LV Acoustic Silver A és B készülékalátétek – A furfangos négyes

Számtalanszor értekeztünk már a rezonanciák és a vibrációk elleni küzdelem fontosságáról, és most hosszú évek után végre ismét egy ígéretes hazai terméket mutathatunk be, amely sok tekintetben teljesen új elvek alkalmazásával készült és a kivitelét, illetve amint azt a későbbikben látni fogjuk, a minőségét tekintve egyaránt kényelmesen megállná a helyét a nemzetközi porondon is.

Magáról a gyártóról nincsenek különösebb információink és azt sem tudjuk, mit takar pontosan az „LV” rövidítés, mindössze annyi bizonyos, hogy a cég nem azonos az ugyanolyan nevű Ho Chi Minh székhelyű vietnámi gitár és ukulele gyártóval. Magukról a termékekről szintén csak információ morzsákat kaptunk, amit a másolók és után építők országában valahol meg is tudunk érteni, hiszen itt szinte az összes állványnak, alátétnek és egyéb akusztikai eszköznek egyből elkészültek a másolt változatai, amelyeket aztán szemrebbenés nélkül árusítottak még a különféle szakmai portálokon is.

Az LV Acoustic különféle betűnevekkel jelölt választékában A-tól kezdődően jelenleg is többféle típus található, a „+” jelű változatok pedig mindig az adott típus magasabb profilú verzióját jelölik. Bemutatkozásképpen nálunk az Silver A illetve A+ és a B illetve B+ típusok jártak, vagyis a sorozat legolcsóbb modelljei, hogy némi ízelítőt nyújtsanak az LV Acoustic rezonanciacsökkentéssel kapcsolatos elgondolásaiból és eredményeiből.

Külsőleg az A és B típusok, illetve a magasabb profilú változataik teljesen azonosan néznek ki. A külső részük kettő alumínium ötvözet idomból áll, melyeket karbon gyűrűk fognak össze és a „+”-os változatoknál ezek a gyűrűk szélesebbek. A belsejükben különféle anyagokból álló, típusonként változó és természetesen teljesen titkos összetételű csillapító por található, a tetejükön lévő kiképzésbe pedig kerámiagolyók kerülnek. A konstrukció furmányossága azonban itt még korántsem ér véget, ugyanis a golyók alatt egy tüske található, amely benyúlva a csillapító porba lényegében elvezeti a rezonanciákat és a vibrációkat. A különféle változatok a szerkezet anyagainak (külső ház, összefogó gyűrű, csillapító por összetétele) és a tüskék hosszúságának variálásából jönnek össze, hiszen az összetevők változatása olyan, mint egy egyenleg, amelybe bárhol belenyúlunk, a végeredmény mindig változik. A legolcsóbb „A” változathoz a kerámia mellett acélgolyókat is mellékelnek, a „+”-os verziók pedig mindig az alapverzió anyagaiból csak magasabb profillal, vagyis több csillapítóanyaggal készülnek.

Az alátéteket a komponensek házai alá (nem a lábak alá) kell behelyezni a golyókkal felfelé, az optimális pozíciójukat (valamekkora háromszög) pedig még további kísérletezéssel lehet megtalálni, hiszen erre vonatkozólag, mivel nagyban függ az adott készülék felépítésétől és jellemzőitől, már nincsen pontos recept.

A teszt során, mivel az A és B típusokat a gyártó elsősorban műsorforrások alá ajánlja, CD játszó alatt próbáltam ki őket A, A+, B és B+ sorrendben, és a megjegyzések mindig az előző változathoz képest tapasztaltakat jelentik. (Az A esetében értelemszerűen a „semmihez” képest.)

A
Nagyobb tér, több részlet és formáció, világosabb, nyíltabb hangzás, a teremben mintha többen lennének és a környezet is valóságosabbnak tűnik. A hangszerek jobban elkülönülnek egymástól, a dobok pörgősebbek, a klarinét több levegővel szól, közelebb van a zene, elhúztak egy vékony függönyt érzés. A vibrafon játékosabb, gazdagabb hangszínkészletű és bensőségesebb hangulatú is, az ütők és a fémlapocskák kapcsolata valóságosabb hatású. Összességében színesebb, élvezetesebb hangzás. A hegedűk és más hangszerek hangja dúsabb, színesebb és plasztikusabb, a felbontás újabb hozadékaként pedig az akusztikus zenéket kísérő effektusok és zörejek is jobban kivehetők és beazonosíthatók, például sóhajok, széknyikorgások és kottalapozások.
Az „A” korong szetthez acél és kerámiagolyók is járnak, így hát a kerámiagolyók után kipróbáltam az acélgolyókkal is. A kettő közül nekem egyértelműen a kerámia jött be, hozzá képest az acél kevésbé hangsúlyos változásokat okoz, a hangzás pedig kevésbé tűnik nyíltnak, élénknek és kitárulkozónak. El tudom képzelni, hogy lehetnek olyan készülék összeállítások, például enyhén magasba húzó, vékonyabb vagy élesebb hangú rendszerek, ahol az acélgolyók tehetnek jobb szolgálatot, de nálam és az én ízlésemnek mindenképpen a kerámia volt a nyerő.

A+
A hangzás hasonló jellegű, mint az „A” verzió esetében, elsőre a legfontosabb különbségnek a megszólalás komolyabbá és nyugodtabbá válását érzem, ami olyan hatást kelt, mintha a lejátszót jóval magasabb kategóriájúra cseréltem volna. Az előbb említett változások némileg hangsúlyosabbá válnak, a basszus is súlyosabb is lesz, a pluszt pedig a hangszerhangok mélységének és a transzparenciának a növekedése adja. A vibrafon felhangrendszere érezhetően gazdagabbá válik, magasabb hangfekvésben a csilingelések színesebbek és a bensőségesség megőrzése mellett egyben könnyedebb és oldottabb hangulatban szólalnak meg. Klasszikus és egyéb akusztikus hangszeres műveken a legnagyobb változás szintén a hangszerek testesebbé és ez által kézzelfoghatóbbá válása, amitől a zenék lényegesen valóságosabbnak tűnnek. Az ábrázolás komplexebb és a zenét kissé közelibbnek is érzem, ami ismét csak a valóság illúzióját erősíti.

B
A többlépcsős, folyamatosan finomodó rendszerben a legnagyobb változás értelemszerűen a „semmi” és „valami” állapotok között, vagyis esetünkben az „A” szett esetében történik, utána pedig általában a jellegükben hasonló paraméterek különböző ,mértékű változásairól beszélhetünk. A „B” szettel az előzőekben tapasztalt frissesség és bensőségesség kombinációja megmarad, de a megszólalás még élettelibbé és konkrétabbá válik. Újabb részletek kerülnek a helyükre, a kontrol precízebb lesz, a prezensz tartomány kellemesebbé és könnyedebbé válik, és összességében a hangzást egy kicsivel gazdagabbnak is érzem. Drámai mértékű változások ezen a szinten ugyan nem történnek, ez inkább már az a kategória, ahol az apró dolgoknak van nagyobb jelentőségük, viszont, ahogy apránként felfedezzük ezeket a néhol szinte csak nüansznyinak tűnő javulásokat, egyre inkább nem akarunk visszatérni az előző verzióhoz.

B+
A teszt elkészítésekor még nem szándékosan ismertem a különböző szettek árait, hogy tényleg semmi se befolyásoljon a közöttük lévő különbségek feltérképezése során, így azt sem tudtam, hogy egy-egy továbblépés valójában mennyibe kerülne. Ennek fényében, ha a B és a B+ verziók között nincsenek egetverő, árkülönbségek, akkor amennyiben az A+ után fejleszteni szeretném a rendszeremnek ezt a részét, akkor a B-t kihagyva egyből a B+-ra lépnék, mert számomra ez a szett jelenti az alátét csomag egyértelmű csúcsát és a hangzás leginkább egységes és fajsúlyos változását. Az előző verzióknál említett javulások itt teljesen összhangba kerülnek, emellett egy lágy és kifinomult karakter is megjelenik, amitől a muzsika analógosan kerek, egységes, kellemes és nagyon élvezetes lesz. A mélyek dinamikusak, dúsak és energikusak, a ritmus pulzálóan friss és agával ragadó, a hangszerhangok pedig levegősek, finomak és sokszínűek. Olyan, mintha a többi szett minden tudását összegyúrták volna és a kapott eredményt a korábbi tapasztalatok alapján még tovább finomították volna. A hangzás nagy volumenű, kellemes, barátságos és érdekes, a különféle hozzávalókból pedig pont annyi van benne, hogy a végeredmény ideális legyen.

A teszt egyik legnagyobb érdekességét az adta, hogy az elkészítésekor még nem ismertem az eszközök árait, és azzal a lényeges információval sem rendelkeztem, hogy az A és B, illetve az A+ és B+ változatok tulajdonképpen ugyanannyiba kerülnek. A hangminőség leírásánál olvasható kategorizáló megjegyzéseim éppen ezért még abban szellemben íródtak, hogy az eszközök árai egyre magasabbak, mintha az A-tól ársorrendben haladnánk végig a B+ felé. Az árinformációk teljes birtokában a végső konklúzióm viszont az, hogy a B szerintem jobban megéri az árát, mint az A, hiszen nagyjából hasonló minőséget eredményeznek nüansznyi javulásokkal, amelyek viszont már ingyen vannak. Összességében nézve a négy típus közül a legjobb számomra egyértelműen a B+-os modell volt, ami, mivel ugyanannyiba kerül, mint az A+, szerintem jóval nagyobb vétel, így ebből a négyből, ha csak a minőség számítana, mindenképpen azt vinném haza.
További megállapításom a szettekkel kapcsolatban, hogy a javulás karaktere az anyagoktól függhet, ezért nekem mindig a B modelleknél tapasztalt nagyvonalúbb, nyugodtabb, barátságosabb és érettebb hangzás tetszett, a hatás mértékénél pedig egyértelműen a méret számít, hiszen a nagyobb +-os verziókban mindig jóval több csillapítóanyag található.

LV Acoustic
Silver A 3 db 479 EUR
Silver A+ 3 db 619 EUR
Silver B 3 db 479 EUR
Silver B+ 3 db 619 EUR