Lumina I bemutató 7Review
A Sonus faber kínálatának belépési pontjaként a Lumina sorozat jelentősen eltér a cég palettáján található minden más hangfaltól. Korábban már teszteltük a nagyobb, álló Lumina III-at, és most eljött a legkisebb modell, az I-es meghallgatásának ideje.
Az I-es két-utas állványos design, amely ugyanazt a Damped Apex Dome magas sugárzót tartalmazza, mint a többi testvér. A csipogóba beépített csillapítás megakadályozza a nem kívánt torzításokat az átviteli tartomány felső részén. Tulajdonképpen egy észak-dél irányú függőleges áthidaló, amely a membrán kupola felső részét csillapítja mechanikusan. 29 mm-es a membránja, és 24 kHz-re specifikálják a felső határ frekvenciát.
A másik driver már sokkal érdekesebb. Annak ellenére, hogy a kínálat legalján van árban, papír pép membránt kapott, amelyet természetes rostokkal kevertek, hogy merevebb legyen. A 120 mm a külső méret, amelybe a membránszél is bele van számítva. Ilyeneket középsugárzónak szoktak használni. A riválisai ebben az árkategóriában nagyobbak, a Sonus szinte eltörpül mellettük. A gyári adat szerint az átvitel alsó értéke 65 Hz, de nem adják meg mellé a meredekség adatot.
Ami sokat segít ennek a kisméretű membrán felületnek, az a szokatlan kicsatolás mód. A kabinet alján lévő lábazatba van beépítve, és előre mutat a nyílása. Jelentős levegő mennyiséget képes áramoltatni turbulens hang nélkül. Nem utolsó sorban ez az elrendezés megkönnyíti az elhelyezést. A 84 dB érzékenység, és a 4 ohmos impedancia adat azt sugallja, hogy kis teljesítményű erősítőkkel nem lehet a legjobbat kihozni belőle. További szokatlan vele kapcsolatban, hogy kettős kábelezést is tud fogadni a keresztváltó.
A formaterv ugyanazokat az elemeket alkalmazza, mint a nagyobb testvér, de szerintem nagyobb sikerrel, mert jobban áll neki. Jó döntés az oldalfalak bőr bevonata még akkor is, ha ez árnövelő tényező. Ha mindenhol fa furnér lenne, nem nézne ki ilyen jól. A bőr sajátos karaktert kölcsönöz neki, és a minőséget sugall. Három kivitel választható: világos dió, sötétebb wenge, vagy zongora fekete. A két fa bevonatban juhar berakás található, ami nagyon jól mutat.
Kiváló minőség, vagy sem, a kicsomagoláskor felmerül a kérdés: tényleg ilyen kicsi? A fontról fontra növekedő árversenyben a rivális társai mellett a Lumina I nagyon apró, emiatt elbizonytalanodtam, ha pusztán az árat veszem figyelembe. Minden esetre a kidolgozása hibátlan. Minőségi alapanyagokból áll, és lenyűgözően semleges, szilárd, és bizalomgerjesztő.
A hang:
A Lumina I titkos fegyvere az, a riválisok elleni harcban, hogy senki nem mondta meg neki milyen kicsi. A Rega Brio integrált erősítőhöz csatlakoztatva méretét meghazudtoló hiteles hangzást ad. Két komoly befolyásoló hatás működik benne egyszerre.
Az egyik az, hogy a basszus teljesítménye sokkal nagyobb, mint a mérete alapján bárki is gondolná. A port soha nem ad surrogó hangot akármekkora a teljesítmény, és a 65 Hz-es alsó határ nem érződik olyan kevésnek. Persze nem tölti majd el a zsigerekig ható basszus élménye, de meghökkentően sok árad ebből a 28 centis kabinetből. Bizonyos szempontból az I-es legyőzi a III-as testvérét, mert méretéhez képest sokkal többet mutat az elvártnál, és az árát jobban meghaladó hangzásra képes.
Az alsó regiszter felett is egészen hatékonyan tölti fel a szobát hanggal. Anélkül, hogy diffúz, vagy áttekinthetetlen lenne a bemutató, a Sonus nagy és hihető színpadot rajzol. A No Harm eleje az In Dream by Editors lemezről egyszerű ütős hangszerekkel kezdődik, amelyet a szintetizátor, majd Tom Smith különleges énekhangja teljesít ki. A Lumina Smith-et szigorúan középen tartva elegendő mélytartományt ábrázolt köré, ahogy a muzsika felépült.
Nincs erőlködés, nincs zsúfoltság. A térbeli ábrázolás kiválósága mellett néhány Sonus faber jellegzetesség is tetten érhető. A tonalitás édessége, amely a vonós hangszereknek gazdagságot ad, önmagában is vonzó.
De helytelen lenne a Lumina I-et melegnek, vagy lágy hangúnak nevezni. Nagyobb testvéreihez hasonlóan kerüli az előadás éleit. Ezzel kapcsolatosan egy figyelmeztetés. Ha nagyon hajtja, akkor végül engedni fog a fizika törvényeinek, és a hangja feszültté, zavarodottá tud válni, ám ehhez tényleg nagy hangerő szükséges.
Általános tapasztalatom vele kapcsolatban az, hogy szórakoztató előadó, élénk és lendületes.
Összehasonlítás:
A Focal Chora 806-tal hasonlítottam össze, ami hasonló árkategória. A Focalt könnyebb meghajtani, és szélesebb az átvitele. A hangja viszont teljesen más. A Sonust miközben szól, soha nem hallja kisebbnek, annak ellenére, hogy állítólagos különbség van a frekvencia átvitelben. Viselkedés módjuk hasonló. Mindkettőt szórakoztató hallgatni, de a Lumina édessége, és kidolgozása igazolja a kicsit magasabb árát.
Laurent Bardainne és Tigre D’Eau Douce játékát hallgatni élvezet. A hangszerek gazdag hangja, a szaxofon, ahogy a mixben megjelenik, az ütőhangszerek ábrázolás módjának gyorsasága és folyékonysága szórakoztató. Könnyed érintés, ami a zene sebességét nem befolyásolja. Van egyfajta lenyűgöző közvetlenség abban, ahogy játszik. Ez nagy előny, mert hozzá képest több rivális hangja ólmosnak hat.
Következtetés:
A Lumina I egy kis hangfal nagy ambíciókkal. Ha nagy szobát szeretne döngölő mélyekkel feltölteni, valószínűleg nem ez lesz az első gondolata, ám hiba róla azt gondolni, csak egy közeli monitor. Sokkal több mélye van, és sokkal jobban feltölti a szobát hanggal annál, mint amit a mérete alapján feltételezne. Van benne egy csipetnyi Sonus faber megjelenés és virtuozitás, amely együtt nagyon kellemes dolog. Ez egy kiváló kis állványos, jó belépő a Sonus faber világába, az árkategóriájának igazi sztárja.
Műszaki adatok:
Az ítélet angol nyelven:
Írta: Ed Selley
2021. Október 22
Forrás:[https://7review.com/sonus-faber-lumina-i-review/]