Nincsenek termékek a kosárban.
31
Már
Már
Lumina III bemutató Stereophile
Eljött az álló hangfalak ideje. Az elmúlt hónapokban állványos hangfalak sorozata haladt át a hallgató szobámon. GoldenEar BRX, a B and W 705 Signature, a Marten Oscar Duo, az eredeti KEF LS50, valamint az új LS50 Meta járt nálam. A hangfalak kiválóan szóltak annak ellenére, hogy mindegyiknek más volt az erőssége. Úgy éreztem, egy álló hangfal izgalmas változást okoz majd.
A Sonus faber, ez az olasz cég elsősorban a nagy teljesítményű és magas árú hangfalairól ismert. Ilyen például a 130.000 dolláros Aida, amelyről Michael Fremer 2018 októberében írt bemutatót, vagy a 15.900 dolláros Guarneri Tradition, amelyről 2018 júniusi számunkban olvashatnak. 2020 őszén a Sonus faber belépő kategóriás hangfal szériát jelentett be Lumina néven. Kértem egy 2199 dolláros Lumina III-at, hogy bemutatót írhassak róla.
A Lumina a latin fény, vagy világosság szó, de a gyártó mozaik szó értelmezésben használja. LU – luxus kivitel, MI – minimalista design, és NA mint természetes hang. A természetes hangnak még kicsit várnia kell a bemutató végéig, először a másik kettőt tárgyaljuk meg.
Luxus kivitel. A Lumina III egy karcsú elegáns álló hangfal, amely 38 inch magas a tüskéken. A tüskék nélkülözhetetlenek, mert a kabinet lefelé mutató reflex nyílásának ezek biztosítanak elegendő távolságot. Tartozék fém korongokat kap hozzá, hogy ne sérülhessen a padló. A kabinet három oldala fekete bőr bevonatos, a front panel pedig 10 mm vastag rétegelt falemez. A sötét barna wengé előlapba vízszintes juhar csíkok vannak beszőve. Szövet porvédő jár hozzá, amely mágnesesen kapcsolódik.
A négy driver függőlegesen egymás alá van beépítve, mindegyik vékony króm keretes. Legfelül a Sonus faber Damped Apex Dome (DAD) magas sugárzója van, amely ugyan az, mint a magasabb Sonetto szériáé. Vékony függőleges konzol tartja a dóm közepén a csillapító kúpot, amely a magas sugárzó irányszögét optimalizálja.
Az 5 inches középsugárzó szintén a Sonetto szériából való, és 350 Hz-től 3,5 kHz között működik. A membrán anyaga természetes szálakkal kevert cellulóz, amelyet a gyártó ultra tömörítés mentesnek nevez. A két további 5 inches mély újdonság, amelyet erre a szériára fejlesztettek. Szintén pép membránokkal, amelyekbe rostokat kevertek, és gumi membránszéllel rögzítettek.
Minimalista design. Utal a fizikai megjelenésére, a könnyű elhelyezésre, valamint a gyártó Paracross topológiás keresztváltójára, amelyet korábban a Guarneri Tradition bemutatójában részletesen ismertettem. A keresztváltóban Sonus faber típusú magas minőségű kondenzátorok találhatók. Az elektromos csatlakoztatás két pár nikkelezett bemenettel van megoldva a hátlapon.
A beállítás:
A Sonusokat először ugyanoda helyeztem el a kissé aszimmetrikus szobámban, ahol korábban az állványosok voltak. Ez azonban nem volt megfelelő, a közepek vékonyak voltak, és a felső mélytartomány túlzó lett. Némi kísérletezés után 7 inch-hel közelebb toltam a hátsó falhoz, amely azonnal kiegyenlítetté tette a közép és felső mély tartományt. Végső beállításban a hátsó faltól 70 inchre voltak a front panelek. A wooferek 31 inchre voltak az LP lemezeimtől a közelebbi oldalfalon, és 40 inchre a könyvespolctól a távolabbi oldalfalon. A porvédőt nem használtam a kritikus meghallgatás alatt.
A hangfalakat tüskékre állítottam, amely mintegy háromnegyed inch távolságra emelte meg a kabinetet a szőnyegtől. A magas sugárzó 35 inch távolságra a padlótól, fülmagasságban volt.
A zenei forrásom az általánosan használt Grimm MU1 streamer, amelynek felskálázott jelét AES/EBU csatlakozáson küldtem az MLB N31 DAC-ra. Ezen kívül használtam még CD és SACD forrás anyagokat, amelyet az N31 játszott le. Az erősítés Pass Labs XP32 előerősítő és egy pár Parasound Halo JC1+ monoblokk volt.
A meghallgatás:
Mikor végeztem a hangfal beállításával, megkezdtem a kritikus hallgatást. Mint mindig, most is az Editor’s Choice CD (Stereophile STPH016-2) lemezzel indítottam úgy, hogy a Luminákat a hallgatási pozíció felé beforgattam. A duál monó rózsazaj megjelenítés módja a B and W 705 Signature-re emlékeztetett, kissé hangsúlyosabb volt a felső két oktávban, mint a KEF. Módosítottam a beforgatás szögét, hogy a tengely előttem keresztezzen, így a magas tartomány jobb egyensúlyba került a közepekkel. Ugyan még mindig kicsit hangsúlyosabb maradt. A rózsazajnak az alsó középtartományban is volt némi karaktere, bár a spektrum keskeny és stabil, sehol nem érzékeltem eltávolodást.
A Luminák a lemez 1/3 oktávos jeleit szépen egyenletesen mutatták 80 Hz-ig. Aztán a 63 és 50 Hz halkabb volt, a 40 és 32 Hz viszont hangosabb, ami a szobám akusztikájára vezethető vissza. A 25 és 20 Hz track az általam alkalmazott hangerő beállításban nem volt hallható. Mikor a fél oktávos jeleket szólaltattam meg, a hangfal szépen ment le 100 Hz-ig, de kis mértékben veszített a súlyából az alsó két oktávon. Sztetoszkóppal hallgatva a hangfalak oldal és hátlap paneljeit ezeken a mérő anyagokon viszonylag erős vibrációt érzékeltem 500 Hz és 1 kHz között.
Zenei tapasztalatok:
New York City 2020 márciusi lezárása óta rendszeresen maszkos sétát teszek a környékünkön. Korábban észre sem vettem, hogy néhány ház előtt kis állványra szerelt szekrénykék állnak. Mikor közelebbről is megnéztem, kiderült, hogy ezek ingyenes könyvkölcsönzés helyek. Elkezdtem tehát könyveket kölcsönözni, és adományozni. Legutóbbi szerzeményem a Walking on the Moon amit Chris Campion írt a Police zenekarról, hogy miként emelkedtek világhírre a késő 70-es évek punk rock színpadán. A könyvet pont akkor kezdtem olvasni, amikor a Sonus faber kritikus hallgatásába belekezdtem. Betöltöttem a 2003-as Every Breath You Take: The Classics (A&M Chronicles 069 493 607-2) lemezt a lejátszómba, kiválasztottam az Invisible Sun című dalt, és elindítottam a lejátszást.
A pergődob és a kórus is megfelelő súllyal volt ábrázolva, ugyan ez igaz a basszusgitárra. Nem érzékeltem egyetlen hangszer esetében sem, hogy a hangfal túlsúlyt adott volna neki. Az ének talán kevésbé testes. Stewart Copeland hangszere kiválóan van ábrázolva. A cintányér tetszik, a refrén szépen elkülönül. A De Dododod Dedadada című számon, valamint a The Last Ship (24/96 ALAC, A&M) című számon Sting hangja kiemelkedik a mixből, ami azt mutatja, hogy a Lumina hűen ábrázolta a hangmérnök szándékát.
A Sonus faberek hallgatásakor általános tapasztalatom a kiváló magas hang bemutatás mód, amelyben jól érzékelhető a Grimm szerver felskálázása. Ez viszont kissé előrébb hozta Patricia Kopatchinskaja közel mikrofonozását a Tchaikovsky Violin Concerto művében, amelyet a MisicAeterna zenekarban játszott Teodor Currentzis (16/44.1 FLAC CD rippelés, Sony Classical 88875165122) vezénylése közben. A magas tartomány nagyobb hangsúlyt kapott a kelleténél. Ám egy természetes hangzású felvételen, mint például Eiji Oue és a Minnesota Orchestra Rimsky-Korsakov The Snow Maiden (Exotic Dances from the Opera, 16/44.1 FLAC, Reference Recordings/Tidal) a Luminák gazdag részletekkel, a dobok és a hegedűk természetes hangú bemutatójával kényeztettek. Ez a Johnson Professor felvétel kiváló térmélységgel van keverve.
Néha komolyan meglep, hogy a rock felvételeken milyen jó térmélységet állítanak be. A Police felvételei ebben nem nevezhetők erősnek, minden a hangfalak közül szól, de például a Dire Straits Telegraph Road, Love Over Gold (16/44.1 MQA-kódolású FLAC, 24/88.2 Roon, Warner Bros/Tidal) számában az effektek gyönyörűen nyíltak, és mélyen Mark Knopfler gitárja mögött szólalnak meg. Ez igaz a zongora és ütős hangszer elrendezésre is.
A saját készítésű felvételeimen minden esetben úgy végzem a keverést, hogy az jól mutassa a színpad mélységet. Nem minden esetben hoz jó eredményt, ha közel mikrofonozást alkalmaztam. Például mikor Marc Neikrug Pueblo Children’s Songs előadásáról készítettem felvételt az 1998-as Santa Fe Chamber Music Festival-on, két cardoid karakterisztikájú mikrofont használtam ORTF elrendezésben. Ez jól definiált sztereó képet hozott létre, de Heidi Grant Murphy szoprán hangjának alacsony frekvenciájú összetevői elvékonyodtak a felvételben. Ekkor kör karakterisztikájú mikrofonra váltottam, amivel könnyebb volt Murphy hangját Marc Neikrug Steinway zongorája elé keverni a térben.
A felvételt a Luminákon hallgatva Murphy hangja természetes volt, de úgy éreztem, mintha a felbontás kis mértékben csökkent volna a magas tartományon a nagyobb hangerejű részeken.
A szóló zongora felvételek a felső közép tartomány kiváló ellenőrző hanganyagai, legalábbis számomra. Egy olyan Stereophile felvételt tettem be, amit nem én kevertem. Robert Silverman előadásában két Rachmaninoff zongora szonáta szólalt meg (16/44.1 ALAC, rippelve a Stereophile STPH019-2 lemezről). Az első szonáta analóg felvétel 1980-ból. Silverman előadása epikus, kísérteties, érzéki és hatalmas dinamikus kontrasztokkal bír. Az egyik legnagyobb kedvencem. A Lumina III tiszta ábrázolás módja lehetővé tette, hogy néha megérezzem, amikor a mester nem volt tökéletes formában a digitális felvétel készítése alatt, de ezzel együtt semmiféle elszínezést nem tapasztaltam a felső és közép tartományon, a hangok sem tolakodtak előre.
Utolsó tapasztalatként visszatértem a Police Wrapped Around Your Finger című felvételéhez, amelyet már több mint egy évtizede nem hallgattam. A Luminákon elfeledkeztem a hangzás bírálatáról, inkább belemerültem Andy Summers gitár játékába.
Értékelés:
A Sonus faber Lumina III kiváló hangú hangfal, amely még akkor is igaz, ha figyelembe veszem az igencsak megfizethető árát. Nem kínál erőteljes, kiterjesztett basszust, sajnos ehhez sokkal több pénzt kell elköltenie. A mélysugárzók beállítását az egyértelmű és artikulált hangzásra optimalizálták. Tapasztalatom szerint némi kísérletezésre van szükség a helyiségben való elhelyezésre, hogy jól beállíthassa a mélyátvitel ábrázolás módját. Olyan komponensek mellé nem ajánlom, amelyek hangja magasba húzó, de egy semleges hangzású rendszerben jól beállítva ez az elegáns megjelenésű hangfal kiválóan tolmácsolja a zenében rejlő üzeneteket.
Mérési eredmények:
A DRA Lab MLSSA rendszerét használtam kalibrált DPA 4006 mikrofonnal a Lumina III frekvencia átvitelének megállapításához. A távoli mérésekhez Eartworks QTC-40 mikrofont használtam. Ugyanezzel mértem a szobai átvitelt. Az impedancia mérést az MLSSA-val végeztem, és a Dayton Audio DATS v2 rendszert alkalmaztam.
A Sonus faber a Lumina III érzékenységét 89 dB/2,83V/m-nek adja meg. Én ennél magasabbat mértem 91dB értékkel. A gyár által megadott impedancia 4 ohm. Az alsó ábrán látható folyamatos vonal 4 és 8 ohm közötti ingadozást mutat a közép tartományon, 3,3 ohm 123 Hz-en, illetve 3 ohm 450-560 Hz között. A fázisszög relatív magas, ha az impedancia szint nagyobb. -43 fok 3,75 ohmon, 110 Hz-en. 1,5–1,6 ohm 96 és 120Hz között, 1,6 ohm 660Hz és 810Hz között, minimális értéke 1,25 ohm 111Hz-nél (szaggatott vonal). Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a Lumina III olyan erősítők mellett érzi jól magát, amelyeknek nem okoz problémát a 4 ohm. Csöves erősítőkkel, amelyeknek a kimenete nagy impedanciás, a magas tartomány túlzó lehet.
Annak ellenére, hogy az átviteli ábra mentes a rezonanciáktól, amikor gyorsulásmérőt helyeztem a kabinetre, találtam némi rezonanciát a közép tartományban. Legerősebben az oldalpaneleken, a mélysugárzók vonalában mérhető 500 Hz környékén, de a magas Q beállítás miatt jelentősen csökken a hallható hatása.
Az impedancia-magnitúdó görbe azt sugallja, hogy a hangfal alján lévő kicsatoló cső 47 Hz-re van hangolva. A két mélysugárzó összegzett kimenete a lenti ábrán piros színben látható. A port kimenet kék. Ez utóbbinak van egy 30-60 Hz közötti csúcsa, és egy másik 100 Hz-en. A kék ábrán látható 300-700 Hz közötti alacsony kimeneti szintű mérés nem hallható a hangban, mivel a kicsatoló cső lefelé néz, csak a mikrofon érzékeli. A zöld színű középsugárzó 350 Hz-től kezd igazán dolgozni.
Az összegzett frekvencia átvitel görbe egészen sík, mindössze annyi látszik rajta, hogy a magas tartomány enyhén kiemelt. A 30 fokos ablakkal végzett mérés kiemelést mutat 12 kHz csúccsal, amely lefelé 10 kHz-ig. a porvédő felhelyezett állapotában végzett mérés szerint a 3-7 kHz közötti átvitel egyenetlensége mindössze 1-2 dB eltérést mutat. Tényleg lineáris.
A fenti átvitel ábráról jól látható, hogy a kicsatoló cső lefelé mutat. A felső mélytartományon rendszerint a mérés technikája okozza a kiemelést. A mélyek hangolt ürege kiterjeszti az átvitelt lefelé, és erre a közép kicsit rásegít. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Lumina III mélyátvitele akkor a legjobb, ha relatív közel helyezi őket a hátfalhoz.
A lenti ábra a vízszintes terítést mutatja porvédő nélkül. Jelentős az eltérés a tengelyiránytól, ami azt jelenti, hogy a magas sugárzó irányszöge viszonylag szűk.
A függőleges terítés mérés 5 fok körüli, ami azt jelenti, hogy nem javasolt túl magas székről hallgatni a hangfalakat.
A lenti ábra a szobában mért átvitelt mutatja. A 400 Hz alatti rezonancia a hallgató szobám akusztikus jellegzetessége. Mivel a hangfalakat nem tudtam ideálisan közel helyezni a hátfalhoz, a mélytartomány átvitele alacsonyabb szintű, mint amire a hangfal képes. A kék szín mutatja az ideális, a piros pedig a szobában mérhető átvitelt a lenti ábrán. Leolvasható az ábráról, hogy a bemutató során miért kellett elmozdítanom ahhoz, hogy a kiegyenlítsem a felesleges mély energiákat.
Maga a hangfal egy viszonylag sík átvitelű, jól kontrollált laterális terítést mutató darab, amelynek magas tartománya enyhén lefelé ívelő. Ügyeljen arra, hogy ha a szobája túl sok visszaverődést produkál, a felső két oktávban több lehet az energia a kelleténél. Nálam például az eredeti hallgatási pozícióban kevés volt a visszavert hangok energiája.
Összehasonlítást tekinthet meg a lenti ábrán. A Lumina III (piros), a KEF LS50 Beta (kék), a B and W 705 Signature (zöld) színnel van ábrázolva. Az utóbbi két típus egymáshoz nagyon közeli pozícióban mutatott jót, ezekhez képest a Luminának 7 inch elmozdításra volt szüksége. Mindhárom hasonló átvitelt produkált 500-900 Hz között, de ezek közül a Luminának volt a legmagasabb energiája a felső traktusban. A középső mély tartományban a Lumina produkálta a legnagyobb energiát, ez a dupla mélynek köszönhető.
Az idő domain mérés megmutatta, hogy a Lumina magas és közép sugárzója fordított, míg a mélyek megegyező akusztikus polaritással dolgoznak. A közép átmenet szép, alig okoz zavart a polaritás váltás ahogy az átvitel a mélyek felé halad.
A hangfal vízesés diagramja egészen tiszta, nincs jelen benne sok káros rezonancia, ami a hangzást jelentősen befolyásolná
Mindent összevetve a Lumina III az árához képest kiváló mérési eredményeket mutatott.
Műszaki adatok:
John Atkinson
Írta: John Atkinson
2021 Március 26
Forrás:[https://www.stereophile.com]
