/
/
Lumina II bemutató Parttimeaudiophile
2021. 11. 03.

Lumina II bemutató Parttimeaudiophile

Lumina II bemutató Parttimeaudiophile

A Sonus faber Lumina II állványos hangfalak története egyben a Yulunga című dal története is, amely számomra minden idők kedvenc referencia felvételét jelenti. A Dead Can Dance Into The Labyrinth lemezéről ez a régi muzsika a korai csúcskategóriás hangzás bemutatók alapműve lett, és ezért a kijelentésemért felelősséget is vállalok. Ne nevessen! Még mindig élnek olyan audió iparban dolgozó szakemberek, akik emlékeznek, hogy elsőként egy kiállító teremben hallották ezt a dalt.

Mi elsősorban Jonathan Scullnak köszönhetjük, aki annyiszor emlegette a Yulangát a Stereophile bemutatóiban, hogy végül megvásároltuk.

A Lumina II-höz nem fűztem túl nagy reményeket addig, amíg meg nem hallgattam. A megérkezése előtti hetekben a QlN Prestige One hangfalakkal foglalkoztam. Amit ez a svéd gyártó nagyon tud, az a két-utas monitor hangfal építése. A tetejétől az aljáig mindenre képes. Kiváló monitorok voltak, és a 6500 dolláros pár áruk még éppen elfogadható. Utoljára pont az Into The Labyrinth szólt rajtuk, ezért még elevenen élt bennem a hang, ráadásul pont úgy szólt, ahogy az a régi emlékeimben élt.

Van egy része a Yulungának, úgy a harmadik perc környékén, amikor belép egy nagydob. Lágyan, mélyen, mintha a földből áradna. A Prestige One olyan jól ábrázolta, hogy csak egy annál sokkal drágább monitor, például a Vimberg Amea tudta megverni. A nagydob hangja olyan lágyan és halkan szólal meg, mintha maga Shirley Horn kezelné a dobverőt. Tökéletesen kerek a hangzás, és annyira mély, hogy még a helyzetét is nehéz behatárolni. Imádom.

Vajon mit tud majd kezdeni a sokkal kisebb méretű Sonus faber ezzel a hanggal? Hiszen még az állványom felső lapját sem takarja el. Mikor feltettem őket, akkor ugrott be, hogy a Yulunga akár azonnal indítható, mert a lemezt nem vettem még ki a lejátszóból. Nos, ez biztos nem fog neki menni, gondoltam miközben nézegettem a bőr bevonatú olasz apróságot. De legalább megtudom, hol van az alsó határuk.

Annak a nagy dobnak az első hangja ennek az albumnak az esszenciája, soha nem hallottam még egyformán megszólalni két különböző típusú hangfalon. Néhány ugyan képes megfelelő súllyal és tisztasággal megszólaltatni, de tényleg csak nagyon kevés. Aztán akadnak olyanok is, amelyek nagyon ellágyítják, és a pozíció elvész. Az egészen kis méretű monitorokon pedig még az is előfordul, hogy teljesen eltűnik. Azt tippeltem, hogy a Lumina II esetében is teljesen hiányozni fog.

És miért keveredik bele a baseball a Lumina és a Yulunga történetébe? Ahhoz kell, hogy érzékeltetni tudjam a különbséget. Úgy fogalmaznám meg, hogy míg a Qln yardokban mérhető a dobütés tekintetében, a Lumina RBI értékes pontokat gyűjtött a hazafutás értékelése során. Csak bámultam, hogy ezek az apróságok milyen gazdag, és kielégítő hangzást produkáltak. Úgy éreztem, mintha minden korábbi jegyzetemet eldobhatom, mert egyik sem igaz ezekre az új Sonus faberekre.

Miért pont a Lumina II?

Miért szeretem tesztelni a kis méretű Sonus faber belépő kategóriás hangfalait? Azt hiszem, a kérdésben benne foglaltatik a válasz is, ám ez nem ennyire egyszerű. Amikor a tavalyi évben bemutatót írtam a Sonus faber Lumina III-ról, akkor az volt a széria zászlóshajója, azok 2199 dollárért úgy szóltak, hogy nem hittem a fülemnek. A Lumina termékcsalád, mint azt bizonyára mindenki tudja, Olaszországban készül, a gyártó magasabb szériában használt driver készletének felhasználásával. Még a bőrözés sem marad el. A széria alacsony ára az egyszerűbb kabinet felépítésre vezethető vissza. A doboz tényleg egyszerű, csupa derékszögből áll. Az egyetlen fa alkotó eleme az előlapja. Bár ez is vonzó megjelenésű, de mégsem mérhető azokhoz a díszes bútordarabokhoz, amit a Sonus gyártó üzem más szerelő soraiban láthat. A korábbi bemutató megírásakor még csak két Lumina létezett, az I-es és a III-as. A picike Lumina I két-utas monitor mindössze 899 dollárba kerül. Kíváncsi lettem volna rá, figyelembe véve, hogy a Lumina III akkora élményt jelentett számomra, hogy oda ítéltem neki a 2020 év legjobb ár/érték díját. Azt tippeltem, hogy esetleg az is új mércét állíthat fel az 1000 dollár alatti kategóriában.

Aztán eltelt néhány hónap, és felkértek a Lumina II bemutatóra. Az első gondolatom az volt, hogy egy újabb két-utas állványos lehet valahol a két kategória között. A fotók alapján majdnem teljesen megegyezett a Lumina I-gyel, kicsivel nagyobb méretben, és 1200 dolláros áron. (megjegyzés: a Lumina II mellett június 15-én bejelentették a Lumina V álló hangfalat is, amelynek ára mindössze 2800 USA dollár)

Amikor a Lumina II megérkezett, megdöbbentett a kis mérete. Tudnia kell, hogy az általam eddig hallgatott Sonus faber hangfalak hangzása olyan közel állt hozzám, hogy használni kezdtem a magas érték, nagyon megéri kifejezéseket. Most pedig ki szeretném deríteni, hogy ez mennyire éri meg a pénzét? A Yulunga majd megadja a választ.

Lumina II általánosságok:

A Lumina II kicsit nagyobb szellőztetett kabinetbe van építve, mint a legkisebb testvér. 17×7,1×10,3 inch méretű, egy 150 mm-es mélyközéppel, és a 29 mm-es DAD csipogóval, amit a gyártó a magasabb kategóriákban is használ. A súlya 12,5 font, ami felüdülést jelentett az ultra nehéz korábban tesztelt monitorokhoz képest.

Az érzékenysége 86 dB, az impedancia pedig 4 ohm. Miután kiemeltem őket a dobozukból elsősorban azt szerettem volna tudni, milyen mélyre mennek le. Korábbi tapasztalataimból tudom, hogy az LS3/5a is kicsi, a Harbeth P3-ESR-XD is kicsi volt. A Sonus faber a Lumina II varázs számát 55 Hz-ben határozta meg. Ha jól emlékszem, az LS3/5a kb. 70 Hz-ig megy le, a Harbeth pedig még addig sem, és azok hangja is tetszett, tehát eddig jók vagyunk.

A Lumina II-nek furcsa alsó része van. Engem az Olympica Nova I csúcstechnológiás kicsatolójára emlékeztet. Alacsony talapzat, bordázott, mint egy hűtőborda, a kicsatoló nyílás pedig előre néz. Ügyes tervezés, mert remekül működik, és olcsón megvalósítható. Ha a szellőztetést a dobozba építenék be, az növelné a gyártási költségeket. Okos választás, ahogy azt a Food Networkon szokták mondani. Úgy vélem, hogy ez a szellőztetés mód nagyban hozzájárul a Lumina II meghökkentő mély átviteléhez.

A Lumina sorozat háromféle színben épül. Dió, juhar berakású wenge és zongora fekete. Ez az első Sonus bemutatóm, amelyre a wenge színt sikerült megkapnom. Az előlap illesztés módja a Luminákon jellegzetes, de elegáns.

A rendszer:

A teljes felülvizsgálati időtartam alatt egy pokoli jó rendszerbe illesztettem a Luminákat. Ugyanezt használtam a Qln Prestige One teszteléséhez. A Jeff Rowland Design Group Capri S2-SC előerősítő (4950 USD), Model 125 végerősítő (3300 USD), Brinkman Edison MkII phono előerősítő, Technics SL-1200 (4400 USD) tuningolt lemezjátszó, SL-1210GAE karral, Allnic Audio Amber MC hangszedővel (5500 USD). A kábelezés Furutech Powerflux, Lineflux és Speakerflux. Minden rendszerelem ára több, mint a Lumináké párban.

Hab a tortán, hogy az 1200 dolláros csöppségeket az Acora Acoustic SRS gránit állványokra tettem, amelyek ára 5000 USD párban. Sejtem, hogy a legtöbb Lumina ilyen szintű rendszert soha nem fog maga köré kapni, kivéve talán néhány bemutató termet. Ez felvet egy kérdést. Vajon ettől jelentősen megjavul a Luminák hangja, és jobb lesz, mint ami a hozzájuk illő rendszerben lenne? Avagy a túlméretezett rendszerben, ahol ez a leggyengébb láncszem, kiderülhet a végső, még bennük rejlő potenciál?

Nem tudom, hogy melyik lenne jobb, de nem is aggódok miatta. Miután egy hosszabb időt eltöltöttem a rendszerben a hallgatásukkal, elkezdtem másként látni a dolgokat. A Sonus faber kicsi. A Jeff Rowland előerősítő és végfok kicsi. A Brinkmann nem kicsi, és vélhetően nagy részt vállalt a varázslatban, de egy HP phono kártyával könnyedén csatlakoztatható a Capri S2-höz, és a színpadkép még mindig kiváló marad. Oké, akkor talán hozzá lehetne még adni a rendszerhez egy Merason Frerot DAC-ot, ami szintén kicsi.

Ilyen módon a rendszer minden eleme kicsi, de csúcsminőségre képes. Természetesen nem olcsó, de vannak olcsó, és kis rendszerek, és olcsónak tűnő kis rendszerek. Ez éppen egy kis rendszer, aminek hihetetlen jó a hangzása, és ha nincs elég helye a lakásban, akkor akár be is vállalható. Néhány házi kedvencre ennél sokkal többet is lehet költeni (én is megtettem). A szoba mérete szinte lényegtelen, mert az én nagyobb lehallgató helyiségemet is rengeteg erőteljes basszus energiával tudta feltölteni.

Persze elismerem, hogy ez nem mindenkinek áll rendelkezésére. Az egyetlen dolog, ami megakadályoz abban, hogy kisebb házba költözzek (a vízvezeték rendszer felújításán kívül) az, hogy audiofil vagyok. Egy kisebb házra van szükségem csak az LP és CD lemezeim tárolására.

A meghallgatás:

Most pedig térjünk vissza a Yulunga és a Lumina II állványos viszonyához. Meglepő módon a Lumina csak keveset vont le az Into The Labyrinth album alacsony frekvenciás információinak méretéből, és pozíciójából, különösen akkor, ha összehasonlítom néhány nagyobb méretű állványossal, amit az évek során teszteltem. Tudnia kell, hogy minden hangfal megkapja a Yulungát a nálam töltött ideje alatt. És ezzel a Technics, Allnic, JRDG, Brinkmann, Furutech rendszerrel a Lumina kiválóan prezentálta a kedvenc feldolgozásomat. Szépen kiegyensúlyozottan, az összes elvárt részlet ábrázolása mellett.

Nemrég bakeliten is megjelent a Trees Speak új albuma a PostHuman. Kedvelem a csapatot, a jellegzetes instrumentális hangszerelésükkel együtt, amely úgy szól, mintha a 60-as évek Pink Floydjának árnyékában Klaus Schulze, vagy a 70-es évek progresszív rock bandája a Daft Punk játszana. Vannak tisztán elektronikus részek, majd beindul egy jó kis rock and roll ritmus szekció, ami teljesen megkérdőjelezi a húsz másodperccel azelőtt hallottakat. Csodálatos csapat, örülök, hogy befutottak. Ez egy jó minőségben felvett album tele nagy terekkel, és furcsa zajokkal, valamint időnként dübörgéssel. Alig tudtam elhinni, hogy a Lumina II milyen jól teljesített a bemutató során.

Egy pillanatra itt álljunk meg, mert azért azt tudnia kell, hogy a Luminának vannak korlátai. Míg a képalkotás és a hangzás kivételes volt az árához képest, nem tudott úgy kiteljesedni, mint egy drága prémium monitor, aminek a helyére betettem. A Lumina csak nagyobb hangerő mellett tud elég mélyre lemenni – legalábbis számomra -, ezért hajtani kell őket, hogy ki lehessen belőlük hozni a maximumot.

De itt van egy fontos dolog, amit a Lumina II jól érzékeltetett, ez pedig a drámaiság. Ritka tulajdonság az 1200 dolláros árkategóriában. Könnyű a bűvkörükbe kerülni, és abban a pillanatban nincs is másra szükség. Nagyon élveztem azt a kisméretű hangfal párat, de tudom, hogy a potenciális vásárló közönsége nem fogja ilyen szintű elektronikával körbe venni. Ám nem vagyok biztos benne, hogy ez tényleg olyan sokat számít neki. Az igazat megvallva egy Heed Elixir vagy egy Audio by Van Alstine SET120 erősítő, amely a tavalyi év legjobb ár/érték arányú díját nyerte el a Lumina III-mal együtt lefogadom, hogy kiváló társ, és árban hozzá illő választás lehet.

Következtetés:

Nem tudom azt mondani, hogy ez a pár 1200 dolláros árú hangfal mindenki életét fenekestül felfordítja, csak azokét, akik most kezdik ezt a hobbit, vagy kis helyen próbálják a lehető legjobb hangot előállítani, esetleg akkor, ha csak ez fér bele. Ha Ön az a fajta audiofil, aki meg akarja tapasztalni a Sonus faber világát, elindulhat ezzel, vagy akár egy nagyobb modellel is.

A sokféle indok közül egy, amiért elvállaltam a Lumina II felülvizsgálatát az, hogy jómagam is hasonló módon kezdtem ezt a hobbit. A 80-as évek végén, és a 90-es évek elején borzasztóan örültem volna annak, ha ilyen hangzást kaphattam volna ezért az összegért. Harminc év távlatából még mindig sok tisztességes monitor jut eszembe, ám egyik sem Sonus faber, és egyiket sem gyártják kézi munkával Olaszországban. Arról nem is beszélve, hogy milyen kevés képes ezen a szinten teljesíteni. Egy korábbi bemutató időtartama alatt én is nehezen hittem el, hogy a Lumina III milyen kevés kompromisszum árán éri el a jellegzetes Sonus faber hangzást.

Valamivel több, mint fele áron a Lumina II hasonló benyomást tett rám bensőséges melegségével, tisztaságával, tetőtől talpig való kiegyensúlyozott hangjával, és mélyre menő basszusával. Ettől az ember hitetlenkedve csóválhatja a fejét, mint ahogy például én is tettem. Vajon segített az, hogy 5000 dolláros márvány állványra tettem őket, és 4000 dolláros hangszóró kábelt használtam Rowland erősítéssel? Ó ember! Hát persze! De ez egyben azt is megmutatta, hogy mekkora potenciál rejtőzik ezekben a szerény méretű dobozokban. Azért ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni.

A Lumina III a legjobb ár/érték díjat kapta, de a Lumina II még ezt is túlszárnyalja ár/értékben. A Lumina II ezért a Reviewer’s Choice díjat kapja tőlem. Ha valaki mostanában kérdezi tőlem, hogy mi most a kedvenc két-utas monitorom, hát aktuálisan ez.

Műszaki adatok:

Írta: Marc Phillips

2021 Június 16

Forrás:[https://parttimeaudiophile.com]

hírek & tesztek

AUDIOPHILE TANÁCSADÓ

JANCSA ATTILA

Ma már hazánkban is egyre többen adnak arra, hogy szépség és kifinomult elegancia tegye teljessé életüket. Kevesen tudják azonban, hogy ez a tökéletesség az otthoni zenehallgatás világában is elérhető. Az Audiophyl Kft. küldetése, hogy változtasson ezen és megnyissa az utat a valódi minőség irányába.

Több száz terméket felölelő audio-vizuális portfóliónkat úgy állítottuk össze, hogy az maradéktalanul kiszolgálja a csúcsminőségű, prémium termékek vásárlóit.