Lumina I Theabsolutesound Golden Ear díj

Lumina I Theabsolutesound Golden Ear díj

A Sonus faber számomra luxus kivitelű hangfalakat jelent áramvonalas, gyönyörű csillogó famintás megjelenéssel. Még a faber szó kisbetűvel írása is vonzóvá teszi. Szóval mielőtt belevágtam az Sf belépő kategória felülvizsgálatába, vegyesek voltak az érzelmeim, nem tudtam, mire számíthatok. Minden esetre a 899 dolláros Lumina felkeltette a figyelmemet, és meg kell mondanom, a legtöbb előítéletemet megváltoztatta úgy az árkategóriáról, mint a kis méretű polchangfalak hangjáról. Ez a bemutató leginkább az elvárásokról szól, illetve arról, miként írta újra egy termék a kategóriával kapcsolatos elképzeléseimet.

A Lumina egy szellőztetett dobozos két-utas polc hangfal, 5,8x11x8,4 hüvelyk mérettel, kevesebb, mint 10 font súllyal. Általában nem a méretek bemutatásával kezdek, de ezek a hangfalak olyan kicsik, hogy még akár az asztalon is elférnek. Sokkal karcsúbbak, mint a Wharfedale állványosai. Talán ezek a legkisebb méretűek azok közül, amit valaha hallgattam. Teljesen természetes, hogy felmerül a kérdés: képesek lehetnek ezek az apróságok elég hangot előállítani ahhoz, hogy bezenéljenek egy helyiséget, illetve elegendő mélyhang érzetet kelteni? Nem akarok nagyon előre szaladni, de igen!

A magas sugárzó a Sonus faber 29 mm-es Damped Apex Dome egysége, amely a Sonetto szériából származik. A 120 mm-es mélyközép egyedi tervezés, amelynek membránja cellulóz pép és természetes rostok keveréke. A névleges impedancia 4 ohm, az érzékenység 84 dB, ami azt jelenti, hogy kicsit jobban kell hajtani őket az átlagnál. A gyártó 30-100 W csatornánkénti erősítőt javasol hozzá, de személyes tapasztalatom szerint jobb a hang, ha inkább a felső határt veszi figyelembe az ajánlásnál.

A felülvizsgálatra érkezett darab wenge színű volt, de rendelhető dió és fekete kivitelben is. A magas és a mélyközép körül vékony ezüst színű keret fut körbe, ami elegáns megjelenést ad neki. Nagyon tetszett még a puha vékony bőr bevonat, amelynek kellemes az érintése, és a luxus érzetét kelti. Mindent egybe véve fantasztikus a megjelenés, még soha nem volt ilyen elegáns apróság a hallgató szobámban. Még a nappalimban is szívesen látnám őket, ha nem lenne kisgyermekem, aki azonnal földdel tenné őket egyenlővé.

Egy hangfal csak annyira lehet jó, mint a hangja, de az is igaz, hogy a fizikai tulajdonságok nem minden esetben mutatják meg a képességeit. Én is tisztába vagyok azzal, hogy a könyvet nem a borítója alapján kell megítélni, ám a Lumina esetében valami azt súgja, hogy a megjelenése, és a hangja összefügg.

A lemezjátszómra elsőként Nat Birchall új lemeze került fel. Ő egy brit multi-instrumentalista jazz zenész. Spirituális Sun-Ra ihletésű szerzeménye a Misticism of Sound, amelyben minden hangszeren ő játszik. Igazi, a pandémia korlátozásai alatt készült felvétel. Nagyszerű az album, és Birchall játéka dallamos, sokrétű. Nem tudok szó nélkül elmenni a mélyhangok mellett. A kis méretű hangfalak általában nem képesek erőteljes mélytartományra, ami ebben az esetben is igaz, de ennek ellenére lenyűgözött a Lumina hangzása. Méretét figyelembe véve nem lett volna szabad ennyire kézzelfogható érzésekkel szolgálnia, ám egyszer sem éreztem késztetést arra, hogy azonnal pótolni kellene az alsó traktust.

Az Inner Pathway egy kacskaringós zenei utazás, pontosan időzített cintányér ütésekkel, miközben Birchall szaxofonon és szintetizátoron játszik. A szaxi hangja középen folyékony és sima, átsugárzott a hangszer ábrázolás pontossága. A szintetizátor és a basszus nagy, mély hangzásvilágot teremtett, és itt lenyűgözött a Lumina azzal a képességével, hogy milyen mélyre tud ásni a hangban anélkül, hogy a közép és magas veszítene a tisztaságából. Egyáltalán nem számítottam ekkora hangra ebből a csöppségből.

Lemezt cseréltem, és feltettem az 1956-os The Jazz Messengers Speaker’s Corner új kiadását. Art Blakey játék stílusa mindig egyforma. Nagy, merész, és mindig Ő irányít. Az Infra-Rae típusú pergő dobjain a szám vége felé világhírű szólót játszik. A hang még éppen elég mélyre ment ahhoz, hogy az ütések visszhangozzanak. Ez olyan fajta zene, amely esetében mindig többet akarnék a mélyből, de bevallom, a Lumina előadásában nem maradt tátongó seb a mellkasomon. Nagyon tetszett az összhang. A basszus nem csak hallható, de érezhető is, és annak ellenére, hogy a Lumina nem képes nagy mennyiségű levegő mozgatására, a lábdob lábdobnak hallatszott a bemutatóban, ami önmagában igazi bravúr.

Az Ill Considered East/West élő albuma free-jazz különlegesség. Az élő előadás energiája tökéletesen érzékelhető. A szaxofonok hangja Emre Ramazanoglu dobjaival, és Leon Brichard basszus játékával van alá festve. A fúvósok elől és középen jelennek meg a színpad ábrázolásban, és a mélység is megfelelő. A sebesség ebben a muzsikában nagyon fontos, mivel a dobok és a cintányérok hangja folyamatosan jelen vannak a ritmusban. Az LP felvétel kicsit ugyan csillogó, és a basszus is itt-ott torz, de nem éreztem késztetést, hogy álló hangfalakra kellene váltanom, ami sokat elárul a Lumina képességeiről.

Legújabb beszerzésem a VMP lemezgyűjteménye, amely minden idők öt legjobb albumát tartalmazza. A Spiritualized, Ladies and Gentlemen We Are Floating in Space egy érzelem gazdag, kiváló felvétel, amely nagyon jó hangfal teszt is egyben. A rövid lemez csodálatos hangzás képet mutat. A harmadik szám címe I Think I’am In Love. Levegős szintetizátorral kezdődik, amely egyszerű mély beszövéseket tartalmaz. Ha a hangfal nem elég jó, a bemutató homályos, és nem elég a színpad mélység. A Lumina jól teljesít, különösen az énekhang élethűségében, és abban, ahogy a muzsika felépül az egyre több hangszer bekapcsolódásával. A mixhez hozzáadott zajok is érzékelhetők.

Végül a legújabb kedvencemre váltottam, a Blue Note Records The Tone Poets gyűjteményét tettem fel. Herbie Hancock My Point of View szerzeménye fantasztikusan szól. Anthony Williams dobja feszes, és pontszerű. A cintányérok még éppen eléggé csillogók. A Tone Poets lemeze egyike a legjobb hangú felvételeknek, és melegen ajánlom mindenkinek. A Luminák szépen szeparált színpadot rajzoltak, amelyben Hancock zongorája pontosan középen van, a dob pedig a jobb oldalon mögötte. A B oldal kezdő száma a King Cobra, amely Donald Byrd fúvós szólójával kezdődik. A hang selymes és pontos, soha nem válik harsogóvá még a hangerő fokozódásakor sem.

Bevallom, hogy előítéletet táplálok a kis méretű hangfalakkal kapcsolatosan. A méretük miatt a mélytartományt, a ritmikát és a dinamikát nem tudom hinni, hogy megfelelő módon fogják ábrázolni. A Luminák esetében, mint kiderült, nem is tévedhettem volna nagyobbat. Azt tudnia kell, hogy nem fogja hatalmas dübörgéssel megdobogtatni a szívét (ez fizikai képtelenség lenne), de garantálom, hogy meghallgatása után másként fog gondolni a polcsugárzók hangjára. Ügyeljen arra, hogy megfelelő erősítővel párosítsa. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki fantasztikus hangot és elegáns stílust keres kompakt méretben.

Műszaki adatok:

Írta: Drew Kalbach

  1. május 03

Forrás:[https://www.theabsolutesound.com]

Tisztelt Látogató!

 

A mai napon technikai okok miatt Szalonunk 17:00-kor bezár!

Nyitás, holnap 10:00-kor.

 

Megértésüket köszönjük.

 

Audiophile Szalon Csapata