Ki mit tud? Gondolatok a jelenlét érzetről
Nehezen megfogalmazható, de csodálatos dolog a Hi-Fi rendszer képezte jelenlét érzet. Mivel a különböző audio-összeállítások eltérő módon mutatják képességeikhez mérten, ezért az érzésből is többféle létezik. Ebben az írásban megpróbáljuk a különbségeket érzékeltetni, hogy tisztába legyen azzal, hol helyezkedik el hangrendszere a hierarchiában. Igyekszünk nem mélyen belegázolni a lelkekbe, de biztosra sajnos nem mehetünk.
Elsőként tisztázzuk, hogy ki van jelen, és hol? A képen látható előadó teremben jelen lévő zenekar játékát hallgatni garantáltan csodálatos élmény lehet. A jegy árának függvényében viszont itt is változik a jelenlét érzése. Drága jeggyel a muzsikusok előtt a földszinten középen helyet foglalva minden tökéletes, ez biztos. Itt aztán tényleg úgy érezheti, hogy a zenekar Ön előtt játszik, semmi mással össze nem mérhető jelenlét érzéssel. Pillantását felfelé emelve láthat egyéb helyeket a teremben. Még feljebb emelve, közvetlenül a padlás feljáró alatt, a zenekar háta mögött még további helyek kiadók, igaz egyre csökkenő árakon. Itt az élmény is más. Jól példázza ez a jelenlét érzésének fokozatait.
Aki a csápolós központba tud helyet foglalni, az közvetlenül megtapasztalja a jelenlét dicsőséges érzését. Aki meg a padlásfeljáró mellé tudott jegyet váltani, az csak azzal tud dicsekedni, hogy Ő „jelen volt”. Teljesen jogos, nem kell azt mindenkinek tudni, hogy hol ült a koncerten, elég, ha mások irigylik érte. Ezek tehát a jelenlét érzésének alap fajtái.
Jobb a helyzet, (persze csak akkor, ha nem tudunk koncerten vagy stúdió-felvételen jelen lenni) ha a felvételt hallgatja, mert ekkor elvileg az ideális hallgatási pozícióból élvezheti azt a műsort, amit profik, különböző mikrofonok ideális elhelyezésével készítettek. A nagy kérdés, hogy mit képes megmutatni ebből a hangrendszere? Ha behunyt szemmel olyan, mint ha jelen lenne az előadáson, a helyzet szuper. Ha nem, akkor is van megoldás. Elsőként a hangfalakat próbálja meg úgy beállítani, hogy a hang „leváljon” róluk, és közöttük alakuljon ki a színpad képe. Aki házimozi rendszert használ, annak a gyártók segítenek. Nagy teljesítményű DSP processzor próbálja pótolni azt, ami az elektronikából hiányzik. Gyártótól függően a különböző hangzásképek közül lehet válogatni attól függően, hogy hol szeretne jelen lenni a hallgató. Ezek mögött mindig komoly agymunka áll, mert lemérték az adott előadó terem hangzásbeli jellegzetességeit, és a processzor ezt figyelembe véve végzi el a korrekciót. Visszhangot generál, tonalitást változtat, és hasonlókat művel. Lelke rajta, aki használja! Miért? Mert a felvételben már alapvetően benne van, illetve a hangmérnök már bele rakott valamit. A komolyzenei felvételek esetében például árnövelő tényező egy kiváló csapat által, híres előadó teremben eljátszott szerzemény. A könnyebb műfajban meg ez lényegtelen. Ki kíváncsi egy Carnegie Hall-ban rendezett mulatós koncertre? Mit lehet akkor még fokozni?
Fokozza a jelenlét tartományt! Hogy ez eddig nem jutott eszébe, az annak is köszönhető, hogy kevesen tudják, mi is az. A jelenlét tartomány a középhang 2-4 kHz körüli tartományát jelenti, ahol mindenki kiválóan hall, ezért fokozása garantált eredményre vezet az élmény javítása érdekében. Persze figyelni arra, hogy ne legyen belőle túl sok, mert akkor oda a magas, és a mély tartalom mennyiségének és egyensúlyának érzése. Mivel lehet ezt elérni? Egyszerű a helyzet, ha nem csak mély és magas, de közép hangszín szabályzó is van a masinában. És akinek csak mély és magas van, az mit csináljon? Tekerje azokat, de nem fel, hanem lefelé, és máris kész a relatív közép tartomány fokozás. Ha meg nincs egyáltalán hangszín szabályzása, a hangfal elhelyezésével, esetleg cseréjével oldható meg a probléma, hiszen már tudja, mit keres.
Annak ellenére, hogy keveset beszélünk róla, a jelenlét érzés igazi kincs egy rendszerben. (Ilyenkor a fülével úgy „látja” a zenészeket, mintha ott lennének Önnel.) Ha nincs, az akkor mindig hiányérzetet okoz. Aki egyszer megtapasztalta, az nehezen mond le róla, annak ellenére, hogy esetleg nem tudja megfogalmazni pontosan. Ők az érzést esetleg koncertre járással pótolják, ami igazán dicséretes. Szerencsés az, aki nem csak dumál róla, hanem élvezi a mindennapokban is. Legyen erős, a hatása annyira jelentős ennek a dolognak, hogy még a dübörgő mélyeken és a csilingelő magasakon is túlmutat. Az ínyencek például szélessávú hangszórót hallgatnak rettenetes pénzekért, és imádják. Ők tényleg lubickolnak a jelenlét érzetben, és fütyülnek az átvitel aljára, de még inkább a tetejére, csak ez kell a boldogságukhoz.
Szóval, a jelenlét érzéssel kapcsolatosan az a legnagyobb kérdés, hogy miként éljük meg? Jelen volt a koncerten, de rossz helye miatt csak a részvételnek örülhet a jelenlét érzéseként, avagy úgy érzi, hogy a zenekar jelen van a szobájában, miközben hallgatja audio-rendszerét?