Nincsenek termékek a kosárban.
30
Már
Már
Elac Carina BS243.4 bemutató The absolute sound
Az Elac Carina széria a belépő kategóriás Debut és Uni-Fi, valamint a közepes árú Adante között helyezkedik el. A cikk megírásakor a gyártó három modellt kínált ebben a sorozatban. Az 1199 dolláros BS243.4 jelen bemutatóban szereplő két-utas kompaktot, a 2398 dolláros 2,5-utas FS247.4 állót, és a 919 dolláros három-utas CC241.4 centert.
A hagyományostól eltérő megoldások azok, amik kiemelik a Carina hangfalat az árkategóriában szereplő többi hangfaltípus közül. Ilyen például a jól ismert JET magas, amely az Air Motion Transformer továbbfejlesztett verziója. Az eredetit Dr Oskar Heil a hangszórógyártás egyik nagyja tervezte. A kapcsolódó munkásságáról Robert Harley TAS’s Illustrated History of High End Audio Vol 1 könyvéből idézek. „Az Air Motion Transormer hasonlít egy ribbon sugárzóhoz abban, hogy itt is polipropilén membrán mozog a mágneses térben. Ahogy néhány más ribbon esetében, ennek is hajtogatott a membránja. Az Air Motion Transformer abban különbözik a ribbontól, hogy a mágneses térben összenyomódik, és széthúzódik mint egy harmonika. Az elnevezés a levegő áramlás irányának átalakítására utal. A driver így sokkal gyorsabb mozgásra képes mint egy hagyományos felfüggesztésű magas sugárzó membrán. Jóval érzékenyebb annál, emellett az átviteli tartománya szélesebb, és a dinamika is több.” Az Elac túlórázott egy kicsit a rendszerén, és új neodymium mágnes motorral szerelte fel, amely a hangnyomás növelése mellett az átviteli frekvencia tartományt is szélesítette. Korábban ezeket a csipogókat a gyártó csak a magasabb kategóriás hangfalaiba építette be, ezért igen különlegesnek minősül az alsóbb osztályban való megjelenése.
Megjelenésében egy kis méretű monitor. A nem párhuzamos oldalfalak lágy lekerekített élekkel futnak össze, és a szatén színű festés szép. Kiváló az építési minőség. Az Elac JET magas sugárzóját egy 5,25 inches alumínium mélyközéppel párosították, amelynek hatalmas a mágnese, és nagy a lengő cséve átmérője. Érzékenysége 85 dB. Ez nem számít ritkának a kis méretű monitoroknál, amelyek ugyanilyen mélyre próbálnak meg frekvenciában lemenni, mint ez. Okos trükk a kicsatoló cső lefelé való irányítása, de ez veszélyeket hordozhat. Ha nem megfelelő a kialakítás, az állvány, vagy a polc nagyon leblokkolja a mély kimenetet. Ezt úgy oldották meg, hogy beépített fém tartókkal kicsit megemelték a kabinet hátsó részét, így a nyílás szabadon tud lélegezni. Jó ötlet volt Elac! Sorrendben ez már a negyedik Andrew Jones által tervezett Elac kompakt, amiről bemutatót írok (Jones korábban a KEF-nél és a TAD-nál dolgozott). Alkalmam volt meghallgatni a Debut B5, a koncentrikus elrendezésű Uni-Fi UB5 és legutóbb a Navis ARB-51 aktív három-utas kompaktot is. Minden korábbi esetben nyilvánvaló volt számomra, hogy mit jelent az Elac hangzás. Kenyérkosár méretű közép, és olyan mélyek, amelyek meghazudtolták a kabinet méretét.
Jones most a Carina szériában kiteljesedett. A hangzás világ pontos, gazdag közepekkel, és meghökkentő mélytartománnyal. A Debut és Uni-Fi szériákhoz képest a Carina jelentős előrelépés. Részlet gazdag bemutatót, és gyönyörű linearitást mutat a teljes spektrumon. Megjelennek olyan halk mikro dinamikus részletek is főleg kis hangerősségen, amelyek eddig minden általa tervezett hangfalból kicsit hiányoztak. A középtartomány teljesen természetes, és észre sem lehet venni a magas váltást. Semmit nem mázol össze sem lent, sem pedig fent a spektrumon. Norah Jones Wish I Could száma jó példa. Az énekes hangját telt hangzású cselló kíséri. Hatalmas kihívás egy kompakt hangfal számára. Kritikusan hallgatva a JET magas soha nem esett túlzásba, és nem vált harsánnyá. Erőlködés nélkül dolgozott össze a mélyközéppel, szépen külön váltak egymástól az előadók. Vagy itt van Stravinsky Pulcinella című műve, amelyen a JET a hegedű hangok textúráját meggyőző módon mutatta be, és emellett elég levegő jutott az oboának is. Más hangfalakon amelyek ribbont használnak együtt normál mélyközepekkel ilyen sebesség elképzelhetetlen, általában egy masszává tömörítik a hangokat. Szerencsére itt ilyesmi nem fordult elő.
A kicsatoló nyílással való együttfutás nagyon jó, a port csak minimális mértékben színezte el a hangot. A vokál általánosságban kimagasló. Linda Ronstadt olyan tisztán, tapinthatóan énekelt a The Moon is a Harsh Mistress című számában, hogy szinte magam előtt láttam. Összehasonlítva a referenciaként használt saját ATC aktív állóimmal az énekhang egy kicsit szárazabb annál és kicsit kisebb az énekes érzelmi aurája. Mivel a Carina mindössze öt hüvelykes mélyközéppel bír, ez természetesen korlátozta a mély átvitelt, illetve annak dinamikáját.
A Carina nagyobb hangerő szinten jól szvingel, amit a Manhattan Jazz Quintett Autumn Leaves szerzeményében bizonyított. Az Elac maga mögött hagyta a trombita és az akusztikus basszus ábrázolásában az összes általam ebben az árban ismert kompakt monitort. A tranziensek tiszták, levegősek maradtak nem szúrtak soha. A Carina ezzel felzárkózott egy magasabb hangzás osztályhoz élénkségben és gyorsaságban. Annak ellenére, hogy a képalkotás jóval átlag feletti Vaughn-Williams Wasps nyitányában is, a színpad mélység ábrázolása nem volt tökéletes. A húrosok és a fúvósok rétegezése naturális, de a Carina nem próbálta a térábrázolás mélységét eltúlozni, ezzel hamis mélység érzetet keltve. Egyértelmű monitor jellegzetességre utal ez a stílus.
A JET magas mindenképpen tapsot érdemel, de az öt inches mélyközép nem tudott ekkorát virítani, annak ellenére, hogy kiváló támogató játékos egy gondosan összehangolt kabinetben. Méretéhez képest csodálatosan mélyre megy. Például Rutter Lux Aeterna Requiem (Reference Records) felvételén a korál és az orgona sípok együttes játéka során a Carina az 50-60 Hz közötti tartományt nem tudta kellő súllyal érzékeltetni. Mélysugárzóval támogatva sokkal jobb lehet. Ennek ellenére a bemutató meggyőző volt.
Vegye majd figyelembe, hogy a Carina közép basszus teljesítménye jelentős, ami azt jelenti, hogy érzékeny a szobában való elhelyezésre. Kisebb helyiségben néhány lábnyira el kellett húznom a hátsó faltól, hogy ne legyen túlságosan meghatározó. Ennek ellenére néhány esetben olyan hangsúlyt adott a basszus tartománynak, amit semmiféle beállítás móddal sem tudtam kiegyenlíteni. Például Ana Caram The Girl from Ipanema felvétele a Blue Bossa lemezről túl sok akusztikus basszus mutatott. Ilyen szempontból az Elac Navis ARB-51 kevésbé mutatkozott érzékenynek.
A végére hagytam a szimfonikus műveket. Beethoven Eroica egy kicsit szárazabb volt a kelleténél, a Carina nem tudott elegendő levegő mennyiséget megmozgatni egy nagyzenekar hű ábrázolásához. Egyfajta kellemes kivonatot mutatott, amely mindent tartalmazott a magasokból, és a közepekből, de az ultra mélyekre inkább csak utalt. Kis mérete miatt könnyű neki helyet találni. Az Elac Carina BS243.4 egy komplex hangzás bemutatására is képes két-utas kompakt monitor kiegyenlített frekvencia átvitellel. A bemutató megítélése természetesen függ a hallgatott zenei anyagoktól, mert mindegyiken nem tud tökéletesen kiteljesedni. A kimagasló minőségű mérnöki munka egy csipet hangzásbeli varázslattal párosulva azonban csodákra képes. Az Elac Carinában megvan ez a varázs, ami muzikalitás szempontból nagyon magasra helyezi az árkategóriájában.
Műszaki adatok:
A bemutatóban használt egyéb készülékek:
- Analóg: SOTA Cosmos Series IV lemezjátszó SME V,
- Clearaudio Charisma és Sumiko Palo Santos hangszedőkkel,
- Parasound JC 3+ és Passlabs XP-17 phono erősítőkkel
- Digitális: dCS Bartok DAC, dCS Puccini (SACD), Lumin S1 zene lejátszó, Synology NAS Macbook Pro/Pure Music
- Erősítők: Aethetix Mimas és MBL Corona C51 integrált erősítők, Pass Labs XP-12 előerősítő
- Kábelek: Wireworld Silver Eclipse 8 összekötő és hangszóró kábelek,
- Audience Au24SX kábelek, Synergistic Atmosphere Level Four és Shunyata Venom NR hálózati kábelek
- Digitális kábelek: Audience USB, Audioquest Carbon Firewire, Wireworld Straight Cat 8 Ethernet
- Kondicionálók: Audience aR6-T4 és Shunyata Hydra
- Egyéb: VooDoo Cable Iso-Pod
