Lumina V bemutató Soundstageaccess

Lumina V bemutató Soundstageaccess

Kicsit szégyellem bevallani, hogy két évtizednyi, az audió iparban eltöltött időtartammal a hátam mögött meglehetősen korlátozott ismereteim vannak a Sonus faber hangfalakkal kapcsolatban. Ez részben a véletlennek, részben pedig a specializációmnak köszönhető. Az 5000 dolláros árkategóriában szereplő előerősítők, végfokok, valamint hangfalak landolnak legtöbbször nálam. Sajnos még a Sonus faber Sonetto sorozatánál is drágább a terület, ahol általában mozgok. Erre ide érkezik egy 2799 dolláros hangfalpár Lumina V néven, ami a cég belépő kategóriájának zászlóshajója. Ez lesz tehát a gyorstalpalóm a Sonus faber stílusának és hangzás világának megismeréséhez. Kivert cicának érzem magam.

Mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, beszéljünk általánosságban a hangfalról. A Lumina V egy három-utas álló hangfal, 1,1 inches Damped Apex Dome magas sugárzóval, 5,9 inches cellulóz pép membrános középpel, valamint két darab 6,5 inches egyedi szendvics szerkezetű mélysugárzóval.

A kabinet minden kivitel esetén nagyrészt bőrrel van borítva, de a front panel három színben választható. Wenge, dió vagy fekete rendelhető. A szekrény alján, a kíváncsi szemek elől elrejtve hatalmas méretű kicsatoló nyílás található. A teljes átviteli tartományát 38 Hz és 24 kHz között adják meg, 90 dB SPL (2,83V/1m) érzékenységgel. A névleges impedancia 4 ohm, ami azt jelenti, hogy ne akarja kis teljesítményű erősítővel hajtani. A Sonus faber 50-300 W csatornánkénti teljesítményt javasol.

A cég az új keresztváltójával szerelte, amelyet Hybrid IFF-Paracross rendszernek nevez. Ez egy IFF (Interactive Fusion Filtering) rendszerű áramkör (amit elsőként a Maxima Amatorban használtak) 2600 Hz-re hangolva, és egy standard parallel szűrő 260 Hz-re hangolva ötvöztek. Livio Cucuzza, a Sonus faber termék fejlesztő menedzsere megsúgta nekem, hogy a jövőben ezt a szűrő típust fogják alkalmazni a magasabb modell szériákban is.

Talán a leginkább szembetűnő különbség a korábbi Lumina III és az új Lumina V között az, hogy a zászlóshajó közép és magas kamrája lant forma belül. Igaz ez nem látható, de a közép és magas hangok tekintetében ez közelíti leginkább a klasszikus Sonus faber hangzást. Nem megvetendő módon a merevséget is fokozza, és csökkenti az állóhullámokat a kamrán belül, így javítja a bemutató minőségét.

A Lumina V beállítása:

A hangfal tervezésével, és kivitelezési módjával kapcsolatos első benyomásaimat a blogomon részletesen megírtam. Néhány dolgot viszont szeretnék megismételni a bemutatóban, mert egy kicsit mélyebbre ásom magam a témában.

Az, hogy a kicsatoló cső lefelé néz, azt jelenti, hogy a hangfal tüskéket mindenképpen használnia kell. A négy tüske, és négy alátét korong tartozék a dobozokhoz. Kezdetben egyszerűen csak becsavartam őket a kabinet aljába, de a közepes sűrűségű szőnyegem így túl sokat csillapított. Távtartókat helyeztem alájuk, ilyen módon már elegendő távolság keletkezett a szőnyegtől, hogy a portok hatékonyan végezhessék a dolgukat. Még azzal is kísérleteztem, hogy elől magasabb, hátul pedig alacsonyabb alátéttel kicsit megdöntsem hátrafelé, így irányítsam a fülmagasságra a csipogót. A magas sugárzó középpontja 36 hüvelykre van a padlótól, a fülmagasságom pedig a kedvenc irodai székemben ülve közelít a 48 hüvelykhez, ezért foglalkoztam ennyit a magasság beállítással. Az igazat megvallva, sok fáradságos A/B teszt elvégzése után sem hallottam jelentős hangzásbeli előnyt egyik beállítás mód esetén sem.

A hangfal ideális pozíciójának megtalálása egyébként közel sem igényelt annyira sok finomhangolást, mint amire számítottam. Nem voltak nyűgösek jelentős mértékben az előre-hátra mozgatásra, pedig ezt tippeltem korábban. Ám jutalmazták az enyhe jobbra-balra mozgatást, és a beforgatást jobb mélyhanggal, és konzisztenciával.

Előre kell bocsátanom, hogy a hallgató szobámban elhelyezett akusztikus panelek nagyon jól kiegyensúlyozzák a helyiség visszaverődéseit. Ha Önnél nincsenek akusztikus panelek, javaslom, hogy kicsit játszadozzon el a beforgatás mértékével. A hangfalak kiváló konzisztenciával fogják jutalmazni a pontos elhelyezést. Azt semmiképpen nem javaslom, hogy csak úgy lerakja őket oda, ahová gondolja, mert nem biztos, hogy úgy fognak szólni, ahogy arra képesek. Ha már több hangfalat is kipróbált a szobájában, és azoknak sikerült megtalálni az ideális pozíciót, nagy valószínűséggel nem kell attól jelentősen eltérnie a Lumina V beállításakor.

Az elektronikákkal is kísérleteztem. Elsőként a saját referencia integrált erősítőmet használtam, de teszten kívül mást is rákötöttem. A Peachtree Audio nova220SE például egész jó párost alkotott vele.

A Denon PMA-150H bár nagyszerűen hangzott, úgy éreztem, hogy hiányzik valami a mélyekből, és a dinamikából, emellett nem tudta olyan hangerővel hajtani őket, ahogy szerettem volna. A PMA-150H egy kiváló kis erősítő, de a Lumina V impedancia változását nem tudta jól kezelni a mélytartományban, ezért bármennyire is szeretem, hanyagolnom kellett.

Egy hét bejáratás és kísérletezés után a Musical Fidelity M6si erősítőmet használtam a bemutató során. A Peachtree integrált is jó párosítás lehet, de az M6si volt a meghajtó a kritikus meghallgatások alatt.

Akkor most lássuk, hogy szólnak:

A blogomon azt ígértem az olvasóimnak, hogy az első szám a Soundgarden “Spoonman” Superunknown (20th Anniversary) (24-bit/96kHz FLAC, A&M/Qobuz) lesz a meghallgatáskor. Amellett, hogy ez a szám nagy hangerejű, kiváló basszus teszt a reflex rendszerű hangfalakra. Ha a port nem megfelelően van tervezve, a mélyek egyhangúvá válnak, vagy egyes részei önkényesen kiemelkednek, de még az is lehet, hogy elfogynak a bemutatóban. A dal olyan trükkös, hogy még a 2.1 rendszerek mélysugárzójának ideális elhelyezésére is kiválóan alkalmazható.

Ahogy a Lumina V prezentálta, az arra sarkallt, hogy nyugodtan feljebb tekerhetem a hangerőt. Az első hangok megszólaltatásától kezdve a hangfal több mint képesnek bizonyult arra, hogy higgadtan kezelje a ritmus szekció rá mért csapásait. Ahogy az ének kórussá változik, a basszus karaktere is változik. Kevésbé lesz kanyargó, de összetettebb. Sprint lesz a folyamatos vágta helyett, ha úgy tetszik. Újabb lehetőség ez a hangfal esetleges hibáinak felfedésére, de a Lumina V ugyanolyan fürge és feszes maradt a csontrepesztő alsó, és a fürge felső mélytartomány esetében is.

De a Spoonman nem csak mély és magas hangokból áll. Tonnaszám tartalmaz apró részleteket, amelyek felszikráznak a térben. Shakerek, tomok, fakockák, és persze evőeszközök, ahogy arra a cím is utal. Minden benne van egy csodálatos holografikus mixben. Én például ezt a felvételt használom arra, hogy a hangfalak beforgatásának mértékét beállítsam. Ahogy azt korábban is említettem, a Lumina V szép színpadot ábrázolt, fantasztikus kép élességgel, és nem volt nagyon érzékeny az elhelyezésre – bizonyos határokon belül. A terítési szög elég széles, a hallgatási pont megtalálása könnyű.

Chris Cornell utánozhatatlan hangja nem meglepő módon a Spoonman központi eleme. Már az első néhány másodperc hallgatás után megállapítottam, hogy a Lumina nem módosít a tonalitáson. Elsősorban a kritikus középtartományon volt csodálatosan semleges, és bár a robosztus basszus is jelen volt, mégsem borult fel az egyensúly. Semmi rendellenességet nem hallottam még 8 kHz felett sem.

Egy másik nagyszerű basszus teszt (bár ezt általában a mélysugárzó bemutatók során használom), Björk Hyperballad című száma a Post albumról (16/44,1 FLAC, Atlantis/Qobuz). Ahogy azt egy korábbi Emotiva Airmotiv RS13 szub bemutatómban részletesen kifejtettem, ebben a mélytartomány alapvetően szinuszok sorozata, amelyek 40-70 Hz változnak. Ha a hangfal átvitelben egyenetlenség van, ezen azonnal meghallható.

Hallottam olyan aktív mélysugárzót, ami korántsem kezelte olyan jól ezt a tartományt, mint a Lumina. Többet is hallottam, amely úgy dübörög vagy csattog ezen a felvételen, mint valami vonat. A hangfal alján lévő port felől viszont nem hallottam turbulenciát. Aztán később futtattam néhány lassú sweep jelet, hogy biztos legyek a dolgomban, de azokon sem hallottam semmit. Nincs csőzaj.

A Hyperballad-ban sok minden történik a teljes spektrumban egyszerre. Björk énekhangja pörgős, és szipogós, rendkívül jellegzetes, ezt figyelem elsősorban. Semmiféle panaszom nincs az énekhang megszólaltatás módjára, vagy a szám más aspektusára. A seprűs ütőhangszerektől kezdve a szaggatottan kavargó elektronikus hangszerelésen át minden megvolt.

Odetta, Looky Yonder, Odetta Sings of Many Things (16/44.1 FLAC, Legacy Records/Qobuz). A felvétel maga nem a High-Fidelity csúcsa, de nagyszerű a felső közép, és magas tartomány vizsgálatához. A Hölgy hangja ezen a vágáson hihetetlen dinamikus, néha szinte az elcsuklásig erőlteti a hangját. A Lumina középsugárzója és magasa teljes pontossággal ábrázolt mindent.

Itt van egy másik muzsika, amit soha nem hall bemutatókon, de ha a hangfal nem boldogul jól vele, az pontlevonás tőlem. Tedeschi Trucks Band, Let Me Get By (24/48 FLAC, Concord Music Group/Qobuz). Ez valami olyan dolog, amit még soha nem hallott. Képzelje el egyenlő arányban B.B. King, Grateful Dead, Allan Brothers Band, és Janis Joplin keverékét egy serpenyőben, amelyet alacsony lángon addig kever, amíg be nem sűrűsödik. Ennek a blues/rock/soul/R&B/jam csapatnak mind a 13 tagja az első hangtól az utolsóig egyforma figyelemért verseng egy hihetetlenül sűrű egyvelegben. A Hammond orgonától a rézfúvósig minden van benne. Ha a zene bármelyik eleme elvész, az egész azonnal káoszba fordul. Kiváló felvétel arra, ha egy hangfal kabinet rezonancia frekvenciáját keresi.

Ha én az eladási oldalon lennék, és be szeretném mutatni mire képes a Lumina V, csak ezt a felvételt játszanám rajta. Nincs elárnyékolt részlet, a hangfal mindent jól csinál a tonális balansztól kezdve (főleg a közép tartományon) a dinamika változásokon át a holografikus színpad ábrázolásig. Próbáltam belekötni, de semmi kritizálni valót nem találok benne. Ilyennek kell lennie egy teljes sávú hangfal hangjának, és kész.

Milyen a Lumina V hangja más hangfalakkal összehasonlítva:

1399 dolláros darab áron a GoldenEar Triton Three+ álló jó összehasonlítás alap lehet. Bevallom, kedvelem a hajtogatott ribbon magas hangját, de a fülre irányítva soknak találom a spektrum felső részét. Kissé kifelé forgatva viszont a hangfal hangja fantasztikus, és még talán kicsit alacsonyabbra is lemegy, mint a Lumina, ami a beépített aktív mélynek köszönhető. Ám ehhez fali aljzatnak kell lennie a hangfal pozíció közelében. Még azt is hozzáteszem, hogy bármennyire szeretem a GoldenEar hangját, a Luminához képest bűn ronda.

A Focal Chora 826 ha nem is pont annyiba kerül mint a Lumina, 1095 dolláros árával még csak nem is hasonlít. Ez egy kiváló három-utas bassreflex doboz, modern megjelenéssel, amit még akár szépnek is lehet mondani ízlésvilágtól függően. Amit a két hangfal hangjának összehasonlításáról el tudok mondani, hogy a Lumina vízszintes terítési szöge jelentősen nagyobb, és a függőleges is jobb. A Luminával nem kell tartania attól, hogy kívül kerül az optimális pozíción.

Hogy megveheti-e a Lumina V-öt?

Röviden, ha olyan hangfalat keres, amelynek jellegzetes hangja van, akkor nem. A Luminát sokkal jobban érdekli a zene helyes megszólaltatás módja, mint az, hogy vakteszten azonnal felismerhető legyen. Rengeteg dicséretet mondhatnék a hangfal hangjának leírására, kezdve a gazdag és tömör basszustól a vaj sima közép tartományon át a csodálatosan részlet gazdag magasakig. Ugyanígy említhetném a tonalitás pontosságát, vagy a szuper képalkotást is.

De nem ez a legjobb benne. A legfontosabb az, hogy a fent felsoroltak közül egyik sem emelkedik ki a többi közül. A Lumina V hangja egyszerűen szólva jó. Pont olyan, mint ami egy jól megtervezett hangfaltól elvárható. Az új keresztváltó design, és a lant alakú belső üreg állítólag komoly előnyt jelent a Lumina III kisebb testvéréhez képest, de mivel ezt még nem hallottam, nem tudok közvetlen összehasonlítást végezni.

Pusztán a Lumina V hangzás teljesítményére hivatkozva azt tudom mondani, hogy a hét bármely napján megéri az árát. Ha mellé teszi az olyan finomságokat, mint bőr bevonat, tetszetős front panel kialakítás, vagy a mágneses porvédő, és megfejeli azzal, hogy olasz kézimunka, az ára nevetségesen alacsony az általa képviselt értékhez képest.

Műszaki adatok:

Írta: Dennis Burger

  1. július 01.

Forrás:[https://www.soundstageaccess.com]