A Cambridge Audio nagy múlttal rendelkező brit audio márkanév. Egyedi és innovatív stílusa világszerte híres, olyan a megjelenése, mint egy hagyománytisztelő úriemberé. A zenei élmény önmagáért beszél. 1968-ban mutatták be az ikonikus P40 erősítőt, ami előre vetítette a megvalósítani kívánt célt. Tiszta, természetes hangzás, ami azóta a Nagy-Britannia Hangja (Great British Sound) mozgalom szerves része.
Általános bemutatás:
Annak ellenére, hogy az AX sorozat a gyártó belépő kategóriája, alkalmazzák benne a CX és Edge sorozatok innovatív technológiáit. A Cambridge Audio több mint ötven éves tapasztalattal tervez készülékeket. Letisztult hangélmény, ami teljes mértékben tükrözi a stúdiómunka és a művész szándékait.
A teljes AX sorozat egy kisebb és egy kicsit nagyobb CD lejátszót, és kétféle integrált erősítőt tartalmaz. (a bemutató megírása óta a széria kínálata kiegészült még az AXN10 hálózati lejátszóval – Fordító megjegyzése) A bemutatóban szereplő Cambridge Audio AXR100 a széria legnagyobb tagja. Az AXR85 által nyújtott lehetőségeket digitális bemenetekkel, és nagyobb teljesítménnyel egészíti ki. Azaz két optikai egy koaxiális digitális bemenet, és csatornánként 100 W 8 ohm a hozzáadott érték. Dedikált mélysugárzó kimenettel is rendelkezik.
Az AXR 100 sztereó integrált receiver, nagy teljesítményt és rugalmas felhasználás módot ígér a zene szerelmeseinek. Könnyedén meg tud hajtani sokféle hangfal típust, és gazdagon fel van szerelve bemenetekkel. A három RCA analóg forrás mellett egy MM lemezjátszó bemenet, felvétel kimenet, 6,3 mm-es fejhallgató kimenet, és hordozható lejátszó 3,5 mm-es bemenet található rajta. Az FM/AM tuner és a Bluetooth vevő is jó lehetőség. FM RDS adók vételére képes.
A front panelről is kezelhető. Direkt műsorforrás kiválasztás, rádió hangolás és memória gombok mellett a menüben mély, magas hangszín és balansz beállítás módosítható. A kijelző jól olvasható.
Az általános hangzás:
Úgy vélem, az AXR-100 megszolgálja az árát. Olyan készülék, amit ettől kezdve sok embernek fogok ajánlani. Két ok miatt. Első az, hogy nagy a teljesítménye. Természetesen vannak ennél izmosabbak a piacon, de nem ennyiért, és az AXR100 által nyújtott teljesítmény bőven elegendő a legtöbb hangfal meghajtására, akár nagy hangerőn is. Ezt a tulajdonságát biztosan sokan élvezni fogják majd. A második pedig az általa nyújtott hangminőség. Nekem nagyon tetszett benne az, hogy nem tolja a muzsikát az arcomba, sima nyugodt a hangja. Meleg, gazdag, egyszerűen élvezet hallgatni.
A legtöbben nem csak kiváló minőségű audiofil felvételeket hallgatunk. A gyenge minőség bizony nem hangzik kellemesen a túlságosan feltáró jellegű rendszereken. Az AXR100 hangja eléggé megbocsátó ahhoz, hogy hátra dőljek és ezeket is élvezhessem. Élet van a hangjában az árához képest meghökkentő mennyiségű dinamikával, ami tetszik nekem.
Azok, akik a V-típusú prezentációt kedvelik, azaz a mély és magas hangok erős kiemelését, nem fogják szeretni (van ám benne hangszín szabályzás, csak a High-End tesztelő pilótái nem szeretik használni – Fordító megjegyzése), mert az általános karaktere gazdag, meleg, laza. Olyan emberek, – mint például én, – akik sokféle zenét hallgatnak, elengedhetetlennek tartják, hogy bármilyen muzsikát úgy szólaltassanak meg, hogy az ne legyen túl fényes, vagy éles. Ha rokon léleknek tartja magát, nagy eséllyel tetszeni fog a Cambridge stílusa.
A magas hang:
Menjünk bele részletesen, kezdem a magas hang tartománnyal. Azt hinné az ember, hogy a sima hang azt jelenti, hogy a magas tartományt korán letörik, és ettől udvariasabb a stílus. A megbocsátás viszont talán természetesnek is nevezhető. Mivel a zajküszöb alacsony, a sötét háttérből könnyebben kihallhatók a halk részletek. Vajon a belépő kategória képes lehet erre? Nos, nem, ezt őszintén be kell vallanom. Az AXR100 tényleg nem a világ leg levegősebb magas tartományával, és legkifinomultabb hangzásával büszkélkedhet, de minden fontos részlet benne van, és elég sima ahhoz, hogy a kevésbé jó felvételek se intézzenek támadást a fülei ellen. Szerintem ez nagyon fontos.
A közép tartomány:
Az árát figyelembe véve kifejezetten természetes, bár érzek némi színezést. Biztosan melegít egy kicsit, de ügyesen lovagolja meg a semlegesség és a melegség közötti határvonalat. Mindent egybe vetve kellemes hallgatni, ez a lényeg.
A mélytartomány:
A basszus teljesítményéről úgy vélekedhet a laikus, hogy a kissé eltúlzott a jobb. Itt erről szó sincs. Az AXR100 hatalmas tápegységgel rendelkezik ahhoz, hogy meglegyen az ereje a hangfal mélysugárzóinak meghajtásához. Annyi mélye lesz, amennyit a felvétel tartalmaz. A basszus bemutatás módja nagyon tiszta. Lehetne arról vitatkozni, hogy van-e benne melegség, de inkább a sebességről szól, mint az erőről.
Dinamika és képalkotás:
Véleményem szerint az AXR100 dinamikája az, ami megkülönbözteti a többi belépő kategóriás egységtől, mint például a Denon. A két típus hangja hasonlít, de a Cambridge fent lágyabb, és ellentétben a Denonnal, ennek nem lesz karcos a magasa. El kell ismerni, hogy a Denon dinamikája elmarad mögötte. Arra gondolok, hogy nagy mennyiségű energiát tud megjeleníteni, amit egy pillanat alatt meg is képes állítani. Ez igazi erőssége a Cambridge AXR100-nak.
Annak ellenére, hogy a sztereó képalkotás elsősorban a hangfal dolga, az elektronikának ki kell tudni szolgálni. Nekem úgy tűnt, ebben nem korlátozza a hangfalakat. Erőteljes, dinamikus, kicsit meleg, laza, hosszan hallgatható erősítő.
A hangzás:
The London Violin Sound játékában a cselló hangjának textúrája szépen megjelenik. A magas édes, természetes, jól tolmácsolja a művész játék stílusát. Követi a finomabb mozdulatokat is. A hangszer elhelyezkedése stabil, a muzsikában meglepő mennyiségű részletet vélek felfedezni. A gyors és lassú részek közötti váltás kiváló. A művészi szintű hangszeres játék szépen megjelenik a bemutatóban.
A Songbird a híres szaxofonos, Kenny G szerzeménye. Az AXR100 nagyvonalúan szólaltatta meg. Finom, és gyönyörű, a dallam vonalak rugalmasak, jól követik az előadót. A bemutató teljes, kiegyenlített, a koherencia kiváló, az előadás módja természetes. A szaxi hangjában a levegő mozgása mellett a fa hang is hallható, a textúra pedig sűrű. Nem túl élénk, de mégis elegendő a részlet a zenei élvezethez.
Az énekhanghoz a Light Years Away felvételét választottam. Az énekhang telt, szépen kiemelkedik a mixből. A kiváló textúra mellett az intim részletek, mint például a levegővétel is megjelenik. A térérzet itt szélesebb, élvezettel hallgatható az előadás.
A dolgok, amiken változtatnék:
A hangminőségével kapcsolatosan nincs hiányérzetem, de az általa kínált funkciók kissé régiesek. Az AXR100-ból hiányolom az USB bemenetet, és esetleg a Wi-Fi funkciót. Szívesen látnám, ha a neves gyártó ezeket is beépítené, bár azt is belátom, hogy ezek árnövelő tényezők. Mindent sajnos nem lehet elvárni egy megfizethető erősítőtől sem.
Következtetés:
Mindent egybe vetve tetszik. A hangzását a bemutatóban részletesen leírtam. Sokféle hangfallal jól használható, és hosszú ideig boldoggá tudja tenni a tulajdonosát, így jó szívvel ajánlom mindenkinek. Tökéletes? Nem az, ennyiért képtelenség lenne. Ám ugyanez minden belépő kategóriás készülékről, sőt a drágábbakról is elmondható. A jövőben jó lenne, ha a funkció kínálatát bővítenék, és megadnák a 4 ohmos kimeneti teljesítményét is a műszaki adatokban.
Ezeken túllépve úgy vélem, hogy ha valami kiváló ár érték arányú készüléket keres, a Cambridge Audio AXR100 tökéletes választás lehet. Könnyed hangzását órákon át lehet hallgatni.
Írta: Gordon Lyn
Forrás és képek: HiFiReport és Cambridge Audio
Műszaki adatok: Cambridge Audio AXR100