Lumina V bemutató 7review

Lumina V bemutató 7review

Megleptek ezek a Sonus faberek. Nagyon másként szóltak azokhoz képest, amikről eddig bemutatót írtam, ráadásul a Martin Logan ESL-X hibrid elektrosztatikus referencia hangfalunkkal összehasonlítva is egész jól megállta a helyét. Ez aggasztó.

Egy tényt előre kell bocsátanom: a több driverből álló hangfalak hangja teljesen különbözik a nyitott paneles elektrosztatikustól. A Lumina V-öt az ESL-X hangfalainkkal összehasonlítva a különbségen azonnal nyilvánvalók. Ám eltűnődtem azon, hogy nem lehet vonzóbb a Lumina V a legtöbb hallgató számára? Nem jobb, csak vonzóbb. Ezért használtam az első bekezdés végén az aggasztó szót. A dologról a hangzás értékelése során bővebben írok majd.

A Lumina V hagyományos három-utas design, de a nagy méretű kicsatoló csöve el van rejtve a talpban. A felső részén 29 mm-es relatív nagy méretű Damped Apex Dome (DAD) selyem magas található. A csillapítás eltér az általam ismert módoktól, ebben nem fázis terelő simítja el az átvitelt, hanem a membrán csúcsával közvetlenül érintkező fém csúcs. Ez teljesen új ötlet.

A legtöbb dóm 25 mm, azaz 1 inches membránt használ. a nagyobb membrán beépítése azt sugallja, hogy a csipogó korábban elindul, már 2,6 kHz-en, és nem 3 kHz értéken csatlakozik be az átvitelbe. Ez könnyebbé teszi a fázishelyes integrálást.

A magas alatt 150 mm-es (5 inches) papír membrános közép dolgozza fel a nagyon fontos középhangokat. Ez egészen 260 Hz-ig megy le. A közép és a magas sugárzó mögött lant alakú kamra található. A gyártó azt mondja, hogy ez nem csak merevíti a felépítményt, de szétszórja az állóhullámokat a kamrán belül.

A közép alatt két darab 165 m-es szendvics membrános mély dolgozik. A papírpép felületek között szintetikus hab anyag réteg található.

Fontos megjegyezni, hogy a driverekben nem használnak fémet, csak természetes anyagokat. Ez sötétebbé teszi a hangot, amely így talán kevésbé gyors, viszont nem annyira fárasztó. Ezzel együtt természetesebb is mivel nincsenek rezonációra hajlamos anyagok. Például az üvegszál szövet membrán élénk, gyors tud lenni, míg más gyártók a műanyag és papír kombinációt részesítik előnyben.

Nem látható, de fontos elem a lefelé mutató kicsatoló cső. Meglepően nagy méret, ami általában kisebb torzítást jelent. A Castle is régen lefelé mutató nyílással építette a Hogward-ot, ha jól emlékszem. Ez a rendszer azóta népszerűvé vált, mert a kabinet felemelésével és leengedésével hangolható. Nem minden gyártó alkalmazza, de a Sonus fabernél viszonylag gyakori. A tartozék tüskékre ültethető a kabinet, amelyek alá korongok járnak. Nekem nehézséget okozott a korongokra állítani a padló rongálása nélkül. Előnyösebb lehetne esetleg műanyag kupakos lábazat, mivel a hangfal súlya 22 kg.

A jelentős tömeg egy részét a többrétegű front panel teszi ki, amelyből világos dió, vagy sötétebb wenge választható juhar berakással. Az oldalak fekete bőr bevonatot kaptak, amivel a Sonus a természetességet hangsúlyozza. A fekete porvédőt mágnesek tartják a helyén. 1055x280x373 mm méreteivel a Lumina V impozáns méretű.

A hangzás:

Creek Voyage iA200 és Cambridge Audio EVO 150 erősítőkre kötöttem rá először. A kábelezés a Chord Company Signature Reference volt. Aztán később kíváncsiságból az Icon Audio Stereo30 single end csöves erősítővel, és az Icon Audio PS3 MK2 csöves lemezjátszó erősítővel hajtottam meg, hogy kiderüljön a színpadmélység ábrázolás képessége. Megdöbbentett, hogy a Lumina mennyi potenciált hordoz.

Ahol a korábbi általam tesztelt Sonus faberek fényességet mutattak, ott a gyártó most módosított az átvitelen. A magas sugárzó hallhatóan jelen van, de nem természetellenes mértékben. Ésszerű, természetes az egyensúly, nem pedig erőltetett, bár a felső traktus gyakorlatilag sík. Ezt a mérés is igazolta. Jól éreztem magam a hangfal hallgatásakor, nem volt túl fényes a bemutató.

Két azonnali benyomásom támadt a hallgatás elején. Lenyűgöző mennyiségű betekintést adott a középtartományba, így tökéletesen ábrázolta a felvétel hangulatát. Ez a jó minőségű nagy felbontású fájlokon, különösen a DSD-ken nyilvánvaló. Ennek eredményeként feltárta a különbséget Johannette Zomer éneke Handel Love and Madness (DSD) és Renee Fleming éneke Un bel di Vedremo from Madame Butterfly (CD) között. A CD unalmasnak tűnt a DSD formátumhoz képest, amit a Lumina képes volt egyértelműen megmutatni.

Azokon a felvételeken, ahol valaki mikrofonba énekelt, a Lumina remek munkát végzett, azonnal megszerettette a szerzeményt. Nem csak a hangulatot, de az ének tonalitását is pontosan ábrázolja, mesterkéltség érzete nélkül.

Vajon összerándulok-e attól, ahogy Willy DeVille a Spanish Harlemet énekli élő felvételen (CD)? A karcosság és a reszelős hang szerencsére nem volt túlhangsúlyozva. DeVille hangja hihető módon szólalt meg, igaz kissé lekerekített mechanikus élekkel.

Ahogy váltogattam a Lumina és a Martin Logan ESL-X között, az előbbi magas hangjai ütősebbek, zsigerekig hatók voltak. Az elektrosztatikus panel sokkal lágyabb, koherensebb, itt jól meghallható a több driverből álló felépítés természetessége. De a Luminának volt még egy ütőkártya a tarsolyában, ami szintén a zsigerekig hat, mégpedig a basszus.

Az igazi, nagyon mély tartományra gondolok, ami elképesztően erőteljes. Standard teszt felvételem Dadawa Canton Story című szerzeménye. A suttogó énekhang mellett megszólaló dobütések szinte végig robajlottak a szobán. Mélyebbek, és texturáltabbak voltak mindennél, amit eddig hallottam. Pontosan hallottam a dobot magát, ami új élmény volt a felvételben. Lehet, hogy túl hangosak is voltak? A szomszédok szerint bizonyára igen, emiatt nekem is vannak fenntartásaim.

Lady GaGa Bad Romance felvétele kiválóan alkalmas arra, hogy kiderüljön, miként boldogul a dübörgő szub basszusokkal. A szintetizátor hang, amit használnak a felvételben, könnyedén túlterhelheti a hangfalat miközben megpróbálja reprodukálni. A Lumina V könnyen vette az akadályt, hatalmas szubszonikus mélyeket szólaltatott meg. A 17 láb hosszú társalgómban olyan mennyiségű mélyhang tömeg zsúfolódott össze, mintha teljesen csillapítatlan lenne a helyiség. Ilyen hatást csak szekrény méretű hangfalaktól vártam volna el, ezért megpróbáltam csökkenteni a basszus mennyiséget úgy, hogy a kabinetből kivettem a tüskéket, és padló védőre helyeztem a hangfalat. Ilyen módon lecsökkentve a légrést nő az akusztikus csillapítás. A basszus csakugyan csökkent, de ezzel együtt elveszett a mélység, és a lecsengés. Így nem volt teljesen rendben, de némi magasság módosítással, vagy alá helyezett habréteggel bárki optimalizálhatja a hallgató szobájához őket.

Amikor átváltottam az Icon Audio Stereo30 csöves erősítőre, az igazi áttörést jelentett. Segített a magasnak jobban integrálódni, felmelegítette a hangzást, és egyenletesebbé vált az átvitel.

A Dire Straits Brothers In Arms Mobile Fidelity 45-ös re-master forgatásakor azt kaptam, amit elvártam. Nagy, merész, analóg hangzást. A lábdob viszont mintha kicsit túlsúlyos lett volna, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Knopfler énekhangja és gitárja természetes könnyedséggel szárnyalt a selymesen sötét háttér előtt. Elegendő volt a magasban a csillogás, a csipogó határozottan élvezte az SE meghajtást.

Nagy rakás kiváló minőségű nagylemez meghallgatása után elővettem egy régi darabot a 60-as évekből. John Mayall Bare Wires lemezét, amely szinte polírozott állapotig jutott a rengeteg lejátszás miatt. Vajon meghallgathatom még? Emlékeztem egy barázda sérülésre, amit egy Shure M55ED okozott rajta régen, de még ennek a borzasztóan kopott lemeznek is megvolt a hangulata, bőséges mélyekkel. A muzsika Peter Green és Eric Clapton előtti időkről mesélt.

Következtetés:

A Sonus faber Lumina V szerintem egy komoly hangfal. Az organikus anyagokból készült, jól csillapított membránokból csábítóan természetes hangzás tárul fel. A tonalitás pontossága miatt könnyen megszerethető. Nagyszerű betekintést ad a felvételbe, atmoszférikus az énekhang ábrázolása, rendkívül erőteljes a basszusa, amely kiváló egyensúlyban van a tartomány többi részével. Nagy érzékenysége miatt kevés teljesítmény is elég neki – gondolok itt a 40 W-os csöves erősítőre – ezért a Lumina V minden kritériumnak megfelel. Ez egy olyan hangfal, amit elsőként kell meghallgatnia a többi jelölt előtt, mert új szabványokat állít fel a kategóriájában.

Az értékelés eredeti nyelven:

Mérési adatok:

Harmadik oktávos rózsazajjal (porvédő levett állapotban), a mikrofont 10 fokban eltávolítva a tengely iránytól, meggyőzően lapos átvitel mérhető, ami 30 Hz-ig megy le. Ha a mérőmikrofont a tengely irányba állítom, +1 dB kiemelés mérhető 3 kHz felett, ezért a fülre beállítva a hangfal hangja kicsit fényes lehet, de ez természetesen függ a szobától is. Az alacsonyabbra helyezett törésponti frekvencia érték miatt jó a részlet ábrázolás képessége, és mivel nem emel a magas tartományon, soha nem fog fárasztóan vagy élesen megszólalni.

Nincs emelés az alsó középtartományban, ezért nem melegíti a hangzást, inkább száraz, pontos az ábrázolás módja. Javaslom azt, hogy a hátsó falhoz közelítve-távolítva állítsa majd be a mélytartományt, így kihasználhatja majd a helyiség modulációt az optimalizáláshoz. A mélyátvitel nagyon alacsonyra megy le, amit az alján lévő portnak lehet köszönni. A nagy méretű nyílás kevesebb torzítást (kb. a felét) okoz, egy kisebb átmérőhöz képest. A nyílás 40 Hz-re van hangolva, ami potenciálisan hatékonynak tűnő megoldás a gyártó részéről. A fenti grafikonon a zöld a hangsugárzókon, a piros pedig a porton mérhető átvitel.

A rózsazajjal mért átlagos impedancia 5,6 ohm, 3,6 ohmos minimál értékkel. Érzékenysége 90 dB 2,8 V 1 W bemeneti jelről. A Lumina V tehát hangos lesz kisebb teljesítményű erősítőkkel is, már 40 W elég lehet neki.

Ez egy pontos hangfal, amely kis hangerőn is jól szólaltatja meg a mélytartományt. Szinte bármilyen erősítővel jó lehet a hangja.

Műszaki adatok:

Írta: Noel Keywood

2021 október 23.

Forrás:[https://7review.com/sonus-faber-lumina-v-review/]

Tisztelt Látogató!

 

A mai napon technikai okok miatt Szalonunk 17:00-kor bezár!

Nyitás, holnap 10:00-kor.

 

Megértésüket köszönjük.

 

Audiophile Szalon Csapata