Elac F6 – német vagy amerikai?

A 2015-ös évben „vérfrissítést” kapott ELAC a belépő hifi/házimozi kategóriában új sorozattal jelentkezett DEBUT néven. Bár a cég népszerűségét a felsőbb árszintű modelljeivel alapozta meg, most a megfizethetőbb hangsugárzók révén kívánja bővíteni rajongótáborát. Alább az F6-os álló hangsugárzóval szerzett tapasztalatainkat olvashatják.

A szakma egyik legelismertebb mérnök konstruktőre, a KEF és a TAD modelljeinek fejlesztéséért felelős Andrew Jones kapott megbízást az ELAC-tól, és ahogy látjuk, nem sokat tétlenkedett, még 2015-ben piacra kerültek az első hangsugárzók. Német cég, amerikai tervezés és kínai összeszerelés a főbb jellemzők, amiből elég nehéz bármire is következtetni, de annyi biztos, az ELAC erőteljesen meglovagolja A.J. szerződtetésének tényét, olyannyira, hogy még a csomagoláson is feltüntették.

Az F6 3 utas álló hangsugárzó, a névben szereplő 6-os szám a mély/közép hangszórók méretére utal (az „F” pedig a „floorstanding” kifejezés rövidítése). Vaskos, nagy és nehéz doboz, amit nem kombináltak feltűnő formai megoldásokkal, egyszerű hasáb alak jellemzi. Kivitelén azért tetten érhető, hogy szerényebb pénzügyi keretből gazdálkodtak, az ELAC-tól megszokott finom műszaki megoldásokkal itt most nem találkozhatunk, se alu membrán, se szalagsugárzó, és lakk fekete oldallapok sincsenek, helyette most szálcsiszolt felületet idéző fólia burkolat fogad. A látvány abszolút rendben van, a hangszórók körüli, a felfogatási pontokat eltakaró – szintén fémhatású – gyűrű pedig kimondottan jól mutat. Közelről szemlélve a felület illesztésein azért tetten érhető némi pontatlanság, a vastag fólia burkolatot minden élen illeszteni kellett, nem lehet hajtogatni, mint a régi famintás változatot. Sebaj, fél méterről már nem látszik. A hangszóróselyem felfogatása, pontosabban az arra szolgáló tüskék viszont zavarják az egyébként harmonikus látványt, levett selyem mellett bizony erősen hozzájárulnak az összképhez. Kár érte, inkább maradtak volna a hagyományos megoldásnál (amikor a hangszóróselyem keretében vannak a tüskék), az kevésbé lenne zavaró. Dobozunk négy széles lábazaton áll, amelynek alján gumi lapok teremtik meg a rezonancia mentes kapcsolatot a padlóval, de aki a tüskékre esküszik, a kialakított furatokba betekerheti a gyárilag mellékelt, vagy külön vásárolt szettet is.

A mutatós 6,5 inch-es mély/közép hangszórók fekete aramid szövet membránja a karbonhoz hasonló felületű, gumi peremmel és inverz porvédő kúppal készül, mindhárom külön kamrában, külön reflexcsővel rendelkezik, amelyek a doboz hátoldalán egymás felett sorakoznak. A keresztváltó 100 és 3000 Hz-en vág, a mély hangokat kettő, a közepeket egy hangszóró közvetíti, a magashangokért pedig egy 25mm-es szövet dóm felelős, amelynek membránját fekete fém rács védi a külső behatásoktól. A sok hangszóró ellenére az érzékenysége relatív alacsony, 87dB hangnyomást produkál 1W-ra, névleges terhelhetősége pedig 80W. A fentiekből is látszik, meglepő lenne, ha a Debut modellek a megszokott ELAC-os hangzást produkálnák…

… és igen, jóval szelídebb és megbocsájtóbb az F6 hangja, mint az audiofil modelleké. Mélyben gazdag, de cseppet sem kemény, inkább lágyabb jellegű a basszus, ugyanakkor a kontrollt nem veszíti el egy pillanatra sem. Túl hangsúlyozottnak mégsem nevezném az alsó tartományt, inkább erőteljesnek, jól kidolgozottnak tűnik. Középhangjaira már nem fordítottak ekkora figyelmet, tisztának tűnnek, ugyanakkor nem nagyon pontosak. Magasai – talán a domináns mélyek miatt is – visszafogottnak tűnnek, nem a gyártó által előszeretettel használt szalagsugárzók precíz és kristálytiszta hangját idézik. Pont emiatt azonban az F6 megbocsájtóbb, mint drágább testvérei, így olcsóbb elektronikákkal párosítva összességében hallgathatóbb hangot kapunk, mert a hibákat, pontatlanságokat „nem helyezi nagyító alá”. Mivel főként belépő kategóriás – vagy ahhoz közeli – házimozi rendszerek frontsugárzójaként fog szerepelni, e tulajdonságát értékelnünk kell.
A könnyűzene érezhetően „hazai terep” számára. Az ismert felvételek új oldalukról mutatkoznak be, erőteljesen és határozottan zenél, olyannyira, hogy az társasházban már a jó szomszédság rovására mehet, ha nem vigyázunk. Itt egy kis pontatlanság itt nem tűnik fel, viszont a dinamika, az erő és a lendület mindent visz.
A „Take Five”-ot hallgatva hatalmas dobbeütésekkel mutatja erejét, a hangszerek hangszínei azonban elcsúsznak, amit különösen a szaxofonnál venni észre. Egy kis levegő jót tenne neki, ettől eltekintve a színpadkép és a hangulat is rendben van. Pat Metheny gitárjátéka az Elac prezentációjában is magával ragadó, középben érezni csak a szerényebb felbontást, basszusban viszont eddig nem hallott hangok jönnek elő. Frontsugárzóként beillesztve a házimozi rendszerbe, találja meg igazán a helyét, tulajdonképpen alig szorul a szubwoofer támogatására, remekül helytáll. Ez az ő igazi pozíciója. Van ereje a legdurvább effektek lesugárzására is, miközben torzításnak a nyomát sem hallani.

Amerikai tervező, német gyártó, amerikai hang. Nincs ebben semmi meglepő, talán csak a dobozt hallgatva tűnik „idegennek” az ELAC logó a hangfalak frontján. Elsősorban házimozi fanoknak ajánlanám, akik azért a sztereo zenehallgatást is fontosnak tartják, de nem audiofil elvárásokkal ülnek le a rendszerük elé. Az F6 számukra jó választás. Ha sztereo rendszerbe kerül, izmosabb félvezetős erősítővel illik meghajtani, az sem probléma, ha kicsit vékonyabb, magasba húzó, „tranzisztoros” ízű példány, az Elac majd megteremti az egyensúlyt.

Specifikáció

Forrás:[www.hifipiac.hu]