Nincsenek termékek a kosárban.
05
ápr
ápr
Made in Italy: 2. rész – Sonus faber Sonetto III teszt | AV-Magazin
Nehéz egy korábbi sikeres modellsorozatot überelni, főként akkor, ha az egy neves gyártó jól sikerült terméke. Ilyenkor már nem elég pár apró módosítás, némi ráncfelvarrás, hanem valóban valami újat és jobbat kell nyújtani az elődök produkciójánál. A Sonus faber-nél nem is engedték meg maguknak, hogy csak apróbb változtatásokat, módosításokat eszközöljenek egy sikersorozat darabjain. Ezt olyannyira komolyan vették az olaszok, hogy az új modellsorozat nemcsak teljesen áttervezett megjelenést és a korábbitól eltérő meghajtókat, hanem teljesen új nevet is kapott. Jelenlegi tesztünket először házon belüli csoporttesztként akartuk megírni, ahol a már említett olasz gyártó, nevesítve a Sonus faber legújabb, Sonetto névre keresztelt hangsugárzócsaládjának II-es, III-as és V-ös példányát fogtuk volna tesztre. De mivel így beszámolónk szövegmennyisége gigászi méretűre sikeredett, az eredeti tervet feladva, három külön részben mutatjuk be tesztünk három főszereplőjét.
Megjelenés
Tesztünk első részében a Sonetto sorozat nagyobbik állványos modelljével foglalkoztunk részletesebben, most pedig a legkisebb álló modell meghallgatásáról számolunk be. A Sonetto III egy karcsú állódoboz, ami szintén szakított az elődnek nevezhető Venere sorozat formai játékosságával és az állványos modellhez hasonlóan visszafogottabb megjelenést kapott. A Sonetto III-nál szintén megmaradt a “lant” forma, de a Venere modelleknél alkalmazott hátradőlő kabinet és előre lejtő tetőlap eltűnt, ahogy az üveg talprész is. Utóbbi helyére egy fém megoldás került, ami szintén szépre sikerült, de az álló Venere modellek üveg-fém megoldásával mégsem vetekedhet. A tetőlapot itt is nagyon finom bőrszerű anyag borítja, melyen a gyártó logója is helyet kapott.
A legkisebb álló modell fafurnér kivitelben érkezett és érdekessége, hogy a faerezet nem hosszában, hanem keresztben fut a dobozokon. Ez az apróság rendkívül kellemes és a megszokottól kissé eltérő, különleges megjelenéssel bír, ami egyben visszafogott eleganciát is biztosít a hangsugárzóknak. A modellsorozatot jellemző, a meghajtókat övező fémgyűrűk itt sem maradtak el, a hátlapra szintén felkerült a gyártás helyét hirdető fém táblácska, a reflexnyílás pedig a kabinet alján kapott helyet. A felhasznált anyagokra és az összeszerelés minőségére a “beleköthetetlen” jelző illik leginkább, mivel még a legapróbb hibát sem tudtuk felfedezni a dobozokon. A fafurnér teljesen sima, az illesztések még a sarkoknál is precízek, de a hangszórók gyűrűi is tizedmilliméter pontossággal illeszkednek a helyükre. Bár ebben a kategóriában mindezek már elvárható dolgok, azért mégis jó volt látni, hogy az olaszok valóban kitettek magukért.
A Sonetto III négy hangszórót kapott, melyek 3 utas felállásban működnek. A magassugárzó az állványos modellnél már megismert DKM gyártmányú 29 mm-es “DAD” selyemdóm, a középsugárzó pedig egy 150 mm-es, levegőn szárított, cellulózból készült darab. Az igazi újdonság azonban a két mélysugárzó, melyek szintén 150 mm-esek és teljesen új fejlesztésű alumínium membránnal rendelkeznek. A méretek kellemesen visszafogottak, a 102 cm-es magassághoz 22 cm szélesség és közel 30 cm mélység társul, melyeknek köszönhetően az átlagos nappalikba is könnyedén elhelyezhetők anélkül, hogy uralnák a teret. A gyári adatlap alapján az ajánlott erősítőteljesítmény 50-250 W között van, az érzékenység 89 dB, az impedancia pedig 4 ohm. A frekvenciamenet kissé meglepő, mivel az a Sonetto II-es modelljével teljesen megegyezik, pedig a doboz mérete közel háromszorosa az állványos típusnak.
Meghallgatás
A Sonetto III is átesett két hét bejáratáson tesztünk előtt, így hangja már közelített végleges tudásához. A meghallgatás során, mivel azonos körülmények álltak rendelkezésünkre, összehasonlítottuk egy éppen kéznél lévő Venere 2.5 modellel is, hogy a lehető legobjektívebben tudjunk beszámolni a hallott különbségekről. A Sonetto III elé az általunk nagyon kedvelt Naim Uniti Star került, az összeköttetésről pedig az Inakustik Referenz LS-1603 hangszórókábelünk gondoskodott. Zenéink a szokásos Allan Taylor, Andrea Bocelli, Tátrai Band és Karen Souza válogatásokból álltak össze, így kezdhettük is a meghallgatást.
A Sonetto III első hangjai a kisebb testvérét idézik, de kicsit játékosabb, kicsit dinamikusabb, bár egy hangyányit kevésbé precíz. A hang itt is inkább az Olympica modellek előadását juttatja eszünkbe, mint a Venere sorozat darabjaiét. A Venere 2.5-tel összevetve a középtartomány jelentős javulást mutat a Sonetto III javára. Az énekhang artikuláltabb, több az apró részlet, a mélyek pedig feszesebbek és pontosabbnak hatnak. Röviden; a Sonetto III előadása komolyabb és érettebb, mint a Venere 2.5 megszólalása .
Allan Taylor hangja valószerű, a zongora kellemesen súlyos, a tér mind szélességben, mind mélységben kiterjedt. A gyári adatok ellenére a Sonetto III mintha mélyebbre menne állványos társánál, de lehet, hogy csak a mélyek mennyisége próbál megtréfálni bennünket.
Charlie hangja szépen hozza a Sonetto II-nél már megismert természetességet, a tér nagyon szépen terül el minden irányban és a színpad mélysége is már a valóság határait feszegeti. Nagyon kellemes és valószerű amit hallunk.
Andrea Bocelli hangja betölti a szobát, a vonósok jelenléte pedig példaértékű. Az egész előadás inkább az érzelmekre próbál hatni, nem pedig a rideg precizitást helyezi előtérbe.
Karen Souza jazz feldolgozásának előadása szintén példás. A természetes énekhang mellett kiemelkedően jó a bőgő és dobok hangja, kellemesen mélyek, de mégis feszesek és pontosak.
Kinézet 4.5
Kivitelezés 5.0
Hang 4.5
Ár/érték 4.5
Összefoglalás 4.5
AV-Magazin: AJÁNLOTT
A Sonetto III mindenben felül tudta múlni elvárásainkat és egyben az elődmodelljének tekinthető Venere 2.5-öt is. Hangja szinte megegyezett kisebb, állványos modelltársáéval, de dinamikában és játékosságban még többet mutatott. Bár a gyártó adatai ezt nem támasztják alá, de mélyben is többet nyújtott állványos társánál, így az ott felfedezett apró hiányosságokat itt már nem tapasztaltuk. Természetes hangja a felső kategóriákat idézi, előadása inkább az érzelmekre próbál hatni ahelyett, hogy a felvételek hibáit elemezné vagy helyezné előtérbe, de emellett kellően részletes és pontos. Tesztalanyunk mindenben elnyerte tetszésünket és annak ellenére, hogy a Venere modellek formavilágát itt is hiányoltuk, a Sonetto III egy komolyabb, elegánsabb megjelenéssel próbált levenni bennünket a lábunkról, így ez a modell is elnyerte ajánlásunkat.
Specifikáció:
Forrás:[www.av-magazin.hu]
