Elac Uni-Fi FS U5 Slim

A gyártó tavaly indult modellfrissítésének második állomása a belépő Debut feletti Uni-Fi, illetve Európában az Uni-Fi Slim sorozat. A három tagból álló családban az állványos BS U5 állványos doboz és a CC U5 centersugárzó mellett a legújabb tag az FS (floorstanding) U5 álló hangsugárzó, egy közel 1 méter magas három-utas doboz kereken három mélysugárzóval a basszus és a testes hangzás rajongóinak legnagyobb örömére.

Az európai ízlésvilág szerint kialakított Uni-Fi Slim változatok keskenyebbek, magasabbak és mélyebbek, mint a zömökebb amerikai modellek; úgy tűnik, a tengerentúlon húsosabban szeretik, míg az Öreg Kontinensen a fittebb alakzat a menő. A hangminőség és az akusztikai viszonyok szempontjából azonban egyértelműen a Slim forma a szerencsésebb, hiszen a keskenyebb frontlap kevesebb visszaverődő felületet, ezáltal pontosabb fókuszt és teret biztosít, míg a nagyobb mélység lehetővé teszi a hosszúlöketű, intenzívebb basszust produkáló hangszórók alkalmazását.
Az Uni-Fi hangsugárzókat a Debutökhöz hasonlóan Andrew Jones, tervezte, aki korábban a TAD és a KEF hangsugárzók megalkotásával szerzett magának olyan komoly hírnevet, hogy a neve még az új Elac dobozok kartonjaira is rákerült.

A fehér és szatén fekete színekre festett verziókban készülő Uni-Fi FS U5 nyúlánk kabinetje kellő merevséget és stabilitást biztosító vaskos MDF lapokból áll össze, a belsejében pedig a kritikus helyeken átgondoltan megtervezett merevítéseket helyeztek el a nem kívánt dobozrezonanciák és színeződések elkerülése végett. A már említett három woofer okán szükség is van a stabilitásra, hiszen amikor jókora terheléssel meglódulnak, tetemes energiák szabadulnak fel, és a korrekt és pontos basszushoz is rezonancia biztos dobozra van szükség.

Az Uni-Fi SF U5 hangszórókészlete egy koncentrikus tweeter/középsugárzó egységből és három mélysugárzóból áll. A koncentrikus megoldás bizonyára a tervező KEF-es múltjából érkezett, mivel a középsugárzó közepébe ültetett csipogó a brit márkánál is kedvelt megoldásnak számít. A 4” méretű alumínium membrános középsugárzó közepén található az 1”-os merev alumínium tweeter, ami a tervező szerint nagyon precíz fókuszt és térleképzést biztosít. A három 5,25”-os, szintén alumínium membránnal rendelkező mélysugárzó közül a legfelső olyan közel helyezkedik el a tweeter/középsugárzó egységhez, amennyire az csak lehetséges, míg a másik kettő egy kicsit elkülönül tőlük, mindez olyan hatást kelt, mintha egy monitorsugárzó és egy két hangszórós kiegészítő mélysugárzó lenne egy dobozba beépítve.
A három-utas hangsugárzók váltója jóval komplexebb, mint a 2 vagy 2+ utas típusoké, ezért ez az elem is kitüntetett figyelmet élvezett a tervezés során. Andrew Jones a keresztváltót kizárólag szigorúan válogatott, kiváló minőségű alkatelemekből építette fel, hogy az egység többek között finom tranziens átvitelt biztosítson a hangszórók között.

A hangszórókat a többi Elac modellhez hasonlóan mágnesesen rögzülő selyem takarja és óvja, ami jó megoldás, hiszen a legtöbben úgyis selyem nélkül hallgatnak zenét, és így legalább nem csúfítják el a lyukak az elegáns előlapot. A doboz hátlapján kettő reflexnyílás (egy a felső hangszóró együtteshez, egy a különálló kettő wooferhez) és egy optimálisan legalul elhelyezett single csavaros-szorítós banánaljzat csatlakozó szett található.

A kabinet talajtól való hatékony elcsatolása érdekében a négy egyszerű tüske helyett komolyabb megoldásként külön felcsavarozható fémidomokat mellékelnek a dobozokhoz, amelyekbe menetes szintező egységgel ellátott vaskos tüskéket lehet becsavarozni, a dobozok oldalain széltében jócskán túlnyúló idomok pedig többek között a keskeny hasábok megfelelő megtámasztását is biztosítják.

♫

Nincs mese, Andrew Jones szereti a basszust. Vagy ha nem szereti, akkor tudja, hogy a legtöbb zenerajongó szereti, ezért megadja nekik. Bőségesen.
A nemrégiben bemutatott Debut már hatásos ízelítőt adott az új sorozat alaphangjából, csak éppen belépő modellként alapfokú kivitelben, az Uni-Fi SF U5-től pedig minden téren továbbfejlesztve valami hasonlót kapunk.

A bejáratás során alapvetően minden hangsugárzó hangja változik valamennyit, hogy milyen mértékben és irányban az sok szempontból típusfüggő, de a legtöbbször finomodik, eltűnik az esetleges kezdeti nyersesség és a részletezettség is javul. Az Uni-Fi bejáratása azonban egy külön történet, olyan dobozzal ugyanis még sohasem találkoztam, aminek a basszusa közvetlenül a kartonból való kivétel és az első bekapcsolás után szó szerint megrengette a szobát és meglengette a dobhártyámat, majd néhány nap alatt szépen lassan lecsillapodott egy még mindig erőteljes, de már korrekt szintre. A nevéhez hűen tényleg karcsú és minden dimenzióját tekintve teljesen átlagos hangsugárzó kezdetben minden egyes dobütésnél a Richter skálán mérhető lökéshullámokat indított el, olyan érzetet keltve, mintha egy jócskán felhangosított szub-woofer működne a rendszerben, aminek a jelenléte rövidtávon elviselhetetlenné fog válni. Aztán ez az elemi erejű dörgedelem szép lassan megszelídült, normál léptékűvé vált, és ezzel együtt a hangás komplett egésszé állt össze. Ki tudott bontakozni végre a középsugárzó is, majd az is kiderült, hogy a doboznak egészen jó, sok tekintetben az állványos hangsugárzókat idéző tere van.

Azt persze senki se higgye, hogy a hangsugárzó minél többet szólt, annál kevesebb lett a basszusa, mert most úgy tűnik, egy még mindig kiemelkedően jó, csak már nem zavaró szintnél megállt a folyamat, úgyhogy a basszus/liter versenyben a jól bejáratott Uni-Fi SF U5 Slim is nagyon jó esélyekkel indulhat.

A plasztikusan megjelenített mélyek jelenléte mindvégig hangsúlyos és a hangzás örvendetes módon, kis hangerőn is telt és energikus. A jazz muzsikán a bőgős munkája folyamatosan nyomon követhető, a dobok ütései pedig energikusak és izmosak. Ribbonok híján a nagyobb Elac-ok virtuóz magastartományáról le kell mondanunk, ám az alumínium tweeterek szintén nagyon jól teszik a dolgukat és kellően levegős, könnyed és részletezett magas hangokat szólaltatnak meg. Az analitika jónak mondható, de a hangzásban nem a kirívóan precíz részletezés tűnik fel elsősorban, hanem az egységesség és a kategóriáján felüli basszusnak köszönhető testesség és stabilitás.

Klasszikus műfajokon a zeneiség és a racionalitás keverékével szólal meg, a Mozart árián például az énekesnő kellemesen levegős és érzelmes hangon dalol, míg a zenekar a jól begyakoroltság és a profizmus hangulatát árasztva kíséri őt. A fuvolák és a vonósok legmagasabb hangjai egy árnyalatnyival mélyebb tónusúak, mint általában, az általános karakter pedig olyan két lábbal a földön állónak tűnik. A Verdi opera dörgedelmei és tutijai valódi jutalomfalatok a számára, a rezesek kellő fémtartalommal rendelkeznek és a felvételben óriási energiák feszülnek. Jordi Saval is húzkodja rendesen a vonóját, közben meg úgy fújtat, mint egy kovácsfújtató; a felvétel jelenlétérzete már önmagában emiatt is kitűnő.
Shirley Hornnál a basszus ismét igazán elemében érezheti magát, rezeg a kanapé és a gyomrom is, de azért marad elegendő „tér” a fátyolos, szomorú énekhangnak és a közepesen virgonc ritmusszekciónak is.
Pop és rock műfajokon, ahogy az előzőek után várható volt, a hangsugárzó igazán kitesz magáért, egyből meggyőzve az efféle zenei irányultságú hallgatókat, hogy a bevásárló listájukon előkelő helyre érdemes felírni a nevét. A basszus és a dinamika egészen kitűnő, a zenéknek igazi sodrása van, ha pedig basszusban még erősebb tömörített anyagok szólalnak meg, időnként még a bejáratás korábbi fázisainak hangulata is vissza-visszaköszön.
Mozizni a fentiek okán megint csak nagyon jól lehet a dobozzal, a kedvencei természetesen az akcióműfajok, alapkarakterének köszönhetően azonban mindenféle műfajt reálisan és valósághűen ábrázol, a basszusa pedig akkor is jól jön és kellően hatásos, amikor mondjuk, egy vígjátékban becsapnak egy ajtót.

Basszusban a korábban hallott Elac állódobozoknak és monitoroknak sem volt szégyenkeznivalójuk, ám a ribbonsugárzók kiemelkedő produkciója miatt az ember legelőször mégis inkább a magasaikra figyelt fel. Az Uni-Fi FS U5 Slim esetében a basszus, ha lehet még a többiekénél is hangsúlyosabb, így a doboz alapvetően realista és egységes hangképének a legfőbb eleme válik belőle. Műfajok szempontjából a hangsugárzó lényegében mindenevőnek mondható, hiszen a maga racionális felfogásában és a testességének köszönhetően még inkább valódi-ízű stílusában mindent élvezetesen játszik le, a levegőt és a teret azonban igényli maga körül, a „kakaót” pedig nagyon szereti.

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció