Nincsenek termékek a kosárban.
30
Már
Már
Aurender N100H és X725 bemutató Enjoy the Music
Az Aurender dinamikus párosa a modern zenerajongók számára épült
Mikor a számítógépet először kezdte a világ a digitális zene lejátszására használni, én szkeptikus voltam. Miért próbálnám meg a számítógépemet zenehallgatásra használni, mikor annak éppen elég baja van a saját maga működésben tartásával? Persze ezek az idők régen voltak. Visszatekintve, évszázadoknak tűnő időt töltöttem azzal, hogy a CD gyűjteményemet merevlemezekre rippeljem és rendezzem. A merevlemezről való lejátszás rengeteg kényelmet kínál a CD lemezek állandó keresgélése és cserélése helyett. Annak is megvan az előnye, ha külső merevlemezt használ az ember, mivel nem szorítja korlátok közé a számítógépe tároló kapacitása. Az otthoni hálózaton keresztül aztán ezeket a digitális tartalmakat sokféle eszközzel el lehet érni. Mikor az Aurender N100H megérkezett, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy kivonjam a számítógépemet a digitális lejátszás láncból. Be kell vallanom, hogy a munkám során praktikus volt a számítógépet használni, mert nem csak a műsorszámok keresése, de az azokon belüli zenerészre való ugrás is sokkal gyorsabb, mind a CD lemez cseréje, és a gyorskeresés használata. Amellett, hogy a gyűjteményemet rippeltem, megkezdtem olyan zenei fájlok letöltését is, amelyek a normál CD felbontásnál nagyobbat biztosítottak. Ez azonnali minőség javulást eredményezett a számítógépem CD meghajtójának használatához képest. Az Aurender N100H hálózati lejátszásra való használata még ennél is nagyobb ugrást jelentett, amikor kiváltottam vele a számítógépet.
Bemutatkozás
Annak ellenére, hogy tudok egy-két dolgot a számítógépekről, és azok használatáról, nem vagyok profi, és soha nem tartottam magam számítástechnikai szakembernek. Sok berendezés használata igényel az alapszintű tudásnál magasabb képzettséget, ezért a szükséges ismeretekkel rendelkezek, ám a perifériák csatlakoztatása helyett sokkal több időt töltök inkább a zene hallgatásával. Természetesen a lejátszás optimalizálására is sok időt áldoztam, de mostanra már csak a lehető legkevesebb időt töltöm a különböző berendezések csatlakoztatására, inkább a muzsikát élvezem, minden más tevékenységet szükséges rosszként fogadok el.
Mikor rendszerbe iktattam az N100H lejátszót, rögtön azt tapasztaltam, hogy a számítógépemet minden szempontból fényévekkel előzi meg. Az Aurender sokkal többet tud annál, mint a tárolt fájlok lejátszása. Ez egy beépített gyorsítót is tartalmazó egység, amely a NAS-ról (hálózathoz csatlakoztatott tároló), és a saját tárhelyéről is muzsikál, emellett a Tidal és más streaming szolgáltatásokat is képes kezelni. Egy iPad készülékre telepített dedikált vezérlő alkalmazással (Aurender Conductor) olyan lejátszási listát szerkeszthet, amely mind a belső merevlemezről, mind pedig a Tidalról, és a NAS-ról is tartalmaz zenéket. Néhányan ráolvashatják, hogy az N100H műszaki leírása szörnyen hangzik, egy dedikált számítógépet ír le, amelyet úgy terveztek, hogy zenét tudjon lejátszani. Ám tudnia kell, hogy a zene lejátszásának sokféle módja van. Ugyan mitől lenne kevésbé zajos, mint egy számítógép? Röviden megfogalmazva az analóg tápegységtől, és az alacsony zajszintű, egyedi tervezésű USB csatlakozástól, meg több minden mástól.
Az N100H lineáris tápegységgel látja el a CPU kimenetet és az audio fokozatokat energiával, emellett árnyékolt minden rádiófrekvenciás és mágneses interferencia ellen. A gyártó egyedi tervezésű dekódere a PCM fájlokat 32 bit 384 kHz-ig, és a DSD (DSF és DFF) fájlokat DSD128-ig támogatja. Az N100H 1 Gbit Ethernet csatlakozással rendelkezik. Ez a sebesség túlzónak tűnhet, de amikor fájlokat akar másolni, nagyon fogja szeretni. A bemutatóban soha nem kellett használnom a késlekedés, és várakozás szavakat az Aurender teljesítményének leírása során. Mielőtt a lejátszást elindítaná, az N100H átmásolja a belső 120 GB SSD tárolójába a fájlokat. A Caching rendszer jelentősen javítja a lejátszás minőségét. A most futó modellekben lévő rendszerek még jobbak is annál, amit az elődökben alkalmaztak. A gyorsító tár használata az egyik ok, ami miatt az N100H olyan jól hangzik.
Mivel az N100H nem tartalmaz analóg konvertert, az X725 integrált erősítő beépített DAC-ját és a saját Auralic Vega hangját hasonlítom össze. A számítógép bázisú zenei szerver és az N100H használat módja között a különbség nem csak a hangzás javulásában nyilvánult meg. Az iPad Aurender Conductor alkalmazáson keresztül történő használat tökéletesen zökkenőmentes és élvezetes. Nem is lehet egy lapon említeni a Foobar2000 iPhone alkalmazással. A különbség nagyjából annyi, mintha egy iskolai szakkörön fejlesztett programot hasonlítanék össze egy profi programozók által tervezettel. Nincs itt elegendő hely a különbségek részletezésére, csak annyit mondok, hogy űr tátong közöttük. Inkább az N100H hangjáról beszélek.
Támogatások:
Az N100H egy digitális zene szerver és lejátszó kombináció, amely gyakorlatilag minden általánosan használt formátumot támogat. Lejátszható vele Flac, WAV, APE, MP3 és több más, köztük a DSD is. Kínál nagy teljesítményű USB digitális kimenetet, Ethernet portot, és 120 GB SSD tárhelyet a cache lejátszáshoz. Tökéletesen alkalmazható NAS-ról való nagy felbontású lejátszásra. Több olyan funkciója van, amit eredetileg a gyártó méregdrága S10 és W20 modellekhez fejlesztettek. Ilyen például az SSD, amely kiküszöböli a NAS-ról való lejátszás során a várakozást – ez a korai modelleken általános jelenség volt. Az N100H örökölte a W20 zászlóshajó modelltől az USB portok technológiáját is, ami túlzás nélkül nevezhető kimagaslónak.
A hálózathoz való csatlakozás ugyanolyan fontos napjainkban, mint a streaming, a fájl másolás, és a frissítések. Hogy minden zökkenőmentesen működhessen, az N100H Gigabit Ethernet portot és két USB adat portot kínál. Az USB külső memóriából való fájl bemásolás is könnyedén megoldható. Az Aurender Conductor alkalmazással mindez egyszerűen vezérelhető. A pletykák szerint az Android alkalmazás is fejlesztés alatt áll. (Béta verzióban már magyar nyelven is elérhető, de vannak még hibái – fordító megjegyzése. Az iPad iOS verzió javasolt, az hibátlan)
Egyebek
Elolvastam néhány mások által írt N100H véleményt a neten. Mintha néhányat számítógép szakértők írták volna. Szerencsére ezek is érintették a hangminőséget, de sokkal inkább foglalkoztak azzal, hogy összehasonlítsák az óriási teljesítményű számítógépükkel, amit napi szinten használtak zene lejátszásra. Az eltéréseket bár leírták, de a saját nyelvezetük megértése nekem személy szerint kicsit érthetetlen volt. Noha elismerem, hogy az N100H egy számítógép a kifejezés szigorú értelmében, a zene rajongói mégis inkább audió berendezésként kezelik majd. Én legalábbis így teszek.
Régóta közismert, hogy a számítógép túlságosan zajos környezet a csúcsminőségű zene hallgatáshoz, de ez azért igaz, mert alapvetően nem erre tervezték. Sok audiofil és zene rajongó használ számítógépet szerverként, sőt én is ezen az úton jártam. Ám tudnia kell, hogy az N100H hangja sokkal jobb, mint egy számítógép. Néhányan üdvözlik a lehetőséget, hogy az N100H-t az Aurender X725-tel lehet párosítani. Kétség kívül kényelmes és kompakt megoldás, de tudnia kell, hogy nem kötelező. Külön-külön is és persze együtt is megállják a helyüket. Önmagába nézve viszont az N100H magasabb szintű elismerésre tehet szert egy High-End rendszerben, ráadásul határozottan élvezetes a használata.
A tartozék:
Mivel az N100H nem tartalmaz DAC-ot, kézenfekvő a megoldás, hogy az X725 integrált erősítővel párosítsa. A két egység összekötése rendkívül egyszerű, pillanatok alatt elvégezhető. Ezt követően csak a hangfalakat kell csatlakoztatni az erősítő hátlapjához, hogy feltáruljon az Aurender univerzum. Az X725 egy olyan integrált erősítő, amelyben nagy teljesítményű digitális analóg konverter működik, amely képes 24 bit 192 kHz jelek feldolgozására az USB porton keresztül, emellett képes dekódolni az N100H-ról érkező DSD formátumot is. A zenei szerver azokat a digitális jeleket is képes átküldeni a dekóderbe, amelyeket az Ethernet csatlakozásán keresztül fogad. A kompakt erősítés megoldás mindössze 8,5×2,2×14 inch helyet foglal az állványon, és 100 W 8 ohm csatornánkénti kimeneti teljesítmény mellett mindössze 0,01% a harmonikus torzítás. Tartozék hozzá a távvezérlő, de én a bemutató során az Aurender Conductor alkalmazást használtam a vezérlésére.
A párost elsőként a fő rendszerem hat láb magas Sound Lab Dynastat elektrosztatikus hangfalamhoz csatlakoztattam. Az X725 fedélzeti 100W teljesítménye elegendő hangerősség előállítására volt rajtuk képes, de éreztem, hogy túl nagy falat az erősítő számára. Lecseréltem hát a monolitokat egy kisebb, de még mindig elég nagy álló Bowers and Wilkins CM10 S2 öt-utas álló dobozra. Ezt követően kipróbáltam a szintén referenciaként használt Egglestonworks Isabel Signature 2-utas állókon is. A cserék során megtapasztalhattam az Aurender hangzás világát, sőt a számítógépem USB kimenetéről is hallgattam zenét csak az erősítő bevonásával.
Az X725 nem hangzott rosszul más hasonló árkategóriás 100 wattos erősítőkhöz képest. Figyelembe véve azt, hogy ez nem csak egy erősítő, de DAC is, elfogadható ötletnek tűnik a gyártó részéről, hogy teljes rendszert kínáljon a palettáján. Az erősítő önálló egységként is megállja a helyét, ha számítógépről, vagy optikai digitális forrásról akarja használni.
A lejátszás:
Az egyik legnagyobb élvezetet az hozta el számomra a bemutató során, hogy Peter Gabriel szóló albumát hallgattam DSD formátumban. A művész karrierje azonnal felfelé ívelt, amint kilépett a Genesis együttesből. Az 1977-es első albuma a Salisbury Hill a brit lista első 20 helyén belül szerepelt. Kedvenc időszakom tőle az 1980-1986 közötti. Ez a harmadik albumától kezdődik. A Melt elején manipulált polaroid önarcképe látható. A No Self Control, az I Dont Remember, vagy a Games Without Frontiers a listákon az első tízben voltak. Sokat hallgatom ezeket a dalokat, de mindezek mellett volt szerencsém a turné sorozatán élőben is meghallgatni. Ez sokat segít a hangulat felidézésében. Mikor az albumot az elejétől a végéig az N100H bevonásával, de nem az X725 erősítő használata mellett hallgattam meg, feltűnt, hogy mennyivel jobb, mint számítógépről. Bár az X725 és az N100H hangzásvilágukban rokonok, külső DAC egységgel, és egy komolyabb erősítővel jobban kijön a lejátszó minden hangzásbeli erénye. Félreértés ne essék, az X725 egy kiváló erősítő a maga árkategóriájában.
Az N100H-n keresztül hallgatva Peter Gabriel úgy szólt a lehallgató szobámban, mint azelőtt még soha, semmi máson. Az igazsághoz viszont hozzátartozik az is, hogy a Sound Lab hangfalaimat és a 15 inches Velodyne szubomat egy sokkal nagyobb teljesítményű Pass Labs erősítővel hajtottam. Az N100H gyönyörűen szólaltatta meg a mélyeket Larry Fast szintetizátorán a Games Without Frontiers című számban. Ugyanilyen jól boldogult Tony Levins Chapman basszus futamaival az I Dont Remember, és John Giblin alsó traktusaival a No Self Control felvételein. Az N100H elhitette velem, hogy nem egy digitális felvételt, hanem a mesterszalagot hallgatom, mindegy mi volt a forrás.
Töltöttem némi időt azzal is, hogy a lejátszón keresztül a Grado PS-1000 fejhallgatón és az Oppo HA-1 fejhallgató erősítőn keresztül is kipróbáljam a hangzást. Peter Gabriel albumának hallgatása különleges élmény volt, ahogy az énekhang a homlokom előtt alakult ki, míg a hangszerek a fejemben és a fejem körül szóltak. Az I Dont Remember számban ez különösen jól érzékelhető. Jerry Merotta Peter Gabriel utasítása szerint nem használ cintányért ebben a felvételben, így nehezebb a hangszer pozícióját érzékelni, szinte űrt hagy a csengő hang hiánya a térben. Aztán mikor másik muzsikában rázendít, minden apró részlet a helyére kerül. Robert Fripp (és néha Dave Gregory) gitár játéka Marotta dobjainak súlyos aláfestésével szinte labirintust alkot, amit Tony Levin játéka egészít ki. Peter Gabriel éneke szépen elkülönül a térben a vokáltól, ami jól érzékelhetővé teszi a színpad mélységét. És persze itt is jól érzékelhető volt az a folyékony, mesterszalag hallgatásához hasonlatos érzés, függetlenül attól, hogy volt-e mester szalag, vagy nem. Ez már szinte félelmetes, de tényleg.
Kedvelem a francia impresszionistákat. Nem a festőket, hanem a zeneszerzőket. Claude Debussy, és Maurice Ravel mellett Eric Satie muzsikáit is hallgatom, bár nem túl sok felvétel hozzáférhető. Ha csak egy zeneművet kellene említenem tőlük, Ravel Daphins et Chloe lesz az, amiről írnék. Többféle verzióban is megtalálható a gyűjteményemben. A legtöbb analóg és a digitális verzió a Boston Symphony Orhestra 1960-as RCA felvétele alapján készült. Emellett az egyik analóg kedvencem belőle a Living Stereo, Charles Munch munkáját dicséri. Aztán megvan még kétrétegű SACD-ről, régebbi CD-ről rippelve, valamint DSD formátumban is a merevlemezeimen. Mindegyik fantasztikusan szólalt meg, nem tudtam betelni vele. Hallgattam X725-tel, és más erősítőkkel is. Néhányan azért nem kedvelik ezeket a felvételeket, mert még a szalag zaját is megpróbálták élethű módon reprodukálni benne. Én lehet, hogy már megszoktam, ezért nem zavart.
A Boston Symphony Hall termének kicsit fényes akusztikája jól érzékelhető. A hangszer csoportok, sőt az egyes hangszerek körüli tér kiváló. A felvételben azért jön ki jól ez a hatás, mert valószínű, hogy a hangszerek elé, vagy felettük lógatva voltak a mikrofonok elhelyezve. Egy biztos, az RCA mérnök csapata kiváló munkát végzett. Mintha egy időutazást tettem volna a 60-as évekbe, és jelen lettem volna a felvétel készítésekor ott a Symphony Hall előadó termében. Arról persze szó nincs, hogy a terem méreteit képes lenne a rendszerem érzékeltetni, de az N100H varázslata abban állt, hogy kicsiben kiválóan ábrázolta. Ahhoz képest, hogy a felvétel fél évszázaddal korábban készült, egyáltalán nem rossz. Két csatornás rendszeren hallgatva a több mikrofonos felvétel olyan modern pontossággal szólalt meg, hogy még a szalag zaja sem érdekelt.
Modern
Az Aurender N100H hálózat lejátszó és az X725 integrált erősítő párosa nagyon modern eszköz. Megítélésem szerint nagy felbontású fájlokon mindkettő kiváló képességeket mutat, akár együtt, akár külön-külön. Az Aurender Conductor alkalmazás rendkívüli módon leegyszerűsíti a használatot. A Tidalról való „CD minőség” lejátszása nem éri el a DSD hangzását, ez nyilvánvaló. Remélem, nem kapok panaszleveleket azért, hogy nem számoltam be a „CD minőség” értékelésével kapcsolatos tapasztalataimról. Az viszont igaz, hogy napokat töltöttem ölemben az iPadommal a kényelmes fotelemben ülve azzal, hogy a Tidalról annyi kedvencemet hallgattam meg, amennyihez csak hozzáfértem. Új előadókat ismertem meg és nagyon élveztem. Az N100H és X725 duo nem csak kiváló hangú, de nagyon szórakoztató. Akik korábban számítógépet használtak zenei szerverként, azok könnyedén válthatnak az N100H-ra. Ha pedig kell egy árkategóriájában jó integrált erősítő, az X725 is javasolt. Nagyon ajánlom mindkettőt együtt, és külön-külön is. Ha együtt választja őket, csak egy pár hangfalra lesz szüksége egy rendkívül modern, jó hangzású rendszer megépítéséhez.
Műszaki adatok:
Értékelés:
