Az utóbbi években többször is szemezgettünk az ELAC hangsugárzói közül, az aktív mélysugárzókat viszont csak hír szintjén érintettük. A 2000-es sorozat high-end színvonalú modelljei, kialakításuk és technikai érdekességeik folytán megérdemlik a figyelmet, közülük is a csúcsmodell 2090-est vettük magunkhoz ismerkedés és bemutatás céljából.
Hatalmas „láda”, az ELAC-tól már megszokott zongoralakk kivitelben pompázik, króm díszítőelemekkel és diszkrét logóval a fronton. Feketében és fehérben készül, felületkezelése hibátlan, tükörsima lapokkal és diszkréten lekerekített élekkel rendelkezik, emellett rettentően merev konstrukció. Szabályos kocka alakját az alsó és felső lap, valamint a króm távtartók nyújtják meg kissé, így már inkább álló hasábformát mutat. Két 300 mm-es hangszórója egymásnak háttal, a padló és a mennyezet irányába sugároz, a hangszórók előtti lapok a nyomáshullámokat vízszintesen terítik szét a szobában. A rés mindössze 30 mm, míg a takaró lapok 25 mm-esek, a résben króm távtartókkal. A doboz maga zárt rendszerű.
A két hangszóró mágnesét egy masszív acélrúd köti össze, így azok egymáshoz képesti elmozdulását, valamint rezgéseit minimalizálták. Push-push/pull-pull konfigurációban működnek, de, hogy ez pontosan mit is jelent, arról konkrét információt nem találtam sehol, mindössze egy szemléltető video alapján feltételezhető, hogy a membránok némi fázistolással követik egymást, nem teljesen szinkronban működnek. A hangszórók öntvénykosaras példányok, lapított, de masszív bordáik a membrán mozgását a lehető legkevésbé csillapítják, dupla mágnesük viszont jókora „lendületet” ad a membránnak. Ehhez persze szükségeltetik a meghajtó oldalról is jókora kraft, amit a legmodernebb, 1200W-os BASH erősítőnek kell kipumpálnia magából. A BASH szócska hibrid konstrukciót jelent, egy „D” osztályú és egy klasszikus A/B osztályú erősítő házasításából létrehozott végfokot, amit tipikusan subwooferek meghajtására terveztek, ahol a hangminőség mellett fontos a nagy teljesítmény és a jó hatásfok is. Nos, a BASH erősítők jó hangúak és takarékosak is, ezért esett az ELAC választása is erre a kapcsolástechnikára.
A hátlapon jókora hűtőborda (mert azért disszipáció még így is van bőven) mellett nem teljesen szokványos csatlakozó felülettel kerülünk szembe. Tekerentyűk egyáltalán nincsenek, ennek okáról kicsit lejjebb olvashatnak. Van viszont egy pár XLR bemenet az RCA hüvelyek mellett, ami azért elég ritka szubok esetében. Az RCA-k közül a jobb csatorna bejárata fogadja a surround processzorok LFE kimenő jelét, vagy ha úgy tetszik, az erősítőnk hangszórókimenetéről is vezérelhetjük. Három pár banánaljzat sorakozik egymás alatt, az egyik közülük a center csatorna jelét fogadja. Ha vezeték nélküli meghajtásban gondolkodunk, az Elac ebben is partner, némi felár ellenében beszerezhető a kit, a fogadó aljzat az RCA bemenetek alatt található.
A beállítás és kezelés feladata kizárólag iOS ill. Android mobil eszközzel, ingyenes applikáció használatával végezhető, kezelőszerv a dobozon nincs, távvezérlőt pedig a tartozékok között nem találunk. Biztos lesz, aki ezt nem tartja jó ötletnek, egészen addig, míg az appot el nem indítja, ugyanis egy jól átgondolt, könnyen kezelhető felületet kapunk, amivel egyben az automatikus kalibráció is elvégezhető. Igen, a telefonunk beépített mikrofonjával!
Elsőre nekem is furcsa volt, hogy a beszédre optimalizált aprócska beépített kapszula egyáltalán szóba jöhet, mint kalibrációs eszköz, de a kételkedésem a program lefuttatása után megszűnt. A mérés maga két lépcsőben történik, egyet közelről, egyet hallgató pozícióból mér, több lépcsőben, fokozatosan emelkedő frekvenciákkal. Közben rezeg a házban minden, ami egyáltalán meg tud mozdulni, jó alkalom ez a hangzást zavaró berendezési tárgyak feltérképezésére is. A kalibrált frekvencia görbe közel sem lineáris, az én szobámban például számottevő csillapítás érezhető a felsőbasszus tartományban, míg a legmélyebb hangok esetében éppen kiemelés mérhető.
A beállítás ezzel nem ért véget, hátra van még a fázis, a vágási frekvencia és a hangerő beállítása. A helyes fázist érzésre, a vágási frekvenciát a frontok paraméterei alapján, a hangerőt pedig ízlésünknek megfelelően szabályozhatjuk be. Házimozinál a hangerőt érdemes fülre meghatározni, majd – ha a receiveren/processzoron van ilyen, ott is lefuttatni az auto EQ-t. Ha zenehallgatáshoz használjuk, érdemes a vágási frekvenciát egészen a hangsugárzók alsó határfrekvenciájának közelébe állítani, hogy ne „vesszenek” össze egymással.
Most bekezdéseken keresztül áradozhatnék arról, hogy mozizás közben milyen brutálisak a robbanások, ütközések, és hogy az adott jelenetben becsapódó gránát tulajdonképpen itt robbant a mellkasomban. Nem teszem. (Pedig itt robbant J) Ezt már az ötöd áron kapható aktív mélysugárzók is tudják, természetesen nem ebben a minőségben. Az ELAC SUB 2090 viszont nem (csak) emiatt fenomenális. A két 30-as woofer és az 1200W-os erőlködő olyan energiákat mozgat meg, amit elképzelni is nehéz, amíg meg nem tapasztalja az ember. Mindezt maximális kontroll mellett teszi, tisztán, határozottan, pontosan azt adva vissza, ami a bemenetére került. Elfolyósságnak, túlburjánzásnak, oda nem illő rezonanciáknak nyoma sincs. Nem tudom elképzelni, hogy létezik olyan szoba kishazánkban, ahol ne lenne elegendő a teljesítménye. A mélyek szintjét jól eltalálva leginkább a pontosság az, ami feltűnik a filmeken, zene kell ahhoz, hogy ennél többet is megmutathasson magából.
Legyen hát. Bekötöttem sztereóban, szigorúan 60 Hz alá szorítva az átvitelt, így nem akadhat össze a SA állódobozokkal. Talán a véletlen hozta úgy, de a NAS-on böngészve először a Bob Marley mappán akadt meg a szemem. Kezdésnek nem rossz. A Babylon By Bus koncertalbum kicsit kopottas megszólalásával néha nehezen barátkozom meg – ez inkább hangulat kérdése – de most az ELAC révén úgy érzem, ott állok a ’Pavillon de Paris’ nézőterén, és élvezem a reggae lüktetését. A hangerőt tovább növelve szinte leng a padló alattam, az érzés egészen elképesztő. Mintha egy hatalmas hangfalrendszerrel szemben állnék, pedig csak a ’virsli’ System Audio dobozok pislognak felém.
Audiofil vizekre evezve persze kisebb, de nem kevésbé fontos szerepet kap. Egy-egy bőgőszólam a jazz felvételeken megint új élményekkel gazdagít, a dobbeütések tisztasága és energiája pedig több, mint meglepő. Most is feszes, pontos és fegyelmezett. Nincs fáziskésés, semmi lustaság, tartja a tempót a SA kis 10cm-es közép/mély sugárzóival is, ami rendkívül nagy szó.
Klasszikus zenén ritkán mutatja meg magát, sokáig mintha ott sem lenne, aztán amikor az üstdobot megütik, megértjük, hogy mire is való a nagy membránfelület.
Nem vitás, egy kompromisszum mentes házi mozi szettbe pont ilyen mélysugárzó illik, remekül egészíti ki az ELAC (vagy más gyártó) felső kategóriás modelljeit. A SUB 2090 emellett tökéletesen összehangolható szinte bármilyen sztereo hangszórópárral, még a kisebb monitorokkal is, így azt sem tartom elvetélt ötletnek, hogy óriási álló dobozok helyett precíz monitor sugárzók kiegészítőjeként szolgáljon. Ez pusztán ízlés és akusztika kérdése. Vannak olyan szituációk, amikor a subwoofer sokkal jobban illeszthető a hangfalaink és a szobánk adottságaihoz, és könnyen lehet, hogy azonos szintű hangzás mellett árban ez lesz a kedvezőbb megoldás.
Forrás:[www.hifipiac.hu]