Maxima Amator bemutató Sondstage Ultra

Maxima Amator bemutató Sondstage Ultra

Alon Wolf, aki a Magico-nál dolgozik, a rá jellemző utánozhatatlan stílusában egyszer azt mondta nekem, hogy „Mi nem bútorokat, hanem hangfalakat gyártunk”. Az állítása mögött azt a filozófiát érzem, hogy a formának mindig követnie kell a funkciót. Az audiofil zenerajongók egy része, köztük én is, osztom ezt a nézetet. Talán ez az egyik oka annak, hogy az ultra high-end rendszereket a lakás külön szobájában helyezzük el, ahol minden az optimális teljesítményt szolgálja, és a megjelenés másodlagos dolog. Csak a bemutató minősége számít, a látvány mindegy.

Ha Ön is így gondolja, a Sonus faber új Heritage szériás Maxima Amator hangfalak nem Önnek épülnek. Ezek nem egyszerű megjelenésű munkaeszközök. Ha viszont a Sonus faber Heritage név hallatán megmozdított belül valamit a lelkében, nyugodtan olvashat tovább, mert a Maxima Amator nem csak egy újabb hangfaltípus, sokkal több annál.

Előzmények:

Livio Cucuzza, a Sonus faber tervezője elmondta nekem, hogy 2020-ban még nem tervezték a Maxima Amator bemutatását. „A COVID által teremtett különleges helyzetben a termelés gyakorlatilag leállt, csendes volt a műhely, és szinte üres volt az iroda. Sokkal több időnk volt leülni, és zenét hallgatni. A Maxima projekt tulajdonképpen egy menekülés volt, hogy ne mindig a vírusról szóló borzasztó híreken rágódjunk. Olyan feladatot adtam a csapatnak, amely lehetővé tette számukra, hogy a személyiségüket belevigyék a tervezésbe anélkül, hogy üzleti terv, vagy határidő szorította volna őket.”

Mikor először vetettem pillantást erre a két-utas álló hangfalra, komolyan elámultam. Korábban volt szerencsém némi időt együtt tölteni az Electa Amator III mini monitorral, amely ennek kistestvére. Kíváncsi voltam, hogy a további ötezer dollárral drágább álló verzió pontosan minek nevezhető? Cucuzza a kérdésemre azt válaszolta, hogy a Maxima kereskedelmi szempontból való kategóriába sorolásáról nem igazán gondolkodtak. Nyilvánvaló, hogy átfedésben van a kínálat több más modelljével, de biztosak abban, hogy lesznek olyan vásárlók, akik értékelni fogják benne az anyagfelhasználás módját, az elegáns modern stílusát, és előnybe fogják részesíteni a három-utas álló megoldásokkal szemben.

Nem meglepő, hogy a Maxima specifikációi hasonlók az Electa Amator III-hoz. A Sonus faber Heritage széria mindhárom modellje a H28XTR-04 Damped Apex Dome (DAD) magas sugárzót tartalmazza. A Maxima 7,1 inches MW18XTR04 mélyközép sugárzója ugyan az, amelyet az Amamor III-ban használnak. A Maxima névleges impedanciája 4 ohm, érzékenysége 88 dB/2,83V/m. Az átviteli tartomány 35 Hz – 35 kHz, amely 5 Hz-zel alacsonyabbra megy, mint az Electa III. Minden Maxima hangfal pár mellé mérőlap jár, amely az együttfutást mutatja. A hozzám érkezett darabok 1 dB-nél kisebb eltéréseket mutatnak, ami kivételes pontossággal való párba válogatást jelent. Tartozéka a mágneses porvédő, ami tényleg jól mutat, de a meghallgatás során természetesen nem használtam.

A Maxima Amator egyik központi eleme a keresztváltó, amelyet egyetlen más Sonus faber hangfalban sem használtak még. Az Interactiv Fusion Filtering (IFF) szűrő több szempontból is figyelemre méltó. Egyik különlegessége például az, hogy az általánosan használt soros szűrő áramkörökkel ellentétben ez párhuzamos elrendezésű, amely azt jelenti, hogy az alul áteresztő szűrő befolyásolja a felül áteresztő működését, és fordítva. A Sonus faber szerint ez a driverek jobb integrációját eredményezi. A keresztváltó hátulról is jól látható egység, egy panelre került fel minden alkatrész. Harmadik rendű 18 dB/oktáv vágási meredekséget használnak 2,1 kHz-es törésponti frekvencián mindkét hangsugárzó esetében. Az Electa Amator III például első rendű (6 dB/oktáv) és negyedik rendű, azaz 24 dB/oktáv meredekségű szűrőket tartalmaz.

A Maxima Amator meghökkentően nehéz, 87,3 font, a 44,1×11,8×13,8 inches méretéhez képest. Nem feltűnő méret a szobában. A KEF Reference 3 például 5 inch-hel mélyebb, és emiatt sokkal nagyobb darabnak is tűnik. A Maxima belső része három kamrára tagolódik. A felső rész a kabinet kétharmadát foglalja el, és a mélyhang átvitel kiterjesztésére optimalizálták (nagyobb hangerő beállítás nem eredményezett volna mélyebb átvitelt) és ebben mutatkozik be egy új fejlesztésű csillapító anyag. A második kamra olyan csillapító anyaggal van feltöltve, amely a hangfal tömegének növelését és a kabinet rezonanciák csillapítását szolgálja. A harmadik kis méretű kamra a hátlapon található keresztváltó háza.

A fent felsoroltak közül egyik sem indokolja igazán azt, hogy miért került a Maxima 50%-kal többe, mint az állványos Electa Amator III. A válasz akkor vált világossá számomra, amikor kiemeltem a dobozból. A puha bőr előlap, és hátlap, a tömör diófa, és a márvány. A gyönyörű kézimunka, a gazdag textúra és a pontos illesztések mindent megmagyaráztak.

Itt minden a formáról és a részletekről szól. A kabinetnek nincs éles sarka, a lekerekített széleivel szinte nőiesnek hat. Az alsó és oldalsó panelek illesztése vékony réz betét, a front panel betét hibátlan bőrözése, és a mélyközép izgalmas kiterjedése annál jobban tetszett, minél tovább bámultam. Igen, a Sonus faber mellett állva a KEF Reference 3-as hangfalak úgy festenek, mint amit egy ódivatú fészerben tákoltak volna össze. Bár a képeken nézve a Maxima Amator csinos, életben még szebb.

A hátlap egyetlen látványossága a különleges átlátszó fedelű keresztváltó. Jól látható, hogy az IFF építéséhez Mundorf és ClarityCap alkatrészeket használtak. Római stílusú betűkkel tünették fel a sorozatszámot, és azt, hogy Olaszországban készült. A hátlap kicsatoló csövén benézve a magas sugárzó mágnes motorjának látványát Sf logo dobja fel.

Aztán ott van még az alaplap, amiről érdemes beszélni. Míg az Amator III esetében Carrara márványt használtak, a Maxima marokkói Port Laurent márvány táblán áll. Feketésbarna, fehér és arany beütésekkel, sárgaréz tüskéken. Minden karakter benne van, ami csak előfordul fent. Ez a megjelenésforma húsz év múlva is ugyanígy gyönyörű lesz. Vajon minek kell tekintenem? Finom bútordarabnak? Igen. Igazi csúcskategóriás hangfalnak? Igen. Műalkotásnak? Igen. Vajon minden szempontból műalkotás? Még az is lehet.

A rendszer:

A referencia rendszerem központi darabja egy Hegel Music Systems H590 integrált erősítő és DAC, amelynek USB bemenetéhez Intel NUC számítógépet csatlakoztattam Windows 10 operációs rendszerrel. Roon, Qobuz Studio Premier, és Tidal HiFi a forrás. A táp kondicionáló egy Emotiva CMX-2, ez segít távol tartani a rendszeremtől a régi házam hálózati zavarait. A csatlakozó kábelek AudioQuest, DH Labs és Nordost vegyesen.

Elvettem a hallgatási pozícióból a KEF Reference 3 és KEF LS50 hangfalaimat. A Maxima Amatorokat egymástól kb. 7 lábnyira, és 8 lábnyira helyeztem a hallgatási pozíciómtól. A hátsó faltól való távolságuk kb. 1 lábnyi volt. rendszerint addig szoktam befelé forgatni a hangfalakat, amíg a lehető legkevesebbet látok a belső oldal panelből, de a Maxima esetében úgy tapasztaltam, hogy a tonális balansz egészen jól beállt kevesebb befelé forgatás szögben is. 15-30 fok között már egészen jót mutatott.

A meghallgatás:

Amit a legjobban megszerettem az Electa Amator III-ban az a semmihez nem hasonlítható hangzás személyisége. A Sonus faber sietett tisztázni, hogy a tervezés során nem a tökéletesen naturális hangzás elérése volt a cél, helyette a régi iskola „mosolygós” átvitelét valósították meg. A mosolygós átvitel mély és magas emelést jelent, amelyet ha azt grafikonon ábrázoljuk azonnal érthetővé válik az elnevezés. Tény és való, hogy az Electa III 2-3 dB-vel nagyobb hangerővel szólalt meg 100 Hz környékén. Természetes? Esélytelen, hogy az legyen, de ennek ellenére nagyon jól állt neki a túláradó kilengés.

Első hallgatásra a Maxima Amator karaktere hasonlónak tűnt, de mégsem teljesen azonos a kisebb testvérrel. A középtartománya ütős volt, de mégsem volt olyan súlyuk, mint az állónak. Viszont a kiterjedtebb mély tartomány jobban feltöltötte a szobát a Tequila Shots, vagy Kid Cudi Man on the Moon III: The Chosen (24-bit/44.1kHz FLAC, Republic/Qobuz) felvételein. Az elektronikus mélyek úgy szólaltak meg, mintha egy három-utas hangfalból jöttek volna. Ugyan nem álltam neki keresgélni, hogy hol van a mélynyomó elrejtve, de a Sonus által megadott 35 Hz alsó határérték pontosnak tűnt. Cudi hangja erőteljesen, kiváló felbontással szólalt meg, de nem tűnt úgy, hogy előre lenne tolva. A Maxima linearitása meggyőzően jobb volt a közép tartományon. Csillogónak nem nevezném, de a lágy dómok némi extra energiát adtak Cudi hangjának. Levegős, szikrázó volt a bemutató. Szerencsére elmarad belőle a fémes íz, itt vált előnnyé, hogy a gyártó szövet membránt alkalmazott.

The Irrepressibles “In This Shirt” (16/44.1 FLAC single, Of Naked Design/Major/Qobuz) nagy atmoszférikus hangzását ellenállhatatlannak találtam, és a Maxima által tolmácsolt nyitó orgona hang tisztasága is tetszett. Jól mutatta be a hatalmas felvételi helyszínt. Mindkét Amator hangjára jellemző volt a magas tartomány texturáltága. A Maxima 1,1 inches magasa ugyan nem az általam hallott legselymesebb, vagy legkönnyedebb, de nem szabad tőle elvárni azt az ulra széles átvitelt, amire egy berillium dóm lehetne képes. A fémes tranziensek, amelyek Jamie McDermott hangját jellemzik, jelen esetben nem tűntek keménynek, vagy bántónak. Az Elekta III például ezen a felvételen kifinomultabbnak tűnt. A Maxima tapintatosabb volt, ami véleményem szerint nagy közönséget tud vonzani, mert nem rendezett olyan tombolást, mint az állványos testvére tette. Hangja nagyjából semleges volt, de a széleken azért megengedett magának némi sajátos játékosságot.

Drasztikusan növeltem a tempót, és a hangerőt, elindítottam a “Ch-Check It Out,” Beastie Boys To the 5 Boroughs (16/44.1 FLAC, Beastie Boys JV/Qobuz) felvételt. A Maxima mélyközepei komoly kilengésbe kezdtek, de erőlködés nélkül kezelték a jelentősen megnövekedett terhelést. A mély ábrázolás meleg és súlyos, nagyon jót tett a dal hangulatának. A bekezdések lágyabbak, de nem váltak ragacsossá, és semmi esetre sem fog ez alapján kiszeretni belőlük. Ugye, hogy igazam van? Pedig nem is annyira biztos. Az ének definíció kevesebb hangsúlyt fektet a térbeli elhelyezkedésre, mint a hangzás tonalitás valódiságára.

Ahogy egyre tovább folytattam a meghallgatást, és a Maximán az MCA, Mike D és az Ad-Rock felvételeit figyeltem, kezdtem rájönni, milyen a karaktere. A tonalitás hangzatos, alapvetően gazdag, de néhány műfajon hiányérzetem volt. Az általam jól ismert KEF például kétségtelenül feláldoz némi gazdagságot miközben letérdel a mindenható Harman átvitel előtt. A Maima Amator korántsem ennyire áttekinthető képet ábrázol, de azt gazdagabb tonalitással teszi. Ha mindenre vágyik a pontosságtól a gazdagságig, a Sonus faber Olympica Nova III lehet a javasolt, amely a 2020 februárjában megjelent bemutató szerint tökéletesen elvarázsolta Jeff Fritz kollégámat. A Maxima Amator minden szempontból más. A kivitel, és a koncepció tekintetében is.

George Winston zongorista Winter Into Spring (16/44.1 FLAC, Dancing Cat/Qobuz) felvétele talán nem annyira ismert, mint a tripla platina albuma, amit December néven adott ki. A Januar Stars az első felvétel címe, ami sokkal összetettebb hangzású, mint bármely szerzemény a Decemberből. A Sonus faber kissé természet ellenes módon emelte ki az amúgy is zajos magas tartományt, ami kissé elterelte a figyelmemet Winston játékáról. Ezzel együtt viszont a zongorának kiváló hangzást, és érzelmet adott. A tél hidege minden billentyű billentésen érződött, és a Maxima tökéletesen ragadta meg a hangulatot az ábrázolt képben. Valahogy így képzelhette el a művész a bemutatót. El kell ismernem, hogy egyes részeken a bemutató utánozhatatlan, de például a kezdő akkordok túl testesek, nem elég könnyed a stílus. A közép tartomány tiszta, természetes, ugyanakkor egyes részek valahogy eltévelyedtek a régi Sonus faber stílus sötét tónusú hangzásában, és kevesebb volt bennük a pezsgés.

Elliott Smith melankolikus töprengése az utolsó felvétel, amivel zárom a kritikus meghallgatást. A “Between the Bars,” Either/Or (16/44.1 FLAC, Kill Rock Stars/Qobuz) szerzeményben Smith suttogó hangja mindkét csatornán egyformán jól meghatározható, durva él nélkül árad a 2:21 időtartam végéig. A hangfal semmit nem próbált rám kényszeríteni, kellemessé tette a délutánt. A mikro dinamika és a kifejezés módja jól állt ehhez a műfajhoz. Még egy olyan különleges szerzeményen, mint a Between the Bars sem nevezhető unalmasnak, ami pedig komoly bóknak számít a részemről.

Összehasonlítás:

Tényleg többet ér a Maxima 5000 dollárral az Elacta Amator III-nál?

Az attól függ, honnan nézem. Egyrészt a Electa Amator III kiváló időzítéssel rendelkezik, a hangja lendületes, ütős, és mindenek előtt szórakoztató. Megjelenése is csodálatos a Carrara márvány részekkel. Tehát ha a Maxima Amator csupán az állványos verzió álló adoptációja lenne kicsit több basszussal, a válaszom az lenne, hogy nem.

De nem csupán ennyiről van szó! A Maxima Amator hangja kiegyensúlyozottabb, és bemutatóját nem uralják az eltúlzott basszusok. Az Amator 5 Hz-el mélyebbre megy, ami szintén érdemi különbség, ha figyelembe veszem azt is hogy jobban feltöltötte basszusokkal a szobámat, mint az állványos testvére. Ha a sötét márvány talpat nem veszem figyelembe, akkor azt mondanám, hogy ezt a hangfalat külön kell vizsgálni minden mástól. Ha csak a hangminőséget vizsgálom, a Maxima lenne az egyértelmű javaslatom, de ennek ellenére mégis van az Electa Amator III-ban valami, ami magával ragad, de nem tudom megmagyarázni.

Kb. 4 évvel ezelőtt írtam bemutatót a Magico S1 MKII-ről. A kaliforniai alumínium monolit sok szempontból tökéletes ellentéte a fa-bőr Maximának. Az S1 zárt két-utas álló, hasonló méretekkel, és hasonló méretű hangszóró készlettel. A 3/8 inch vastagságú extrudált alumíniumból készült Magico súlya is 40 font, de ebben a precíziós műszerből hiányzik a színlelés, és a komolytalanság.

Az S1 MKII gyémánt bevonatú berillium magassal és 7 inches szénszálas mélyközéppel épül. A látványosan szélesebb átvitel, az ultra áttekinthető hang lehetővé tette számomra, hogy mikrométerrel mérjem a távolságokat a zenei gyűjteményem felvételeiben. Abban hasonló a két hangfal, hogy a magas sugárzó érzékeny a tengely irányra, de a sugárzási szögben eltérők. A Magicoval széles és mély színpadot lehet ábrázoltatni, de néhány felvételen a magas tartomány kristályossá válik. Zárt kialakítása miatt a basszus alacsonyabbra megy, igaz a Maxima Amatornál kevesebb ütésre képes.

Ha azt szereti, hogy a muzsika lineárisan, és feltáró módon szól, a Magico a jó választás. Ebben a kategóriában a mai napig ez az egyik legjobb hangfal. Ám ha holografikus zenei élményre vágyik részletesebb középtartománnyal, és mélyebbnek ható basszussal, a Sonus faber lesz a jó választás. A művészi igényű építés módot most nem vettem figyelembe. Mindkét hangfal igazán különleges, de teljesen eltérő okok miatt.

Következtetés:

A Sonus faber Heritage sorozata, ezek közül különösen a Maxima Amator nem azoknak az audiofil zenerajongóknak épült, akik a Focal, a Magico, vagy a Wilson Audio Specialties hangzás világára vágynak. Ez egy minden szempontból művészi darab. Többféle anyagból, mint például a tömör diófa, bőr, a réz és a márvány épül fel, amely a Sonus faber egyedi megjelenés módját mutatja. A látványos megjelenése mellett ráadásul ez egy kiváló hangú hangfal, amelynek átvitele 35 Hz-ig megy le, tiszta, színezetlen közép tartománnyal, kissé emelt magasakkal. Ezen jellemzője miatt ugyan nem nevezhető teljesen természetes hangúnak, de a Sonus faber így maximalizálta a zene dinamikáját, és az emelés mértéke pedig nem akkora, hogy emiatt harsány, vagy túl fényes lenne a hangja. A Maxima Amator egy igazi Sonus faber hitvallás az örökségükről: gyönyörű berendezési tárgy, amely gyönyörűen muzsikál.

Műszaki adatok:

• Sonus Faber Maxima Amator Hangfal

Írta: Hans Wetzel

2021 január 15

Forrás:[https://www.soundstageultra.com]