Gondolatok a torzításról

Gondolatok a torzításról

Az átlag zenerajongó a torzításra „hangfal sütögető”, DC tartalmú négyszög jelként gondol. A felvilágosultabbak a harmonikus, ne adj’ Isten az intermodulációs torzítással is tisztában vannak. Minden, részben képzett, olvasónk számára rettenetes hírük van: a felsorolás itt nem áll meg! Minden torzításnak minősül, ami eltér a bejövő jel eredeti mivoltától a kimeneten. Vannak teoretikus mértékű torzítás fajták, amelyeket a műszaki adatok fejezet értékeit szentírásként kezelő hifi-rajongók próbálnak figyelembe venni például vásárlás előtt, de még több van olyan, amit önként és dalolva vállal bárki, nem is gondolva, hogy ezzel bizony torzítást okoz. Ebben az írásban megpróbáljuk súlyozni a különböző torzítás módokat, hogy ráébresszük az Olvasóinkat, mikor és mennyire ártanak velük a saját jól felfogott zenei ízlésüknek. Kíméletlenül nevén fogjuk nevezni a mételyt, mindegy, hogy mennyire fáj!

Csak úgy emlékeztetőnek robogjunk át azokon a jól ismert torzításokon, amikkel gyakorlatilag mindenki találkozik és nagy ívben igyekszik elkerülni. Kezdjünk a DC tartalommal, amitől joggal retteg mindenki. A túlvezérlés okozza, amit a bejövő jel nagyságától kezdve a gyengélkedő tápellátásig bármi okozhat. Lényege az, hogy a kezdetben még szép jelünket megskalpolva látjuk viszont a kimeneten. A nagy kérdés az, hogy melyik készülék kimeneten? Hajlamosak vagyunk mindent a teljesítmény erősítőre kenni, pedig ez koránt sem biztos. Mi van akkor, ha az már eleve torz jelet kap a forrástól? Gondolkodjunk el ezen a dolgon! Közepes, vagy annál alacsonyabb hangerő beállításban már csapnivalóvá válik a hangzás. Vessük össze a forrás kimeneti jelszint és impedancia értékeit az erősítő bemeneti ugyanezekkel, és megszületik a válasz. Ha meg tényleg az erősítő okozta, az csak félvezetős lehet, mert a csöves kicsatoló trafón a DC nem jut át, a probléma forrása előrébb keresendő. Ahogyan a bevezetőben ígértük, most súlyozzuk ezt a torzítás fajtát. Nagyon-nagyon veszedelmes, amint észleljük azonnal a hangerő szabályzóhoz kell kapni. Ez segítség lehet úgy a bemeneti túlvezérlés, mint az erősítő gyenge tápellátás esetén is.

Térjünk át a harmonikus, és intermodulációs torzításokra! Ezeket döngöli minden gyártó a köztudatba, és azt hiszi mindenki, hogy rettenetesen számítanak. A velük kapcsolatos harsánykodás oka nem más, mint az, hogy kiváló mérési eredményekre képes még a legkacatabb erősítő is. Amelyik meg még ennek ellenére sem képes jól hangzó értéket mutatni, azt ajándékozzuk az ellenségnek. És, most beszéljünk a súlyozásáról! Valahova a röhejes és az észrevehetetlen közé lehet tenni a hatását, ne ez számítson az erősítő kiválasztásakor. Egyetlen indok, ami miatt érdemes alacsonyan tartani az értéküket az, hogy logaritmikus mértékegységként az egymás után kötött erősítők (mindegy, hogy feszültség, vagy teljesítmény) esetében ezek szorzódnak. Ne hördüljünk fel, emlékezzünk a logarlécre, ahol a szorzást összeadásként éltük meg, csak ezt már sokan elfelejtették!

Vajon csak az aktív elemek képesek torzítást vinni a hangba? Bizony, ez nem csak az ő kiváltságuk, jöjjön a magas iskola. A szűrő áramkörök passzív alkatrészei is szükségszerűen torzítanak, hiszen ez a dolguk, csak másként nevezzük, és nem torzításnak. Gondoljunk a magas sugárzó soros szűrő kondenzátorára. A 6 dB/oktáv meredekségű vágás – ha pusztán torzítás szempontból vizsgáljuk – iszonyú mértékű. Miért nézzük el tétlenül? Mert megóvja a magas sugárzónkat az alacsony frekvenciáktól. Vagy itt a tekercs, ami minél nagyobb induktivitással bír, annál nagyobbat torzít, mivel levágja a magas tartományt. Teheti büntetlenül, mert ezért építettük be a mély, vagy középsugárzó elé, de bizony torzításnak minősíthető az, amit művel. Miért csámcsogunk ennyit a nyilvánvaló dolgokon? Mert minden összekötő és hangszóró kábelünk szűrőáramkör, ami szükségszerűen torzítani fog. Nem kocka jelek előállításával, hanem azzal, hogy módosít a magán átengedett jelen. Ez ugyanígy kimutatható lenne dB értékkel, de soha nem talál rá adatot. Oka pedig az, hogy a hatás mértéke változik attól, hogy milyen pozícióban van a kábel a rendszerben. Az összekötő kábelek hatása szükségszerűen látványosabb, mivel utána jól felerősítjük az általa okozott „torzítást” az aktív elektronikával, ami ideális esetben alig tesz hozzá a saját torzításával. A hangszóró kábelek hatása viszont a nagyobb átfolyó áram miatt tud látványos lenni. Miért? Mert utána következnek a legnagyobb torzítást okozó, saját tudattal rendelkező hatalmas torzítású szűrő áramkörök – nevezzük őket keresztváltónak. A kábel által okozott változás (torzítás) hatása itt is szorzódik, igaz, a mértéke kisebb, ezt ne feledjük!

Hová akarunk kilyukadni? Ha szigorúan nézzük, egy hifi-rendszer hangját csak és kizárólag ilyen-olyan torzítások határozzák meg. Ezeknek egy része kordában tartható, és tudatosan kiválasztható az erősítővel, és a forrás készülékkel, de nem meghatározó a mértékük. A legnagyobb torzító a hangfal, minden más csak ez után következhet. Javasolt erre rákölteni a gatyát, hogy a többi rendszer elem által okozott változást (értsd torzítás) minél jobban meg tudja mutatni. Egy olcsó és makacs hangfallal nem tud kísérletezni, azt köt rá amit akar, nem fog jelentős változásokat érezni. Szándékosan nagy ívben kerültük a fázis és egyéb együttfutás „torzításokat” mert ezek nélkül is elég megterhelő ez a gondolatmenet.

Szóval sok-sok kísérletezéssel, vagy külső segítség igénybe vételével gyorsabban egy csokorba kötheti a kedvenc torzításait, így kialakíthatja az Önnek leginkább tetsző hangzást. Bátran torzítson hát tudtával vagy anélkül, mert közben nagyon jól szórakozhat.