Cambridge Audio CXA61 bemutató The Audiophile Man
Integrált erősítőt keres jó ár-érték aránnyal, sok funkcióval? Paul Rigby épp egy ilyet mutat be az Egyesült Királyság audiofil kínálatából.
Ezer Font alatt vásárolni integrált erősítőt bonyolult dolog, mert napjainkban nagyon sok márkanév kínálja a termékét egymáshoz közeli áron. Különösen nehéz választani az 500-1000 Font közötti árkategóriában, mert itt a legsűrűbb a mezőny. Az ár jelen esetben azért is érdekes tényező, mert a CXA60 előd modell négy-öt évvel ezelőtt 599 fontos kiskereskedelmi áron volt vásárolható. A használt piacon ezek a modellek még mindig beszerezhetők 300 Font körüli árban, állapottól függően. Minden esetre tény, hogy a CXA61 modell ára kicsit magasabbra sikeredett, 749 Fontra lőtték be, ami hullámokat vet. Úgy is mondhatnám, hogy némi zavart okozott az erőben, mert senki nem számított erre.
Meg kell tehát vizsgálnunk a készülékek közötti különbséget, és azt, hogy a CXA61 miként teljesít a zsúfolt mezőnyben. Az összehasonlításból kiderül, hogy bár a különbség jelentős, a CXA61 az árkülönbségnél sokkal többet nyújt az előd modellnél. Kezdjük a műszaki tartalommal. Méreteikben és súlyukban megegyeznek. Mindkettő 115x430x341 mm. A hangszóró kimenetek tekintetében is két készlet található a hátlapokon. Mindkettőn van mélysugárzó kimenet, fejhallgató aljzat és előerősítő kimenet.Mindkettőn található SPDIF koaxiális, és két optikai digitális bemenet. Az első jelentős különbség az, hogy a CXA61 beépített USB-B aljzattal rendelkezik. A másik jelentős különbség pedig a beépített Bluetooth receiver. Az előd modellhez külön meg kellett vásárolni a Bluetooth dongle egységet, ám az újnál erre nincs szükség, csak használni kell, külön fizetni nem, ami jó. A CXA61-ből kivették a balansz és hangszín szabályzásokat.
A beépített DAC is más. A CXA61 ESS Sabre ES9010K2M chipet használ, míg az előd modellben Wolfson WM8740 volt. Az újdonság így képessé vált az optikai bemenetén 24 bit 96 kHz, a koaxiális bemenetén 24 bit 192 kHz, és az USB bemenetén 32 bit 384 kHz PCM illetve DSD256, vagy DoP256 jelek feldolgozására. A Bluetooth receiver pedig 24 bit 48 kHz-ig fogad jeleket. A CXA61 emellett már rendelkezik soros porttal, ami az otthoni automatizálás rendszerekhez (okos ház vezérlők) alkalmazható. Ez a funkció elméletileg zajosabbá teheti a hangjeleket, de majd később meglátom, mi a tényleges hatása. Nem látok beépített lemezjátszó előerősítőt, így csak külső egység csatlakoztatásával oldható meg az LP hallgatása. Én személy szerint elhagytam volna az RS232 portot és a trigger csatlakozásokat, hogy csökkentsem az árat, de biztos van olyan vásárló, akinek ez sokat számít. Örömmel fedeztem fel, hogy a cég fejlesztéseket végzett a hangban is. A CXA61 továbbfejlesztett teljesítmény erősítőt alkalmaz, optimalizált értékű kondenzátorokkal, és átépített hangerő szabályzó egységgel, amely minimalizálja a csatornák közötti áthallást. A toroid trafós analóg tápellátás, az AB osztályú erősítés mód, meg a 8 ohmon 60W teljesítmény nem változott. Az analóg bemenetek száma sem módosult, 4 RCA, és egy 3,5 mm-es „MP3” aljzat van az előlapon. A front panel ódivatú MP3 elnevezése nekem furcsa. Manapság ez a régi időkre utaló dolog, és nem minősül modern fogalomnak. Még azt is megkockáztatom, hogy korszerűtlen. Biztosan többen örültek volna egy USB aljzatnak, legalábbis szerintem.
Az egyetlen komoly bírálatom a kijelzésekkel kapcsolatosan merült fel. Míg a bemenet kiválasztás kijelzése jól leolvasható, addig a hangerő beállításról nincs visszajelzés. Jól jött volna egy numerikus hangerő kijelzés. Ha eltekeredik a szabályzó, miként lehet pontosan vissza állítani? Jelöljem meg szigetelő szalaggal? Ennek a tájékoztató információnak az elhagyása úgy érzem tervezési hiba, és csökkenti a CXA61 egyszerű használatát. Kicsit olyan, mintha egy autóban nem lenne sebesség mérő. A tartozék távirányító több Cambridge készüléket tud vezérelni, ami miatt elég zsúfolt, tele van gombokkal. Mivel egész logikus az elrendezése, mindent figyelembe véve a használata nem bonyolult.Nem szeretem a front panelre elhelyezett 3,5 mm-es fejhallgató kimeneteket, mert ha egy jobb minőségű fejhallgatót akarok csatlakoztatni, mint például a referenciaként használt Sennheiser 660S fülesem, akkor átalakítót kell használnom, ami rontja a hangminőséget. Szívesebben látnék ebben az árkategóriában egy ilyen erősítőn 6,3-as foglalatot. A fejhallgató csatlakoztatásakor az erősítő automatikusan némítja a hangfal kimeneteit.
Most pedig térjünk rá arra, ahogyan szól.
Katie Melua új LP-je kiváló teszt anyag, ezért az Album No.8-at tettem fel. Sajnos nem tudtam beszerezni CXA60-at a direkt összehasonlításhoz, kollégáim véleményét tolmácsolom, miszerint a CXA61 áttekinthetőbb képet jelenít meg, mint az előd modell. Elfogadom ezt az állítást, nem tudom vitatni, de mivel én aCXA60-at nem hallgattam, más erősítővel fogom összehasonlítani, illetve arról írok, amilyennek én hallom. Az teljesen egyértelmű, hogy a hangja igen természetes. Az erősítő a tonális létra közepén helyezkedik el. Semmi extremitás, sehol nem lóg ki a lóláb. Semmit nem liheg túl, és nem reked be a hangja. Soha nem tapasztaltam, hogy valaha is elvesztette volna az irányítást. Az egyenletes frekvencia átvitel miatt a magasak nem visítanak, a közepek nem mosódnak össze, és a mélyek nem döngenek. Eddig egész jó. A fókusz érzése határozott, mert a CXA61 zajszintje igen alacsony. Ez azért is meglepő számomra, mert a bevezetőben felsorolt funkciók elvileg képesek lehetnek zajt bevinni a rendszerbe.
A CXA61 személyiségének három legfontosabb jellemzője az alacsony zajszint, a természetes hangzás, és a fókusz. A bemutatóban elhangzó minden hangzás értékelésem végül is ezek valamelyikére, vagy kombinációjára vezethető vissza. Az erősítő folyamatosan arra törekedett, hogy zenei szempontból semleges legyen.
Ha jobban szétnézek a piac aktuális kínálatában, a CXA61 egyik legnagyobb riválisa az Audiolab 6000A, amely mintegy 150 fonttal olcsóbb, és szintén kiváló erősítő. A hangja ennek is természetes, de talán kevésbé mint a Cambridge. A 6000A is alacsony zajküszöböt kínál, de mégsem annyira alacsonyat, mint a CXA61. A 6000A a fentieken kívül megpróbálja a dinamikát tovább fokozni, és az átvitelt kiszélesíteni. Tetszeni akar.
A CXA61 az ütős hangszereken, az énekhangon, és a vonósokon mindig pontosan megmutatta a középpontot, és szilárdan a helyén tartotta a színpadon. Kicsit olyan, mint egy kutya, ami pórázra van kötve. Csak egy meghatározott távolságon belül mozoghat. A hasonlat talán bántónak tűnhet, de nem annak szántam. Ez az erősítő nem csúcskategóriás eszköz, szigorú költségvetésből épült, és ezt nem szabad elfelejteni. A Cambridge nyilvánvalóan azt akarta, hogy minden körülmények között jól teljesítsen. Nem csak egyes zenéken, vagy műfajokon, hanem mindig. A frekvencia átvitel hangolás módjában a tervezők az értékes konzisztencia fenntartását tűzték ki célul, és kerülték a feltűnést. Ez annyit jelent, hogy erre az erősítőre minden körülmények között lehet támaszkodni.
Míg a CXA61 esetében a részletgazdagság forrása az alacsony zajszint volt, a 6000A új dinamikus részleteket próbált találni az átviteli tartomány széleihez közel. Apró falatokat keres, mint egy igazi felfedező. Ezzel szemben a CXA61 tisztában van a zenével, pontosan megragadja, és arra törekszik, hogy úgy hangozzon, ahogy az van. Nem tesz hozzá, és nem vesz el. A 6000A is tisztában van a zenével, de megpróbál a mélyére ásva extra részleteket találni. A két erősítő hangzás értelmezés módja teljesen más megközelítést alkalmaz.
A CXA61 jobb fókusza magyarázatra szorul. Hozzá képest a 6000A fókusza olyan, mint egy lezserebb fazonú ruha. Ezt úgy értem, hogy a színpad Melua énekének hallgatásakor kicsit tágasabb volt, nagyobb teret kaptak a színpad szereplői. A CXA61 pedig feszesebben, pontosabban, de talán kicsit agilisabb módon ábrázolta.
Úgy képzelje el a dolgot, mint egy viktoriánus korabeli hölgyet, aki fűzőt hord. A 6000A bemutatójában a fűző kicsit lazább, és nem követi pontosan a klasszikus homokóra formát. A CXA61 pontosabban érzékelteti az alakot, de emiatt kicsit szűkebb a fűző. A szorosabb fűzőben a hölgy nehezebben lélegzik. Valami hasonló érzésem volt a hangjával kapcsolatban. Nagyon éles az ábrázolt kép, de emiatt kevesebb körülötte a levegő.
Következzenek az előnyök, és hátrányok a két erősítő összehasonlításában. Míg a 6000A hatalmas részletgazdagságot kínál ami izgalmas és meglepő, a CXA61 inkább biztosra megy, és nagyobb, határozottabb hangot mutat az alapvető részletek terén. Kicsit a biztonságra játszik, emiatt kissé kevésbé érzelmes, és kevésbé izgalmas hallgatni. Kiszámítható a stílusa. Szonikus szempontból tökéletesen megbízható, még akkor is ha ez konzervatív hatást kelt. A színpad ábrázolás soha nem hagyja majd cserben, tartalmazni fogja az összes rendelkezésre álló elemet, és ezt minden zenei stíluson ugyanúgy el fogja végezni.
CD-re váltottam, és a New Order Regret (Republic) című számot indítottam el. Erősen tömörített, igen vagány zene. A CXA61 részlet gazdag bemutatót tartott. A basszusgitár látványos és erőteljes, a szóló gitár aláfestése, és a cintányér hangja pontos. A pontosság miatt viszont a hangzás szinte agresszív, bár ez nem az erősítő hibája, az album erősen túlzó magasakkal van keverve. Nem próbálta hígtani, vagy szelídíteni, hogy könnyebben legyen fogyasztható, úgy tálalta, ahogy az van.
A frekvencia fegyelem terén minimum egy lépéssel tovább megy a többi erősítőnél. Gyengébb minőségű felvételek hallgatásakor is mindent a maga valójában mutat meg. Ideális választás olyan zenehallgatók számára, akik a valóságra kíváncsiak, mert ez az erősítő nem szépít semmin. Soha nem mondja, hogy „OK lássuk, mi a probléma. Engedd, hogy kezeljem a helyzetet, és javítsak a hangzáson, hogy ne szóljon olyan csúnyán”. Ehelyett azt mondja „Ez a zene csúnyán szól. Ezt kapom, tehát Te is ezt kapod. Élj együtt vele”. Ezt a hozzáállást sok szempontból csodálatra méltónak, és teljesen elfogadhatónak tartom. Sok zenerajongó kedveli a valóságot, még akkor is, ha azt nem olyan jó hallgatni, mint egy átcsiszolt előadást.
Mikor az Audiolab 6000CDT transportot a CXA61 koaxiális bemenetéhez csatlakoztattam, tetszett a színpad információ részletgazdagsága. A precizitás és a fókusz is megmaradt, a halk visszaverődésekkel és az erőteljes basszus ábrázolás móddal együtt. Annak ellenére, hogy a CXA61 beépített DAC-ja nem zajos, természetesen nem veheti fel a versenyt egy dedikált külső egységgel. Ahhoz képest kicsit csökkentette a középtartomány áttekinthetőségét, de összességében egész jó teljesítményt nyújtott.
Ez megerősítést nyert akkor is, amikor Miles Davis számokat játszottam le az Optellhez csatlakoztatott Astel and Kern AK120-ről. Davis trombitájának tiszta hangja lenyűgözött, és az ütősök ragyogtak, végig fenntartva az ütem pontosságát. Milyen a Bluetooth? Ez egyszerűen ellenőrizhető a telefonról. A párosítás gyors. Marvin Gaye Mercy Mercy Me és Kylie Minogue All The Lovers felvételeinek veszteség mentes, és veszteséges fájl formátumait játszottam le. A veszteséges formátumok hűvösebbek, élesebb részletekkel a középtartományon, és kevesebb a dinamika. A veszteség mentes verziók gazdag összetett hangot adtak például az akusztikus gitáron. Mindent összevetve nem ért különösebb meglepetésként az eredmény, ez a funkció jól használható.
A fejhallgató kimenet tesztelése a Sennheiser 660S fülessel nem okozott meglepetést. A dinamikus részletgazdagság kicsit hiányzik, a közép fátyolos, de ennek ellenére megmaradt ugyanaz a természetes hangzás még a New Order zenéjében is.
Következtetés:
A Cambridge CXA61 elbűvölő darab, elsősorban azért, mert minden körülmények között megőrzi a természetes hangzás karakterét. Olyan erősítő, ami méltán lesz nagyon népszerű a Hi-Fi rajongók táborában. A semlegessége az egyik legfőbb erénye, amely erős fókusszal párosul. Alacsony zaja miatt képes megmutatni a zenei gyűjtemény apró részleteit egy pontos bemutatóban. A hangzásbeli jellegzetességei mellett felsorakoztatott funkciók sokaságával ez a Cambridge bizony egy igen jó erősítő.
Műszaki adatok:
[https://theaudiophileman.com/]
2020 október 28.