia alkalmazása több előnnyel is jár. A jel út azáltal, hogy nincs szükség nagy hűtőbordákra, jelentősen lerövidül, és nem kell hosszan kábelezni a kimeneti pontig. Az alap kivitel öt RCA vonal bemenetet, két kimenetet, trigger bemenetet, és RS232 vezérlés lehetőséget kínál. Így nézve a Primare I25 analógia a klasszikus integrált erősítőre, mert nem kezel digitális formátumokat, egyszerű, letisztult, purista forma.

A Primare, Bo Christiensen dán tervező mérnök és elkötelezett audiofil rajongó hangminőség utáni vágyakozására vezethető vissza, akit nagyon zavart a korabeli eszközök megjelenési formája, és kezelés módja. A korai nyolcvanas években összeállt Bent Nielsen, hasonló elveket valló elektronikai mérnökkel, és megalapította a Primare nevű céget. Célnak a kimagasló hangminőséget, a felhasználóbarát kezelés módot, és a tartósságot tűzték ki. Ki akartak törni a korabeli 12 hónapos termék életciklus korlátai közül, és rugalmasan fejleszthető technológiát akartak alkotni. Christensen a tiszta skandináv tervezési módot ötvözte az áramköri egyszerűsítés móddal, így valósítva meg a teljes minimalista esztétikát. 1994-ben Christensen elhagyta a céget, de Nielsen maradt, és tovább vitte a vállalkozást Lars Pedersen (korábban a Copland-nál dolgozott), Michael Bladelius (korábban Pass Labs-nál dolgozott) mérnökökkel, hogy művészi szintre fejlesszék a Primare digitális és analóg vonalát.

A fent felsorolt okok miatt az I25 modulárisan fejleszthető. Két frissítés választható az alap kivitelhez. Lehetőség van arra, hogy gyárilag legyen beépítve, és egyből úgy rendeli, de akár utólag is beépíthetők. Két lépést tehet a digitális integráció felé.

Az első a DM35 DAC modul, amely USB és SPDIF (két koaxiális, és négy optikai) bemenetekkel egészíti ki a kínálatot. Ha gyárilag szerelve rendeli, ez a Primare I25 DAC nevű készülék.

A DAC a jól bevált AKM AK4497 konverter chipet használja, ami 32 bit 768 kHz PCM, illetve DSD256 konverziót tesz lehetővé. A gyártó tájékoztatása szerint a modul egy új fejlesztésű QSR Doubler kondenzátor alapú szűrőt tartalmaz, amely jelentősen javítja a jel/zaj viszonyt, így akár 200 kHz-ig kitolva a zajhatárt. Ennek a modulnak benne kell lennie az erősítőben ahhoz, hogy eljussunk a bemutatóban szereplő Primare I25 Prisma felszereltségig.

A Prisma a Primare digitális adatfolyam platformja, amely a tájékoztatásuk szerint akár többzónás lejátszás módban is egy rendszerbe integrálja a streaming funkciókat, meg a tárolt fájl lejátszás lehetőségeket. Mobil eszközről vezérelhető a Prisma, amely a fent felsoroltak mellett Bluetooth, Airplay, Spotify Connect kapcsolat lehetőséget biztosít. A rendszer magja a Google Chromecast és a Google Home, amely több száz streaming alkalmazás használatát teszi lehetővé okos telefonról vagy táblagépről. Ha már az alkalmazás szóba jött, azon belül minden beállítható a bemenet választástól a hangerő szabályzáson át a bemeneti érzékenység beállításig.

A korábbi Primare berendezésekhez képest a megjelenés fejlődött, de megőrizte a letisztult, finom skandináv esztétikáját. Az előlap vastag szálcsiszolt alumínium, amely kissé ki van emelve a készülékházból. Az előlapon egy laboratórium pontosságú forgató gomb, és összesen három nyomógomb található. Ez utóbbiak közül egy a be/kikapcsolásra, a másik kettő pedig a menü navigációra, és minden másra szolgál. Bár az előlap teljes szélességű, a fehér fényű OLED kijelző mindössze 2 cm magas. Nagyobb távolságról kicsit nehezen olvasható. A burkolat alatt a jel utakat kettő és négy rétegű áramköri lapok rövidítik. Felületszerelt alkatrészeket használnak, ami hatékonyan segíti ezt a tervezés elvet.

A hangminőség:

A D-osztályú erősítés szálka maradt az audiofil zenerajongók szemében, pedig napjaink berendezései már hatalmasat fejlődtek együttfutás, hangminőség, és erősítés tekintetében. Visszatartó erő lehet a D jelölés, pedig ez alapvető hiba, főleg akkor, ha meghallgatja az I25 Prisma erősítőt. Igen, a D-osztálynak még mindig jellegzetes hangzása van, de messze eltávolodott már a korai fényes, kockás hangzás világtól.

Egyes erősítők bár nagyszerűen szólnak, jó felbontással rendelkeznek, mégis hajlamosan a kontrasztokat kicsit halványítani, így azok a kelleténél jobban hasonlítanak egymásra. Ezzel szemben a Primare I25 Prisma hangzás világa inkább a high-end értékei felé hajlik, aprólékosan figyel a dinamikus részletekre legyen az halk, vagy hangos. James Taylor legújabb albuma az American Standard azzal együtt, hogy eltávolodott a népzene ballada vonaltól, még mindig tele van érzelemmel. Többel, mint gondolná.

Tisztaság, sebesség, erős dinamika, természetes tonalitás – a Primare minden felsorolt jellemzőt felvonultatott. Ám mindezek nem igazán számítanának, ha nem lenne képes a művészek szándékainak tolmácsolására, ami szigorúan High-End követelmény. Mindegy, hogy Anita Baker Street Love lágy soul felvétele szól a Tidal-ról, vagy Pat Metheny Imaginary Day erősen komplex számát hallgatja CD-ről, az I25 Prisma kifogástalan időzítéssel, nagyon jó fókusszal, és rengeteg mikro dinamikus részlettel közvetíti. Csodálatos az árnyalatok ábrázolás módja. Erőteljes a jelenlét érzet. Az előadók testet kapnak, és határozott dimenziókkal jelennek meg a szobában, egy tágas színpadon.

Kedvenc számom a The Crusaderstől a Shake Dance, az 1991-es Healing The Wounds albumukról. Igazi funky groove, de a felvétel bár tiszta, szánalmasan száraz, vékony, és fakó, ami meglepő egy GRP produkció esetében. Az I25 csak annyit tudott tenni a jobb hang érdekében, hogy nem melegít rajta annyit, mint egy klasszikus csöves erősítő, mégis hihető, kidolgozott prezentációt mutat nagy lendülettel és mélységgel.

A modern Caravan Palace Leena a Chronologic albumról olyan, mintha az erősítőre lenne szabva. Azt a fajta lendületet, erőteljes, mégis folyton változó basszust mutatja, amit ez a muzsika megkövetel. Nincs káosz, nincs hipe, vagy kapkodás, csak egyensúly kontroll és tisztaság. Ha szereti a gyors, nyitott, tiszta, dinamikusan kifejező és manipulatív részletektől mentes hangzást, a Primare I25 Prisma pont így tálalja a zenét.

Következtetés:

Az OLED kijelző lehetne kicsit nagyobb. Mivel a tonális egyensúly nincs mesterségesen melegítve, ezért nem valószínű, hogy a csöves hang szerelmeseinek tetszeni fog. Az alkalmazás logikusan felépített, és lenyűgözően átfogó, és azért vannak hiányosságai. Ezek eddig a bírálatok. És mi az erénye? Az analóg, és a digitális elegáns harmóniája. Talán így lehetne a legjobban jellemezni a Primare I25 Prisma képességeit.

Írta: DV

2022 Július 6

Forrás: Hifichoice.com

Műszaki adatok: Primare Prisma I25