Lumina V bemutató Positive Feedback

Lumina V bemutató Positive Feedback

1996-ban kezdődött minden, amikor egy fiatalember benyitott az azóta már megszűnt Tweeter Etc. Hi-Fi boltba. Széles szárú, egyenes szabású farmert viselt lánccal, rock pólója felett túlméretezett flanel felsőrésze volt. Lerítt róla, hogy még fejlődésben van, és a látogatásának célja nem a vásárlás volt.

A látogatás valódi célja a hallgatási tapasztalatszerzés volt. A fiatalember rongyosra olvasta Vance Dickenson The Loudspeaker Design Cookbook című művét. A matematikát nem igazán értette benne, de remélte, hogy a tapasztalat majd segít. Soha nem hallott korábban az akusztikus tervezésről, és a hozzá kapcsolódó dolgokról, de szerette volna tudni, hogy miként működik egy hangfal. Ez volt a kezdet. Valójában azt szerettem volna megismerni, hogy mi a titka egy kiváló hangú hangfalnak? Erről a világról a Tweeter Etc rengeteg inspirációval szolgált.

Ott hallottam először Sonus fabert. Volt abban valami sorsszerűség, hogy éppen csendes nap volt az üzletben, és mivel nem volt jobb dolga, az eladónő vagy két órán át hagyott szórakozni a High-End bemutató termükben. Mindenféle nagyszerű muzsikát hallgattunk egy álló Sonus hangfalon. Már pontosan nem emlékszem melyiken, de maga az emlék nagyon határozott, mert ekkor találkoztam először a csúcskategóriás hangzással. Ez a hangfal úgy él az emlékeimben, hogy az általam azóta megismert legjobbaknál is jobban szólt.

Rövid kirándulás az emlékekben. Emlékszik még a JBL „L” sorozatára? Közel fél évig spóroltam rá úgy, hogy a nyári munkás kávéházi fizetésemből tizenhat évesen meg tudjam venni az első L1 hangfalaimat. Ám a Tweeter Etc-nél szerzett tapasztalataim rávezettek arra, hogy más hallgatni, és megint más megtapasztalni a muzsikát.

Azóta a Sonus faber kétszer is belépett az életembe. Mindkettő referenciának számít. Az első az Electa Amator állványos, majd a Guarneri Homage volt. Amikor a Sumiko Design, a Sonus faber amerikai importőre megkeresett, hogy írjak bemutatót a belépő kategória zászlóshajójáról a Lumina V-ről, vegyesek voltak az érzelmeim a megbízás elfogadásakor.

Egyszerűség:

A Lumina V 3-utas álló hangfal. Kicsi a helyigénye, akkora helyet foglal, mint egy állvány alaplapja. A doboz kinyitásakor meglepetés ért. Ennek egyetlen sarka sincs levágva. Ám a Sonus faber rendkívül magas gyártási szabványokat használ, és a Luminákon így is megtapasztalható az olasz kézműves munka finomsága. Sokkal jobban néz ki, mint egy jelentősen drágább más gyártótól származó hangfal. A pár, amit kaptam wenge színű volt, de világos dió és fekete színben is választható.

Amúgy minden része tetszett, kivéve a 90-es éveket idéző műanyag lapra szerelt csatlakozásait. A kettős erősítést és kábelezést is támogató csatlakozók amúgy megfelelő minőséget nyújtanak, de azt kell mondanom, hogy az előlapja sokkal tetszetősebb. Van benne ívelt felület is, de az nem látszik, mert belül van. Igen, nem voltam túlságosan elnéző vele, mivel egy csúcskategóriás gyártó belépő szintű hangfala inkább üzleti döntés szokott lenni, mint zenei kategória.

A kételyeimet fokozta még az is, hogy ajánlják sztereó, és házimozi alkalmazásokra is. Könnyű sokat ártani ezzel a márkanévnek a belépő kategória zsúfolt piacán, főleg egy Sonus faber szintű gyártó esetében.

Utólag már szégyellem magam. A feltételezéseim tévesek voltak.

Nem kellett volna ennyire belemerülnöm néhány nemkívánatos korábbi tapasztalatom miatt kialakult elfogultságba, mert a Lumina V egy komplett csomag, ami ugyanolyan elegánsan teljesít, mint ahogy kinéz. Nem tudom, hogy miért vártam kevesebbet. Az egyszerűség megtévesztő, mert jelen esetben nem azt jelenti, hogy hiányzik a pontosság, vagy a részletek. Sőt azt is mondhatnám, hogy akár az elegancia meghatározásának egyik formája lehet. A Lumina hasonló eleganciával bír, mint a Circle Labs A200 integrált erősítőm.

Óriások vállán áll

A Lumina szériában a Sonus faber több magasabb kategóriájából található úgynevezett csepegtetett technológiát használt. A Hybrid IFF Crossover – Paracross Topology a Maxima Amator hangszóróikból (15.000 USD) származik. A „Lute” kabinet technológia a középsugárzók üregében van jelen, bár nem látható módon, és amellett, hogy merevíti a szekrényt, minimalizálja az állóhullámokat.

Persze akadnak példák arra is, hogy a csepegtetett technológiák nem tesznek jót a belépő kategóriának. Ha szétnéz az utcákon járó autók között, sok esetében jelent hátrányt a versenypályákon bevált fejlesztés, mivel a motor élettartamát jelentősen korlátozza. Szerencsére a hangfal nem autó, és a Sonus faber okosan válogatta össze a csepegtetett technológiákat.

Jól éreztek rá arra, hogy a hangfal több, mint a technológiák és az alkatrészek összessége. A kiegyensúlyozottság a legfontosabb. A gyártó olyan technológiákat választott, amelyek harmonikus egységben alkalmazhatók ebben a szériában.

Ha pusztán a felhasznált műszaki megoldásokat nézzük, könnyen sötét veremben találjuk magunkat a hangzás megítélésekor. Úgy vélem, ezek alkalmatlanok arra, hogy jellemezzem a Lumina teljesítményét. Floyd Toole Sound Reproduction: The Acoustics and Psychoacoustics of Loudspeakers and Rooms című könyvében Einstein egyik mondását idézi: „Nem minden mérhető, ami számít, és nem számít minden, ami mérhető”. Egy hangfallal kapcsolatban rengeteg mérhető adat van, de ezek összessége sem fogja pontosan meghatározni a valós teljesítményét. A legjobb hangfalakban minden kiegyensúlyozott módon van jelen, és ezeket a tulajdonságokat egyesével vizsgálni megtévesztő lehet.

Szkeptikusan fogadom, amikor a gyártó egyetlen erősségét hangsúlyozza a hangfal hangjának jellemzésére, legyen az különleges kabinet forma, vagy valami szuper hangszóró technológia. A hangfal egy rendkívül összetett elektro-akusztikus átalakító, amely kapcsolatban van a levegővel, a szobával, és még a hallgatóval is. Jelen esetben kiderült, hogy a Sonus faber megértette ezt az összefüggés rendszert, és a Lumina V-ben 2700 USD pár áron egészen jól meg is valósította.

Egy hangfal esetében az ördög mindig a részletekben bújik meg, és részletekben a Lumina V nem szenved hiányt. Első találkozásom a megfontolt tervezéssel kapcsolatban az volt, amikor a tüskéket csavartam bele a bázis egységbe. Észrevettem egy vékony áttetsző anyagdarabot a kabinet alján lévő nagy kicsatoló nyílásban. Ennek akusztikai hatása nincs, ám megakadályozza, hogy bármit bele ejtsen a hangfal belső részébe, amikor szereli. Nem tudok olyan hangfal gyártóról, aki az akusztikus tervezési részleteken túl az ergonómiát is figyelembe venné, főleg nem a belépő kategóriában. Nem semmi!

A Lumina V teljes specifikációját, és a technológiák ismertetését a cikk végi linken olvashatja. A Sonus faber nem ad meg túl sok adatot a Lumina szériában használt driverekről. Egy biztos, az elmúlt mondjuk 80 év óta a hangfal tervezésben a legnagyobb előre lépést a hangsugárzók jelentették. Manapság pontos műszerek, de még inkább a nagy teljesítményű szoftverek azok, amikkel a driver egyes alkatrészei nagyon hatékonyan tervezhetők. Ilyen módon megfizethető marad fejlesztési költség, és kiváló egységeket fejleszthetnek.

A Lumina V első néhány hangjának megszólalása után rögtön sejtettem, hogy a FEA rendszerét használták a tervezésekor. A FEA összetett matematika modelleket használ az anyagok valós viselkedésének számszerű megjelenítésére, így a képzett mérnök csapat rengeteg időt spórolhat meg. A FEA rendszert repülőgép szárnyaktól kezdve a csapágyakig mindenféle tervezési munkához használják, miért ne lehetne jó az audió iparban is?

Az elmúlt néhány évtizedben a FEA egyre inkább elterjedt, ám elsősorban a magasabb kategóriákban használják, mert elég költséges. A Sonus faber viszont nem hagyta figyelmen kívül a lehetőséget, és használta a Luminákon is. Erről árulkodik például a mélysugárzók kúpja, vagy a lengő cséve szellőztetés rendszere.

A középsugárzó sem maradhatott ki az egyenletből. A gyártók gyakran egy állványos modell mélyközép driverét használják fel a három, vagy több-utas hangfal építésekor a belépő kategóriában. A Sonus faber másként döntött. Ők inkább dedikált közepet fejlesztettek, hiszen ez a tartomány a leginkább kritikus, mindenki füle erre a legérzékenyebb. Ezt a rendkívül fontos hangsávot a gyártók sokszor figyelmen kívül hagyják, mert a folyamatosan fejlődő technológia miatt egyre könnyebb akár egy mélyközepet is rendszerbe integrálni.

A középsugárzók tehát bármennyire is hasonlók a mélyközepekhez, más a felépítésük. Nem kell extrém hullám hosszúságú jeleket lesugározniuk, ezért nincs szükség nehéz csévére sem, ami pedig a gyorsaságot és az átmeneti reakciókat segíti. Egy dedikált közép driver szigorúbb torzítási és teljesítmény előírásoknak felel meg, mint például a csipogó. Szóval belépő szint ide, vagy oda, a Lumina V tervezése során nagyon sok részletet vettek figyelembe. Most, hogy tisztáztuk a részleteket, térjünk át a legfontosabb részre, a hangzás értékelésére.

A meghallgatás:

A hangfalak értékelése nem könnyű feladat. Egy feltáró jellegű hangfal képes például megmutatni a rendszer gyengeségeit. Ezt persze sok esetben a hangfal hibájának róják fel. Szokásommá vált, hogy a belépő szintű hangfalakat a rendelkezésre álló legjobb elektronikával is meghallgatom, hogy kiderítsem a bennük rejlő potenciált, és megtaláljam a korlátaikat. Van, aki ezt jó ötletnek tartja, és van, aki ellenzi. Igen, egy csúcskategóriás elektronika a belépő kategóriás hangfalhoz csatlakoztatása ellentmondás, de ekkor lehetek csak bizonyos abban, hogy hol vannak a hangfalak valós képességeinek határai. Kétféle rendszert állítottam össze, amelyek egyike csúcskategóriás, a másik pedig árban hozzá illő.

Az egyik rendszer:

• Bricasti Design M1 DAC
• Bricasti Design M20 előerősítő
• Bricasti Design M15 végfok
• Cardas Clear összekötők
• Clarus Duet hálózati kondicionáló
• Egyedi gyártású nagy tisztaságú réz hangszóró kábelek 8 AWG vastagságban

A másik rendszer:

• Bricasti Design M1 DAC
• Parasound P6 előerősítő
• QuickSilver 60W KT88 csöves végerősítő
• Cardas Clear összekötők
• Clarus Duet hálózati kondicionáló
• AudioQuest Type 4 hangszóró kábel

A hangfal hangzás értékelése a rendszer elemek hatásának összegzése. Egy szerényebb költségvetésű rendszer ami jól átgondolt, ugyanúgy tudja közvetíteni a zene üzenetét, mint egy drága egzotikus. Természetesen a drágább rendszerek hangzása mindig magával ragadó, amit rettenetesen élvezek, de a szenvedély lángra lobbantásához nincs szükség mindig a legjobbra.

A Lumina V hangfalakat a Cardas szoba tervezés javaslatai alapján helyeztem el, ám ezen kicsit módosítanom kellett a mélytartomány javítása érdekében. Számos beállítási javaslat alkalmazható, érdemes többfélét kipróbálni, mielőtt bármelyikre rábólint. A hangfal beállítás rendkívül fontos, ezt vegye figyelembe. Nem kertelek, ha nem áldoz rá elegendő időt, a zenei élmény kerülhet veszélybe.

A Lumina V teljesítménye kiforrott, teljes, és kifinomult tetőtől talpig. Ezek a tulajdonságok mindkét rendszerben nyilvánvalóvá váltak. Olyannyira nyilvánvalóvá, hogy komolyan felmerült bennem a kérdés, hogy adhat 2700 dollárért ilyen jó hangfalat a Sonus? Ráadásul úgy, hogy Olaszországban kézzel épülnek? Elegendő volt néhány hang, hogy kiderüljön, ez egy olyan hangfal, ami megérti a zenét.

Midig is szerettem Dél-Amerikát, és a Blues-t. A Qobuznak köszönhetően végtelenül egyszerű mindent megtalálni, amit szeretek. Rhiannon Giddens They’re Calling Me Home című felvételével először áprilisban találkoztam, amikor megjelent. A 24 bit 96 kHz-es felvétel mesteri módon mutatja be Rhiannon különleges, mégis kristálytiszta hangját. Francesco Turrisi kíséri őt harmonikán.

A dal első néhány másodpercében a harmonika egyetlen hangon szól, ami magával ragadja a hallgatót. Megteremti az alaphangulatot, ahogy Rhiannon énekelni kezd. A Lumina V kiválóan ábrázolta a harmonika hangját, és amikor énekelni kezdett Rhiannon, éreztem a jelenlétét a szobában. Aztán a dal 40. másodpercében a harmonika monoton hangjához Francesco hozzáadta az ötödik oktávot, ami gyönyörűen lebegővé tette, és az énekes hegedű játékkal lép be. A hangfal semmit nem hagyott figyelmen kívül, a zenét mély érzelmi hatással ábrázolta.

A Sonus faber mindig is híres volt arról, hogy a hangfalaik a klasszikus muzsikát vonzó módon tálalják. Ettől függetlenül az akusztikus hangszerek ilyen szintű ábrázolás módját nem vártam volna egy belépő kategóriás darabtól. A melegség és a test nem hamis, ami gyakori jelenség a büdzsé kategóriában, de azt el kell ismerni, hogy a Lumina V alapvetően meleg hangzásra van hangolva. A testesség pedig úgy értendő, hogy jelen van benne a hangszerek természetes rezonanciája, és integritása úgy, ahogy azt az előadók alkalmazzák. Ezt a bravúrt csak nagyon okos keresztváltó tervezés móddal, és alacsony torzítással lehet elérni. Más módon az integritást nem lehet megvalósítani, vagy a hangzásba kényszeríteni.

Minden esetre meglepett a They’re Calling Me Home bemutatás módja, ezért emeltem a mércét és komolyabb kihívás elé állítottam. 2014-ből Ben Howard musical művét szólaltattam meg. I Forget Where We Were Is egy “C+” felvétel Brit Folk/Rock stílusban.

Ha az ember csak tökéletes felvételeket hallgat, akkor a zene mindig nagyszerűen szól, de ilyenből kevés van. Ez az album inkább kielégítő minőségű, és kissé zavarossá válik, ahogy a zene egyre bonyolultabb. Ez a túlzott tömörítésnek köszönhető leginkább. Ennek ellenére a zene tetszik, pörgős a gitár, Ben Howard hangja kitűnően van ábrázolva, kifinomult szinkronban van az ütőhangszerekkel.

A Lumina V könnyedén, és kiegyensúlyozott módon kezelte ezt a trükkös felvételt is. A Small Things egy lelkes utazás. Úgy találtam, hogy a hangfal méretét figyelembe véve még éppen elegendő dinamikát ad neki. Minden sor kezdésnél van egy mélybeütés, aminek pontosnak kell lennie. Valahol itt van a Lumina V határa, ezen még nem hallatszott kicsinek. A spektrum felső végét pedig egyszerűen imádtam. A DAD magas csodát művel a cintányérokkal és a tranziensekkel. Gyakran tapasztalom, hogy 10 kHz felett a dómok fémessé válnak, de a Lumina V magasa nem ilyen. Ez jól sikerült, gratulálok Sonus faber!

Az előadásnak még nincs vége. A tom-tom dobok mintha énekelnének a refrén alatt, soha nem mosódtak össze az énekhanggal. A felső basszusban érzékelek némi torlódást, de ez ugyanúgy lehet a szobám, mint a hangfal hatása. Mértéke nem zavaró, könnyedén elnéztem felette. A hangerő iránti vágyamat is jól kezelte a dal drámai végén.

Azt tapasztaltam, hogy a Lumina nem erőlteti a túlteljesítést egyetlen tartományon sem, ennek ellenére hatalmas teljesítményt tud mutatni. És igen, nem skáláz olyan mélyre mint az én két darab 10 inches driverrel épített referencia hangfalam, de nem is szabad neki. Ennek ellenéri ilyen szintű teljesítményre nem számítottam. Nem érzem azt az erőlködést, amit sok más gyártónál tapasztalok, ahogy a lehető legtöbbet próbálják meg kihozni az olcsó hangfalukból. A Lumina V képességei így is elképesztők, és nem is szabad tőle elvárni, hogy tökéletes legyen. Azt kell mutatnia inkább, amiben jó, és nem többet.

Zárom a zenehallgatást egy jól ismert klasszikussal. Valószínű, hogy az Alternate Blues együttest nem kell külön bemutatnom. Az albumon Dizzy Gillespie, Freddie Hubbard és Clark Terry csodálatos trombitaművei szerepelnek. Stúdió felvétel, a Pablo LP remasterelt kiadása. Minden benne van, amire a jazz szerelmesei vágyhatnak. A háttérben a nagyszerű zenészek egymást váltva mókáznak, és közben csodát tesznek a hangulattal.

Már nem is lepett meg annyira, hogy a Lumina milyen jól ragadta meg a felvételt. A szobámba hozta a zenészeket. Kiválóan ábrázolta a széles, mély színpadot, megfelelő távolságot tartva a hangszerek között. Nagyon jó az, hogy ezt a tulajdonságát a Bricasti M15 szörnyetegével, de a QuickSilve 60 wattossal való meghajtásnál is megtartotta.

Megmértem a Lumina V impedancia menetét. Egy bolhányi teljesítményű Single End ugyan nem lesz képes meghajtani őket, de egy 4 ohmra specifikált csöves már szépen dalra fakasztja. Nincsenek aggályaim azzal kapcsolatban, hogy egy csövesnek sem fog gondot okozni a 100 Hz alatti kettős hullámzása.

Legalább 50 wattos erősítőt javaslok arra, hogy fel tudja tölteni hanggal a szobát. Ha csak szerényebb képességű erősítője van, 30 W még nem jelent komoly kompromisszumot. A félvezetős erősítők közül a Lindell AmpX lehet javasolt, de minél jobb az elektronika, annál jobbat fog mutatni a hangfal. Ez nem az én okosságom, egyszerűen így van.

Mi mást mondhatnék még?

A Lumina V egy komplett csomag, amely ugyanolyan jól hangzik, mint ahogy kinéz. Nem is vártam kevesebbet egy Sonus fabertől, legfeljebb az elején féltem tőle. Eltekintve a hátlap bemeneti csatlakozásoktól, a felső basszus tartomány leheletnyi torlódásától, semmi másba nem tudtam belekötni. Ez egy igazi nagy teljesítményű hangfal 2700 USD áron. Szerényebb méretű szobákban nem sok minden tudja így elhozni a zenét, ráadásul műfajtól függetlenül.

A hangfalakat a fizikai korlátaik korlátozzák leginkább. Ezt sem a tervező, sem pedig a gyártás költség nem tudja ellensúlyozni. Legjobb ezeken belül maradva kihozni a lehető legtöbbet belőle. A Sonus faber nem próbálta meghazudtolni a fizikát, inkább a jól megválasztott technológiákból kihozta a lehető legtöbbet. Az apró részletek jó kidolgozásában van a titka. Számomra ez az egyetlen elfogadható megközelítése egy belépő kategóriás hangfalnak. Mi a hab a tortán? A Lumina V finom olasz kézimunka, gyönyörű megjelenéssel, és hanggal. Szívesen adom neki a legmagasabb szintű ajánlásomat.

Műszaki adatok:

• Sonus faber Lumina V hangfal

Írta: Michael Zisserson

2021. 12. 23

Forrás:[https://positive-feedback.com/]